Szamos, 1904. február (36. évfolyam, 9-16. szám)

1904-02-14 / 12. szám

hagyjunk fel s vállvetve munkál­juk mindannyian azt, a mi sze­münk fénye, e város üdvétigl .benne a polgárok megizmosodását ,-'\a s«eméljd s vagyonbiztonságot I Az ellentétek örökös íelszitása csak • . ^ gyűlölködést terem s a gyülölkö- * dés‘ bogáncskórójárói le nem ve- '' &. szünk egyetlen hulló mannát a közjó .érdekében. "-<■4. * T _____________________(—n.) Vá rosaink,*) Magj'arország, melyet földrajzi fekvése a tőrök invázió ellen évszá­zadok hosszú tartamára állított oda Európa védőbástyájaként, sohse volt azon kedvező helyzetben, hogy a béke és nyugalom áldásai közepette a kultúrának és közgazdasági élet­nek oly középpontokat teremthessen és azokat oly módon rendezhesse be, hogy azok a kulturállam kialakulá­sának tényezőivé és maradandó szi­lárd oszlopaivá izmosodhassanak, en­nélfogva óriási feladat vár még a magyar nemzetre, hogy öntudatos cselekvéssel és gondoskodással kipó­tolja mindazon hiányokat, melyeket a kultárállam eszményi fogalmának betöltése, a fejlődés aktualitásának jelen időhatárában tőle múlhatatla­nul megkövetel. Be kell ismernie mindenkinek, hogy a magyar alkotmány visszaál­lítása óta hazánkban a köztevékeny- ség és közintézmények létesítése te­rén nagyon sok történt. Tehát annyi becses anyagot halmoztunk össze, hogy most már bekövetkezett az ideje annak, hogy azt a sok értékes anyagot megfelelő formába öntsük, rendszerbe foglaljuk és az uj szerve­zeteket úgy megkonstruáljuk, hogy mig azok egyrészről a nemzet intel­lektuális 'fejlődésének megfelelő ke­reteit képezzék, addig másrészről a konszolidált magyar nemzeti állam kiépítésének is szilárd alapjaivá vál­janak. A magyar városok újból való rendezésének kettős irányban kell érvényesülnie. Az egyik a meglevő keretekben a helyi viszonyok által *) Mutatvány a „Magyar városok közügyei“ ez. műszaki lapból. indokolt külső rendezés; szerves kap csolatban a modern hygienia által megkövetelt intézmények létesítésé­vel. A másik pedig a belső organi- záczió, az uj szervezet, melynek fel­adata, hogy a városok intellektuális tartalmának megfelelő uj szellemet öntsön azok közéletébe. A városok szervezését illetőleg külön jtörvény alkotandó, mely ki­emelvén a városokat korlátolt hely­zetükből, intellektuális erejüknek meg­felelő oly széles alapon nyugvó autó nómiát nyernek, mely éles vonások­kal domborítja ki a városok önálló egyéniségét s ezeket a nag}' nem zeti feladatok teljesítésére alkalma­sokká teszi. A városok lakóinak polgári sza­badsága ; továbbá az autonom jog alapján gyakorolt független rendel­kezésnek a köz javára szolgáló érvé nyesitése; s mindazon tevékenység mel}' végeredményében a városok polgárainak vagyoni jólétét segíti elő és ezek anyagi függetlenségét biztosítja : nem a városoknak önczél- jait szolgáló elvont érdeke, hanem a nemzet összeségének jövendő boldo­gulását biztosítani hivatott leghat- hatósabb eszköze. A városok mai rendje, mely a polgári jelleget teljesen kiküszöbölte, a maga lekötött és alárendelt hely­zetében teljesen megszüntetendő. Az uj szervezésnél ne legyen más az irányadó, mint az egyes városoknak intellektuális tartama és ezzel kap csolatban ama fontos feladatoknak biztosítása, hogy mely város minő mértékben tud megfelelni hiú ailü rök nélkül kulturális, közgazdasági és nemzeti szempontból vett felada­tának. Oly' városok, melyek a most felsorolt feladatoknak megfelelnek és a modern közlekedés eszközeinek figyelembe vételével vett középponti fekvésüknél fogva arra hivatvák, hogy a körzetükbe eső távolabb vi­dékekre is kiterjesszék kulturhivatá- suknak áldásait: az ily városok ezen magasabb hivatásuknál fogva ompo- riális jellegükben minden oly iíöz- intézménynyel ellátandók, melyek feladataik betöltésének biztosítására szükségesek. Alsó és felsőbb bírósá­gok, hatóságok, középiskolák minél nagyobb számban, ipar és kereske­delmi kamarák ; posta és táviró-igaz­gatóság; a különböző kulturintézetek; szóval, minden oly köziustüuczió. mely az emporium fogalmának be töltéséhez megkívántaink, ezen kö­zépponti fekvésű városokbau helye­zendő el A városok