Szamos, 1905. április (37. évfolyam, 27-35. szám)
1905-04-23 / 33. szám
2-ik oidal SZAMOS S3. szám Az ember a maga gyengeségeivel és hibáival el ne csüggedjen, hanem fáradhatatlanul, lankadatlanul küzdve, időről-időre emelje fel lelkét a hithez, mely tántorgásában erősiti, tévelygésében vezeti, kínlódását enyhíti s a végpusztulástól való félelmét azzal a biztató ígérettel oszlatja el: „Élek és ti is éljetek!“ — „Föltámadunk!“ Utóhangok a szatmári színi szezonról. Kulturális intézményeink közül a közfigyelemnek az idén egyik sem volt érdeklőbb tárgya, mint a színház. Mintha csak erre szegezte volna a helyi sajtó legéberebb figyelmét s e mellett egyéb intézményeink másod-, harmad- rendüek volnának. Ez az érdeklődés, önmagában véve, mégha a szokott mértéken tulesapong is, dicsérendő, ha annak a forrása tárgyilagos szempontokból ered; csakhogy sajnos épen ez az, amivel a birálat nem mindig dicsekedhetett. Ez pedig azért baj, mert veszélyezteti aztán még a tárgyilagos birálat komolyságát is s a jóhiszemű szigorú kritika sem éri el azt a czélt, mit maga elé kitűzött. Egy vidéki színtársulat színvonalának elbírálásánál csak relativ mértéket lehet alkalmazni. Ebből a viszonylagos szempontból Ítélve az itt szerepelt színtársulat átlagvéve jó volt. Mindenik szakban voltak elfogadható erők s ezek közt egyikben-másikban nemcsak ambiczió, hanem művészi képesség is, kikben a kényesebb igényű közönség gyönyörködhetett. Ezt egyébképen semmi sem bizonyítja inkább, mint a közönségnek a színház iránt tanúsított elég szép érdeklődése. Hogy a színházi recensio ennek daczára is ebben a szezonban általában élesebb, hogy ne mondjuk türelmetlenebb hangon nyilatkozott meg, ennek okai inkább a szinügy közérdekén kivül eső mozzanatokban rejlettek. Ezt bizonyítják azok á leplezetlen személyi sym- pathiák és ezeknek érdekében kialakult személyi antipathiák, — melyek végső fejleményükben csattanósan is megnyilatkoztak. Azon sem lehet csudálkozni, ha ilyesmik tapasztalása mellett a társulat egyik-másik tagját elhagyta a esi gavér. Az a színpad a színésznek több, mint a kenyere ; hiszen sokan épen a biztos kenyeret hagyják el ezért a bizonytalanért; a színésznek minden sikere, hirneve a kritikától függ; az elismerés növeli ambiczióját, a gyengeségeit jóakaratulag föltáró birálat fékezi önhittségét s behatóbb önvizsgálatra serkenti, de a félreismerhetlen személyi csipkedés és vagdalkozás nem csoda, ha elkeseríti. A kritikának, mint előbb is mondtuk, a színészre nézve nagyobb jelentősége van, mint más pályán levő egyénekre. A szinész productiója, alkotása a darab előadása után véget ér; nincs módjában, hogy azt valamikép megrögzitve felülbirálat tárgyává tehesse; munkájának sikerét a közvélemény hivatott kifejezőjében, a sajtó bírálatában keresi s ha ebben a rosz- akarat félreismerhetetlen jeleire akad is, el kell tűrnie szerénysége érdekében, no meg hogy védekezésével a megnyilvánult személyi antipathiát e miatt egy egész szezonra ne állandósítsa. Ha mindeme szempontokat leküzdve is mutatkozott egy némely kritikussal szemben a reakezió, ez is csak azt bizonyítja, hogy a birálat nem mindig tárgyilagos álláspont sugalma- zásából történt. Nem kisebb bajnak tartjuk viszont azt a mértéken felü'i kedvezést sem, ami ismét személyi rokonszenv félreismerhetlen forrásából eredt, különösen abban az alakjában, mikor egyik színészt a másik vállán igyekeznek fölemelni a kritikusok. — A versengésnek ebből a fajtájából is láttunk jeleneteket. Méltán tarthatnának bennünket naivaknak, ha azt allitanók, hogy ezek a jelenségek 'csak a mi speciálitásaink. Másutt is meg vannak kisebb-nagyobb mértékben; a fővárosban inkább, mint egyebütt; nálunk azonban az idei szezonban jelentkezett először a maga egész jelentőségében. Mindez pedig, eltekintve a személyi incidensek kellemetlenségeitől, azért baj, mert a szinügy komolyságának a rovására megy. Egy másik nagy hátránya ennek a jelenségnek az, hogy a közvélemény helyes kialakulására nézve nem nyer elég biztos támaszpontot a színigazgató, kinek arra kellene hivatása