Szamos, 1904. július (36. évfolyam, 53-61. szám)
1904-07-31 / 61. szám
XXXVI. évfolyam. Szatmár, 1904, vasárnap július hó 31. K W SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóezy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Sxatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Tanügyi szemle az év végén városunkban. (Hozzászólás). Az állami népiskola létjogo sultságát abban leli föl, ha a magyar nemzeti érzést kifejleszti, fokozza, és magyar nemzeti önérzetté alakítja úgy a magyar, mint az idegen nyelvű növendékeiben. Ennek első és elengedhetetlen feltétele a törhetlen magyar érzelmű állami tanító. Azt határozottan kell kimondanunk, hogy állami tanító csakis szivbéli magyar ember lehet Itt engedményeknek helye nincsen, anyanyelve után nem magyar ember magyar állami tanitó csak az esetben lehetne rendes körülmények között, ha teljesen magyarrá lesz és működését kizárólag magyar vidéken szervezett áll. iskolákban fogja érvényesíteni, de semmi körülmények 3:özt és soha nemzetiségi vidékre nem helyezhető. No hát ezt az elengedhetlen követelményt nem találjuk érvényesülve az egész vonalon és épen nemzetiségi vidékeken nem. Azonban ez a szórványos jelenség senkit sem bátoríthat arra, hogy az állami iskolák által megmagya- rosittottakat vállalkozzék elevenen megenni, mert igen tekintélyes számú ajánlatot kaphat. Egymagám úgy őt, mint mostani és mindenkori utódait meglehetős meny- nyiségü csemegével tudnám merész vállalkozásából kiábrándítani de béke velünk és ne okveteüen- kedjünk, mikor arra szükségünk nincsen. Szent igaznak tartjuk, „hogy iskoláink azelőtt is voltak, ma is vannak a felekezetek kezében, a melyek magyar nemzeti szempontból kiállják a versenyt az állami iskolákkal“ Yajha minden felekezeti iskola ilyen volna ! De nem ilyen. És ha beutazzuk szép hazánk vidékeit : önkénytelen áhítattal kiáltjuk fel : jöjjön el az állami népiskolák országa ! Mert másként a magyar nemzeti egységes állam kiépítése hiú ábránd marad. Mél- tóztassanak behatóbban megismerkedni az ország állami népiskoláinak működésével ; ezt megérdemli az a nagy eszme, a melyet képviselnek : és azután kölcsönös szeretet, a megismert ügy iránti lelkesedés fogja sziveinket áthatni ; mert lehetetlen, hogy a haza legszentebb érdeke egy sorba ne állása hü magyar fiait. A szatmári áll. el. népiskolákról sok mondani valónk nincsen ; közvetlenebbül ismerték meg ezen iskolákat gyermekeik utján a szülők minden más beszédnél ; mert itt a tények beszéltek és fognak beszélni minden kicsinylés és nagy- zolás nélkül úgy, amint vannak és lesznek mindenkinek a szeme előtt s füle hallására. Azonban az ország egyik legnagyobb állami népiskolai intézményének nemzeti feladatát egy oláh gyermek meg- magyarositására, illetve meg nem magyarosítására zsugorítani össze, a szakemberek körében feltűnést keltő jelenség. — Eltekintve attól, hogy a magy r nemzeti érzés fel- ébresztésére s önérzet fejlesztésére e 'haza minden egyes lakójának egyenlően szüksége van, mit első feladatának tekint az állami iskola rr'jf* az a körülmény, hogy 263 7 g ennek közül egyet mutatott ki oláhnak, mindent megmagyarázott, holott a legutóbbi népszámlálás adatai szerint Szatmár 26681 lakói közül 914 vallotta magát oláh nak, tehát a város 30-6 százaléka oláh, mit a megszámlálási statisztika hitesen' mutat ; ez az arány az iskola statistikájában 0 03 szá-" zalékra sülyedt, pedig úgy a kültelki mint a hegyi g. kát. gyermekek áll. iskolai növendékek voltak. De ez még nem sokat mond, talán többel fog mondani az újabb megszámlálás statisztikája, ha egymást megértve zaj nélkül igaz hazafi- sággal kölcsönös támogatás mellett szolgálja az egyház és az iskola a név és a haza igazi érdekét. Mi erről vagyunk meggyőződve. Gyermekvédelem. Általános a panasz, hogy hazánkban nagy a gyermekhalandóság. Hogy nincs eléggé gondoskodva a gyermekvédelemről sem. Meg kell adni, hogy nálunk bizony a halálkaszája nagy részaratást követel a gyermekvilágból. A bimbóból nem lehet virág, ha fag}7 éri vagy más csapás fony- nyasztja. Azonképpen a gyermekek sem növekedhetnek ifjakká, férfiakká, ha megérinti őket a halál lehellete, a gyilkoló járványok, a gondatlan nevelés, a balesetek és szerencsótelen- sógek. Ez alkalommal nem czélunk írni arról, hogy mi az oka a gyakori járNo a közönség!