Szamos, 1905. április (37. évfolyam, 27-35. szám)
1905-04-23 / 33. szám
XXXVH, évfolyam. Szatmár, 1905, április hő 23, vasárnap 33-ik szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ári Bgéez évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz., Telefon: 107. Egyes szám ára 10 fillér. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. ♦ Mély álom borult reá s úgy tetszett, sohasem fog újra fölébredni. Mégis, hitetlenségünk daczára rövid vártatva kifakadtak a rügyek. Ellenállhatatlan erővel szétrepesz- tették burkolatukat, hogy a halál feletti győzelmet hirdessék a világnak : „Élek és ti is éljetek!“ Igen, hiszen tudtuk, de elfelejtettük. Ha a mindennapi fáradalmak napégetésében a hivő remény ereje elhamvad, akkor kishitűség száll a lelkekbe és reájuk nehezedik, hogy nem emelkedhetnek föl többé szűk körükből, mely körülzárja őket, gondokkal teli let tövisbozótjával. Oh igen, nehéz az élet terhe komor időben. S miért nem remél- lünk világosságot, melynek jönni kell és a mely jönni fog a maga idejében ? Mert nem vagyunk már képesek a világosság, az élet hatalmában hinni. A pesszimizmus, a gonosz hatalmába, a halál véguralmába vetett hit fogott meg, mint a mérges lehellet, mely el- hervasztja a legkedvesebb virágokat, megíullasztja a legtisztább örömöket és elzsibbasztja a munkához, törekvéshez és élethez való kedvet. Élve temeti el a lelket és megsemmisíti a lélek bátorságát, nem hagyva nekünk egyebet, mint bátortalan lemondást és gyászoló panaszokat a komor órákban elmúltakért, a reménytelenséget, hogy sohasem fogunk visszatérhetni a világossághoz és élethez. A komor tagadás nem visz szerencséhez. Sem nyugodalmat, sem békességet nem hoz. S mégis annyian haladnak ezen az ösvényen, melyet elhagyni nem akarnak, mert nem hisznek a világosságban, bárha láthatnák, ha akarnák, mert felvirradt husvét, a föltámadás, az élet ünnepe. A halál elvesztette féielmetességét és hatalmát. A győzelmi szózat minden hova elhangzik: „Élek és ti is éljetek !“ — A hit nem puszta képzelődés. Szilárd alap, melybe viharos időkben elvetjük élethajónk horgonyát. Erre a hitre tanít husvét ünnepe, mely félénk reményünket edzeni és megerősíteni akarja. Ez p hit tartja bevonulását a husvét ünnepén az emberi szivekbe ; a remény, hogy a rossz időkből jobbak támadnak; a szeretet, mely kiengesztel embert embertárssal és meggyőződted, hogy a sziv- béli jóság, ha gyakran szunyád is, nem halt ki egészen. Föltámadunk! — Apáról-fiura, nemzedékről-nemzedékre, mindig újból meg újból, hogy elvégezzük nehéz feladatunkat, melyet a sors keze reánk szabott. A sivár hercze-hurcza, a megélhetés és vagyonosodás utáni kapkodás sorát csak egy-egy nagy ünnep szakitja meg, hogy jusson eszünkbe : „Memento móri!“ s mindjárt utána: „Föltámadunk!“ f Nemcsak az ember élete, még inkább a nemzeteké szorul a hitre. A mi édes hazánk mennyi megpróbáltatáson, vészen-viharon ment át s mily súlyos megpróbáltatások napjait éljük ma is. Lei- gázva, lenyűgözve és megtörve nyögött évszázadokon át, idegen zsarnokság alatt és halál volt az ur az országban. De a nemzet halálából mindig újra föltámadt, mert íiai nem vesztették el a föltámadásban való hitet. íme az Ur megíeszitteték s föltámada. Levetette az élet salakját. De mennyit kellett szenvednie, mig levetbeiie. S a szenvedések, a sanyargatások idején nyugodtan tűrt és folytatta a megváltás szent és nagy müvét. — S ami az embereknek Ígéret, azt a nemzeteknél szemmel láthatólag tapasztaljuk, hogy szebb és jobb kor mindig újra és újra váltja fel a viszontagságok idejét. Az Ur szenvedése és íöltá- madása példa az emberek részére. Husvét. „Élek és ti is éljetek !“ Ez a husvét üzenete, evangéliuma és ígérete, melyet az uj nap kikeletjébe kürtöl, hogy megszabadítson a sötétség hatalmától és fölemeljen az élet és öröm világosságába. Mint győzelmi szózat hangzik örömrivalgva a mezők fölött, a lombját íakaszló erdőkben : „Élek!“ A szabadság örömzaja ez, mely husvét reggelén mindenünnen felénk hangzik, a halál és a sötétségből való szabadulás örömszava. Évszázadtól évszázadig dúl a harcz nappal és éjjel, világosság és sötétség, élet és halál közt. S ha a sötétség szelleme beföd szárnyaival, ha az éj nem akar véget érni s minden elhamvadni látszik, akkor a félelmetes szív csakhamar elfelejti, hogy nem az árnyék királya az ur, kinek meny és föld szolgál. De amikor a kikelet bíborának forró lehelletét íujja az égre : ( uj élet kél az egész világon! „Élek!