Szamos, 1904. szeptember (36. évfolyam, 70-78. szám)

1904-09-22 / 76. szám

2-ik »Idal SZAMOS 76. szám meg a meghatározott időközökben községében, hogy az esetleg ész­lelt íertőzött beteg szállítását meg­tiltsa, avagy ellenőriztesse, hogy ilyen házaktól élelmi czikkek ne kerüljenek be más községekbe. A mostani tifusz-betegedési esetek is olyan tiluszos beteg asz- szonytól származtak, ki a tejet maga fejte és maga hozta be a városba. Ily módon városunk tel­jesen exponálva van mindenféle fertőző betegség behurczolására s a mi óvórendszabályaink eredmé­nye, még ha a legszigorúbban be­tartatnak is azok, a fenti okok miatt mindig csak illuzoriusnak tekinthető. Felhívjuk e körülményre az illetékes hatóságok figyelmét s re­méljük, hogy az ügy nagy fontos­ságára tekintettel, minden módjuk­ban álló eszközzel oda lógnak hatni, hogy az emberi egészség jogosan megkövetelhető védelme a vidékek felől szármtzó ragályo­zás veszedelmével szemben is a legszigorúbban ellenőriztessék. A vilamvilágitás. A „Szamos“ hírrovatában olyan alakban teszi szóvá a közgyűlésen leszavazott villamtelep bérbeadási javaslatot a lap egyik szerkesztője, a melyből könnyen hihetne a kevésbé informált közönség, hogy a villám- bizottság ajánlatára a város egy vi­rágzó üzletét akarta csak úgy hübele Balázs módjára egy gyáros javára kidobni. Magam is tagja vagyok annak a bizottságnak, a mely a város tagjai­val együtt, a város érdekére nézve valóságos megváltásnak fogadtuk an­nak a gyárosnak a bérbevételi aján­latát. De nem azt mondjuk mi, oda adjuk a mint kéri, hanem a közgyű­léstől elvi határozatot kérünk arra, hogy a bérbeadás alapján tárgyal­hassunk az ajánlkozóval és ha a vá ros érdekét, nemcsak rentabilitás, hanem garantiák tekintetében is biz­tosíthatjuk, akkor a közös megálla­podás tervét a közgyűlésnek megbi- rálás esetleges elfogadás végett be­terjesztjük. Szerintem egy elvi határozat arra, hogy tárgyalhat a tanácsosai együtt a bizottság az ajánlattevővel a bérbeadás kérdésében, nem azt je lenti, hogy majdan a végdöntésnél, a mikor a részletes megegyezési terv a közgyűlés határozata elébe kerül már meg volna kötve a város keze ; a józan logika i zt mendja nekem, hogy csak akkor, a mikor részletei­ben is ki lesz dolgozva az egyezmény tervezete, döntődik el a kérdés. Vagy azt mondja majd a közgyűlés hatá­rozata, elfogadjuk a megegyezést, mert megfelel a város érdekének, vagy elutasítja, mert nem felel meg a város érdekének Szerintem tehát nem volt helyén az a nagy felháborodás, a mellyel az előterjesztést fogadták, még azok ré­széről sem, a kik rózsás szemüvegeu nézik ezt a mi szerencsétlen vállala­tunkat. Toldás—foldássU oda jutottunk, hogy majdnem 800,000 korona adós ságot csináltunk ezen vállalat terhére, és hiába fizet a városi pénztár a közvilágításért 44000 koronát éven­ként, hiába viseli a polgárság az áram fogyasztásért évek óta 25 százalékkal magassabb terhét, mint más városok­ban, mind ezek az áldozatok nem elegek arra, hogy veszteség nélkül záruljon e vállalat mérlege, daczára annak is, hogy a gépek kopásaiért az egész 12 éven át összesen csak 10,000 korona tartalékot mutatha­tunk fel. Úgy jártunk a telep már több- szöröss rekonstructiójával, mint