Szamos, 1904. június (36. évfolyam, 44-52. szám)

1904-06-05 / 45. szám

2-ik oldal SZAMOS 45. szám i később elmozdítanunk csak még nagyobb pénzáldozatokkal és sok­szor még ezzel sem sikerül. Épen ezért utalunk a közkór­házi bizottság bölcs megfontolá­sára, mikor egyik legfontosabb közintézményünk ügyében ta lács- kozva ez előtt a nehéz alternativa előtt áll, hogy : toldozás, vagy reform ? k népoktatás reformja. Evek óta vajúdik már e kérdés, évek óta folyik az elkeseredett harcz, a magyar nyelv uralmáért, a magyar állam suverén hatalmának érvéuyesi tésére az iskolákban. Mert jól tudták s tudják a jelenben is a vezető állam- iérfiak, hogy a magyar államhatalom megszilárdítása az iskolákban gyöke­redzik. Ha onnan oly tanítás kell 8/árnyra, ültetődik a tanulók romlat­lan lelkületébe, a mety a magyar állam iránti szeretetet ápolja és fej­leszti, úgy a magyar nemzet fensőbb- sóge az országban bova-tovább oda fejlődik, hogy a történeti múlt erős­sége, a jelen erejével párosulva örökké biztosítja a magyar faj suprematiáját. Most végre elértünk arra a ha­tárkőre, mely fordulópontját, kell, hogy képezze népoktatásunk nemzeti irányban való fejlődésének. A kormány vette kezébe az in­tézkedések keresztülvitelét, midőn a népiskolák államosítását tervezi. Jól tudjuk, hogy ezideig, ha a felekezeti s egyben nemzetiségi isko­lák a kormány ellenőrzése alatt is állottak, még sem volt megakadályoz­ható az a káros akna munka, mely a nemzetiségi iskolákban a tanítványok lelkületébe. a magyar faj iránti gyű­löletet következetesen és czóltudaro- san belénevelte. Nem lehetett megakadályozni azt, hogy a felekezetet, a nemzetisé­get mindig előtérbe szóilitották, mig a haza s a magyarság önkónytelenül háttérbe szorult, sőt legtöbbnyire tésót. És minden fdlópte ebben a véres színjátékban egy-egy lóhalál. A bika, mely felökleli a jámbor, be­kötött szemű gebét, feldönti a pica- dort is, — hányszor tapos aztán ló­val együtt lovast is agyon a toro, a bika! A dráma második felvonásának hőse a banderillero; ez az espada legközelebbi riválisa. Fegyvere nin­csen ; nem is ölheti meg a bikát. Csak játszhat vele — az állat dühé­nek végsőkig való fokozása. Szép, fehér harisnyás, gazdag aranypaszo- mántos, hajlékony derekú, aczélizmu legény ez; a mozdulatai fürgék, mint a gondolat és vakmerők a hátborzon- gatásig. Két kezében 74 czentiméter hosszú rúd, amelyen lobogószerüeu szallagok csüngenek; végében kam- pós szeg. Ezt a két „banderilla“-t kell a bika nyakába szúrnia, de csakis szemtől-szemben, a szarvai közt, — ez a szabály! Vakmerőségé­ben néha széken ülve várja be a bősz állatot, amely ráront s a fél arasz­nyira a szarvai előtt ugrik el oldalt: de a két banderillát, belédöfte. Ne­gyedórái küzdelem után a bika nya­kán tuczatnyi ilyen éles, fájdalmat- okozó, himbáló banderilla csüng, — az állat félelmetes bődülóssel túrja fel szarvaival a porondot. Haragja elérte a maximumot; kezdődhet az utolsó felvonás. Az arénából elvonul minden szereplő, csak a bika marad ott — teljesen kiszorult a tanítványok érzü­letéből. S ennek káros hatását szomo­rúan tapasztaltuk a múltban s keser­vesen tapasztaljuk a jövőben, ha csak erélyes intézkedésekkel elébe nem vágunk e jelenségeknek. S mostan ankótezik ez ügyben Magyarország értelmiségének sziue fava. Ülésezik, hogy véleményt nyil­vánítson arról, vájjon szükséges vagy hasznos dolog, hogy a felekezeti is­kolák állami kezelésbe menjenek át. Mindenesetre, gavalléros, s elös- merósre méltó a közoktatásügyi kor mány az az eljárása, fogy mielőtt terveit megvalósítaná, kikéri azok véleményét, kiknek az uj reform ér- dek-sférájába vág. Bármint döntsön is az ankét, egy bizonyos, hogy egy államnak sincs annyira szüksége, hogy közok­tatása teljesen az államtól függő helyzetben legyen, mint éppen Ma­gyarországnak, a mely nyelvével, érzületeivel, jellemével oly annyira elszigetelten áll Európa kulturállamai között, s melynek területén a nem­zetiségek egész konglomerátuma ta­nyáz. A külföld megmutatta, hogy még az oly hatalmas egyöntetű nemzet is, mint Francziaország szükségesnek tartotta az