Szamos, 1904. szeptember (36. évfolyam, 70-78. szám)
1904-09-22 / 76. szám
XXXVI, Évfdyan. Szatmár, 1904. csfltörtdk szeptember hó 22, 76-ik szán. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak S/.atmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Közegészségiin k^rdekébé n. Városunk közegészsége érdekében a főkapitányi hivatal felhívást intézett a lakossághoz, mely a közegészség megóvása czéljából tartalmaz intézkedéseket. E felhívás kibocsátására a város területén konstatált 7 tifusz- betegedés vezette a főkapitányságot ; a megbetegedés egyes helyein pedig a fertőztelenitő óvóintézkedéseket tétette meg. Szükséges és helyes intézkedések ezek ; a törvény is szigorúan előírja azokat, de hál4 Istennek, azért nincs még ok arra a riadalomra, amelylyel egyes körök már a „járványt“ tárgyalták. A tífusz az idén szórványoson sok helyütt felütötte a fejét az országban. Hozzáértő tudósok azt gyanítják, — mire egyébként számos tapasztalati adat is van, — hogy a tifu- szos megbetegedések a talajvíz sülyedése idején szoktak fellépni s az idei nagy szárazság után szintén ezzel a körülménynyel hozzák kapcsolatba. Városunkba azonban, mi a legnagyobb valószínűséggel kimutatható, e betegség csiráit ezúttal vidékről hurczolták be s a megbetegedések utja-módja nagy valószínűséggel meg is lett állapítva. Ha az óvórendszabályok pontosan betartatnak, joggal remélhetjük, hogy a bajt sikerülni fog teljesen izolálni. Riadalomra tehát nincsen ok, mert a baj, úgy látszik, nem epidemikus jellegű. Egy fontos dologra azonban] fel kell hívnunk a közfigyelmet/; ami a hatóságok részéről kellő ellenőrzésben nem részesül. Ragályozó megbetegedéseknél nem egyszer konstatálta a városi tiszti orvos, hogy azokat vidékről hurczolták be hozzánk. A betegeket többnyire szekerén hozzák be, hogy az orvossal láttassák. Már eközben is sok alkalom nyílik arra, hogy a fertőző betegség csirái szétterjedjenek; de még inkább fokozódik ennek az alkalma és lehetősége akkor, mikor a betegek hazaszállítása súlyos állapotuk miatt nem lehetséges és e miatt itt kell elhelyeztetniök a városon. Mikor ilyen szekereken szállított betegeket látunk, önkéntelenül is mindig eszünkbe jut a vidéki gyógykezeltetés szomorú állapota, a ragályos betegek hurczo- lása, mely egyenesen provokálja azt a mizerábilis helyzetet, mely Közegészségünk ügyét minden pillanatban veszélyezteti. Azt a szegény embert, ki betegét behozza, a hatósággal szemben kérdőre vonni, vagy épen felelőssé tenni, nem volna sem humánus, sem igazságos. Hiszen legtöbb nem is tudja, hogy betege iagályos természetű bajban szented. A diagnózis megállapítása az Irvosok dolga. De hol és kivel állapíttassa meg a betegség okát, minőségét, mikor a körorvos urakat a legtöbb megyei községünkben egy évben egyszer-kétszer látják, mikor a himlőoltás czéljából megjelennek. Törvény van rá, hogy a körorvosok meghatározott időközökben községeikben megjelenjenek s ott a községi elöljáróságnál látogatásukat igazoltassák. A mi megyénkben ilyesmivel csak a legritkább esetekben találkozunk s igy a községek szegény lakossága arra van Talva. hogy a gyógykezeltetés legkényelmetlenebb módjához forduljon t. i., hogy betegét más helyekre hurczolja, vagy hogy előbb az orvos kiszállítására, majd a gyógyszer elvitelére fuvart és magasabb gyógykezeltetési dijat fizessen. — Innen van aztán az is, hogy a falusi szegény ember az orvoshoz csak mint ultima ráczióhoz folyamodik, Pedig a körorvosi intézmény épen azért van, hogy mindenkinek módjában legyen a lehető rövid időközökben a maga községében is orvoshoz fordulnia. Ismerünk megyét, hol a körorvosok a törvény rendelkezését pontosan betartják, mert szigorúan ellenőriztetnek, de ki állíthatná, hogy nálunk e tekintetben még a legenyhébb ellenőrzés is megtörtént ? Ez a körülmény pedig szorosan összefügg a fertőző betegségek széthurczoltatásának jelenségével. Általában köztudomású dolog különben, hogy a paraszt ember több körültekintést és gondot fordít jószága gyógykezelésére, mint a maga és családja egészségére. De nem ugyanezt tapasztalhatjuk-e a hatósági eljárások megnyilvánulásában is ? A fertőzött beteg állat hurcz olását .