Szamos, 1905. jaunár (37. évfolyam, 1-9. szám)
1905-01-15 / 5. szám
5. azain SZAMOS 3-ik oldal tott emlékiratára, mely az iparfejlesztéssel foglalkozik és elmondja an sak történetét és az eszközöket. — Majd az ipar nagy fontosságát mél tatja valamely országra nézve, mely nek iparos voltát legjobban az fejezi ki, ha van tex'il és vssipara, mert ott minden más ipa:ág is virágzik, mert vele szoros összefüggésben van. ís ha a többi iparág mind meg van is, de ez a k ttő nincs, az az ország ipar szempontjából csonka. Mert hiszen ha a statisztikából tekintik, mi a legtöbb pénzt külföldre a ruházati •zikkekért adjuk A vászonért, amelyet hordunk, a posztóra, a kabátra, a kaiapra adjuk a legtöbb pénzt a külföldre. Tudják azt az urak, hogy ez körülbelül kétszázmillió koronát tesz ki évenként és hogy ebből körülbelül a fele munkabér. Ezt a mun kabért juttatjuk az idegen munkások- aak, s saját embereink pedig kénytelenek Amerikába kivándorolni. (Úgy van !) Hát T. uraim ! nekünk mindenekelőtt a textil-iparc és a másik nagyipart, a vasipart kell felkarolni Ebben a tekintetben ne higyjék, bogv semmi sem történt, ne higyjék, hogy nincsen még iparunk. Igaz, hogy a szükségleteinknek még csak egy csekély részét vagyunk képesek fedezni. És itt rá kell térnem arra a sokat ▼itatott kérdésre, hogy lehet-e nekünk ipart csinálni önálló vámterület ■élkül. (Éljenzés.) T. uraim! nem akarom ismételni, »mit Tisza Istváu gr. miniszterelnök (Élénk éljenzés) az ő fővárosi valasz tóinak elmondott, (Fölkiáltások : Igaza van !) ahol elmondta, — hogy az egyik ok, amiért úgy terjed nálunk az önálló vámterület eszméje : azaz örökös provizórium, amelyben öt vagy hat esztendeje a legfontosabb keres kedeimi viszonyának tekintetében élünk. ■Micsoda állapot az, hogy legfontosabb külkereskedelmi viszonyaink a viszonosság alapján prolongal- tatnak folyton, holott, ha valami vau a világon, ami biztosságot követel, az a kereskedelem, az az üzletvilág ! Annak az első feltétele, hogy tisztes alapokon nyugodjék, hogy ne legyen semmiféle meglepetéseknek kitéve. Tehát nálunk a dolgot ezen legfontosabb iparág t. i. a textil ipar szempontjából kell vizsgálnunk Nálunk az a szerencsétlenség, hogy a sajtó ezeket a dolgokat paratlan kö nyelműséggel kéz ii. Az urak olvashatnak czikkeket száz számra, — de hogy ezen c/ikkek Íróinak egyetlenegye megszemlélte volna a dolgot Bgy, ahogy ón kötelességemnek tar tottam, azt nem fogják találni. Ezután a miniszter saját szemlélete alapján érdekes összehasonlítást tett egy külföldi és egy magyar gyár helyzete közt, s arra a következtetésre jutott, hogy nálunk a ma gyár ember még nincs eléggé begya torolva, mintegy adaptálva a gyári munkára. Lássák t. uraim. Itt van az önálló vámterület és a közös vámterület egész teóriája — úgymond a miniszter. Nem ott rejlik a mi bajunk, hogy nincs iparunk, hogy nincs önálló vám területünk, hanem, hogy a mi munkásaink és a mi embereink nincsenek begyakorolva. És itt az önálló vámterület semmit sem használ. Epén annyi idő kell a munkások begyakorlására önálló vámterület mellett, mint a közös vámterület mellett. (Igaz 1 úgy van !) Én, t. uraim, most nem könyvből beszéltem, én mostan nem theo- rizáltam, hanem elébük állítottam a kérdést úgy, ahogy bárki meggyőződhetik arról, ha ugyanazt az utat megteszi, amit ón megtettem. Ha tehát, t. uraim, az önálló vámterületet megcsináljuk, egy mindenesetre baj lesz, az lesz a baj, hogy mi nyersterményeinket nem fogjuk tudni értékesíteni. Es miért? Azt hiszem, az urak tudják, hogy