Szamos, 1904. július (36. évfolyam, 53-61. szám)
1904-07-31 / 61. szám
SZAMOS 61. szám 2-ik oldal ványoknak, melyek annyi apró, friss sirhantokkal népesítik be évenkint az ország temetőit Csak arra gondolunk, most a nagy mezei munkának folyama alatt, hogy hány és hány' magára hagyott gyermek okoz óriási szerencsétlenségeket, tüzveszedelmeket? És hány gyermek pusztul el gondatlanság, bal esetek és szerencsétlenségek miatt? Az újságok az idén is megrendítő eseteket Írtak le A muukásem- berek, asszonyok, sőt serdültebb gyermekek is otthagyják a tűzhelyet. Kivonulnak a kalászos mezőségre, hogy az életet learassák. A kis gyermekek otthon maradnak minden felügyelet nélkül. Az ember szive fáj, mikor tapasztalja, hogy a szülők a szobába, konyhába zárják sokszor az apró gyermekeket kora reggeltöl-estig. Vagy ott csatangolnak a kis hamisak az asztagok közt. Megrázó szerencsétlenségek történtek az idén megyénkben is. Hát még az egész országban ? Hány gyermek ég meg, vízbe fül, vagy lesz nyomorékká. Hány család borul mély gyászba. És a gyász szúró sebeit hordozzák aztán egy egész életen keresztül. A törvény gondoskodik ugyan a kisdedek menhelyóről. Kimondá bizonyos föltételek megállapítása esetére, hogy mely község tartozik kisdedóvodát emelni. Az állam maga nagy, de még mindig nem elegendő áldozatot hoz évenkint erre. Száz és száz község vau még ma is, ahol az óvodát nem ismerik, sől temérdek olyan község van, ahol még gyermek-menhelyek sem állanak Mily boldog az a község hol — különösen a nagy munkaidején — a gyermekeket óvodákba vagy menhe- lyekre küldhetik. De mily leverő, aggodalmas azon községek helyzete, melyek gyermekeiket oltalom nélkül kell, hogy hagyják otthon. Vármegyénkben a Szóchenyi-Tár- sulat működése következtében a gyermek menhelyek dicséretre méltó gondossággal szervezvék. De azért még sem elegendők. A kormánynak elsőrangú feladatának kell lennie, hogy minden községben óvodát állítson. Nagy nemzeti közegészségi és közbiztonsági érdek parancsolja ezt. És még egy más hatalmas érdek is. Hogy igy védje meg azt a nökqrdést, az állomás-főnöktől, ha nekem nem hisz. A beteg felriad, mintha megcsípték volna, felnyitja a szemét és siró arczot vágva, oda dől a díván támlájához. — Istenem ! Bevettem újból egy port és épp elszunyadtam, ő meg újra itt van ... itt van ! Kérem, legyen kímélettel ! — Beszélhet az állomás főnök úrral . . . Van-e jogom kérni a jegyet vagy nincs ? — Ez már tűrhetetlen dolog ! Eogja itt a jegye. Fogja ! Még veszek öt jegyet, csak engedjen nyugodtan meghalni. D© nem volt. ön soha beteg ? Érzéketlen egy nép ! Ez valóságos szekatúra ! — mél tatlankodik egy katonás kinézésű ur. Máskép nem tudom felfogni ezt a kötölőzködóst ! — Hagyja el, — ránczolja össze a homlokát az állomás főnök, megrántván Podtyakiu karját. Podtyakin a vállát vonogatja és lassú léptekkel kimegy az állomás főnök után. Légy itt okos ! — töpreng magában. — Miatta hívtam elő az állomás főnököt, hogy értse meg, hogy nyugodjék meg, ő meg .. . veszekszik. mely kívánja, hogy leányaink nemes foglalkozáshoz és tisztességes kenyérhez jussanak. Az óvóképzők ma ugyanis túl- termelnek. Csalódottakat nevelnek, a uöploretárizmusnak nyújtanak tápot Azért sürgetjük most, hogy a mely községben nem szervezhető állandó óvoda, abban legalább a nagy munkaidőre szervezzenek kisded men- helyeket. A legutolsó szegény zsellér embernek is meg kel! erre filléres adóját hoznia. A község lakói vegyék kezükbe az ügyet, hozzák meg a legszorosabb áldozatot és akkor az állam segítsége sem maradhat elAzt hisszük, nem óhajtunk valami lehetetlent, nem kívánunk csudát mikor állítjuk, bizony a gyermek- védelem legelemibb fundusait rakjuk le csak, ha egyetlen községet sem hagyunk gyermekmenhely nélkül. A Ä szenvedélyek hazája Ha a külföld kultúránkról, műveltségünkről, szellemi előrehaladottságunkról mit sem akar hallani, azt egyértelműen, egyhangúlag elismeri, hogy Magyarország a szenvedélyek hazája, s a magyar nemzet, a vérmérséklet, a temparamentum által irányított, szenvedélyes náczió. S ha e tény elismerésében némi bók is rejtőzik, az mégis nem egyéb, mint beczukrozott