Szamos, 1904. április (36. évfolyam, 26-34. szám)
1904-04-10 / 28. szám
hért, gyügyei lelkész, ki élete java- korában szállott sírjába. Végül, jelenti, hogy a kölesei egyház a lel- kószi állomásra egyhangúlag Kása Edét választotta meg Mezö-Turról ki nemcsak lelkészi, de irodalmi tevékenysége révén is széles körben ismert férfiú. Jelenti továbbá, hogy a szatmári felsőbb leányiskola részére a nagykárolyi egyházmegye 364, a szatmári 214, a beregi e. megye 20 koronát küldött kezeihez, mely összegek az időközi kamatokkal együtt 605 koronát tesznek ki. Luby Géza gondnok az általa Budapesten rendezett estély tiszta jövedelmét, 820 koronát azon megbízással küldte hivatalához, hogy abból 100 koronát a t.-kóródi egyháznak, 600 koronát a lelkészi-, 100 koronát a tanitói gyámintézetnek, 20 koronát a Lorántffy- Zs.-egyesületnek osszon ki. Luby Géza gondnok áldásos buzgóságáért a közgyűlés hálás köszönetét fejezte ki. Hálás elismerését fejezte ki a közgyűlés szintén gondnoka iránt azon tevékenységéért, melyet az e. megyei könyvtárak gyarapítása terén tanúsított. 173 db. könyvet küldött az e. m. könyvtár részére azon ígérettel, hogy azt időnkint szaporítani fogja. A közgyűlés a könyveket egy külön telepen, Majtison „Luby-könyv- tár“ czimen rendelte elhelyeztetni, a mely az e. megyének márV-ik könyvtári telepét képezi. Esperes jelenti, hogy az őszi közgyűlés óta hivatalához a következő segélyösszegek érkeztek: 1. Rendkívüli áll. segély lelkészeknek és tanítóknak 642 K — f. 2. A ref. s.-egylettől 1050 „ — 3. Az orsz. lelkészi gyámintézettől 4470 „ — Összesen 6162 K — A tanügyi bizottság jelenti, hogy látogatásai alkalmával a tanítás terén megnyugtató eredményt tapasztalt. Az orsz. lelkészi gyámintézet bizottsági jelentését a közgyűlés elfogadta s Rassay Béla lelkész számadását felülvizsgálván, részére a felmentvényt megadta. Egyházkerületi képviselökül a közgyűlés erre az évre is Uray Gézát és Mártha Józsefet mint rendes tagokat, Kiss Bertalant és Dienes Dezsőt mint póttagokat választotta meg. A közgyűlés nagyszámú tárgy- sorozatából hosszabb eszmecserére adott alkalmat a szatmári ref. nőképző ügye. Az előterjesztés szerint a nőképző végleges szervezésének anyagi alapja 3000 korona hijján biztosítva van, A közgyűlés ez ősz szeg fedezetét az e. megye ref. lé- lekszáma után kivetendő 2 filléres adófizetésével vállalta magára. Az egységes liturgia és az uj zsoltárok ügyében a bizottság vále- ményes javaslatát a közgyűlés majdnem változatlanul elfogadta. A szatmárnémeti uj papi lak építése ügyében az előterjesztett tervezetet és költségek fedezésének tervét a közgyűlés elfogadta s azt az e. kerülethez további megerősítés czéljából fölterjeszteni rendelte. * A közgyűlés tagjai déli 12 óra után a ref. főgimnázium udvarán egy csoportképben lefónyképeztettók magukat s ezután a Károlyi-házban rendezett közebédre vonultak. Délután a közgyűlés tovább folyt, de a nagyszámú tárgysorozat a közgyűlés idejét annyira igénybe vette, hogy e miatt a Lorántffy- Egyesület közgyűlését, mely este 6 órára volt tervezve, el kellett halasztani. 8-án d. e. bírósági tárgyalások voltak, melyek megszakításával az egyházmegye tisztviselői dr. Böszörményi Emil tanácsbiró vendégei voltak, hol a ház úrnője és a házigazda részéről igazi magyar vendégszeretetben részesültek. HÍRROVATA méltóságos ur tolvajai. Kellemetlen kalandja volt két hét előtt Mándy Lajos, nyugalmazott ministeri tanácsosnak, Márczius 22-én a reggeli gyorsvonattal Becsbe utazott. Pozsonyig semmi sem zavarta meg útját. Kényelembe helyezkedett első osztályú fülkéjében s egyedüli legkedvesebb szórakozása az volt, hogy gyönyörködött a szivarjából felszálló kékes füstkarikákban. Mikor a vonat Pozsonyba berobogott, a tanácsos ur felkelt, kiment a kocsi folyosójára s oda állt az ablak alá, hogy egy barátját, aki ott volt felszállaudó, figyelmeztesse a kocsijára. Hirtelen kinyílt az ajtó s két úri ember jött a folyosóra, karjukon a felöltőikkel s lihegve a sietségtől jobbra balra dülöngtek, ami közben nem kiméltók meg a