micsoda borzasztó véd- vámot szed Németország. Mikor Né metország 4 márka vámot vet az ár pára, mikor 18 márkát szed egy métermázsa ökörért, — nem egy darabért, hanem egy métermázsa ökörért, mikor Németországgal a kereskedelmi szerződés nincs is meg, és mikor mi abban a veszélyben vagyunk — és ne tessék a veszélyt kicsinyelni, — hogy elvesztjük a német piaczot, akkor elrúgjuk magunktól az osztrák piaczot? No már kérem, én ilyen eszeveszett politikának a szószólója nem lehetek ! (Helyeslés.) Nem azon múlik, t. uraim, amit rendesen hangoztatnak, mert jól tessék megkülönböztetni a politikai kérdést a gazdasági kérdéstől. A 43-as pártnak ez egy politikai kérdés, nekünk gazdasági kérdés és én azt hiszem, hogy a gazdasági kérdések ma elöbbrevalók, mint a politikaiak. (Úgy van !) Tessék csak saját polgártársaik körében kérdezősködni. Ha az ember kérdezi az iparosok\t, hogy miért nem boldogulnak, azt felelik, mert nincs vevő, mert azt, amit kószitnek, azt sem képesek eladni. És miért nem képesek eladni ? Talán nincs magyar ember, akiknek azokra a czikkekve szüksége volna? Dehogy nincs! Van akárhány, de nincs neki pénze, hogy megfizesse. (Úgy van !) Hát már most kérdezem, hogy a magyar iparosoknak ki a vevője ? Csak a mezőgazdák. (Úgy van !) Hát ha a mezőgazdákat tönkretesszük, javitunk-e ezzel az iparosok helyzetén, akik ma sem tudják eladni ozikkeiket, mert nincsen vevőjük. (Igaz ! ügy van !) És ezzel, t. uraim, benne vagyunk részben már a külkereskedelmi politikában. És azt hiszem, a múlt év történetét nem vázolnám teljesen, ha meg nem emlékezném az olasz kereskedelmi szerződésről. (Halljuk!) Milyen sok megtámadtatásnak voltunk kitéve! Mennyi gyanúsításnak voltunk kitéve ! És kérem, hiszen az urak is szőlősgazdák, tapasztalhatták, hogy sikerült megkötni az Olasz országgal való kereskedelmi szerződést úgy, hogy az az ominózus borvámklauzula jövőre mindörökre el van törölve, (Élénk helyeslés) hogy ennek fejében koncedálunk Olaszországnak 450, 000 mótermázsa bor behozatalát, amelyből, megjegyzem, az esztendő végéig — és csak az esz tendö végéig volt megengedve — a fele se lett behozva, Olaszország tehát még avval a fakultással sem volt képes élni, amit adtunk neki s hogy mindennek a közvetlen eredménye az volt, hogy a bor utáni kereslet megindult s a borárak emelkednek (Úgy van !) és merem mondani, hogy azt a kereskedelmi szerződést, melyet minden ok nélkül az ellenzék 18 na pig feszegetett a kópviselőházban, az ország közvéleménye régen ratifikálta, mikor mi nagyjában beszélgettünk róla a kópviselőházban. (Igaz ! Úgy van 1) Említettem t. uraim, az ipar egyik részét, a textil-ipart és elmondottam, hogy nem akadályozza a közös vámterület azt, hogy textiliparunkat fejleszthessük. A múlt évben ennek megfelelőleg 12 uj textilipari gyár létesült, amely körülbelül 4 — 5000 munkást foglalkoztat, tehát egy-munkás osaládra 4—5 tagot számítva, körülbelül 20,000 embernek ad kenyeret. (Éljenzés.) Az egyik fődolog, amellyel ép azt fejtegetni lehet, az iparfejlesztés tulajdonképeni kritériuma, mozgató ereje a megfelelő munkások képzése lévén, a dolog természete szerint az iparoktatás En igyekeztem meglevő ipariskoláinkat, amennyire csak lehet, gyakorlati alapra helyezni. Azt tapasztaltam tudniillik, hogy azok a ?iata!emberek, akik az ipariskolából kijönnek, a legritkább esetben maradnak meg amellett, hogy továbbra is munkások, elömunkások, vagy gyárvezetők legyenek, hanem beleesnek ők is abba a nyavalyába, amely Magyarországon olyan általánosan el van