ama mulató közönség, mely az ivást csak azért nem tudta abba hagyni, mert hol a maradó borhoz bikszádit, hol a maradó bikszádihoz bort kellett ren­delni. Mi is hol a dynamót, hol az accumulatort, hol a motort rendeltük egyiket a másik kedvéért, mig végre a villamos mérnök igazgató eléggé nem dicsérhető őszinteséggel feltárta a szomorú valót a bizottság előtt, nevezetesen, hogy a telep összes gé­pei egynek a kivételével hasznave­hetetlenek, azok helyett egy nagyobb lóerejü gépet kell beszerezni, és hogy a 228 ezer kor. értékben szereplő veze­ték-hálózat annyira elavult és gyen­ge, hogy rajta az áram nagy része veszendőbe megy. Tehát nem úgy áll a dolog ám, hogy a telep meglevő gépei és veze­ték-hálózat a megnövesztett áram- fogyasztást nem képesek szolgálni, tehát ezek javítására kell az uj be­fektetés, hanem úgy, hogy ezen gépek és hálózat végelgyengülésben kimúl­tak ; ezek helyébe 400,000 korona áru ily berendezést kell szerezni, amely berendezés majd 5-10 év múlva fog a természet törvénye szerint'uiból végelgyengülésbe kimúlni. — Ez kü- lömben rendes sorsa a gyáriparnak, ámde a gyáros tudva ezt, az évi üzem költséghez eleve hozzá számítja a gép kopásának a veszteségét is, és igy soha sem jut azon helyzetbe, hogy midőn évek múltán a gépek kiszolgáltak, azok az eredeti értékben vagy csekély leírással szerepeljenek a vagyon mérlegbe. Ilyen számítás szerint a mi vil- lam-telelepünknél nemcsak a kimuta­tott összes 160,000 kor. üzemvesz­teség jöhet kérdésbe, hanem az a sokkal nagyobb veszteség, a mennyi­vel ma az összes szerkezetkopis, elavulás czimen kevesebbet ér mint a minő értékben vagyonleltárunkban vau felvéve. Ilyen alakban ismerte meg a helyzetet a bizottság a mikor tár­gyalta a gyáros bérbeadási ajánlatát. Ezen ajánlat sarkpontjai : 1 szőr. Úgy rekonstruálja a vil­lám telepet, hogy a jövőben a foko­zott igényeknek nemcsak a világítás tekintetében, hanem az ipariüzem, erő, áram, igényeinek megfeleljen. 2- szor. Kötelezően leszállítja a magánfogyasztók áram árát az eddi ginéi 25 százalékkal, és ezenfelül még értékesebb concessiókra hajlandó nagy fogyasztókkal és iparüzemek­kel szemben. 3- szor. A város ezután is 44000 korona évi világítási dijat kór a közterek, városház, színház, stb. ki­szolgálásáért, ugyanannyit, a mennyit a város saját vállalatának fizetett, daczára annak, hogy az újabban elő­irt közterek megvilágítása sokkal több áramot fog igénybe venni mint eddig, a város által ezután is fize­tendő közvilágítási óVi bérből 16000 koronát enged a város községi köt­vény alapján tőkésíteni a többi 28000 koronát évenkint megpótolja a bérlő annyival,hogy a város belőle a villám telep mintegy 800000 korona összes adósságát amortizálja, tehát nemcsak az évenkénti kamatát, de a töke tar­tozást is teljesen visszafizesse. Ezek ellenében fizet bérlő a városnak a magán fogyasztásból, vagy is a nyers bevételből kezdetben 5 százalékot, évenkint szaporodó 1 szá­zalék perczenttel mig 6 év múlva ál­landó évi 10 százalék lesz a város évi járandósága, vagy is ez az első években 5—10 ezer koronát jelent, mig később évi 20—25 ezer koronát fog tenni A visszaváltás kérdését magasra taksálja, de úgy ez, valamint a 16000 