ministeri tanácsost sem, s épen mintha csak neki akartak volna kellemetlenkedni, nem mozdultak el mellőle, h..nem egy darabig ők is kinéztek az ablakon. Mándy Lajos egy darabig csak tűrte a dolgot, de azután, mikor barátja is megérkezett, erélyesen rendre utasította a tolakodó urakat, akik erre sűrű bocsánat kérések között, a kocsi túlsó oldalán leszállottak. A tanácsosnak gyanús volt a nagy sietség; a tárczájához kapott s mikor meggyőződött róla, hogy az bizony a benne levő 2100 koronával eltűnt, a barátjával üldözőbe vette a tolvajokat, akik közül az egyiket sikerült is elcsípniük. A gentleman mél- tatlankogva utasította vissza a gyanút s felkérte az urakat, hogy jöjjenek vele az állomásfőnökhöz, ahol majd kiderül a tévedés. Reméli, hogy ott teljes elégtételt fognak neki szolgáltatni. — Ebben a pillanatban megszólalt az indulást jelző kürt s az urak kénytelenek voltak a tolvajt szabadon ereszteni, akár milyen nagyon biztosan tudták is, hogy az ő kezén csúszott el a pénz. Mándy Lajos, miniszteri tanácsos, még Becsben megtette a följelentést a tolvajok ellen, akik azonban a mai napig büntetlenül és háborittatlanul élvezték a könyen szerzett pénzt. Ma reggel aztán egy véletlen a rendőrség kezére játszotta őket. Két detektív két urat és egy hölgyet látott a Rottenbiller utczá- ban egymással békésen beszélgetve haladni. A férfiak is, a hölgy is tele voltak aggatva ékszerekkel. Jobban szem- ügyre vették őket, egyszerre csak mindakét rendőr felkiáltott: — Nini Plaszter! — Hisz ez Kohn! A díszes társaság elhalványodott, szabadkozott, de ez nem használt semmit. A detektívek, akik megismertek a zsebtolvajlásért, számtalanszor büntetett urakat, bevitték őket a fő- kapitányságra, ahol a fekete könyvből kikeresték a nácionáléjukat. Az egyik ur Plaszter Ernő, volt kereskedő, a másik Kohn Ignácz Ödön, foglalkozására nézve zsebtolvaj, a a hölgy pedig Fischer Margit huszonhárom éves kávéházi pénztárosnő. Még a délelőtt folyamán szembesítették őket Mándy Lajossal, a ki a leghatározottabban felismeste bennük a tolvajokat. A lopott pénz egy részét megtalálták náluk. Fischer Margitnál 606 koronát és két Miskolczon kiálitott zálogjegyet, Kohnnál hót aranygyűrűt és 800 koronát. A társaságot letartóztatták. * A gazdasági szakbizottság ülése. Szatmár város gazdasági szakosztálya tegnap délután tartotta meg ülését, a melynek tárgyait a hétfői közgyűlés elő kerülő ügyek képezték. A bizottság az egyes előadmányokat kisebb-nagyobb vitával elfogadta. a Az izr. hitközség segélye. Tudvalevő, hogy Szatmár város a múlt havi közgyűlésén a szatmári status quo ante izr. hitközség kérésére a lelkészi fizetések javadalmazásához segélyösszeggel járult hozzá. Mielőtt azonban ez ügyben véglegesen határozott volna, a gazdasági szakbizottság]elé terjesztette az ügyet. A szakosztály tegnapi ülésén foglalkozott a dologgal és oly javaslatot terjesztett a város tanácsa elé, hogy az izraelita hitfelekezetnek 1200 korona évi segély engedélyeztessék. A segélyt oly formán nyújtja a város, hogy a mennyiben az izraelita hit- felekezethez tartozó más hitközség is segélyt kór, a város fenntartja jogát, hogy az 1200 koronából annak is juttat. A hitközség részéről Kelemen Samu dr. és Teitelbaum Herman elfogadták a szakosztály határozatát. A város a segély engedélyezésével szemben azt a jogot kötötte ki, hogy a lelkész megválasztását a város közönsége erősiti meg, továbbá, hogy a templomokban magyar nyelvű hitszónokiatok tartassanak. f * A nyugdíj válaszmány ülése. Szatmár város nyugdíj választmánya tegnap délután ülést tartott, a melyen Barnucz Jenő rendőr nyugdíjaztatása iránti kérelmét tárgyalták. A választmány a nyugdíjaztatást véleményezte. A delfti porczellán. Bármennyire is tetszenek nekem a csinos hollandi szélmalmokkal kifestett delfti edények, mégsem volt szándékom soha ilyesmit vásárolni. Azonban már azon nem segíthettem, hogy az eltörött mosdó edényem újbóli beszerzése czéljából nehéz elhatározás után egy porczellán kereskedést fel ne keressek. „Mit parancsol?“ kérdé az elárusító kisasszony.