iskolát az egyháztól kü­lönválasztani, hogy az tisztán és függetlenül egyébb befolyásoktól az állam, hatalma alá helyeztessék. S a mi Fraucziaárszágban talán csak czél- szerüségből történt, annak nálunk kényszerűségből kell bekövetkezni. A magyar nemzet, a nagy min- densógben magára van hagyatva, ön­ereje önhatalma az, mely a mindent magába olvasztó szláv nemzetiségi tenger felszínén tartja. Ha erejében gyengül, hatalmában súlyban vészit úgy szomorú sors vár a magyar nem­zetre. Ezért igaz leskesedéssel üdvö­zöljük Berczeviczy Albert, közokta­tásügyi miniszter törekvését, melylyel az iskolák reformját óhajtja kere^Cül- vinni, mert a reformban a magyíífság erősödésének egyik leghathatósabb eszközét látjuk. aztán belép az espada. vagyis a ma­tador. Balkezében egy négyszögletes vörös posztó, zászlómódra pálczára illesztve; ez a rnuleta. Jobbjában egyenes kard. Ezzel szúrja le szem től-szemben a bikát, de csak egyet­len pontján a nyakszirtjén szabad a pengét beledöfnie. Ez a pillanat a legfélelmetesebb ; valóban csak pilla­natokig tart, csak addig, amig a bika a matadorra ront és az piros lobogó­ját elébe tartva, az ellen irányítja az állatot. A bika beledöf a posztóba s a matador pengéje markolatig a nya­kába hatol Az aréna karzatjárói fel­harsan a riadó és hull a porondra a sok virág, ékszer, kalap, ajándék s a mámoros izgatott tömeg e pillanat­ban megdöbbentő képét tárja elő annak, mennyire ittasitja az embert a vér. Az a birneves toreador csapat, amely Pouly fils vezetése alatt Bu­dapestre jő, jelenleg az első egész Spanyolországban. Pouly a modern sevillai iskolában nyerte oklevelét s franczia finomsággal cserélte fel a rut vérengzést a mérkőzésében. Mint­hogy nem öli meg a bikát, puszta kézzel megy ellene és egyetlen fegy­vere a lélekjeleni ít és a művészi ügyesség. Az a látvány, amelyet be­mutat, maradandó emléke lesz min­den nézőnek s erre a látványra a külföldről százával érkeznek Buda­pestre az érdeklődök. Globetrotter. A magyarok Istene segítse dia dalra e nemes czélu törekvést, mely egyben a magyarság konszolidálásá­nak zárókövét képezi. Országos tiltakozás az olasz borvám- kedvezmény ellen Abból az alkalomból, hogy Ró­mában ismét megindultak a kereske­delmi tárgyalások Magyarország- Ausztria és Olaszország között, a „Magyar Szöllőgazdák Országos Egye­sülete“, miut az összes magyar szől- löbirtokosok országos képviselete, még egy utolsó kísérletet tesz arra nézve, hogy az olasz borvámkérdés kedve­zően irányittassék. Ugyanis f. hó 8 án (Médárd napján) Budapesten reggeli 9 órakor a Tattersall nagy csarnoká­ban, szemben a keleti pályaudvarral, országos tiltakozó népgyülést tart, melyre az érdekelt fogyasztó közön­séget, a szőllőbirtokosokat, a borke­reskedőket a vendéglősöket meghívja. Miután kétségtelenül Magyarország szőllőmivelésének jövője, félmillió szőlősgazdának existencziája függ a‘- tól, hogy' az olasz borvámkérdés ked­vezően oldassák meg, illetőleg, hogy sem Olaszors ágnak, sem más borter­melő államnak semmiféle czimen sem­miféle kedvezmény borbehozata’ra ne adassék, azért az érdekelt társadalom­nak minden tőle telhetőt el keli kö­vetnie, hogy ezen kérdés kedvezően oldassák meg. Egy impozáns népgyü lés melyen a közvélemény elementáris módon nyilatkozik meg, mindenesetre leghívebb kifejezője lesz a hangoz­tatott követelmények igazságának. Azért ne mulaszsza el egy szőllögazda se, aki csak szerét teheti, hogy meg­jelenésével a tiltakozó gyűlést minél impozánsabbá tegye HÍRROVAT. Öngyilkos apa. Pótsorozás volt szombaton a Gubaszinben. Valahányszor megismétlődik ez az aktus, mindannyiszor becsempé­sződik valami szomorú jelenet a be­sorozottak hol vig hol szomorú hang­jai közzé. Nagy szó is az a bárom esz­tendő. Kiszakadni a szerető szülei háztól, kedvestől és annyi sok el- számlálhatatlan dologtól, melylyel az ujoncznak le kell számolnia. Legjobban érzi ezt a szerető apa és anya, kinek talán fia táma­szát képezte. Szombaton jött be Lázáriból Kardos László gazdálkodó hasonnevű fiával a sorozásra. Mérték alá került a fiú és a ka­tonaorvos kimondta az ítéletet; tauglik. Az