Szamos, 1905. jaunár (37. évfolyam, 1-9. szám)

1905-01-15 / 5. szám

4-ik old ed SZAMOS 6. szám határozásából meríthetünk, hogy ez zel az ádáz, gonosz bajjal ne csak szembeszálljunk, hanem, ha lehet, ki is irtsuk ezt a nagy bajt a nem­zet testéből — (Hosszan tartó élénk tetszés, éljenzés és taps.) Ezután dr. Keresztszeghy Lajos pártelnök szép szavakkal köszönte meg a miniszternek felvilágosító, tanulságos beszédét, melynek hatása alatt a miniszter lelkes éltetésével a gyűlés véget ért. (A bankett.) A miniszter tiszteletére a prog- _amm-beszéd megtartása után mint egy 150 ember jelent meg a Panuo- ia éttermében. A banketten a köze- nedő nagy napok jelentőségéhez ké- *pest a helyzetet megvilágító fontos politikai eszmecserék mellett a humor derűje is felcsillant s a bankett mind­végig zavartalanul emelkedett hangu­latban folyt le. Az első felköszöntöt dr. Kereszt­szeghy Lajos pártelnök mondotta. Híven ecsetelte politikai helyzetűn két s hazafias aggodalma világosan jelölte meg azokat a szomorú kilátá­sokat, melyek a parlamenti kisebb­ségnek legközelebbi anarchikus tö­rekvéseiből származhatnának, ha a nemzet Ítélete, a nemzet józan belá­tása és tiltakozó szava meg nem szün­teti azokat. Poharát Hieronymi Ká­roly miniszterre emeli, ki beszámoló és programmbeszédében a tanulságos és eszméltető fejtegetésével politikai helyzetünket és tennivalóninkat er - teljesen megvilágította. Hieronymi Károly, kereskede­lemügyi miniszter szólalt fel ezután 8 lelkesítő tósztjában Autheushoz ha­sonlította a kormányt, mely a válasz­tók akaratához fordul, hogy abból merítsen erőt a nagy küzdelemre. A szatmári választókra emeli poharát ; majd megemlékezik arról a nagy nép szerűségről és szerétéiről, melyben Kristóffy főispánnak eddigi rövid működésében is része vau s élteti a főispánt. Kristóffy József, főispán Szat- már nevében szólalt, fel, amely tör­téneti múltjával igazolta, hogy a munka és a demokratikus törekvések városa. Üdvözli azt a minisztert, aki egész életében az igazi munkának és demokrácziának szolgált. Arra a ne­mes frigyre emeli poharat, a mely messze túlszárnyalja azt a demokrá, cziát, amely csak az utolsó kis sza tócsig terjed, akinek még van válasz tóijjoga. Köszöni a jelöltetésében meg­nyilatkozott bizalmat s kéri a válasz­tókat, hogy tartsanak ki elveik mellett. Jékey Zsigmond beszámoló beszéde a mátészalkai kerület választóihoz. A miniszter éljenzéssel kisért beszéde után — Majos Károly emel bedett szólásra s hangulatos szép fel köszöntőben a miniszter családját él­tette. Ugyancsak ily értelemben szó­lalt fel Mátray Lajos tanár is, kinek éljenzéssel fogadott indítványára a miniszter nejét az ováczióról távirat­ban értesítették. Ezután dr. Fejes István humo ros felkÖ8zöntüben, majd Lengyel József csekei plébános lelkes szavak­kal a minisztert éltették. Szeőke Bá­lint, volt törvényszéki elnök kedves epizódokat szőtt pohárköszöntőjébe a régebbi időkből, melyek a miniszterre vonatkoztatva, benne a sokoldalú al­kotó erőt már ifjú korában is élén ken jellemezték. Végül dr. Keresztszeghy Lajos pártelnök a nap méltó befejezéséül indítványozta, hogy a miniszterelnö­köt táviratilag üdvözöljék s rendület­len bizalmukról és ragaszkodásukról biztosítsák. Az indítványt a jelenle vők nagy lelkesedéssel fogadták. A banketten a kiszolgálás min­den tekintetben mintaszerű volt. A miniszter este 7 órakor uta­zott vissza a fővárosba. A rend úgy a beszámoló gyűlé­sen, mint az utczán, példás volt. — Rendzavarásnak, vagy ilyen törekvé­seknek — dicséretére legyen mondva e város lakosságának — semmi jele sem volt észlelhető. Jékey Zsigmond, a szálkái kerü­let eddigi képviselője csötörtökön tar­totta beszámoló beszédét s egyszers­mind búcsúbeszédét választóitól. Jékey beszédét óriási közönség hallgatta vé­gig s beszédének különösen azon