szerint is törekedni, hogy kezét a közhangulat ütőerén tartsa s igazgatásának módját ehhez képest irányozza. Ha aztán a különféle áramlatok közt nem tud eléggé bilancirozni, úgy járhat, mint Krémer Sándor, kinek e miatt a színházi pályázatán a revolverzsurnalisztika fékevesztett támadásaival kellett magát szembetalálnia, melyekben a személyi vonatkozások mellett a szinügy komoly bírálata csak elenyésző kis mértékben volt fölfedezhető. Helyes és szükséges dolog, hogy a kifogások elenyésztetését a méltányosság határain belül sürgessük, de viszont ne tévesszük szem elől azt sem, hogy igényeink mennyire terjeszkedhetnek. Igaz, hogy bajos határt szabni e követelmény tekintetében a kifejlett műérzéknek, mely a tökéletlenséget azonnal meglátja s p. o. a primadonnában ha meg van a játékra való kitűnő készség, hangjának iskolázottságát is hasonló mértékben keresi s viszont ha mindkettő megvan, akkor a hang terjedelmének a hiányát kifogásolja s ha mindeme feltételek együtt vannak, akkor meg esetleg a színésznő kora után tudakozódik. Valamelyik oldalon azonban ennek a kifejlett müérzéknek engedni kell, mert elvégre ha szétnézünk, csak igen kevés olyan művésznővel találkozunk, Kiben ezek a feltételek szerencsésen egyesülnek s ezek, sajnos nem a mi színházunk bevételi eredményeihez hangolódnak. Az a körülmény azonban, hogy mi csak bizonyos határok közt támaszthatunk igényeket, egyátalán nem zárja ki, hogy azért aránylag is jó társaság ne szerveztessék, mely minden nemben elfogadhatót produkáljon s ha szerencsés szemmel megtalálja az igazgató úgy a dráma mint az opérette fakultásában azt a két-három igazi tehetséget, kik egyéni kvalitásaikkal az érdeklődés központjaivá válhatnak, akkor megfelelt a társulathoz fűzött várakozásoknak. A mi az elmúlt szezon müsoro- zatát illeti, e részben mi sem képeztünk kivételt azon általános áramlat alól, mely a drámai művészet nemesen termékenyítő élvezetének elébe helyezi az operelte- és bohózat-kultuszt. A küzdelem ez irányzat ellen, ha egyelőre nem is kecsegtet sikerrel, mindenesetre dicsérendő, de viszont igazságosan azt sem lehetett követelni, hogy a színigazgató ez áramlattal szemben üres házakkal gyakrabban is kísérletezzék. A darabok szinrehozataláaál a külső kiállítás tekintetében merült fel jogosan a legtöbb kifogás, de az utóbbi hónapok alatt e részben is több gondot észleltünk. Mindezeket összevéve, azzal a benyomással idézhetjük vissza az elmúlt szini szezont, hogy a közvélemény tárgyilagosabb megnyilvánulásával s a követelmények alaposabb és méltányosabb mértékével, az idei eredmény után Ítélve, kilátásuuk lehel reá, hogy az igazgató számbavéve szerzett tapasztalatait is, olyan társulatot fog szervezni, mely az ő érdekével és a közönség igényeivel öszhangzatosan fogja szolgálni e kulturális intézményünket. Felhívás Szaímár-Némeii sz. kir. város valamennyi iparos mestereihez és segédeihez. Szomorúan tapasztaltuk, hogy a „Szatmár-Németi-i Iparos-Ifjak Köró“-t, különösei az utóbbi időben, ifjaink nem látogatják, holott ennek a körnek, mint elnevezése is mutatja, valóban az iparos ifjak otthonának kellene lennie. Kerestük az okokat és megtaláltuk. Az utolsó évtized társadalmának mondott törekvései s helytelen irányzata, kiváltkép iparos és földműves polgártársainknak anyagi ezé- lok elérésére alakult szövetkezetei s új eszméi megérintették az ifjúságnak illetetlen szivét s ma már nem érzi jól magát a tiszta és eszményi czélok levegőjében, hol a hazafias érzés ápolása, jó alapokra fektetett önművelődés, az egyesülés erejének helyes felhasználása, a barátságos összetartás s érintkezés összhangja, kedélyes és szivet-lelket nemesitő szórakozások, végül a társadalom értelmiségének jóakaratú vezetése hatalmas védőszárnyakul borulnak az ezer veszélynek kitett ifjúság megóvására. Ma pedig ifjaink szétzilálva és eltagolva, szakmánkint elkülönítve élnek s alkotnak rideg munkás egységeket, melyeknek egyoldalú és tökéletlen működése teljesen lenyümaradj odaát, keresd a pénzt, nehogy világ csúfjára, koldus módjára gyere ház». Nem