kor. tőkésített összeg mikóp való fel- használásának kérdése meg a cautió kérdése tartozott a részlet tárgyalásra, a melyben tekintettel, hogy komoly vállalkozóval állunk szemben, könnyű lett volna megegyezni. De a kik mélyebben gondolkozni nem akarnak, azt szokták kérdezni, ha ez a vállalkozónak ennyit ér, hát miért nem érne a városnak saját házi kezelésre ugyan annyit. Erre a feleletet megkapják Bu dapest fővárosától, amely a gáztársu­lattel tárgyal a visszaváltás iránt a vállalatnak lejárta előtt 8 évvel, de nyomban hangsúlyozza, hogy házi kezelésben nem kívánja tartani, ha­nem bérleti vállalatba adja. Én a Schukert és Siemens ezóg helyébe ilyen formán indokoltam volnar meg vállalati ajánlatomat. Én gyáros vagyok és igy jobban ismerem a villamvilágitás complikált vállalatának minden csinyját-binyját mint a város, ón ugyan annyi fűtés­sel sokkal több áramot tudok produ­kálni mint a város, mert mig a vá­rosnak egyetlen egy elektro-tochni- kus mérnöke van, addig az én alkal- mazottaim sokasága mindegyik a maga szakában működik a vállalat sikerén, de a mi fő, én ebbe a válla­latba kereskedelmi szellemet viszek bele a mit a városi hatóság kezelé­sében nem is lehet kívánni, — azzal, hogy olcsóbban fogom adui az ára­mot a fogyasztók szaporodását kívá­nom elérni, a megszaporodással pedig a telep kibővítését, vagyis a forgalom növekedésében 'átom a most hozandó áldozatok jövőbeni megtérülését, és ennek sikerültével vállalatom hasznát. Ha ezt sem értette volna meg a közgyűlés többsége és mégis megsza­vazza a házi kezelést és az evvel járó 400,000 korona újabb kölcsön felvételt, akkor joggal lehetett volna azt az intést alkalmazni, a mit egy­szer az osztrák császárnak egy hü alattvalója mondott : „Felséges uram ! Vigyázzunk, mert már ott tartunk, hogy csakugyan nem szabad több bolondságot elkö­vetni“. Teitelbaum Herman. HÍRROVAT. * A Szatmárvármegyei sza­badelvű pártnak Szatmáron 1904. évi szept. hó 28-án d. e. 11 órakor, a Vigadó helyiségében tartandó köz­gyűlésén a tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó és a párt tisztikarának le­mondása s a tisztikar megválasztása.. 2. A végrehajtó bizottság újjáala­kítása. 3. Indítványok. — A gyűlés után társebéd a Pannónia szállodában, délután 1 órakor, egy teríték ára 4 korona, jelentkezhetni folyó hó 26-ig Csaba Adorján urnái Szatmár. * Lelkész választás. Berky Sán­dor matolcsi ev. ref. lelkészt, váro­sun szülöttét, e hó 18-án megtartott lelkészválasztáson, 17 pályázó közzül nagy töbséggel Hajdu-Bagoson lelké­szül választották meg az ottani hívők. 6 Uj szentszéki ülnök. Mesz- lónyi Gyula megyés püspök fólszáza- dos jubileuma alkalmából Tóth József s-lelkészt szentszéki ülnökké nevez­te ki. * Gyógyszerészi vizsga. Mada­rassy János városunk fia a gyógy­szerészeti mesteri vizsgát fényes si­kerrel tette le a napokban a budapesti tudom, egyetemen. Gratulálunk ! * Államsegély. A vallás- és közokt. ügyi miniszter, mint magán­úton értesülünk, a Dalegyesület zene­iskolájának a folyó évre 1000 kor. államsegélyt engedélyezett. * Jubileumi ünnep. Meszlényi Gyula megyés püspök aranymiséje alkalmából az irgalmas nővérek zár­dájában, az ott levő összes iskolák által f. hó. 18-án délelőtt 11 ó. szép számú közönség előtt nagy tetszés közt folyt le a következe műsorral : 1. Wéber C. M. Sonata, zongorán elő­adta Eckerd Hona és Sr. Adrienne. 