Szamos, 1904. június (36. évfolyam, 44-52. szám)
1904-06-05 / 45. szám
XXXVI. évfolyam. Szatmár, 1904. vasárnap június hó 5. 45-ik szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési éri Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivaialában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Toldozás, vagy reform? Városi közkórházunk építési ügye, melynek megoldására a közönségünk figyelmét lapunkban is már több alkalommal felhívtuk, úgy látszik, a közel jövőben megoldásra fog jutni. Bizony, nagyon is itt van az ideje, hogy a modern egészségügynek valóságos paródiájára szolgáló s régi idők felületes kórházi rendszerére emlékeztető állapotunk megváltoztassék s hogy szegény beteg embertársaink részesüljenek az ápolásnak s főkép az elhelyezésnek legalább azon minimális előnyeiben, melyre az újabb kor humánizmusa nevében igényt tarthatnak s a mely követelmény egyszersmind törvényben is gyökerezik. Jelenlegi közkórházunk ugyanis, nemcsak hogy szűk, de egész berendezése is czélszerütlen. Száz meg száz beteg embertársunk uta- sittatik el évente a miatt, hogy nincs elegendő hely a befogadásukra s veszíti el egyetlen reményét és vigasztalását az iránt, hogy a tudomány és megfelelő ápolás segítségével egészségét visszanyerheti. A közkórházi bizottság már régebben is kifejezte elodázhatlan szükségét annak, hogy a jelenlegi állapoton változtatni kell. Most már abban a helyzetben van, hogy dr. Kölcsey Ferencz, igazgató főorvos egy tervet terjesztett elő a bizottságnak, mely szerint a jelenlegi épület átalakíttatnék és egy uj épületrészszel toldatnék ki. Az átalakított és a hozzátoldott épületben 11 kórterem és 4 megfigyelő szoba volna, melyekben ösz- szesen 142 beteg lenne elhelyezhető. Ezenkívül épülnének még a szükséges mellék-helyiségek, továbbá a kórházi orvosi lak és a gondnoki lakás. Mindezeknek elhe- lyezésésére a jelenlegi tért is na- gyobbitani kellene. Az előterjesztés szerint az átalakításra és toldásra szükséges összeg 190 ezer korona volna. Ismerve fővonásaiban az előterjesztést, önkéntelenül is az a kérdés merül fel, hogy akkor, a mikor közel kétszázezer korona költségen is csupén 140 maximális beteglétszám ellátását lehetne az átalakítással és toldással elérni, nem volna-e aránylag is czélsze- rübb egy teljesen uj kórházat építeni, mely már alaptervezetében is nem a jelenlegi közkórház helyzetének kényszeréhez alkalmazkodva terveztetnék, hanem a modern pavillonrendszer alapján léte- sittetnék. A kérdés megoldását nem szabad elhamarkodnunk, s nagyon is megfontolandó, hogy a toldozd, vagy a reform terére lépjünk, mert a pavillonrendszerü kórház építése mellett nemcsak hygiénikus, hanem gazdasági szempontok is szólanak. Ha a toldás terve mellett maradunk, a közel kétszázezernyi korona befektetése után is a mostani kaszárnyarendszerü elhelyezés marad, a melynek hátrányait még a laikus emberek előtt sem kell hosszasabban indokolni. Ha idővel, — ami biztosra vehető, — a beteg-létszám emelkedik, ismét csak toldozásrá keli szorulni. Ellenben a pavillonrendszer szerint a törzsépülettől teljesen különálló uj pa- villonok építését kell eszközölni, ami az építkezés tervét és egységét nem zavarná meg úgy, amint azt a mostani terv szerint is látjuk. Ha a viszonyok miatt kétszázezernyi koronánál nagyobb összeg most nem volna befektethető, ekkora összeggel bizonyára lehetne pavillonrendszerü közkórházat is létesíteni olykép, hogy 140 beteg részére megfelelő elhelyezés biztosíttassák, később aztán, ha annak a szüksége be log állani, uj pavilonokkal lehet a kórház-telepet bővíteni s igy legalább annak a modern kórházrendszernek keretében fogunk mozogni, melyet előhaladott korunk e téren mint legmegfelelőbbet megjelöl. A toldozás sehol sem boszul- hatja meg magát inkább, mint oly téren, hol előre Is látható, hogy a modern hygiéna követelményeihez kell alkalmazkodnunk s a jövőben való tovább fejlesztésnek még inkább ehhez alkalmazkodva kell történnie. A tapasztalás gyakran mutat tel példákat arra, hogy a toldozórendszer, bár látszólag gazdaságosabb, de a fejlesztés alkalmával olyan akadályköveket gördít a haladás helyes útja elé, a melyet Bikaviadalok Budapesten. A középkor véres tornajátékainak utolsó megmaradt látványossága, amely azonban a legerősebb hatású, mert nem puszta játék, hanem valóságos élet halálharcz: ez a bikaviadal. Junius első napjaiban külön e czélra épitett hatalmas arénában a főváros közönségének része lesz ebben a