“ Miért szomorkod- tunk, miért voltunk annyira elcsüggedve ? Nem birjuk-e a husvétot, az Ígéret szavát? Nem töre-e mindig újból elő győzelmesen az élet fénye? Nem látjuk-e a világot év- ről-évre megfiatalodni ? Feltámadás! Ha egy szilaj bőszült vihar Megrendítené e rozoga világot S harsogó mennydörgés, szikrázó vü[lámok Kivetnék sarkából a vénhedt földtekét És a világűrben elszórnák szerteszét, Hogy betemethessék porló omladéki Mine íazt ami korhadt, ami avult, régi: Akkor hadd jönne a rég várt feltámadás! Romok felett a képzelet Teremtene egy új hatalmasb világét, Melyben nem ismernénk bilincset, korlátot ; Érzelem, gondolat szállhatna szabadon, Felhőket hasitó merész sas-szárnyakon; S csak az igazságért vívna szivünk, [agyunk, Hirdetve: mindnyájan egyenlők vagyunk, Mert Isten a maga képére' alkotott. ínség, nyomor, mely eltipor, Legázol milljókat és fegyverre lázit: Nem küzdhetné többé vérontó csatáit, Dús megosztaná a javait szegénynyel; így olvadna egygyé az árnyék a fény[nyel; Nem lenne megvetett semmiség az élet, Mert az örök béke volna kincsük féltett, Melyet nem bolygatna sok garázda lator. Elernyedt ideg nem érzi meg, Mit az őserőnek varázsa tehetne: Hogy nem vágynánk hitvány, ledér szerelemre, Hanem úgy szeretnénk, a hogy szeretjének Egykoron a földre szállt görög istenek És istenasszonyok, — az izmosak, szépek, Tiszta forrásai a gyönyörűséges égnek, Üdék, ártatlanok, mint harmatos virág. Jövel tehát! Várank reád. Jövel végítélet világrontó napja ! Támadjon igazi megváltónk szavadra. Egy uj Jézus Krisztus, nagy, fönsóges, [dicső, Kiben testet ölt a tér, hatalom, idő ! Rázza le a mesék rózsából font lánczát, Hogy a hitetlenek s kétkedők is lássák A valóságra vált csodás feltámadást! Kürti N. Húsvéti harangok. Lassankint beesteledett. Jobbról, balról már arasznyira vetette fel fejét a zsenge hajtás a fekete földből, még nem szállotta be a fákat az országút meszes, kavargó pora. Valahol messze odabenn a vetésben halkan pittyegett a fürj hivó szava, de bizony csak néhány keringve károgó varjú csattogtatá vissza egyhangú unalmas válaszát. Csönd volt, az a komoly nyugalmas ünnep előtti csönd. Valahol messze a kanyargó országút távolában fehérre meszelt házak villogtak elő a félhomályból. Lassú, csoszogó léptekkel szántotta végig az utat egy fáradt, porlepte vándor. Hazafelé tartott, messze idegenben, tengeren túl eltöltött két hosszú, hosszú esztendő után. Mint erős fiatal ember indult neki a hosszú vándorúinak. Ereiben forrott a vér, aczélos karjaiban feszült a fiatalos erő. Küzdeni vágyott. Érezte, hogy idehaza hiába túrja napestig a földet, nem terem az már annyit, hogy az asszonynak meg a három cselédnek kenyeret adjon. Azután meg egyre jöttek a levelek onnan, messze az óezeánon túlról. Tarka, pompázó szemekkel festették az életet, mely szinig tejföl ideát, mig otthon csupa nyomorúság. Sokáig habozott, töprengett, mig végre ráadta a fejét. Egy szép reggelen csak bement a városba, vett magának két pantallót, munkás-zubbonyt, mert azt Írták neki, hogy odaát kinevetik ám az embert, ha amúgy hazai- asan, ropogós csizmában, pitykés lajbi- ban köszönt be az uj hazába. Az este, mikor utrakelt, nagyot került a falu köré. Titokban mintha szöknék, nem akarta, hogy az uj mundér csudájára gyűljön a falu apraja, nagyja. Alig hogy elérte a vonatot, a gép dübörögve megindult és szava elfojtotta a feleség, a gyermekek zokogó szavát. Odaát azután ment is eleinte minden, mint a karikacsapás. Jó munkás, rendes ember volt, megszerették csakhamar mindenütt. Csak az fájt neki, hogy hiába küldözgette hazafelé a sürü, teleirt ákombákomos nagy leveleit, a posta csak néha napján, nagy ritkán hozott választ reájuk. Lassanként szinte egészen elmaradoztak a hazai hírek, ha jött is egy pár sor, csak annyiból állott, hogy hál’ Istennek egészségesek vagyunk, jól megy sorunk, te még csak Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. % Szatmár és vidéke legnagyobb czifőraktára. Míutí l?& Ife • a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek ezipők valódi Sehervaux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. — .....