keserüpilula, mely- lyel azt akarják bizonyítani, hogy a magyar nemzet ténykedéseit nem a józanul megfontolt gondolkodás, hanem a temparamentum időnként fellobbanó lángja mozgatja, irányítja, kormányozza. A külföld Ítéletére, véleményére azonban nem kell sokat hederitenünk, mert az mindég és mindenkor felületes, irányunkba — a forrásokra való tekintetből érthető okból rossz aka ratból s valótlan tartalmú vo't. Ez egyben azonban sajnos, el kell ismernünk igazát, mert tényleg találóbi. elnevezést hazánkra, mint a szenvedélyek hona, keresve sem találhatnánk. A szenvedély fellobbanása sok esetben nem kóros hatású, sőt eredményével éppen üdvös. T. i. hol a hazafias felbuzdulás tör utat magának. A harcz mezején, a közélet terén szükség van a temparamentumra. Szenvedély nélkül a legerősebb hadMásodik állomás. A vonat tíz perczig áll. A második csengetés előtt, a mikor Podtyakin a buffet mellett áll és selters-vizet iszik, két ur jön hozzá, az egyik mérnök kinézésű, a másik katona köpönyegben. — Nézze csak főkalauz ur ! — fordul a mérnök Podtyakinhoz, — Az ön eljárása a beteg utassal szemben felháborította az összes szemtanukat. Én Puziczki mérnök vagyok, ez meg az ezredes ur. Ha ön bocsánatot nem kér az illető utastól, hát mi panaszt emelünk közös barátunk, a forgalmi főnök előtt. — Uraim de hisz én . . . de hisz önök . . . hebegte Podtyakin Magyarázatokra nincs szükségünk. De figyelmeztetjük, ha nem kór bocsánatot, mi .vesszük védelmünkbe az illető utast. — Jól' van, ón . . . én bocsánatot kérek . . kérem . . . Fél óra múlva, Podtyakin kieszelve olyan bocsánatkórő phrasist, mely kielégítené az illető utast és meg nem rontaná az ő méltóságát, bejön a kocsiba ! — Uram ! — fordul a beteghez. Hallgasson meg, uram ! A beteg felriadt és felugrik. sereg, legyen bár modern kor legkor- szakalkot.óbb találmányaival is fel- fegyverkezve, — futásnak ered. Yi szont. a szenvedély tüzévei a katonák szivében, maroknyi sereg félelmetes elemmé válik. Mindezt tapasztalhatjuk Kelet Ázsia vértől ázott harczmeze- jón, hol az orosz kolosszus hasztalan küzd a szenvedély fellobbanó izzó lángjától oroszlánná dühödt törpe japánokkal. A. szenvedély tehát e téreken indokolt és üdvös és ez képezi az édességet a keserű pilulán. Ám nemzetünk szeuvedélyessóge sajnos, más téren is mutatkozik. De ebbeli nyilváuulása nem okoz gyönyörűséget szivüuknek. Félelmetes erőt vett rajta a játék szenvedély. Hogy ez az őrület minő deliriumba hajszolja a szerencsétlen áldozatát, nem egy példává igazolhatni De azt hisszük, hogy ez hiábavaló fáradság lenne, miután mindenki előtt nyilván ösmeretes lesz legalább egyetlen egy eset, mikor a játékszenvedély sötét ördöge a pusztulás feneketlen örvényébe rántotta menthetetlen áldozatát. Hiszen csak egyetlen egy pillantást kell vetni a tőváros közönségére, midőn egy-egy lóverseny nap alkalmából, tizezerszámra zarándokol ki a gyepre, hogy ott oktalan szenvedélyének hódolva, pillanatok alatt veszítse el egész heti verejtékas munkájának gyümölcsét. Csak látni kell a kipirult arczo- kat, az izgalomtól verejtókes homlokokat s a vesztés fájdalmától szederjes ajkukat, s nyilváuvalóan élénkbe tárul e rettenetes szenvedély kárho- zatos hatása. Mert nem elég, hogy a játék démona elszedi utolsó fillérjét, kivetkezteti emberi méltóságából, de még azou kivül tönkre teszi idegeit, melyek az izgalom tetőpontján a végsőig feszülnek s megpattanással fenyegetnek. A hol pedig a lóverseny nem nemes sportja nem szedheti áldozatát, ott az emberi ész találékonysága, más u‘on, módon elégíti ki népünk szenvedélyes természetét. S e téren igen hathatos segéd eszköznek kell elis mernünk a kártyát. Az ördög e szokszor megátkozott bibliája, mennyi patakzó könny forrása lön. Ha mind ósszegyüjtenők a tenger árjával vetekedue talán. A kártya. Mennyit Írtak s meny— Mi az ? — Hát én . . . hogy is csak ? Ne haragudjék. — Ah . . . vizet . . . fuldoklik a beteg, a szivéhez kapva. Bevettem a harmadik adag morphiumot, elszu nyadtam és . . . ismét ! Istenem, mikor lesz már vége ennek a kínzásnak! — Hát én . . . Bocsásson meg .. . — Nézze csak, szállítson le engem a következő állomáson. Nem bírok