elszomorodott apa ezt már nem volt képes elviselni. Egy észrevétlen pillanatban zsebkésével szive tájékán megszurta magát. A kés azonban körülbelül egy czenti- móter mélységre hatolt csak be a húsba úgy, hogy csak az izmokat vágta át, érintetlenül hagyva a ne­mesebb részeket. További öngyilkossági tervének kivitelében azonban megakadályoz­ták, értesítették telephon utján a mentőket, kik néhány perez alatt megjelentek a helyszínen és beszállí­tották a rendőrségre. * A koronázás évfordulója. Junius bő 8-án lesz 37 éve, hogy 0 Felsége I. Ferencz József szent Ist­ván koronájával Magyarország apos­toli királyává koronáztatott. Az év­forduló alkalmából — mint minden évben — egyes tanintézetekben az előadás szünetelni fog s hazafias szellemű iskolai ünnepélyeket tarta­nak. Reggel a zárda templomban hálaadó istentisztelet lesz, a melyen a katonai tisztikar és a hatóságok is megjelennek, * Megbízatás. Kristóffy József főispán, a fgyarmati járásban a kir. állatorvosi teendők ellátásával, mig az ottani állatorvos szabadságon vau, ideiglenesen Pásztor Samu szatmári járási kir. állatorvost hívta meg. * Esküvő. Hadadi Kovácsy Er­zsikét, hadadi Kovácsy Miklós tas- nádszántai nagybérlő kedves, szép leányát, május hó 31-én vette felesé­gül kislapási Juhász Árpád, a debre- czeni gazdasági tauintézet egyik ki­váló képzettségű ifjú tanára. * Ezüstlakadalom. Valkovits Sámuel a „Kossuth-kerti kioszk“ bér­lője, városunk köztiszteletben álló polgára nejével Scbvarcz Juliannával f hó 3 án tartotta meg ezüst lakadalmát. * Gyászhir. Lengyel Sándor, csengeri ev. ref. lelkész, és egyhm. tanácsbiró f. hó 3-án szivszélhüdós következtében hirtelen elhunyt. A megboldogult úgy egyházi mint tár­sadalmi széleskörű tevékenj'sége által buzgón töltötte be nemes hivatását, elhunyta mindenütt, a hol ismerték, őszinte részvétet támaszt. A csengeri egyház, derék lelkészéről a következő gyászjelentést adta ki : Ne kóslelje- tek — bocsássatok el engemet, hogy menjek el az én Uramhoz. (Móz. 24. 26.) A csengeri ev. ref. egyház mély fáj­dalommal jelenti, hogy köztisztelet és szeretet által környezett lelkipász­tora, aki egy negyedszázadon át apostoli buzgósággal hirdette közöt tünk az Ur igéjét, Nagytiszteletü Lengyel Sándor ev. ref. lelkész s egyházmegyei tanácsbiró f. hó 3-án visszaadta lelkét az ö Teremtőjének. Földi részeit f. hó 4-én d u. 3 óra­kor tesszük le az anj'aföldbe, a csen­geri sirkertben. Legyen áldott emlé­kezete ! Az egyháztanács. A megboldogult családi gyász- jelentésén mint az elhunytat legkö­zelebb állói gyászolják : Özv. Len­gyel Sándorné, szül. Demeter Róza, mint neje. Endre, Béla, Hedvig és Margit mint gyermekei. Barkász Al­bert, ev. ref. lelkész és neje, Demeter Etelka, sógora, illetve sógoruéja, Len­gyel Endréné, szül. Török Anna mint menye. A megboldogult temetése teg­nap nagy részvét mellett ment végbe. * Búcsú. A Giudl és Augusti előnyösen ismert ezukrász czégből a napokban lépett ki, annak tevékeny tagja Auguszti Henrik, azon czólzat- tal, hogy városunkból eltávozva, sa­ját ezége alatt nyisson másutt üzle­tet. Idegenből származott hozzánk, rövid idő alatt elsajátította nyelvün­ket és kivívta magának a közönség és jó barátai bizalmát. Városunk egy intelligens és szakképzett iparosát vesztette el benne. Jó barátaitól és a közönségtől ezen utón vesz búcsút, kifejezvén báláját a szives támoga­tásért. Angol vendégünk. György En­dre gazdasági és kereskedelmi ki­küldött, a Magy. Tudom. Akad. tagja, nemzetgazd., szerdán Charles Roberto liverpooli angol kereskedő társaságá­ban városunkba érkezett, hogy gaz­dasági viszonyainkat tanulmányozza. Természetesen nem épen Szatmár czélja észleléseinek, amennyiben bosz- szabb időt Budapesten töltött, hol kü­A tavaszi és nyári idényre selyemkelme, bársony, csipke és szalag szükségleteit vásárolja : SZÉNASY HOFFMANN és TSA selyemáruházában Budapest, IV., Bécsi-utcza 4. A legnagyobb választék miudenféle selyem árukaan. Az idény összes újdonságai foly­ton raktáron vannak. Mintáik vidékre bér­mentve küldetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom