Szamos, 1905. június (37. évfolyam, 44-52. szám)

1905-06-11 / 47. szám

XXXVII, évfolyam,

47-ik szám,

Szatmár, 1905. Itwius hó 11. vasárnap

_______________________

SZ

AMOS.

POLITIKAI. SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP.

MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

Előfizetési ár:

Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér.

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107.

Mindennemű dijak Szatmaron, a iar kiádóhivataláben fizetendők

HIRDETÉSEK: \ \

Készpénzfizetés meilett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér.

Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér.

Pünkösd ünnepén.

Az igazság gyözedelmének, az élet küzdelmeiben kitartásra buzdító lélek erejének elismerése ez ünnep. A sirba temetett emberi eszmény, az eltiport igazság, a gyűlölettel üldözött szeretet feltámadt a porból, hova íiportatott s elfoglalt! azt a helyet, mely öt megillette. Az igazság rettenthetetlen bajnoka elvette küzdelmének jutalmát: a menybe ment.

Hol ez a meny, hova a legtisztább emberi ideál költözött ? Ne kérdjük ezt. Nem volna hit, ha tudással érthetnék. Annyit igenis érthetünk, hogy bizonyára az a hely, hol a nehéz küzdelmek után boldog csönd és nyugalom honol. Hely, hol az élet visszásságai ki- egyenlittetnek, hely, hol a küzdő harczost várja az édesen álmodott jutalom.

Ide, e helyre ment Jézus. Buzdítja távozásával megrémült tanítványait, hogy ők is e.boldog helyre jutandnak. A buzdításnak mi foganatja sincs. A Mester távozása után csüggedés borítja el az eddig bátor csapatot. Kétség vesz erőt rajtuk : beteljesedik-e az isteni Ígéret ?

Elveszett levelek.

A fákon halkan rezegtek a levelek. Valami kerge szél bujkáit köztük, amely a nagy heg}’ mögül jött, az öreg Vlegyásza felöl.

A Baróthi kastély szép asszonya, Barótby Kázmórnó ott ült a gloriett- ben és nézte a nagy hegyet. Bánatos tekintete beleveszett a Vlegyásza ős- rengetegébe, amely fölött halaványkók és lilaszinben játszó ködök jártak. Túl a VIegyászán, túl a nagybegyen él valaki, ott éli világát a nagy városban, kétes gyönyörök és vigalmak között. Egy ember, egy imádott, hatalmas férfi: az ura.

A kastélykert fáin a levelek meg- remsgtek. Az öreg Vlegyásza talán visszaküldte az asszony sóhajait, azok is ott bujkáltak a levelek között. Annak a férfiúnak még sóhajaira sincs szüksége.

A szép asszony elforditotta a tekintetét. A dombon, melyen a gloriett 'állott, végig látott az egész vidéken. Látta a kert szétfutó porondos útjait, amelyek mind oda vezettek a csinos, francziás fedelű kastélyhoz, az ö börtönéhez. Látta a Maros ezüst szalagját, amely körül szegte a nagy birtoDe minő változás, a midőn a leiek ereje járja át e gyáva csapatot. Honnan a hal ílt megvető bátorság, mely áthatja lelkűket ? Mi fejti meg a roppant átalakulást, mely az egyszerű és tanulatlan emberek benső világát átalakította ? A vallás azt mondja : „vették a szent lélek erejét.“

Tehát a szent lélek ereje az, mely csodás változást eredményezett előbb egy kicsiny csapat, később az egész emberiség lelki világában.

Csodás erő ! Honnan vette lelkesítő hatását ?

Ismeretlen volt azon korban az igazság ereje. Még ismeretlenebb volt a szeretet szent érzülete. Az igazság elnyomása, az önérdek uralma volt a kép, melyet azon korban a tapasztalás a figyelmesen szemlélő lélek elé tárt. Csoda számba ment, hogy találkozhatott ember, ki keresztre kész fe- szittetni magát az igazság és szeretet szent ügyéért. Ezt csak az tehette, ki Istentől küldetett.

Az Isten lelke ihlette meg a tanítványokat és alakította át világhódító hősökké, követendő példát nyújtván az ő életükben, miként

kot, látta a keskeny országutat, amely bevezetett a hegyek közé. Úgy eltűnt ott, mintha nem volna róla visszatérés. *

Délután hat óra volt, a kastélyban megszólalt a kis jelzőbarang. Ilyenkor ebédelt a szép asszony.

Fáradtan, kimerültén ment a kastély felé, fehér csipke ernyőjét a feje fölé feszitette, hogy ne süsse a nap.

A kastély lépcsőjén már várta hűséges kutyája, a lompos Bátor. Közönséges juhászkutya volt, de szé- peu fehérre mosott, gondozott. Egy proletár, aki belecsöppen a jólétbe.

Bátor álmosan hasalt végig a legalsó lépcsőfokon, de mikor meglátta úrnőjét, vidáman ugrott fel. Együtt mentek fel a lépcsőn.

A verendán egy idegen férfi állott. Levett kalappal, alázatosan.

— Mit akar ? — kérdezte az asz- szony.

— Leveleket hoztam ! — felelte a férfi.

