Szamos, 1904. február (36. évfolyam, 9-16. szám)

1904-02-14 / 12. szám

XXXVI. évfolyam.

Szatiiw, 1904. vasárnap február hó 14,

SZAMOS.

POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP.

MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

Előfizetési ár:

Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér.

SZERKESZTŐSÉG és K.ADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107.

Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér.

Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér.

Mérges vita.

Városunk törvényhatósági bizottsága íebruár havi rendes közgyűlésén megállapította a városi tisztviselők, segéd- és kezelő személyzet fizetésének javítására már megállapított 20.000 korona felosztási arányát. ö

A felosztási fetzotct az e czélra a vfárosi TgóVIbyhatósági közgyűlés által aíf-cihispy .^küldött bizottság a tVnnden eldalfSl' feltorlódó igények Tsf^etö m^áanyos tekintetbe vétele melleit készítette.

És ha mégis volnának ki nem elégített érdekek, el kell ismerni, hogy a bizottság egy ilyen kényes természetű kérdés elintézésénél komoly s elismerésre méltó munkát végezett.

Törvényhatósági közgyűlésünk talán befolyása alatt annak a hatalmas actiónak, mely a múlt év végén az állami tisztviselők fizetésének javítása körül megindult s valóban a törvényhozást oda kény- szeritette, hogy az állami tisztviselők érdekei az államháztartás pénzügyi helyzetének kellő figyelembe vétele mellett kielégítést is nyertek ; de meg talán befolyása mellett annak a nem remélt pénzügyi eredménynek, mely szerint városunkban a múlt évi 84 százalék pótadó mellett a folyó évi költségvetésben előirányzott kiadások a városi tisztviselők fizetés javítására felvett összeggel együtt 70 százalék községi adó mellett fedezhetők lesznek, egyhangú megelégedéssel fordult a maga tisztviselői kara felé s egyhangú határozottá emelte tisztviselőinek fizetés javítását.

Ilyen auspcziumok között kezdte meg a maga működését a fizetés javításra megajánlott ősz- szegnek az egyes hivatali állások közt eszközlendő elosztása végett az erre kiküldött bizottság.

A bizottság a maga javaslatával elkészülvén, azt a folyó havi rendes közgyűlés elé terjesztette.

És nyomban a javaslat előterjesztése után megindult egy olyan mérges vita a fizetés javítás körül, amely valóban párját ritkitja, ami különben nyugodt medrü tárgyalásainknál.

Nincs miért kutatnunk, hogy mi indította azt az ingerültséget, mely egyeseket a vita hevében blazirt okoskodásokra kalauzolt?

Egy szomorú tanúságot azonban le kell vonnunk ennek az

obstruktiós izü vitának eredményéül és ez az, hogy törvényhatósági közgyűlésünk nem valami magas priedestálon mozog a maga tárgyalásainál.

Már engedelmet kérünk, de órák hosszat vitatkozni a felett, hogy egy jogerős határozattal a tisztviselők segéd és kezelő személyzet javára már megajánlott összegből törjünk le egy bizonyos úgy nevezett oroszlán részt s adjuk oda a rendőrlegénységnek, valóságos jogi absurdum. Mégis ieg nevesebb jogászaink késhegyig menő harczot provokáltak e mellett a jogi paradoxon mellett. Nem lehet máskép interpretálni a felszólalók ingerültségét, minthogy személyes maliczia adott tápot a vita elmérgesítésének.

De hát ki érdemelte meg ezt a tüntetés számba menő viselkedést ?

A tisztviselők talán, akiknek fizetősök a javított quota szerint sem éri el azt a nagyságot, amit az állami tisztviselők már a fizetés rendezés előtt élveztek?

A polgármester talán, akit valóban egész embernek, a vita alkalmával tanúsított markáns egyenessége, bővebb tájékozottsága s

a különböző indítványok chaotikus zűrzavara mellett is a tárgyalás akadálytalan menetének irányítása és vezetése miatt épen most volt a legkiválóbb alkalmunk megismerni ?!

Avagy a rendőrlegénység iránt tanúsított humánus gondolkozás adott irányt a vita elmérgesedésének ?

Vájjon, ha a rendőrlegénység magasabb fizetést élvez is, a mostani hatásköre mellett megtudta volna-e akadályozni a legutóbbi képviselőválasztás alkalmával véghezvitt vandalizmust, mely ép a rendőrség tehetetlensége miatt majdnem a Pannónia felgyujtásá- val végződött ?

Vájjon mit csinál a mai szervezete mellett ez a rendőrség (elemeit fizetés daczára, ha a fékevesztett horda egyes prononszi- rozott egyének magánlakásai ellen fordul ?

Ne fessünk rémképeket magunknak, hanem lássuk be, hogy a polgármester a vagyonbiztonság terén is jó utón halad, amikor más alapokra fektetett rendőrséggel akarja az e téren nyilvánuló bajokat sanálni.