tovább tűrni . . . Éu meghalok. — Ez gyalázat, ez alávalóság ! háborodik fel a közönség. Hordja el magát innen ! Ön számolni fog az ilyen kötekedésórt. Ki vele ! Podtyakin egyet int a kezével, egy nagyot sóhajt és kimegy a kocsiból. Bemegy a szolgálati kocsiba, fáradtan leül és panaszkodik. No a közönség ! Tessék a kedvére tenni ! Tessék szolgálni, fáradni! Az ember nem akarva is köp egyet az egész dologra és iszik egy jót. Nem csinál az ember semmit, hara gusznak, el kezd valamit csinálni, megint haragusznak. Igyunk egyet ! Podtyakin bevezetésül megiszik egy fél üveg pálinkát és többé már nem gondol a munkára, a kötelességre és a becsületre nyit fognak még Írni róla. Ám rettenetes hatásnak gátat vetni nem próbált még senkisem. Hiszen mi újságírók megtesszük a magunk kötelességét, hasábokat Írunk a lóverseny, kártjTa öldöklő sportja ellen, de szavunk csak kiáltó szó marad a pusztában, siket fülekre talál azoknál, kik esetleg orvosolhatnák a bajukat. Sőt maga a felsőbbsóg is, mintha előmozdítani akarná népünk szenvedélyes természetének kielégítését, uj és újabb módokról gondoskodik, hogy a játékszenvedélyt előmozdítsa. Az osztálysorsjáték, mely a szerencsésen megszüntetett lutri helyét pótolja, sikerrel operál nemzetünk zsebében s élelmes ügynökeik óriási reclamjával immár a lutri játék hatalmas versenytársává növekedett. Mindezek felsorolása élénk, de a mellett szomorú fényt vett nemzetünk szenvedélyes temeramentumára, mely eredményében oda konkludál, hogy Magyarország vagy elveszti a folytonos kivándorlás következtében magyar jellegét, vagy pedig a magyar elem koldusbotra jut. Szomorú perspektíva az, mit mutatunk, de csakis az igazság éles kése meczheti ki a sebet, mely romlással fenyegeti az egész organismust. Ha erélyesen, egy akarattal vesszük fel a küzdelmet a játékszenvedély sötét démonával, talán még megmenthetjük Magyarországot a magyarok számára HÍRROVAT. 5 Személyi hir. Bródy Sándor, országosan ismert jeles író, rokonai látogatására városunkban időzött. * Szabadságolás. Kacsó Kárólv az államópitószeti-hivatal főnöke f. évi julius 28-tól négy heti szabadságot élvez, ezen idő alatt a nevezett hivatal főnöki teendőit Lichstein Lajos kir. mérnök látja el s egyben őt bizta meg a miniszter, hogy köz- igazgatási bizottsági illésen részt-/ vegyen. * Halálozás. Feiszthuber Karolina férjezett Győry Imróné életének 34-ik évében hosszas szenvedés után e hó 28-án elhunyt. A fiatal asszony temetése a róm. kath. egyház szertartása szerint tegnap ment végbe, nagy részvét mellett. * Hymen. Grosz Mariska k. a. és Kun Miklós, valamint Farkas Gizella k. a. Stern Miksa székelyhídi lakosok f. hó 24-én jegyet váltottak. * Tájékoztatás. Valószínűleg téves értesülés folytán, sok érettségizett ifjú fordult a helybeli posta s távírói központhoz felvétel tárgyában. Miután azonban az idén a posta és táviró tiszti tanfolyam növendékek szükségelt létszáma régebben felvétetett és különben is a pályázat kezelő személyzet felvételére lett kibocsátva, ily nemű kérvények nem intézhetők el. * A szatmári gk. lelkész választás ügyében a városi tanács legutóbb foglalkozott a beadott pályázati kérvényekkel, melyeket a városi közgyűléshez határozott beterjeszteni. A három jelölt közül a legszebb ajánló levéllel Hubán Gyula szur- doki lelkész rendelkezik, ki az ottani főszolgabírói hivataltól nyert hiteles bizonylatával úgy politikai, mint lel- lószi működését a legfényesebb, n igazolja, különösen az úgynevezett — schizma — terjedését, mely a mára- marosi izavölgyi járásban is lábra kapott, Hubán Gyula erélyes működése teljesen elfojtotta. Ez mindenesetre nagy horderejű dolog, különösen nálunk, hol hasonló szimptoniák mutatkoznak. Strom vosoktól mint hathatós^ szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál úgymint idült bronchitis, szamár-hurut és különösen lábbadozóknál in- = - fluenza után ajánl tátik. ■■■— Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izadást. Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 k.-ért kapható. Figyeljünk, hogy minden üveg alanti czéggel legyen ellátva : F. Moffman-La Roche * Co vegyészeti gyár Basel Svájcz.
