Szamos, 1905. március (37. évfolyam, 18-26. szám)
1905-03-19 / 23. szám
XXXVH évfolyam. Szatmár. 1905, márezias hű, 19 vasáriuqi 23-ik szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. 90S m so >Ö \T, Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. Mindennemű dijak Szatmaroc, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Derschatta indítványa. Az osztrák képviselőházban nagy államférfim vakparádét tartanak. Derschatta képviselő hosz- szabb beszédben indokolta azt az indítványt, melynek az 1867. évi kiegyezés revíziója a czélja és a nagyszámú birodalmi gyűlési párttöredékek vezető emberei állást foglaltak az indítványhoz. Kezdetben több osztrák pártnak nem tetszett ez az indítvány opportunus- nak, mert féltek, hogy a magyar zavarok csak fokozódhatnak általa. De most, miután az indítványozó iparkodott szándékait lehetőleg tárgyilagosan előadni, ami mellett persze holmi felette egyoldalú tendenciákat és a tényállás hamis (elfogását nem lehetett elkerülni, most csak azon okoskodnak, hogy külön bizottsághoz, vagy a kiegye zési bizottsághoz utasitsák-e a javaslatot. Ez mit sem változtat a dolgon. Az lesz a döntő, hogy akár az egyik, akár a másik bizottságban minő szellemben tár gyalják az indítványt és bármi legyen az eredmény, a záró vótum csak az osztrák képviselet összességét illeti meg. Ez a votum pedig attól íügg, minő állást foglal el az osztrák kormány a pártokkal szemben, minő befolyást képes gyakorolni e pártok többségére. Miután ez az állás és ez a befolyás attól íügg, mily fokig sikerül a kormánynak a belső osztrák kérdéseket, tehát főleg a nyelvkérdést rendezni, ismét megújul a régi játék, melyet az osztrák pártok már két év óta adnak elő a birodalmi gyűlésben, hogy a közös ügyeket alkalmas eszköznek tekintik arra, hogy egyoldalú nemzeti értelemben nyomást gyakoroljanak a belső osztrák ügyek elintézésének módjára. Es épen ettől kellene gondosan óvakodniok mindama osztrák pártoknak, melyek komolyan szivükön viselik az osztrák- rnagyar monarchia nemzetközi hatalmi állását, mert már eléggé kellett tapasztalniok, mennyi bajt' mennyi harczot hozott eddigi ma- guktartása mindkét állatffra. Tehát mindenek előtt azt, amit eddig oly rövidlátón elmulasztottak, kell elvégezniük. Mindenek előtt tető alá kellene vinniök a kiegyezést, amint az a Széll-Körber léié megállapodások szerint előttük fekszik, ami nem akadályozza azt, hogy előadhassák legmesszebbmenő kivána- taikat a kiegyezési törvény jövő megváltoztatására vonatkozólag. Az uj rendezéshez különben is hosszú idő kell úgy Magyarországon, mint Ausztriában és ez az idő tegye legalább lehetővé mind a két államban a nyugodt tanácskozást. Tegye lehetővé mindenek előtt az által, hogy pozitív alapot találjanak a lehetőleg válság nélküli átmenetre. Ha Ausztriában végre belátják, hogy a magyarországi fordulatot leginkább ők maguk okozták, amennyiben a köze* ügyeket pro nihiio kezelték, most a leghaszno- sakbnak kell, hogy tartsák, mindenek előtt a kiegyezésre vonatkozólag Iáit a compli-t teremtenek, az önként vállalt feladatot maguk teljesitik, mint azt Németország is tette az osztrák-magyar kereskedelmi szerződésre vonatkozólag. Minden egyebet nyugodt lélekkel a jövőre lehet aztán bízni, arneiy akkor aligha lesz olyan komor, mint amilyen — sajna — a jelen. Selysmtenyásztésünkról az 1904-ik évben. A selyemtenyésztés áldását népünkre nézve ma már 100,000-nél több család tapasztalja és ismeri. De általában terjed a jó vélemény és megtört a közöny, melylyel régebben az r«-- iránt viseltettek. Figyelmünkét i ómban mégis azokra a hiányokra kell indítanunk, amelyek még mindig fenforognak és a melyeknek pótlásától függ selyemtenyésztésünk egész jövője. E tekintetben néhány tényleges adatra hivatkozunk. Örvendetesen emelkedett egy pár községben a selyemtenyósztők száma. Arra nézve pedig, hogy a hernyók gondos ápolása minő nagy befolyással lehet az eredményre, minden községben egyes tenyésztők szolgálhatnak bizonyságul, kiknek keresete 2 —B-szoros a többi tenyésztők átlagos kereseténél. így pl. VI. és VII. számú kimutatás szerint Nagykároly városban egy tenyésztőnek 79 korona keresete volt. Fény községben egy tenyésztőnek 66 korona. Ép ebből a szempontból fc'ada- tának tekinti a felügyelőség a tenyésztőket lehetőleg kioktatni és a tenyésztés körül ellenőrizni. Es már azért is szükséges, hogy ugyanazon szederfamennyiség mellett ugyanazon munkával mentői nagyobb eredményt érjenek el. Á szelyemtenyésztési ismeretek terjesztése végett minden tenyésztő minden évben újra kap egy képekkel ellátott kimerítő és részletes utasítást a helyes s okszerű szelyemtenyésztés- röl. Ezenkívül ott, ahol szükséges, még külön oktatónőket is alkalmazunk, kik a tenyésztés ideje alatt egy-két községben végig járván, oktatják és ellenőrzik a tenyésztőket. Hogy