látványosságban, amelyet Kö- zép-Európában eddig sehol sem engedett meghonosulni a czivilizáczió kényeskedése. Spanyolország régi dicsőségéből, legendás hősei közül már csak egy maradt: a toreador. Aranyporos tarka spanyol legyezők csodaszép férfialakja, akiért szerelmetes lázzal hévül nemzetének minden asszonya, ez a bikaviadali arénák hőse, akit legnagyobb művészeivel az államférfiai- val egy sorban emleget a népe s akit vagyonnal áraszt el, dicsőséggel kényeztet a hazája. A corridás de toro-a bikaviadal visszanyulik az ókorba. Valami római vezér, Littorius ötlete volt, hogy a bikával való mérkőzéssel ébren tartsa katonáiban a szilaj vadságot ás harczi kedvét, nehogy a hosszú tétlenség ideje alatt elpuhuljanak a harczosai Azokban az időkben még vad csordákban tenyészett északi Afrikában és az ibériai félsziget területein a toro di Lidis nevű bikafaj, egy törpe fajta, de rendkívül vészé delmes duvad, amelyet emberi nevelés nem tudott a járomba szoktatni s amely pusztítva garázdálkodott az emberlakta vidékeken. Ezek ellen a bikák ellen uszította lovaskatooáit a római vezér s példáját a berberek utánozták Afrikában. A mórok aztán rendszeresítették a viadalokat zárt arénákban. A középkor spanyol királyai udvari ünneppé emelték a bikaviadalokat. Nagyszerűen beleillett ez a véres mulatság az inkvizíció korába! Elemién ugyan pánczélosan szállt szembe a főrangú levente a bikával, de a pánczélt hamarosan levetette a hősieskedés kérkedése. Ma valóságos mámorban él a spanyol nép a husvót után következő első vasárnaptól fogva Szt. Mihály napjáig, amíg a bikaviadalok tartanak. A legnagyobb szerencsétlenség- nek tekinti a spanyol, ha oly sze gény, hogy nem vásárolhatja meg a belépőjegyét ezekre a viadalokra. A világ kincséért sem mulasztana el egyet sem a viadalok sorozatából, mert mindegyik más, mindegyik változatos, soha kétszer nem ismétlődő, vérfagyasztó jelenetek lázitóan megkapó képeiből áll a corridas de toro. i Az évszázadok fejlődése során a finomodó Ízlés megfinomitotta ezt a sportot is. Ami azelőtt kizárólag vérengzés volt, azt az idő a művészettel határos bravurjátókká csiszolta. Az ember, amikor elvetette öldöklő szerszámait s puszta kézzel merészkedett a vad bika ellen, büszke elbizakodottsággal nemcsak méltó ellenfélnek minősítette magát, hanem az állat vad ereje fölé helyezte az emberi ügyesség technikáját. Képzeljünk el egy teljesen fegyvertelen embert, aki bízva aczélos izmaiban és a hidegvérében, arannyal himes öltözékkel és fehér harisnyás lábakkal, mint valami parketthez szokott diplomata, kiáll az aréna porondjára és — játékot kezd a bikával, amelyet úgy neveltek, hogy embert mást nem is látott soha annál a csordásnál, aki csak lóhátról mer vele szóba állani. És micsoda játék ez ? Egyetlen fegyvere a viadornak egy piros posztódarab, amelylyel a bika vad rohamait irányítja maga ellen. S a toreádor átugrik a bika szarvain, néha széken ülve fogadja s akkor szökik csak oldalt, amikor a bika már belerontott a — vörös posztóba Ebből a szempontból tekintve, ez a viadal bizonyára érdekes sport. Tekintsük azonban magát a bikaviadalt. A ma dívó mérkőzést ember és vadállat között, a művészi magaslaton álló espada-iskolát a XIX. század elején az a hires Podro Romero alapította, akinek Sevillában gyönyörű szobrot emelt az elismerés. Ami azelőtt rendszertelen, vad ker- getődzós és öldöklés volt, azt ő megtette tudománynak. Tanulmányozta négylábú, szarvas ellenfelének az indulatát, megállapította a dühének psicbologiáját és ahoz szabta az iskolát, mely a voltaképeni mai viadalnak a lényege. Szabályait pedig egybefoglalva, iskolát alapított Sevillában, amelyet VII. Ferdinánd király 1830-ban olyan ünnepséggel, akár valami egyetemet, megnyitott Ebben az iskolában négy esztendeig tanul a növendék, amig oklevelet kap s ezzel engedélyt, hogy a porondra lépjen, hanem ekkor még korántsem nyerte el az espada rangot: ekkor még csak chulo, aféle arónabeli kadét, aki jóformán nézője csupán annak a három felvonásból álló drámának, melynek minden egyes jelenete gondosan kiszámított szövevény. A chuloból fejlődik a picador, a lovas harczos. Micsoda szerepe van ennek a furcsa leventének ! Bekötött szemű gebéjén ülve, a kezében három méter hosszú és hármas hegyű dárdájával ö kezdi meg a bika feldühiRóth Fülöp kárlsbádi czipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek ezipők Valódi Sehervaux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. (29S3#