terjedve, hivatalt szereznek, mivel tudniillik ott elméleti képzést is kapnak. Mikor az iskolát elhagyják, igyekeznek mindenáron hivatalba, irodába jutni, inkább dolgoznak az irodában, semhogy a maguk szakmája mellett maradnának és ezen nem is nagyon csodálkozom, mert azok a fiatal emberek, akik például a mi fém- és faiskoláinkban dolgoznak, naponként 4 órát dolgoznak a muhel}’- ben, de ez nem elég arra, hogy valaki jó munkás legyen. Annak, hogy valaki jó munkás legyen, legelső feltétele az, hogy hozzászokjék reggeltől estig dolgozni és aki testileg ehhez nem fejlődik, azt hiába tanítom ón akármilyen elméleti tudományokra, abbé jó munkás nem lesz. (Úgy van 1) Ennélfogva igyekeztem a mi ipariskoláinknak egész methodusát gyakorla- tiasabbá tenni, nevezetesen az által, hogy az utolsó esztendőben e fiatal emberek tulnyomólag a műhelyben dolgozzanak. Igyekszem, amennyire csak a budget engedi, uj ipariskolát is állítani (elénk éljenzés) és azt tartom, hogy erre kiváló hely lesz Szat- már, (Lelkes éljenzés.) nem azért, mert képviselőjelöltjük vagyok, hanem mert az országnak ezen a részén messze földön nincsen sehol ipariskolája. (Úgy van! Tetszés.) Fontos nyilatkozatokat tett ezután a miniszter az ipartötvény módosítására nézve. A kormány — úgymond a miniszter — a maga állását 1903 nov 4-én foglalta el. Javaslatot még elő sem terjesztett, egy tollvonást sem telt még és fogadta kormányt egy ádáz obstrnkczió, mely november hó 4-től márczius 21-ig tartott. Ha egy javaslattal jön valaki, amely a kép- vise öház nagy részénél aggodalmat kelt, amelyet az ország sorsára nézve veszélyesnek ismer és azután vetemednek obstrukeióra, vagy hosszú vitákra, ennek van értelme, (Úgy van 1) de amikor egy kormány rnég semmit sem tett, hiszen akkor az obstrukczió nem egyéb, mint személyes hajsza, már pedig a kormányok nem arra valók, hogy egy kisebbség személyes hajszája előtt meghátráljanak. (Igaz! Úgy van !) Mindenki most már az ellenzék is belátja, hogy ennek a bajnak az oka a mi házszabályaink hiányosságára, a fegyelemnek a képviselő házban való teljes meglazulására vezethető vissza Mert a képviselőházban feg3’elemnek is kell lennie. De ennek daczára, mikor a miniszterelnök az ősszel előterjesztette azt az indítványát, hogy a ház egy valamennyi pártból alakított bizottságot küldjön ki, amely ezen házszabályokat kidolgozza, a szólásszabadság minden megszorítása nélkül, csak a technikai obstrukczió lehetetlenné teleiének elve alapján, az ellenzék technikai obst- rukczióval felelt. Vádolnak bennünket és vádolják a kormánypártot törvénysértéssel, — alkotmánysértéssel és nem tudom mi mindennel. Ez előtt néhány nappal az én t. barátom, az igazságügyminiszter ur, (Élénk éljenzés), aki ebben mindenesetre kompetensebb, mint én, programmbeszédében igazán gyönyörűen fejtette ki e dolgot. En nem tehetek egyebet, mint, hogy az ő nyomán járjak, mert a dolog úgy van, amint ő előadta Először a házszabály nem törvény, törvény tehát semmi esetre sem sértetett. De azt sem lehet mondani, hogy a Háznak semmiféle dolgába nem intézkedik törvény. Igenis van a háznak nagyon sok dolga, amelyben törvény intézkedik : igy törvény intézkedik a nyilvánosság tekintetében, abban a tekintetben, hogy ö Felsége hívja és oszlatja fel a kóp- viselőházat; törvény intézkedik arról, hogy a Ház bizottságai valakit tanú zásra kötelezhessenek. Ha tehát alkotmányunk szerint a házszabály törvény volna, az világosan törvénnyé tétetett volna ; de épen nem szaba- tott törvénnyé, holott egyéb, a