*) Sábesz, többé nem iszom ! Nem, semmi áron! Ideje lesz észretérni. Dolgozni, fáradozni kell. Ha jól esik fizetést huzni, hát dolgozzál becsületesen, szorgalmasan, lelkiismeretesen, megvetve a nyugodalmat és az álmot. A lustálkodással hagyj fel. Megszoktad pajtás ingyen szedni a fizetést és ez nem jól van . . . nem jól van ! Elolvasva magának néhány hasonló erkölcsi oktatást, Podtyakin főkalauz legyözhetlen vonzalmat kezd érezni a munka iránt. Már két óra van éjfél után, de ennek daczára, felkölti a kalauzokat s azokkal együtt megy végig a kocsikon felülvizsgálni a jegyeket. — Kérem a jegyeket! — kiáltja vidáman csattogtatva a bélyegzőt,. A kocsi félhomályába burkolt, álmos alakok felrezzennek, a fejüket rázzák és odanyujtják a jegj’üket. — Kérem a jegyet! — fordul Podtvakin egy II. osztályú utashoz, *) Fenti tárczaczikket Csehov Antal : Tarka. Históriák ez. művéből mutatványul közöljük. A kiváló iró művét Zsatkovics Kálmán orosz eredetiből fordította. egy szikár, szálas emberhez, ki bundába és takaróba volt burkolva — kérem a jegyet! A szálas ember nem válaszol, j Álomba van merülve. A főkalauz megragadja a vállát és türelmetlenül ismétli : — Kérem a jegyet! Az utas felriad, kinyitja a szemét és rémülten néz Podtyakinra. — Mi az ? Ki az? No? — Érthetőleg mondom önnek : kérem a jegyet, elő vele! — Istenem! — nyögi a szálas ember, siró arezot vágva. — Uram, Istenem! A reuma kínoz, három éjjel nem aludtam, készakarva morfiumot vettem be, hogy aludni tudjak, ön meg ... a jegygyei! Hisz ez kíméletlenség, embertelenség! Ha ön tudná, mily nehezen tudok elaludni, hát nem háborgatna ilyen haszontalansággal. Kíméletlenség, illetlenség! És mire önnek az én jegyem ? Ez valóban ostoba dolog ! Podtyakin azon gondolkozik, megharagudjék-e vagy sem, és elhatározta, hogy megharagszik. — Ne lármázzon itt. Ez nem korcsma! — mondja. — A korcsmában emberségesebbek az emberek, — köhögi az utas. — No, most aztán aludjam el ismét. És különös egy dolog : végig jártam a külföldet és ott senki tőlem a jegyet nem kérte, itt meg, mintha az {ördög bizgatná őket, folyton ezt csinálják, -- folyton ezt csinálják ! — No, hát menjen külföldre, ha ott jobban tetszik önnek ! — Ostoba egy dolog ez, uram ! Igen ! Nem elég, hogy fojtó levegővel, szóngőzzel, léghuzammal kínozzák az utasokat, de az ördög vinné el, még az alakiságokkal meg akarják ölni. A jegy kell neki! Mondja csak kérem, mire valő ez a szorgoskodás? Jó lenne, ha ez az ellenőrzés czóljá- ból történnék, de hisz az utasok fele jegy nélkül utazik ! — Nézze csak uram ! — pattant fel Podtyakin. — Legyen szives bebizonyítani az állítását és ha ön meg nem szűnik lármázni és a közönséget háborgatni, hát én kénytelen leszek önt az állomáson leszállítani és az esetről jegyzőkönyvet venni fel. — Ez felháborító, — méltatlankodik a közönség. — Beleköt a beteg emberbe! Nézze csak, legyen kímélettel! — De hisz ő maga gorombás- kodik. — ijed meg Podtyakin. — Jól van, én nem veszem el a jegyet- Csak hogy önök maguk is tudják, hogy a szolgálatom ezt parancsolja. Ha nem a szolgálat, hát természetesen . . . Megkérdezhetik az állomás főnöktől is . . . kérdezzenek meg bárkit 1 Podtyakin vállat von és távozik a betegtől. Eleinte sértve és némileg lefőzve érzi magát, de később, végig jarva két-három kocsit, főkalauzi keblében bizonyos nyugtalanságot, mely lelkiismeret furdalásra hasonlít, kezd érezni. Csakugyan nem kellett volna felkölteni a beteg embert, gondolja magában. Külömben én nem vagyok hibás. Azt hiszik, hogy ón jó kedvemből, mert nincs más dolgom, teszem ezt, azt meg nem tudják, hogy a szolgálat azt kívánja .. . Ha nem hiszik előhivatom hozzájuk az állomás főnököt. Állomás A vonat öt perczig áll. A harmadik csengetés előtt az említett, II. osztályú kocsiba bejön Podtyakin, utánna az állomás főnök lépdel piros sapkában. — Íme ez az ur, — kezdi Pod- tyankin, — azt mondja, hogy nincs jogom tőle a jegyet kérni és . . . és haragszik. Kérem, állomás főnök ur, megmondani neki, szolgálatból kérem-e ón a jegyet vagy csak úgy ? Uram, — fordul Podtyakin a szálas emberhez. — Uram ! megkérdezheti Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárát ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és Yidéke legnagyobb czipőraktára. Figyelmeztetés TIT Az előrehaladt nyári idény miatt a még raktáron levő szines nyári áruk gyári áron alul is beszerezhetők. ................ .....— ■ ■ ... " .. :