tudta, mire vélje e változást, de csakhamar megtudta azt is. Egyszerre csak jött a titkos jóakaró levél, mely vakitó fénynyel villant bele az eddigi sötétségbe. Orzsihez most már mindennap eljárogat az Oláh Pista, úgy mondják, hogy nagyon is értik egymást. Elolvasta ezt a pár sort talán százszor is, azután egyszerre mintha valami éles metsző fájdalom hasogtatná a szivét, eszméletét vesztve össze- roskadt. Mellette pedig búgva, kattogva berregve forgott a kerék, süvöltött a hatalmas, transmissiós szij. Mikor társai odarohantak, hogy felkapják, már késő volt, a gép elragadta és neki sodorta a műhely falának. Az emheri erő parányi, de nagy az Isten hatalma. Hosszu-hosszu vergődés után magához tért s ha mindjárt nyomorékul is, de élt. Mit kereshetett volna többet már itten a munka, a küzdelem honában 0 a megtört, az összeroskadt beteg ? Nem volt már vágya, szenvedélye több, csak egy: a bosszú 1 A mi megtakarított pénze még volt a hosszú betegség után, azon jegyet váltott magának és most itt van, a jól ösmert, hazai országúton előtte a mosolygó fiatal vetés, amarra mesz- szebb még szülőfaluja villan elő a sötétlő alkonyból. Mennél közelebb ért czéljához, annál magasabbra lobogott lelkében a szenvedély. Jobbját zsebébe süllyesztve, görcsösen szorongatta bulldog revolverét, az egyetlen emléket, melyet magával hozott tengerentúli útjáról. Mikor a faluba ért, most is csak úgy elkerülte a rendes utakat, mint mikor elindult. Hejh, pedig de sok is változott azóta. Hazaérkezett. Fáradtan roskadt a keskeny ló- czára, erőt akart gyűjteni a nagy leszámoláshoz. Bodri, a komondor, vak- kanva ugrott neki, de azután megju hászkodott, nagyon ártalmatlannak vélte a jámbor utast. Ennek még nagyobbra nőtt keserűsége, érezte, mennyire megváltozott, hogy még a saját kutyája sem ösmeri meg többet. Bentröl vig kaczagás, énekszó hangja ütötte meg fülét. Kíváncsian bekandikált az alacsony ablakon. Sürögve, forogva rakosgatott ott a szobában az asszony s az asztal mellett meg ott ült valami tagbaszakadt hatalmas férfiú, aki játszadozva lovagoltatta térdón a nevető kipirult apróságokat. S ahogy elnézte ezeket a boldog megnyugodott embereket, forogni kezdett vele a világ, szeme vérbe borult és kirántva a revolvert zsebéből neki rohant az ajtónak. És ekkor csengve bongva kondul- tak meg a húsvéti harangok és a templom felöl harsogva csendült fel százak zsolozsmája : Hozsanna néked, - feltámadott az Ur Jézus Krisztus! Odabenn a szobában is előbb csak félre, halkan, majd egyre han- gosobban harsogva csendült fel a béke a szeretet hymnusza. És 6 érezte, hogy itt már fölösleges és lassú, szomorú léptekkel ballagott vissza, a merről jött az éjszakába, neki a semmiségnek. Szilágyi József. Emlékeimből. (Humoros karczolatok.) Azt hiszem, sokan ismerték olvasóink közül a joviális és jó kedélyéről messze hires Pogány Ödön máramaros-megyei birtokost és volt hosszumezői főszolgabírót. Egyszer rokonai látogatására jött Udvariba. Itt találkoztam vele a vasúti pályaudvaron. Tél volt. Az öreg szőrével kifordított könnyű farkas-bundát és jaqu- emar kesztyűt viselt. Azt kérdem tőle, nem lenne jobb szőrével befele viselni a farkasbundát ? Mire rettenthetlen flegmával csak ennyit válaszolt : — Ha jobb volna, a farkas is úgy viselné ! * Szerette a jókedvű társaságot s a jó adomákat. Az anekdótázásban mindenkit felülmúlt. Ha megtréfálták, nem haragudott érte, de ö is elmésen tudott rögtönözni s a tréfára térfával felelni. Egyszer egy bécsi ur lebecsmérelte Hosszumezöt s azt kérdi Ödön bácsitól, ismeri-e Bécset ? — Hogyne, — válaszolt, — majdnem olyan szép, mint Hoszzumező. I Sirolin ISShsthaSte°rr; tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült, bronchitis, szamár-hurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést éa a köpetet, és megszünteti az éjjeli izzadást. Kellemes szaga és jö miatt a gyermekek is szeretik, A gyógyszertárakban üvegenként 4 koronáért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti ezég- gel legyen ellátva, F. Hoffman-La Roche et Co vegyésze i gyár Basel Svájcz. —
