Szamos, 1904. április (36. évfolyam, 26-34. szám)
1904-04-10 / 28. szám
XXXVI. évfolyam. Szalmái, 1904, vasárnap április hó 10. 28 ik szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. '***■' •• c NÉ ^ iU;: •i ■ ‘•«ív Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Sorozás. Másfél esztendő múlt el azóta, hogy a nemzet nem adózott vérével a hazának, másfél esztendő tellett el azóta, hogy utoljára soroztak Magyarországon. Mennyi szorongó érzést, minő sok rettegést halasztott el a hosszú idő, hány anyának keserű könnyeit fojtotta -vissza az ex-lex állapot szülte helyzet, azt még elgondolni is nehéz, hát még számokban kifejezni. Az az egy bizonyos, hogy senki annyira nem örült az ex-lexes állapotnak, még a legelszántabbul obstruáló honatyát sem kivéve, mint a pénzével és vérével adózó íöldnépe, melyet a kivételes helyzet két legnehezebb kötelességétől mentett tel. Annál keservesebb most e kiábrándulás. Az exlex állapot megszűnt s az elmulasztott kötelességek ólom- sulya most hatványozottan nehezedik azok vállára, kik az exlex állapot kedvezményeit kihasználták. Természetes, hogy a felszaporodott adót még nehezebb lesz kifizetni, mint az egyszerűt s ha a pénzügyminiszter kötelező Ígéretet tett is, hogy a hátralékot részletekben is elfogadja, mégis kínzó aggodalom gyötör, hogy az idén több porta előtt fog megperdülni az adóvégrehajtó szomorú dobja, mint az előző években együttvéve. Mert a lelszaporodott hátralékokhoz járul az a sok szűk esztendő, melyeknek súlyos hátrányait az exlex állapot kedvezményével csak némileg tudott pótolni, úgy, hogy a mai állapot az, hogy nemcsak heverő pénze nincs a gazdának, melyből esetleg a részletfizetés kedvezményét fedezné, hanem még kilátás sincs arra nézve, hogy a maga megrontása nélkül a reá szabott terheket elviselhesse. Éhez járul még, hogy a sorozás két évjáratról egyszerre történik s ha addig véres könnyeket hullattak az anyák fiaikért, úgy most kétszeresen zokoghatnak, mert egyszerre két fiokat veszítik el. Ide fajult tehát az exlex álla pót. Mikor csőstül benne voltunk, nem éreztük, csupán a kezdetnél voltunk. De vájjon hcz a kő zel jövő ? Szomorú kép tárul fel aggódó képzeletünk előtt. A fajmagyar nemzet romlását látjuk e szomorú perspektívában. Mert az már rég tapasztalt igazság, hogy hazánkban a magyar faj hova-to- vább elszegényedik, hogy helyet adjon egy élelmesebb, ügyesebben takarékosabban gazdálkodó nemzedéknek. Erdélyben a románok ragadnak magukhoz minden talpalatnyi földet s szorítják ki tervszerűig a magyar nemzetséget, másutt a szászok vetették meg kimozdithatatlanul lábaikat, délen a szerbek, horvátok segítik kitessékelni a magyart S mindezt úgy érik el, hogy pénzintézeteik korlátlan hitelt nyújtanak a magyar gazdáknak, hogy azután mikor már fizetni nem tudják, maguknak ka parintsák azok földbirtokait. így lassan, lassan terjeszkednek az ország testén, mint a rósz betegség, mig vesztére azután egészen elhatalmaskodnak rajta s kezükbe ragadják a hatalmat. Már egy régi franczia közmondás is azt tartotta: „A kié a föld, azé az ország“ s ennek sajnálatos következményeit már a közel jövőben érezni fogjuk. íme tehát szomorú kilátások Gtét fellegei tornyosulnak hazánk egén, melyet nem egy könnyen fuj el róla a tavaszi fuvallat. Ami vigasztal bennünket, az a tudaf, hogy Magyarország népe már oly sok nehéz küzdelmen vergődött diadalmasan keresztül, hogy az örökös harcz a körülményekkel nála már rendes, megszokott állapot, a melyben csak szívós kitartása edződött még erősebbé^^JT a szívós kitartás az, mely reményeinket táplálja 8 a melylyel e súlyos veszélyt leküzdeni reméljük. A kettős adó s a kettős sorozás veszélyei is elíognak múlni hazánk felett s Magyarország ál- lani fog büszkén, szabadon, tovább fejlődve az idők végtelenségéig. A szatmári ey. ref. egyházmegye A szatmári ref. egyházmegye közgyűlése f. hó 7-én délelőtt a lelkészek és világi képviselők szép számú részvétele mellett kezdődött. A közgyűlés kezdetén a „Jövel Szent Lélek“ elóneklóse után Biki Károly, esperes fölemelő imában kérte Isten segedelmét a tanácskozásokra. Aztán elnöki megnyitójában röviden vázolván a protestáns egyházak helyzetét s vonatkozva arra az örvendetes akczióra, mely szerint az állam az 1848 XX-ik t.-czikk megvalósítására komolyan törekszik — az ülést úgy a maga, mint elnöktársa Luby Géza e. megyei gondnok nevében, megnyitja. Az esperesi jelentés során először is az egyházmegyében a lelkószi személyváltozásokat jelentette be. Az őszi e. megyei közgyűlés óta elhunytak : Beczkes József t.