2. Stehle G. Ave Mária, az el. isk. tan. képző intézet énekkara által. 3. Előkép : Az egyházmegye hajója, a képhez a bevezetőt mondta Kovács Mária. 4. Danela C. Air Varié, hege­dűn előadta Czukor Francziska, zon­gorán kisérte Kalocsai Margit. 5. Üd­Ilyen őrülten, néma kínlódásban telt drága időnk, mig azon a neve­zetes napon, melynek emlékén élős­ködőm, toppant be barátom, lelkem párom. Órákig halkan, mozdulatlanul állva hallgatá szenvedélyes játékom, minden józanságot nélkülöző, szerel­mes, ábrándos énekem s végül ének­lésemből sírásba átcsapó hangos, fé- kezhetetlen, indulatos, szilaj zokogá­som. — Vad fájdalmamból forró, néma kézcsókok térítettek magamhoz. Felocsúdtam, hogy pillanatok múlva fájdalmas boldogságban újra elbóduljak. Hogy újra elmerengjek mámoros érzésben, hő szenvedélyben, tartóztatlan, ömlengő, igaz szere­lemben. Hogy melyikünk volt serényebb az ölelésben, ki tudná? Túltettünk egymáson szerelmünk e néma kife­jezésében. Forró volt a lelkünk. Égő szen­vedélytől vibráló a testünk. Mámo­rosán hangulatos a kedélyünk s oda­adó, néma, de minden beszédnél ékes szólóbb a csókuuk ! Azt hittük, sohasem bírnánk elválni, elszakadni egymás válláról. Azt hittük, mindenáron letépjük a reánk rótt rabbilincseket, hogy egy­másnak élhessünk. Azt hittük, ez izzó hangulatnak örökké kell tartani. Le nem hütheti idő, alkalom, szerel­münk ébredése sem. Égni, lobogni fog örökké lelkűnkben. S mégis, amint látogatásának ideje letelt, (rö­vid idő a boldogságból) karjaimból kiszakitá magát leküzdhetetlen faj dalommal, hogy ujból-ujból magához szorítson, szivére tapaszszon, mintha a sorssal daczolva engem magának kierőszakolni akarna. De egyszerre, mintha emberi tehetetlenségének tudata hirtelen ki- világosodott, volna agyában, leereszté bátortalanul karjait s kezem néma imádattal csókolva rohant el. Egy szó nélkül, sápadtan remegve. Másnap egy óriási fehér virág­csokorban ügyesen belecsomagolt, drágakövekkel kirakott arany meda- illont küldött. Talizmánom ez nekem. Belevésett szavait ime, olvassa: „Elmegyek, sohasem látlak. Csókod­dal ajkamon akarok meghalni. Van reá reménységem a japán ütközetben. Lelkemben élsz, nem feledlek, de te felejts el!* Azóta itt hordom szivemen. Úgy érzem, meghalt. Neje nem tud hol létéről. Én gyászolom. Nem felejtem soha. Lássa, az is megnyugtat, hogy senkié. Enyém volt egészen. Nagy lelki áldozatra kész, szépséges szerel­mét bírtam. Ne sajnáljon, fiatal ba­rátom ! Könyeim nem fájnak. Emléke oly frissen él szivemben. Szerelmem üde marad utolsó lehelletemig. S a tudat mindvégig megvigasztal, hogy oly kimondhatatlanul „boldog voltam egyszer“ . . . polgári-, egyenruha- és katonaruha szabók.---- Felszerelési üzlet. ---­Szatmár, H ám János-utcza (Bardóly-féle ház.) Tisztelettel értesítjük a n é. közönséget, hogy =====^ férfi szabó üzletünket -------------­eg yenruha készítéssel és felszerelési czikkek árusításával kibővítettük, oooo ooooooo 3V" Egyéves önkéntesek előírásos (elszerelését jutányos árban elvállaljuk,

Next

/
Oldalképek
Tartalom