szférájának megálla- pitásáu kivül, fősulyt kell fektetni a modern hygienia követelményeire s agyáltalán minden városnak akként kell berendezkednie, hogy lakosainak egészségei érdekei megóvassauak, hogy enuek folytán ott lakásuk és tartózkodások kényelmes és gond nélkül való legyen. Vízvezeték csa­tornázás és szemótkihordás ; ezekkel kapcsolatban a pöcze- és szemétgöd­rök rendszerének megszüntetése, oly ideális állapot, mely magasra emeli a város sziuvonalát. Ezeken kivül parkok, sétálóhelyek, fürdők, szilárd utczaburkoiás, légszesz- vagy villamos világítás; s a helyi közlekedés ké­nyelméről való gondoskodás: mindez elmaradhatatlan kelléke és kiegészí­tése a modern értelemben vett város fogalmának. Igaz, hog)’ a most felsorolt köz- intózmények töméntelen pénzt, kö­rültekintő gondosságot, kitartó mun­kát és ernyedetlen szorgalmat igé­nyelnek. De elvégre az Isten sem egy nap alatt teremtette a világot; s itt az ideje, hogy teljes erővel és lelkesedéssel induljunk neki az alko­tás és kiegészítés nagy munkájának, mert erre nem pusztán i. humaniz más hivó szava, hanem egyúttal a hazafiui érzés öntudata is kötelez, ha méltó helyet akarunk e’foglalni a nyugot-európai kulturátlamok dí­szes sorában. Tisza István gróf kormányeinö- künk komoly ígéretet tett az iránt, hogy a városok által teljesített ál­lami feladatatok kártalanításaképpen megkapják azok a borital- és hús- fogyasztási adókat. íme, e ténynyel egy bő anyagi forrás nyílik meg a városok előtt, melynek évi jövedel­meiből okos és ezélszeiü beosztás mellett megvalósíthatják mindezen hygienikus intézményeket, melyek­ről való gondoskodás a városoknak legeminensebb feladata. Amely város mindezen vonat­kozásokban eleget tett feladatának, az büszke öntudattal sorakozhatik a modern Magyarország megterem­tőinek tényezői közé. Éhen Gyula, orszgy. képviselő. miatt, amikről igazán nem tudta, hogy mi fán teremnek- De bezzeg tudta a fia. A színész kifogyhatatlan volt elhunyt barátjainak magasztalásában. Szavából físzin’e melegség áradt elő. mi az apát rendkívül boldoggá tette. Elhallgatta volna napestig, reggelig. — De jól tette, hogy felkérez- kedett a kocsimra. Ha nem sértem meg, mi is a becsületes neve — Térey Károly. — Úgy P Nohát az Isten tartsa meg. Most már egy-két napra csak nálam marad vendégnek ? — Nem lehet, kérem, szívesen tenném, már csak azért is, mert az Imre apja. Térey Károly aztán hosszasan elmagyarázta, hogy neki, hogy gya­logszerrel indult, milyen fontos oka van, a színtársulat megbukott. Nem tudnak eljönni onnan, ahol vannak. Neki ennélfogva Gyomára kell menni bérletet csinálni, pénzt felvenni a bérlőktől s elküldeni az igazgatónak. Az öreg Csotos nagy érdekkel hallgatta a magyarázatot, melynek végeztével éppen haza érkezett a háza elé. Megállította a kocsit s azt kérdezte a színésztől : — Aztán mennyi pénzt akarna Gyomán összeszedni ? — Kétszáz forintot. — Kétszáz forint ? Az nem is pénz. Azt Gyoma városa nélkül is eligazithatjuk. ~ Hogy? — Hát úgy, hogy lesz szives beljebb kerülni, aztán megmondani, hová keli a pénzt, küldeni ? En aztán lóra ültetek egy bérest, aki egy ket­tőre elviszi. Úgy is történt. Az igazgató hosszan tartó csuklást kapott a meg­lepetés örömétől. Egész éjszaka azon törte a fejét, hogy honnan tudta Térey Károly ilyen ördöngős gyor­sasággal előteremteni a pénzt. Hi­szen, ha ternót csinált időközben, akkor se(m jutott volna hozzá ilyen hamar. Negyednapra Térey elmagya­rázta a csodát. Akkor ültette kocsira az öreg Csotos. Előbb azonban ki vitte a tanyára s úgy megfürösztötte tejbe-mézbe, hogy a boldogult Kanaán óta magyar színész még úgy nem fürdött. A szinigazgatóbau az állomáson egy nagy elhatározás érlelődött meg. Közölte a színtársulattal. — Elmegyünk az egész társu­lattal Csotos Péter tanyájára s ott előadjuk rendkívüli díszelőadásnak a Bánkbánt. Mindenki, még a súgó is, remek ötletnek találta a művészi kirándu­lást. Három paraszt szekér szállította ki a dekorációkat s a dekorációhoz szükséges művészi személyzetet. Az öreg Csotos tüntető örömmel fogadta a művészi inváziót. — Ennél okosabbat igazán nem te ettek volna. Egy repülő dohánypajta