része, melyben politikai lelkiismeretót tárta fel választói előtt, nagy lelkesedéssel találkozott. Jekey Zsigmond tiszteletre­méltó nyíltság ral és őszinteséggel jelen­tette ki, hogy habár a nemzeti közaka- rát ellentétben áll is azokkal a törekvé­sekkel, melyeket a függetlenségi párt megvalósítani akar, mégis a r nd, a békés fejlődés és az alkotmányos érzü­let jogosan tiltják meg azt, hogy a köz­akarat érvényesülése elé akadályok gör- dittessenek. Elitéli a nov. 18 at, bár fájdalommal látja, hogy az előzmények mintegy kényszerítéssel terelték ez útra a kormányt és a többséget,- de viszont elitéli a dec. 13-ikát is. Beszédét, mint a politikai lelki- ismeret őszinte, bátor megnyilatkozá­sának szép példáját az alábbiakban egész terjedelmében közöljük. Tisztelt választó polgártársaim! Azon megbízatás, melyet az 19ÓI-ik évre összehívott országgyűlésre, a Máté­szalkai kerület tisztelt vátasztó polgára­itól, pártkülönbség nélkül egyhangúlag nyertem, a képviselőház feloszlatásával megszűnvén, kötelességemnek tartom, ezt a bizalmat első sorban hálásan meg­köszönni, ténykedésemről számot adni, s a megbízatást a tisztelt választó közön­ség rendelkezésére bocsátani. E végből voltam bátor tisztelt vá­lasztó Polgártársaim Önök körébe meg­jelenni. — A midőn én most Önök előtt meg­jelentem, hogy beszámoljak, miként él­tem azon jogokkal s miként teljesítettem azon kötelességeket, melyeket az Önök megtisztelő bizalmuk reám rótt, annak megbirálását teljesen Önökre bizom, de jelezni kívánom, a mi különben is köz­tudomású dolog, hogy azon programéitól, melynek alapján Önök megválasztottak, egy hajszálnyira sem tértem el. A lefolyt országgyűlés elejétől végéig a folytonos küzdelmek és kor­mány válságok között folyt le s igy fáj­dalom sok üdvös és közhasznú törvény hozatala lehetetlenné vált. — A függet­lenségi 48-as párt, minden lehetőt elkö­vetett arra nézve, hogy a Nemzet érdé-, kébe a zászlójára írott törekvéseket meg­valósíthassa. Hogy teljes méltósággal tárjak fel Önök előtt mindent, azzal a nyíltsággal a mely azt hiszem, vezérfonalként "’hú­zódik egész közéleti működésemen ke­resztül, hogy azt mondjam meg, a mi meggyőződésem szerint helyes és igaz, nem törődve azzal, hogy t. Polgártársa­imnak tetszését vagy helyeslését éri-é el vagy sem, őszinte és nyíltságomból kifolyólag kijelentem, miszerint bár az elvekterén a függetlenségi 48 as párt min­den egyes tagjával összeforrtam, mégis taktikai szempontból, a párt egyeseinek vitatkozó modorát nem helyeseltem. Az én programmom mindig az volt hogy Magyarország teljes függetlenségét törvényes eszközökkel, az alkotmány kereteinek tiszteletben tartásával igyek­szem kivívni, — az 1848-iki alkotás, egy ezredéves alkotmányunk alapfeltétele az hogy mindenben a közakarat érvénye­süljön, s ha a törvényesen megnyilvá­nult közakarat, ellentétben áll is azon vágyakkal és törekvésekkel, a melyek az ón lelkemben, s annak a pártnak lel­kében élnek, a melyhez tartozom, mécns a rend, a békés fejlődés és az alkotmá­nyos érzület, megtiltják azt, hogy a köz­akarat érvényesülése elé oly akadályo­kat gördítsünk, melyek azonban nem bírnak azon erővel, hogy az általunk vallott elveket diadalra juttassák. Nem szeretném, t. Polgártársaim, ha félre értenének, nem azt akarom ez­zel kifejezni, mintha én a függetlenségi 48-as párt küzdelmét nem helyeseltem volna, hisz abban a küzdelemben sze­rény tehetségemhez képest, én is részt vettem, hanem csak reá akarok arra mu­tatni, hogy ha egy kisebbség, a közaka­rat érvényesülését csak megakadályozni tudja, de ugyanazon erővel alkotni" nem képes, akkor egy oly precedenst hiv életre, a mit azután később a Nemzet s a magyar faj ellen, mások is igénybe vehetnek. Minden embernek joga van véle- ményuyel bírni, és igy egy nemzet poli­tikai érettségének legerélyeseb bizonyí­téka, ha a különböző véleményünk egy­más véleményét tisztelni tudják. Én noha meggyőződésem, hogy Magyarország jövőjét az 1867-iki köz­jogi alapon biztosítani nem lehet, mégis mindenkor tisztelettel viseltettem azok iránt is, kik ellenkező nézetbe» van­nak, — természetes tehát, hogy azt a vitatkozási modort, mely az ellentétes véleményüektől a hazafiságot, az egyéni becsületességet és tisztességet is meg­vonni igyekszik, én soha nem helye­seltem. Nézetem és erős meggyőződésem, hogy 48-as politikát a mi az enyém, 67-es alapon szolgálni nem lehet. Az általam elmondottakból önként következik, hogy az általam jelzett poli­tikai irányzat, nem áll mereven ellen­tétben azzal a törokvóssel, hogy a kép­viselőház tanácskozási szabályai, a szó­lás szabadság teljes épségben tartása mellett a törvényes közakarat inlegitim megakadályozását lehetetlenné tegye. A milyen őszintén kijelentem ezt, épp oly nyíltan hangoztatom, hogy min­den oly törekvést, mely a szólás sza­badság ellen tör, mely a kormány ha­talmának és a többség zsarnokságának emelésére irányul, a leghatározottabban elitélem, s az ellen a törvények korlátái között mindig küzdöttem s küzdeni köte­lességemnek ismerem. Az 1904. Nov. 18-ikán a kormány és a többség által elkövetett merényletet elitélem, azt törvénysértésnek tartom, mert meggyőződésem az, hogy az ilyen precedensek alkotása, jövőben a Nem­zetre nagy hátrányokat rejt magában. Fájdalommal érintett engem az 1904 Nov. 18-iki merénylet, s csak fokozni tudja fájdalmamat annak azon indoko­lása, hogy az előzmények mintegy kény­szerítéssel 'erelték ez útra a kormányt, 8 a többséget. — s különösen fájdalom hogy 1904. dec. 13-án oly tények követ­keztek be, melyek az első indokolás helyt foghatóságának alapjául szolgál­hatnak. Azt hiszem, hogy mindenki, ki en­gem alapjában ösmer, előre tudhatta, hogy beszámolóm ekkép fog hangzani, s hogy mindent megmondok őszintén s nyíltan. Elvem mindig az volt s az lesz, hogy a közélet terén tiszteletben tartani mindenkinek véleményét, s igyekezni saját nézetemet diadalra vinni, — a tör­vények korlátái között, ildomosán, sem­mit sem koczkáztatva, tehát a haza iránti szeretettel de mindenkor aggódással telten, nehogy tényeink káros hatással legyenek. Az elmondottakból meggyőződhet­nek Önök, hogy én most is azon az ala­pon állok, amelyben Önök megtisztelő egy­hangú bizalmukkal az 1901-iki' ország- gvülési ciklusra, képviselővé megválasz­tottak. Azt mondta nagy hazánkfia Kossuth Lajos „Magyarország legyen független önálló állam, mely minden idegen bea­vatkozástól menten intézze ügyeit..“ Ez az én politikai imádságom, eb­ből nem engedek semmit. T. Választó polgártársaim! Mielőtt Önöktől búcsút vennék s még egyszer megköszönném azt az osz­tatlan egyhangú bizalmat, mellyel engem Önök a múltban megajándékoztak, ak­kor kijelentettem, hogy ámbár a képvi­selőséget nem kerestem, arra sohasem aspiráltam, de ezelőtt a szép egyhangú bizalom előtt kötelességemnek tartottam meghajolni s azt addig viselni, mig sze­mélyem iránt azon osztatlan bizalom fenn áll. Miután a kormány, mint értésemre esett, e választó kerület békességét és egyetértését jónak látta megzavarni, ezen­nel kinyilatkoztatom, csak is egyhangú választással tartanám polgári kötelessé­gemnek az Önök megtisztelő bizalmuk előtt meghajolni, mert a legközelebb le­folyt s előttem oly nagyra becsült egy­hangú választást, melyre mindig büszke voltam, lélekvásárlással bemocskolni tisz­tességtelennek tartanám. Ezekből kifolyólag szives bizal­mukat a midőn még egyszer hálásan megköszönném, a megbízatást rendelke­zésükre bocsátom, arra kérve Önöket, mint a köziigyek egyszerű köznapszá­mosát, tartsanak meg továbbra is szi­ves emlékükbe. játékukkal, Révész külön még az ének­és tánczával is, a közönségnek. Csütörtökön kongó üres ház előtt játszotta a drámai személyzet „Lear királyt“. Végtelenül elszomorító jelen­ség az nálunk, hogy classicus színda­rabok nem képesek közönséget össze­hozni s nem csodálkozhatunk a szín- igazgatón, hogy classicus darabot rit­kán adat; mert legyen az előadás akár-;- milyen kitűnő s maga a darab a világ- irodalom remeke, a nagyközönség nem veszi be, nem pártolja. Ki gyönyörkö­dik a mai decadens világban azokban a szindaraookban, melyek az észre, a szivre hatnak? Kinek kell ma már a színpadi komoly, tartalmas művészet? Senki és senkinek I Ezt az indolentiát semmi kiáltó szózat megtörni nem ké­pes. Hiába gúny, hiába gáncs, ma csak a tökéletes lábmüvészet s a gerincz- izgató darab és játék hatnak s vonza­nak közönséget. Pedig ez az előadás megérdemelte volna a pártolást. Össze­vágó, jó előadás volt. Az öreg Peterdi — úgy értem, hogy öreg a művészet­ben — kitűnő Lear alakítás volt. Az igazi, minden álpálhostól ment, erős drámai alakítás volt az ö Learja s leá­nyai szerepében Szilágyiné, Kendi, Ga- rai, „Ediniund“ szerepében Krasznay, tudásuk s igyekezetük legjavát vitték játékukba. ZsufoB ház előtt adták elő pén­teken ismételten a „Tavasz“ operettet, összevágó, jó előadásban, mint első alkalommal. Különös dicsérettel kell megemlékeznünk Hugón iái Ii énről, ki­nek nagyon jó estélye volt s szépen előadott énekszámaival zajos sikert ért el. Kellemes, a felső registerekben is praecziz hangja, énektudása, különösen a második felvonás fülbemászó valzer- dueltjében s a harmadik felvonás be­tétjében érvényesült. A csokor, mit ez estén kapott, szép elismerése volt ének­tudásának. Révész bájos gratiozus volt mint. mindig, ép úgy Kőszeghy is, kik mindketten zugó tapsokat kaptak az értük lelkesülő közönségtől. Gerő Ida fenomenális alakítás az anyós szerepé­ben, olyan tagja a társulatnak, kit mindig nagyon szívesen látunk a szin pádon. A férfiak közöl Tisztái mutatott be egy pompás, kacagtató alakot, ál­landó derültségben tartva a nézőket s Áldori, kiről már újabban elismertük, hogy hang és játékában sokat tökéle­tesedett, a Hugonnaival előadott ének­számaival ért el tapsokat. (Dr. K.) SZÍNHÁZ. Szerdán harmadszor került színre a „Fecskefészek“ operett. Sem a da­rab, már ismertetett előnyei, sem a szereplők ismételt jó játéka nem volt képes nagyobb közönséget vonzani e harmadik előadásra, meiy pedig min­den tekintetben jó volt. Révész, Papir, Krómer ismét nagy élvezetet szereztek hírrovat. * Lapunk tárezrovatát nagyobb terjedelmű közleményeink miatt ki kel­lett hagynunk s az abban közölt felol­vasás befejező részét jövő számunkban fogjuk közölni. * Majos Károly anyakönyvi felügyelő távozása. Mint annak idején lapunkban is megírtuk, az állami anya­könyvi felügyelők egy részét a m. kir. belügyminisztériumba rendelik be. Ma­jos Károly felügyelő berendelése a belügyminisztériumba tényleg meg is történt s a nevezett felügyelő még e hó végén megválik jelen állásától. Vá- i rosunk két anyakönyvi kerületére a fel­ügyelői tiszttel ideiglenesen Pap Géza polgármester bízatott meg. * Görög katholikusok uj éve. Gör. kath. polgártársainknak, tegnap vö t újévük. Ez alkalomból a szatmári gör. kath. templomban Hubán Gyula lelkész, — mig a németi templomban Melles Emil esperes tartotta a pt. misét. * Áthelyezés. A vallás és köz- oktatásügyi m. kir. miniszter Kiss Ist­ván és Biró Gizella nagyecsedi állami iskolai tanítót, illetve tanítónőt, a zó­lyomi állami iskolához helyezte át. * Pénzügyi kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Nagy Dezső kir. adótisztet, a szinórváraljai járásban járási számvevői, ideiglenes minőségben kinevezte. ’Rendkívüli közgyűlés. Váró sunk törvényhatósága tegnap délután rendkívüli közgyűlést tartott, a mely­nek tárgyát a legközelebb összehívandó országgyűlésre szóló királyi meghívó

Next

/
Oldalképek
Tartalom