pedig még behatóbban történjék a tenyésztők oktatása, az intézet alkalmazottjai által még külön előadásokat is rendeztünk. Mert azt tapasztaltuk, hogy az élőszó több hatással vau az írott szónál. Ezen szóbeli előadásoknak minél érthetőbbé tétele végett pedig vetített képeket is mutattunk be. Mintegy 150 képpel illusztráltuk az előadásokat. Ilyen szemléltető oktatást tartottunk Fény községben, a melyen 400-an felül vettek részt. Az értelmiség közül ott láttuk : Moldováu Endre rom. kath. plébánost, Czilli György, Tillinger Ferencz és Szolomayer József tanítókat, valamint Heinrich György bírót az összes elöljárókkal. Ezen szemléltető előadásoknak Tárcza. Irta Papolczyné Bartók Ida. Kedves Barátom! Felveszem az ünneplő ruhámat és az ünnepi lelkemet; itt hagyom a hétköznapi világot, bután egyforma skandalózusaival; fölemelkedem szellemileg magasabb atmoszférák felé : irok önnek. Furcsa talán, de tény, hogy az embernek a lelke is megéhezik néha, ilyenkor Árkádia csodás-varázslatos kertjében kell keresni egy kis ambróziát 03 nektárt, mivel ezek a szellemi speciális delikáteszek még a szigorú igényű istennők és istenek lelkeit is kielégítették egykor. Próbáltam Pegazuson felszágul- dani egy párszor, gondoltam: igy ha nem könnyebb is, de hamarább jutok egy kis babérhoz, de beláttam, hogy ez nem nekem való, a Pegazusom nincs megpatkolva : sántít, szegény. így hát csak gyalog és mivel régen nem jártam erre, kissé szokatlan a tájék, fárasztóbb az ut, félek, valami útvesztőbe kerülök ; ki adja majd kezembe ama bizonyos Ariadnefonalat ? S ha a skrupulusok már hátain, ukba kaptak, hát csak csöndesen és óvatosan haladok előre, szemelőtt tartva még azt is, hogy rendben! Apropos ! A babérról jut eszembe egy kedves, bobó emlék : Ugyanis mikor leánykoromban (hej, de rég lehetett ez, — gondolja ön nem kis maliciával) Budapesten voltam, leg- nagyobb örömmel és lelki gyönyörű séggel időztem K. Jászay Marinál, talán a legmagasabb, de mindenesetre a legnagyobb művésznőnél. Az ö szalonjában csak úgy hemzsegtek a félistenek és egész istennők, akárcsak hajdan az Olimpuson és társalogtak úgy, hogy körülbelül azok sem különben. Ott ismerkedtem meg Nagy Imrével, aki jeles életét két halál nemmel oltotta ki: előbb mérget vett be s aztán szivén lőtte magát Az öreg jó Palay bácsival, a Nemzeti színház akkori kitűnő igazgatójával, a legbájosabb nagymamával Sz. Pryll Cornéliával, aki még akkor zerge-könnyüsóggel futotta meg a lépcsőket, hozva nekünk két foglyot meg egy fáczáut, hogy készítsük el ebédre a közösen elfogyasztás boldog kilátásba helyezésével. Aztán meg sok-sok más iró és művész, kik közül még sokan élnek, de többen már a csöndes temetőben, sötét sirben álmodják tovább müvész- lelkük tüneményes, csodás, ragyogó álmait. Egy délután .azt kérdi a Nagy Mari tőlem: — Te, Ida, milyen nap lesz holnap ? — Szerda, — feleltem csodálkozva, el sem tudtam képzelni, mi közük lehet az istennőknek a hétköznapok neveihez. — Gyere csak velem, fiam, — mondta a nagy asszony s bementünk a hálószobájába, melynek csaknem egész közepét uralta a remek farag- ványu vörös plüss-függönyös, bal- dachin-szerü ágy. Ennek az aranyozott négy rudja épen a plafonig ért s ugyanaddig tömve is volt szebbnél- szebb koszorúval. A Nagy Mari most már, hogy magasabb is legyen, felállott egy székre, levett a rudról egy jókora nagyságú babérkoszorút és kitette a folyosó végére. Nem hagyott sokáig ámulni, hanem szólt: — Holnap szerda, ezen a napon sok babérlevél kell, tudod, a bakák paszulyt főznek, vagy krumplit s a babérlevél nélkülözhetetlen az ilyen ételekben, sokan szegények, nemigen telik nekik erre sem. És a Nagy Mari dicsőségen szerzett koszorúja egy negyedóra múlva már csak néhai volt; az árván, kopaszon maradt drótkarika szomorú mivoltja tanúskodott arról, hogy a babérlevelek elvitorláztak ismeretlen tájak, nagy és ismeretlen fazekak és lábasok felé . . . Már most, ha levonjuk a konzekvenciákat, úgy az eredmény és megdönthetetlen igazság az, hogy a költészet mellett, ha nem is mindig, de néha elkél egy kis próza is. — Különben, ha ez mentség akarna lenni a magam részére, ezt nem itt kellene leírnom, hanem a barátnőmnek, aki most Fiumóből irt nekem. A soraiból csak úgy árad a diszkrét parfüm és a finom tengerparti hangulat, úgy látszik, hogy ott nemcsak a czitrom és narancs virul, hanem az emberek lelkében az elpusztíthatatlan, naiv, szentimentális romantika is. Ezt onnan sejtem, hogy a barátnőm kér, küldjék valami speciális történetet, Rótta Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségaek mint legolcsóbb bevlsáfiáai fogást, Közvetlen a Pannónia szálloda mellett & Szatmár és Yid&e legnagyobb czipőraktára. a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek czipők valódi Sehervaux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. —'