lett. kijelölve arénának. Az öreg Csotos maga czepelte a deszkákat, gerendá­kat a szinpadópitéshez. Délben ki­tűnő tanyai ebéd várta a vendégeket, kik örömmel állapították meg, hogy Térey Károlynak Kanaána vonatkozó hasonlatában semmi túlzás nem volt. Az előadás is zavartalanul folyt le. Azaz nem egészen . . . Minden úgy ment, mint a karikacsapás, csak egy nagy hiba mutatkozott: Csotos Péter nem volt látható. Este eltűnt s azóta senki nem látta. A színészeket ez a körülmény nag3Ton deprimálta. De alig szállt szét az utolsó tabló görögtüzének a füstje, mikor Csotos Péter megjelent. Mindnyájan szemrehányásokkal illették. — Ejnye, ejnye, megsem nézte az előadást! — mondotta az igaz­gató komoly elkeseredéssel. — Nem lehetett, könyörgöm, le kellett mennem a birkausztatóhoz. Külömben nen: az előadás számit, hanem a szivesség . . . Zöldi Márton. Színház. „Drótostót “ Szerdán elég nagy közönség gyönyörködött a szép ze­nében, ha nem is egyesek hangjában. Úgy tetszett, az a vásott ké kezeruza kokettirozgat ez operettel i s, mert meg megesipkedte. No né! „Három pár czipő “ Papír Sán­dor választotta jutaiomjátékául, csü törtökön, ezt a régen divatos éne­kes vígjátékot; amelynek azonban a zenéje, ez a nem nagy, de pazar- szépségű szerzemény ifjonti lenge- séggel teli. Szegény Millöcker Ká­roly !' Irhatt d ezt a bájos zenét, amelyben a zenei hangok ünnepre gyüluek, félredobták óueksz ámaid nagy részét s egymással kino an ver- senvző betétek terpeszkedtek azok helyén. Am a betétek sem sikerül­tek valami tüudöklőeu. Ez is vigasz­talhat jó Millöcker, ha ugyan egyál­talában búsulsz, legfeljebb megha­gyott zeneszámaid éneklésekor jaj- dultál föl néha keservesen, bárhol vagy, mintha te rajtad e3tek volna az azokra hullott lapos vág ások. Azonban a szöveget is meglovagolta a lidércz, akarom mondani a kék- czeruza. Meg lehet, hogy ez a szö- vegnyuzás — részben vagy egész­ben — már a régiek bűne, de hát nem tehetünk róla, elég az, hogy a többek közt a harmadik felvonásban a harmadik pár czipőrői nem is hal­lottunk. — Hát igy. Telt ház volt. Papirt (Fiink czipész) sokat tapsolták ez este. Első megjelenése­kor a magasból alábocsátott nagy babérkoszorúval és pecsétes levéllel tüntették ki. Jól megjátszotta Papir ez esteli szerepét; azonbau olyan darabot lett volna helyes választania, ahol szépen fejledező tehetségét mél­tóan bemutathatta volna; esetleg a „Postás fiú és hugá“-t is, daczára a régebbi lezónázásnak, mert ebbeu a kitűnő darabban, egy pompás és igen jól megjátszott szerepe van Pa­pírnak. Úgy látszik, ez a szezon a roszul választott jutaimi darabok szezonja lesz Kornai Plinknót játszotta; ügyes­kedéséért e fürge szerepben, amely önmagát ajánlja, megérdemelt tap­sokban is részesült. De éneke gyenge volt; a magas részeket egyszerűen élneveti. Iteviczkiaek az éneke sem tett hatást;.sőt teljesen elesett. Igaz, hogy írem tehetnek róla, akik vala­mire nem hivatottak. Győrfi M. (Kunigunda) jó ko­mikáné lesz. — A darab hamar leper- gett. „Postásfiu és a húga.“ Szelle­mes tartalom; helyes szerkezet; szép zene; üde hangulat. Pénteki zóna- előadás volt. Telt ház mulatott rajta. c. HÍRROVAT. Tisztelettel felkérjük előfi­zetőinket, hogy a hátralékos dijat haladéktalanul küldjék be, mivel ellenesetben kénytelenek leszünk a lap küldését beszün­tetni. * Főispáui beiktatás. Pár nap előtt a hivatalos lap közölte, hogy Kristóffy József nagylaki országgyű­lési képviselő Szatmárvármegye és Szatmárnémeti szab. kir. váios főis­pánjává kineveztetett. A főispán be­iktatása iránt az előkészületek meg­tétettek s ez érdekből Pap Géza pol­gármester f. hó 12-én értekezletet hivott egybe, amelyen a beiktatás részletei megállapittattak és pedig tekintettel arra, hogy Sz at már vár­megyénél a beiktatás f. hó 2J-én fog megtörténni, az ériekezlet a beikta­Báli idény. Vásárolja selyemkelme gaze, crépe de chine, csipkeruha, csipke és szalag- szükségletét a báli idényre, SZÉNASY HOFFMANN és TSA Elismert legjobb és legszolidabb hol az utolsó újdonságok mindig ezég, rak­I selyemáruházában Budapest, IV., Bécsi-ulcza 4. táron vannak. MintáH Mrnuis

Next

/
Oldalképek
Tartalom