kép- viselöházra vonatkozó szabályok igenis törvénnyé tétettek. (Úgy van!) Tehát először is a házszabály nem törvény, másodszor a törvény megmondja, hogy mindegyik tábla, t. i. a főrendiház és képviselőház a maga házszabályait maga alkotja meg. Efelett más biró nincs és azt hiszem, hogy az ellenzék, amelyik először ő Felségét akarta e kérdésben támadni, a lehető legalkotmányellenesebben járt el akkor, amikor a háznak ily kizárólagos belügyébe az államnak más tényezőit is bele akarta vonni. (Úgy van!) Ennek kizárólag a képviselő- ház a bírája. Már most kérdezem, vájjon az a házszabály, amely lehetetlenné teszi a tör ónyek alkotását, lehetetlenné teszi azt, hogy a képviselőház határozatot hozzon, megfelel-e törvényes állapotnak ? (Élénk felkiátások : Nem!) Hiszen ezt meg kell változtatni. Hát ha valaki a legcsekélyebb testületben is hasonló eljárással találkozik, hogy t. i. egy kisebbség folytonos közbekiáltásokkal, folytonos szavazásokkal lehetetlenné akarja tenni azt, hogy határozat hozassók, akkor az a többség, amely a maga akaratának akar érvényt szerezni, egyszerűen kiteuné azokat, akik igy lehetetlenné teszik a határozat hozatalát, hát akkor azok törvénysértést követnének el ? A miniszter megemlékezik továbbá arról, hogy mennyire megcsappant a bizalom Magyarország iránt azon külföldi tőkék tulajonosai részéről, kik még a nyári hónapokban vállalatokat szándékoztak létesíteni. Ezen vállalkozói kedv november óta teljesen megszűnt, nem meri senki ide hozni a pénzét. A másik az, hogj? alkotmánysértést követtünk volna el. Hát t. uraim, mi a mi alkotmányunknak sarkalatos pontja ? Az, hogy czélunk nem lehet az országot rendeletekkel kormányozni, hogy törvényeket csak az országgyűlés közreműködésével és O Felségének szentesítésével lehet hozni. (Élénk felkiáltások: Éljen a a király!) Hát kérdezem, t. uraim, alkotmánysértést követ-e el az, aki elhárítja szokat az akadályokat, akik elhárítják annak akadályait, hogy törvényt lehessen hozni? Nem azok-e az alkotmánysértők, akik ezt lehetetlenné akarják tenni ? (Igaz ! ügy van!) Nem azok-e az alkotmányrontók, akik az ország egy olyan fontos szervének, mint az országgyűlésnek működését az egész nemzet meg a külföld előtt is nevetségessé teszik ? (Igaz! Úgy vau!) Az urak nem is képzelik, mennyit vesztett Magyarország a maga tekintélyéből a külföld előtti Államadóságunkra is befolyással iehet a külföld rossz véleménye, mert visszahozhatják állampapírjainkat, a minek a következménye a kamatláb egész vonalon való emelkedése. T. Uraim 1 N-^ engedjék magukat üres szólamok által fólrevezettetni, (Zajos tetszés.) ne engedjék magukat jelszavak által befolyásoltatok (Tetszés és helyeslés.) A kérdés az : Akarják-e az urak, hogy a magyar országgyűlés igy önmaga által tétlenségre kárhoztatva, az országot nyomorba döntse ? (Élénk felkiáltások : Nem akarjuk !) vagy helyeslik a kormány eljárását ? (Zajos felkiáltások : Helyeseljük!) A kormány e nehéz kérdéssel bátran szembe száll. Ha a saját maga jóvoltát nézné, nem tenné, akkor talán folytatná a paktálások útját. De mivel a dolgot igy még csak rosszabbá iehet tenni, mi nem gondolunk állásunkkal. (Igaz 1 Úgy van! Tetszés és éljenzés.) Lehet, íogy az ország ellenünk fog nyilatkozni, akkor le fogjuk ennek konzekvenciáját vonni; de kérjük az urakat, akik képviselik Magyarország sorsát, adják meg nekünk azt az erőt, me- ]y©t mi c»ak a választóközönség ellegjobb VarrdgépcK kaphatók kedvező részletfizetésre V Kazinczy-u. 17. (a zárdával szemben.) Wertheimer fipitnál.