Az asszony mohón kapott a levelek után. Még ott a verendán végig futotta valamennyinek boritókát, oh, hátha fölfedezi valamelyikén az ő írását.

keli tenni bizonyságot az igazságról.

A pünkösdi történet igazolja azt, hogy aki szive, lelke összes meggyőződésével áll valamely ügy oldala mellé, azt a lélek ereje ma is diadalra segíti; igazolja azt, hogy egyidőre el iehet tiporni, nyomni az gazságot, de halottaiból is töl- támad és eget kér.

Amaz első pünkösdben megala- pittaiott az első keresztyén egyfuz. Megvettetett tehát alapja az igazság és szeretet országának. E naptól Kezdődik e földön a humanitás, mert íelkölté az emberben magasabb rendeltetésének tudatát. Amit akkor háromezerén vallottak, az ma áthatja az egész müveit világot.

De áthatja-e igazán ? Vájjon oda ült-e már a sokszor eltiport igazság azon trónra, ahol fénye lelke- sitőleg ragyogná be az emberisé get ? Vájjon eljutott-e a legnemesebb emberi erény, a szeretet, arra a ...agűsial-ra, honnan áldó mele • géve! forraszthatja össze az egymásból elhült sziveket? Vájjon a szent lélek szelid galambja elérke- zett-e hozzánk is? Ama tüzes nyelvek lángoló szavai meghatották-e a mi elménket is ? Az örök

Idegesen gyürödtek össze kezében a levelek. Nem irt.

Sietve ment az ebédlőbe. A háta mögött megszólalt az idegen férfi:

— Engedőimet, kérek. Egy szóm volna.

Az asszony megfordult. Csak most figyelte meg a férfit. Ahogy lehajtott fejjel, alázatosan állott előtte s a vállain valami gyönge remegés látszott, különösnek tetszett előtte.

— Mit akar? — kérdezte türelmetlenül. •

r

— En vagyok a kastély uj postása. A lovas postás. Csak azt akartam bejelenteni.

— Úgy ? jól van.

Aztán közömbösen tette hozzá;

— Hát az öreg Jánossal mi van ?

— Beteg. Talán föl sem kel soha.

— Szegény. . . .

Ezt sóhajtva mondta az asszony s ez a sóhaj inkább egy fölhasznált alkalom volt.

— Hát magát hogy hívják ?

— Jótár Gáspárnak! — mondta a férfi sebes lélekzóssel és hirtelen felgyűlt tekintete mereven kapcsolódott az asszony arczába.

— Gáspár . . .

Az asszony hirtelen elpirult. Külöeszmék : az igazság és szeretet é azok, amiért mi néha ádáz harczot vívunk egymás ellen ?

Fájdalom, a léleknek igazságra és szeretetre buzdító ereje előtt erőszakosan torlaszoljuk el szivünk ajtaját.

Mit mutat a nemzetek élete? Mintha amaz első pünkösd napja soha fel nem támadt volna. Ezren, meg ezren hurczoltatnak mészárszékre ma is az emberi önkény parancsszavára és mit keresne a a béke és szeretet pünkösdi galambja ott, ahol az ágyuk dörgése reszketted meg a földet sarkaiban.

Mit mutat az egyesek élete ? Kicsinyes önérdek elnémittatja a szeretet szózatát, testvéri érzület helyén tanyát üt az átkos visszavonás és ki az, kit az igazságért lelkesedés haláltmegvető harczra bátorítana? A nemes, erkölcsi alapokon nyugvó szilárd jellem, mely a szent lélek erejének gyümölcse volna, a ritkaságok közé tartozik.

Bizonyára jól esik lelkűnknek, ha társadalmunk elszomorító, kóros jelenségeitől elfordulva, ama nagy hősöknek, a jellemszilárdság és önfeláldozó szeretet halni kész apostolainak mai történetére emlékezünk s buzgó vágy támad szinös zavarodottság fogta el és tekintetet csodálkozva emelte a férfira. Aztán pzó nélkül, gyorsan bement az ebédlőbe.

*

Bátor, a juhászkutya, egy cseppet sem bánta, hogy úrnőjének nem volt étvágya. Nyugodtan fogyasztotta el helyette az ételeket s hálától illedelmesen hallgatta azokat az érthetetlen szavakat, amiket az asszonya hozzá intézett:

— Látod, Bátor, te édes, hű kutyám, most már nem te vagy egyedül, aki arra az időre emlékeztet engem, amikor boldog voltam. Amikor a Zsupán Tódor lánya, az öregbéresé, ott hevert a szénaboglya alatt és szalmaszállal csiklandozta a te orrodat. Milyen mérges voltál rám olyankor, emlékszel ? Most itt van Gáspár is. Oh te csúnya! Te már elfelejtetted őt. Ő hordta boglyába a szénát s közben mezei virágkoszorut font a hajamba. Kis leány voltam én még akkor. Bátor s ő is, nagy mami asz volt. Láttad, mily dólczeg, mily szálas férfi lett belőle Az óu pajtásomból. Te Bátor, a te asszonyod egy haszontalan rósz teremtés. Nem nyujRóth Fülöp kárlsbádi czipóraktárat

ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolesóbb bevásárlási forrást.

Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.

Ätilteteik:

a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek czipők valódi Sehervaux bőrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben. ■