-Egy mosdó edényt kérek.“ „Egy lavoir-t]?“ „Nem, egy mosdóedényt.“ „No de mégis egy lavoirt!“ mondá győzedelmesen mosolyogva. „Itt van egy igen szép darab.“ A következő pillanatban azonban nem mondá hogy „lavoir“, hanem „enyje!“ és ennek meg is volt a mélyre ható oka. Tudniillik rossz szokásom folytán egy gesztussal egy váza közelébe férkőztem, mely azután a földre zuhant. Bevégezvén pályafutását, ugyanis összetörött. Még egy ,,enyjé-t!“ kiálta a kisasszony. „Egy valódi delfti váza.“ „Mi az ára kérdém?“ teljes hidegvérrel. „Harmincz korona.“ Kiboritám tárczám tartalmát, melynek eredete elsejétől nem messze eredt és letörten leszámoltam a kívánt összeget. Hogy mégis vigasztalódjam meg kért a kisasszony a váza összeragasztatására. „Kisasszony“ mondám kimérten, különös érzékkel bírok az össze nem tákolt formák színei és harmóniája irányában. Ha tehát ön mégis érzelmeimben osztozkodni kíván, úgy nem tételezi fel rólam, hogy egy összeragasztott vázát szobámban felállítok.“ „Uram megajándékozhat talán vele valakit“ mondá halkan. Ez már inkább. Nagyszerű eszme! Például Lilinek adhatnám. Ugyanis az „0“ neve Lilli. Mandelbaum & Co. alsóruha nemű czégnél van alkalmazásban. Ez az ártatlan lélek bizonyára nem fogja észre venni a ragasztást. „Ezt önnek az ég sugalta kisasszony.“ Kérem ragasztassa össze a vázát és a mosdótállal pardon a la- voirral együtt küldje el hozzám. Pár nap múlva megkaptam a vázát, Nagyon szépen össze volt ragasztva úgy, hogy alig lehetett a nyomát észre venni. Egy érzelemdus levél kíséretében elküldtem Lillinek, azonban csakhamar a következő levéllel küldte vissza. Kedves Barátom! Igen kedvesen érintett figyelmed, azonban jegyezd meg, ón nem szoktam holmi összetákolt dolgokat ajándékba kapni. Egyúttal tudatom, hogy veled különböző okokból szakítanom kell. Élj boldogan, és ne fe- lejsd el a te Lilidet. Kérem leveleimet elégetni!! A csalódás érzelmeit nem tudtam tovább palástolni, de midőn pénztárkönyvemet felnyitottam és megállapítottam, hogy a Lili a múlt hóba nekem 47 porczió disznó és borjú sültbe, 72 pár különféle virslibe tormával és káposztával, 56 pohár máreziusi sörbe, azonkívül a számtalan hangverseny és szinházi- j®gyhe került, eltűnt mindennemű bánatom, sőt egy jót nevettem azon, hogy a kicsikének milyen pompás étvágya volt. Szóval beletörődtem sorsomba. De mihez kezdjek én most a vázával? Erre eszembe jutott az én Ti vadar nagybátyám. — Elhatározám, hogy személyesen átadom, viszonzás képen azon apró szívességekért, melyekkel kritikus napjaimban elhalmozott. Mindjárt útnak is indultam. Midőn kopogok az ajtón, kinyitja az öreg házvezetőnő az ajtót és könnyes szemekkel zokogja: „Milyen jó hogy jön! Nagybátyja haldoklik !“ És csakugyan úgy volt. Az öreg ur halálát érezte. Sorsába belenyugodva, vígan mint ahogy élt feküdj ágyában hosszuszáru csibukjából pöfékelve. Midőn megöleltük egymást igy szól az én jó nagybátyám : — Kedves fiam, jegyezd meg azt, amit most eszedbe vések: Három dolog nélkülözhető : gond, rossz táplálkozás és szűk czipö. Három kívánatos : jó álom, kedves asz- szony, check-hitel az Osztrák M. banknál; három szép dolog van: jó muskotáj dohán}7, egy kiczementiro- zott kugiizó, négy korsó márcziusi sör; három szükséges: jó emésztés, kedély és kifejezett hajlam az iránt mit a philiszterek fölöslegesnek tartanak — igen ez a legszükségesebb. Respektáld a világrendet: 8 óra alvás, nyolez óra evés, 8 óra élvezet. Ne lép soha elöljáród lábára és egy hölgy társaságában ne légy okosabb, mint ő. Mindenek előtt sohase ülj, semmiféle, még a legkritikusabb körülmények közepette sem, a frissen festett padra, vagy meleg tűzhelyre. A mi a vázát illeti, köszönöm! Elégetett földi részeimet helyezd el majd benne. Végrendeletemben egy kis összeget hagytam neked, vig, a te nagybátyádra való visszaemlékezések közepette költsd el azt. Isten veled ! Mit mondjak ? Le voltam verve, minden táuczolt körülöttem. Nagybátyám mély álomba merült. Eközben elmentem és küldtem egy orvost. Midőn néhány óra múlva visszatér-