-kóródi lelkész 85 éves korában, Csepelyi MenyProlog. Irta: Szabados Ede. A Kölcsey-kör által ápril 9-én rendezett előadáson szavalta Osváth Elemér. Lebbentsd föl, Képzelet, tűnt századok [fátylát, Honnan napként ragyog egy dicsőbb [világ rád, Feledés éjébe dől a jelen gondja S elmereng a lélek ébren álmodozva; A rut életvásár zsibongó zajábul, Hol a test elemyed, a szív is elfásul, Valami hívogat, csalogatva csábit Túlszárnyalni a lét szükkörü határit. Szeretteink között kedvesebb a megholt, Sírva emlegetjük, hogy hibája nem volt, Szentté lesz a neve, áldássá emléke, Oltárát emeljük szivünk belsejébe; Dy drága vagy te is, lehunyt, dicső [Múltúnk; Forró honszerelmet belőled tanultunk, Ha mi árnyékod volt, elenyészett régen Tündérországbeli kápráztató fényben. Jöjjetek, jöjjetek ! Szebb világba viszlek, Távol világába a reménynek, hitnek. Lenge szárnyat öltve sóvárgó lelketek, Mindent, mi lenyűgöz, el, messze vessetek! S a múltak ködén át sebten odaszállva, Hol rügyezni kezdett a Szabadság fája, Hol élni, hol halni, szebben tudtak s [jobban, Szivetek is, érzem, lángolóbban dobban .. Dereng már a távol sürü, vak homálya, Mint mikor éj válik szelíd pirkadásra. Lassú moraj támad, egyre növekedő, Mint mikor messzünnen zivatar tör elő. Rival a riadó, harezra hívogató, Nyerítve száguldoz a tüzes csataló, Szablya villog, dördül a daliák hangja: „Rajta, kuruc, rajta a lompos labancra I“ S mint nap, ha felbukkan távol hegyek [megül S izzó sugarain a föld szine hévül, Ott nyilai Rákóczi villámparipáján Hatalma zászlaját széltibe kitárván; A merre éj szeme tüzelő szikrát szór, Fölveri a szivet renyhe nyugalmából, Hőssé lesz a gyáva, a hős félistenné, Nincs erő, hatalom, mely hadát leverné. Megújul a regék csodaszép világa, A siralmas nyomort dicső fényre váltva. Jaj annak, ki hetykén rablánczczal [fenyeget! Magára zúdítja a haragvó eget. „Szabadság és Haza !“ hangzik mindenkelül, Magyar szablya súlyán az ellen kimerül, Rettegést, borzalmat áraszt el egymaga Nagy Bercsényi Miklós, kurucok csillaga . . . De im, tűnik a kép, elborul a tájék, Regehősök raja megriadva száll szét; Zokogva kesergi a bujdosók dala: „Oda a szabadság! szegény magyar [haza!“ Őszi harmat után busán fütyöl a szél, I Piros csizmák nyomát hóval lepi a tél, Csillagtalan az éj, sötét gyász takarja, Mintha egy világot illetne siralma. Zúgó tenger partján busong egy kis [csapat, Megtört szivén kívül egyebe nem maradt S ha fel-felcsillan is csalóka reménye, Egy röpke pillanat s kétség száll helyébe. Ki két országnak volt ura hajdanába, Honából kivetett, vigasztalan árva, Csak teste teng még ott epedve halálát, Lelke jobb hazába réges-régen átszállt. S elindulnak mind, mind az utolsó útra, Utánuk sóhajtoz, keserg Mikes buja, Ki egyedül maradt a bujdosók közül, Kit zúgó hab s néma árnyak vesznek [körül; Majd ő is elnémul s hol épült Rodostó, Távol tengerparton nem hangzik ma[gyar szó, Mély, siri csendjében komor éjszakának Egymással suttogva csak szellemek [járnak. Évek gyors forgásán minden elenyészett, Csak egy, a mi örök : a Dal, a Költészet. Rég elporladt szivek öröme, keserve Ma is föl-fölujjong, föl-fölzokog benne. Drága halottakként, kiket eltemettünk, Méla szellemárnyak lengenek felettünk S zendülvén, nagy ősök, édes-bus [hangotok, A múlton hevülve keblünk fennen dobog. Búg a tárogató, panasza elétör, Régi dalról regél, régi dicsőségről, Mintha viharedzett, érző kebelébe Egész Magyarország búja beleférne, Névtelen dalnokok lágy pengésü lantja Egész Magyarország bánatát siratja S az ének, mit húrján borongó gyász [fakaszt Sóvárogva hívja a megváltó tavaszt . .. Jöjjetek, jöjjetek! Lássátok, egy szebb kor Mint tárja elétek, mik voltatok egykor. Párduczkaczagányos, daliás leventék, Kik a szolgaságot büszkén megvetették, Kard és lant hősei, megannyi félisten, Ős erényben bízók, megnyugvók a hitben, Felétek égzengés moraján kiáltnak: „Légy hive, magyar nép, te szegény [hazádnak !“ Lebbentsd föl, Képzelet, tűnt századok [fátylát, Tárd fel a dicsőség gyönyörű világát! Dőljön feledésbe fáradt lelkünk gondja S merengjen a múlton ébren álmodozva ! A rút életvásár zsibongó zajába, Hol balzsamért eped szivünk szomju [vágya, Tűzzön egy ragyogóbb, melengetőbb [nap ránk : A te fénylő napod, égi, szent Szabadság ! Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és yidéke legnagyobb czipőraktára. vb a a tavaszi és nyári idényre megrendelt összes úri, női és gyermek Valódi Sehervaux bőrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben. 8^Í ezipők; um®