• törvény tiltja és ezt a hatóságok szigorúan ellenőrzik is. A hatóság közegei még egy marok szénát is lehányatnak a községben átmenő szekérről, ha a zárlat el van rendelve. Az emberanyag azonban már olcsóbb; a körorvos nem jelenik Szeretnék elmenni,,, Szeretnék elmenni valahova, messze, Honét visszatérni sohase lehetne, Hol feledni tudnám, amely mindég bántott, Az egész világot... Szeretnék elmenni valahova, messze, Valami magányos, puszta kis szigetre, Melyet körülölel a susogó tenger, S nem jut oda ember .. . Ez a csöndes sziget jaj, de mesze hol van, Ahol örök béke, örök nyugalom van? Csöndes magányában jaj, de boldog [lennék, Soha el se mennék !... Istenem, Istenem, be nagyon jó lenne, Hogyha eltűnhetnék valahova, messze, Ahol nem siratna, nem gyászolna senki S feledne mindenki!... Krüzselyi Erzsiké. Sóhaj. Ha az elmúlás csöndes éjszakája Sötét szárnyát felettem kitárja És lelkemből elszállnak az álmok, A szivemből minden, ami álnok, Megtisztulva minden földi szenytől: Csókot küldök majd neked a menyből. Papolczyné, Bartók Ida. Boldog voltam egyszer. Irta: Aniáne. Bájosan ingerlő pongyolában ült zongorája előtt szép ösmerősöm. — Mondhatnám barátnőm, ha elhinnék, hogy 30 éves legény s 34 éves asz- szony között tiszta barátság létezhet. Homályos szobájában felséges alakja, merengő szemei, beszédes arcza, lelkes előadása s egész előkelőén kedves lénye még kívánatos volt. Játékától áthatva, érzelmes hangon csendült meg ajkán kedvencz nótája : „Du, ich hab‘ dich im Herren ! Du machst mir Smerzen !“ Nyúlánk, fehér ujjai belevittók a billentyűkbe szive érzelmeit s amint a finom hangszer visszaadá a siró hangokat, mit kicsaltak belőle barátnőm ujjai, lelki szemei lelkes férfi arezot, fényes szempárt láttak kedves emlékeket idézve vissza, én elmerengve néztem a merengő, szerelmes, vágyakozó hangulatban álmodó asz- szonyt. Mi tagadás, nehéz volt a po- ziczióm. E meleg teremtésnél, 30 esztendőmmel! Nem tudtam ellentállani e varázslatos barátságnak, ez üdítő társalgásnak, bizalmas csevegésnek. S ha a szép asszony bajait panaszolva, hálás szeretettel kezeim szoritá soká, bizalmasan, én gentleman maradtam, de jól esett sima kezei lágy érintése. S felém hajló nyaka fehérsége, fényes hajzatának bűvös illata mindmind fogva tartották lényem s minél gyakraban üditóm lelkem e komoly kettesben, annál jobban megtanultam e nőt tisztelni is, nem csak kívánni. Vágyakozó tekintetem most is a szerelmében oly odaadóan bűbájos lényén csüggött, de eloszlatá mámoros hangulatomat visszaadott józanságomnak komoly, gyengéd hangja. Kezét enyéimbe téve, csendesen, szerényen mondá: „Lássa, fiatal barátom, rossz vagyok, istentelen, ha átengedem magam a panaszoknak s belesirom lelki nélkülözéseim hangszerem húrjaiba, hogy fiatal kedélyt, mint az önét is, elszomorítsam, Már meg kéne nyugodnom, már be kéne érnem csendes életemmel, e lassú elmúlással s az ön jóleső, biztató barátságával, nemes jóindulatával. De utóvégre ennek is vége le- end. Ön megnősül. Meg kell nősülnie s azzal feloszlik látszólag baráti viszonyunk. Most is megszólnak, de most felülemelkedem földi rágalmakon, nem törődve azzal a világgal, mely csak szenvedést -okozott életemben. Akkor azonban egy kedves teremtés, barátom kis jó felesége nyugalma kedvéért le akarok mondani vigaszt nyújtó barátságáról. Lássa, akkor, ha felesége oldalán ül boldogan, édes barátom és sajnálatfélét érez barátnője iránt, nyugtassa meg a tudat, hogy ő is „boldog volt egyszer.“ Ily komor, borongós őszi napon történt, mint a mai. Az eső sűrűn, halkan permetezett. Én, mint ma is, zongorám mellett ábrándoztam arról, kit egyedül szerettem e nagy világon, véghetetlen imádattal. Gyakran talál- kozánk társaságban, de sohasem tudtam, sejti-e érzelmeim. Mindketten le valánk kötve házasságban. Hallgatánk. Néha valami mély fájdalom csillant meg szemeiben. Néha az enyéim beszéltek többet a kelleténél. De mindig azt hittük egymásról: „nem tud róla, nem sejti, mint szeretem.“ — Néha öröm- ujjongva gondoltuk : „Megérezte, tudja! Oh, mily bolgogság, szeressük egymást!“ Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Megérkeztek 11 I az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi női, és gyermek lábbelik.