Az obstruktiólázzal pedig

Minden úgy lett . . .

Minden úgy lett jó Istenem,

Mint ahogy én tőled kértem. Boldogult jó édes anyám,

Ha szólhatnék hozzá — talán Nem is hinné el énnékem . . .

Nem is hinné el énnékem . . . Mire szive, lelke vágyott: Palástosan látni engem S bibliámmal a kezemben,

Hirdetni az igazságot.

Ágya előtt halkan mondta:

Be szeretnék addig élni;

Mig fiuk, ti kitanultok,

S szárnyatokra szabadultok,

Úgy vágy lelkem ezt megérni.

Vágyott lelke ezt megérni,

S ime, már mi szárnyra keltünk,

S hogy ő ezt meg nem érhette, Istenhez tért áldott lelke,

E miatt sir úgy a lelkünk.

Minden úgy lett jó Istenem,

Amint szivem tőled kérte.

Csak az az egy sir ne volna, Melyen sírok ráhajolva,

Bár én haltam volna érte.

Lénárd Ede.

Csotos Péter.

Az öreg Csotos Péter vagyonát jó félmillióra becsülték. Óriási vagyon az olyan ember kezében, ki közönséges paraszt sorban született, ki csak vasárnap jár kék dolmányban s aki a fokhagymás piritóst tartja a gasztronómia remekének. A rengeteg vagyont ö maga szerezte. Vegyesen: eszével és kezével Negyvenéves háborút viselt azért a háromezer hold földért, amit szerzett. Meg lehet elégedve a hadi zsákmánynyal. Aminthogy meg is volt.

De életének alkonyában mintha a jó Isten elfordította volna róla a szemét. Már nagyon is súlyosan látogatta meg. Özvegyen maradt egyetlen diák fiával s egy évre rá az a szorgalmas, derék szép fin is meghalt.

De ez a rettenetes csapás sem törte meg az erős, energikus lelket. A fatalizmus engesztelő régióiban húzta meg magát. Ennek igy kellett lenni. Ez igy volt megírva . . .

A munkát csak úgy végezte mint azelőtt. A gazdasszonya, ki kissé zsémbes, nyelves asszony volt, gyakran vetette fel a kérdést:

— Ugyan kiért töri magát ?

Az öreg jóízűen válaszolt:

— Csak azért, hogy legyen.

Egy meleg nyári napon, úgy

két héttel Péter Pál eiőtt az öreg Csotos a tanyáról jött haza rendes, könnyű parasztszekerén. Az utón egy borotvált képű fiatal ember, kinek poros ruhája elárulta, hogy messziről jön gyalogosan, megszólította :

— Bácsi, kérem nem venne fel engem ?

— Szívesen, tessék felugrani.

A fiatal színész a jövő pillanatban már ott ült a pokróczczal leteri- tett szónaülésen. Beszédbe elegyedtek.

— Hová tetszenék igyekezni? kérdezte Csotos Péter.

— Gyomára.

— Tyüh, az még jó oda van. Jó szekérrel is legalább négy óra járás. Velem a feleutjáig eljöhet.

— Köszönöm szépen.

— Aztán, ha nem sérteném meg a kérdésemmel, mi járatban lenne Gyomán ?

— Hát az úgy van, bácsi, válaszolta a színész, hogy éu színész vagyok.

— Úgy ? Ámbár sejtettem némileg, minthogy borotvált ábrázatot tetszik viselni. Hol tetszett tanulni a mesterséget ?

A színész, ki jóízű, vidám fiú volt, mosolyogva válaszolt:

— Nem tanulni kell azt bácsi, hanem tudni. A kutyát se tanítják ugatni, mégis tud.

— Az már szent igaz. De azért mégis járt iskolát?

— Hogyne ? Diák voltam Halason.

— Halason? — kérdezte az öreg, önkénytelenül nagyot rántva a gyeplőn.

— Ott.

Csotos Péter arczát nagy szomorúság lepte el.

— Hej — sóhajtott — az én fiam is halasi diák volt. Most nyolcz esztendeje, hogy eltemettük.

A színész nyugtalanul nézett az öregre.

— Csak nem Csotos Imrének hitták ? — kérdezte izgatottan.

— De bizony úgy hitták az istenadtát.

— No hát, az nekem iskolatársam volt, a legjobb pajtásom. Sohasem volt, nem is lesz olyan igaz barátom. És hogy tanult! Tudja-e, uram, hogj7 rajta kívül senki sem tudta a görög rendhagyó igéket.

— Ugyan ? — kérdezte az öreg.

— Senki! Esküszöm önnek.

Az öreg Csotos arczát valami

különös büszke kifejezés lepte el azok miatt a görög rendhagyó igék

W Rótb Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat

ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást.

Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. # Szatmár és vidéke legnagyobb czipó'raküra

miM # w* B Jé ** • • Az előrehaladt téli idény miatt a még raktáron levő téli

BT Qfß fß I I áruk gyári áron alul is beszerezhetők