Szamos, 1904. január (36. évfolyam, 1-8. szám)
1904-01-24 / 6. szám
Szatmár, 19Q4. vasárnap január Sió 24 SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖNA. IC , 6-ik szám. Előfizetési ár: ■«*« évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 k-or Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fiHér. A lenyelt béka. E hó 16-ikán a szatmári színházban a publikum, abban a jihiszemben, hogy itt csak a szin- ügyi bizottságtól revidiált darabok ke-FÜib£Jt»ek szőnyegre, végignézte a „Csodagyermek “-et, a mely tudvalevőleg az erkölcstelenségnek legraífináltabb módon czukrozott delikatessei közé tartozik. Néhá- nyan, akik éltek a gyanúperrel, ki mentek a színházból, de bizony azért mondhatni, hogy a darabot az egész közönség lenyelte. Azóta a lenyelt béka a jóiz- lésü közönség gyomrában ugyancsak kuruttyol s a vitatkozásoknak egész kis kantatéja kezd a darab felől kialakulni. Tankóczi Gyula főkapitány figyelmes lett e különös hangokra s megbízható informáczió alapján a darab további előadását, miit a mely nyilvánvalóan a közerkölcsi levegő mételyezésére irányul, addig is, mig a szinügyi bizottság határozna, teltüggesztette. A dolog idáig egész rendén ment volna. A szinügyi bizottság többsége azonban az ott felhangzott pro és kontra érvelések után a darab egyenes letiltását nem határozta el, sőt akadtak mások is, akik ezen a véleményen vannak. Egy helyi ujsdglap p. o. egyenesen megtámadta azokat, kik a darab felfügesztésében közreműködtek. Micsoda kényes ízlésük van az uraknak ! Félre az álszeméremmel! Hát az urak még sohasem nyeltek le békát?! Hát Mucsán vagyunk vagy mi a szösz ? ! Hisz a budapesti vígszínháznak ez a darab a legdelikátabb eledele s csak mi, mi elmaradt vidékiek ne tudnók lenyelni?! Lám, mi egyszer lenyeltünk egymásután már három békát is, mégis jól érezzük magunkat, sőt még annál jobban. Nemcsak, hanem a közönség ízlésének irányt is jelölünk. Hát mi az egyéni Ízlésről nem disputálunk. Hogy kinek-ki- nek mi a szellemi eledele, az attól függ, hogy már kicsiny korától mire kapatták. Lám a tüzes vasat is nyelik, mert az illetők preparálva vannak hozzá. De egy szempontból aztán van közünk ahhoz, hogy mivel traktálnak. Nem épen engem, sem téged, hanem a közönséget. S ebben már nagy küiöinb- ség van. Ha X. Y. Cassanovát, Nanát és ezek rokonságait olvassa, vagy pláne példájukat követi, semmi közünk hozzá; az éj, a budoir nem tud beszélni, az általános ösztönszerü jóizlés még itt is elrejtőzik. Más aztán az, ha a nyilvánosság deszkáin Thalia égisze alá lopózkodik s a művészet igényeivel kérkedve tárja fel meztelenségeit. Ebben már az ösztönszerü jóizlés is megbotránkozik. A színpadi előadásnak sajátos hatása van a közönségre Az ott lejátszódó jelenetek a közönség egyes tagjait a darab gondolataiban egyesitik s a darab hatása alatt bizonyos néma, de azért együttes gondolkozás, ítélet, érzés és vágy kél a közönségben, melyek minden tagját ez Ítéletnek, vágynak, érzésnek stb. részesévé teszik. No hát a Csodagyermek előadása alkalmával olyan irányú leplezetlen gondolatoknak lesz a ' özönség akarva nem akarva is a részesévé, a milyeneket még közepes tisztességü társaságban sem lehet senkinek sem megbotránkozás nélkül felhoznia, vagy pláne részleteznie, sőt némikép demonstrálnia. A csodagyermek előadása pedig annyival is inkább kifogásolandó, mert nemcsak részleteiben obscén, hanem maga az alapeszméje, czélja is egy obscenitás, mely kedettől fogva megragadja az eszékiséget s mindvégig oly biztossággal tartja azt ébren, mint a pók a legyet a hálója közepén. A kik a darab mellett foglalnak állást, azt hozzák tel, hogy Pesten sem tiltották be a darabot! Hát először is a íőváros egy bizonyos körű publikumának az erkölcsi érzékéért ne fájjon épen csak ilyenkor a mi fejünk. Másrészt azt is tessék meggondolni, hogy ott egy féltuczat színháznál is több áll nyitva a közönség részére. Mindenki válogathat ben- nök egyéni specziális ízlése és hajlama szerint. De hiszen sok minden olyan van még a fővárosban, amiket csak azért, mert rendőrségileg nem tilalmaztatnak, talán nem épen szükséges nálunk is meghonosi- tanurík! ? Szóval nem érthetünk egyet a szinügyi bizottság többségével. Csupán azért, mert a főváros egyik színházában bizonyos gourmand-közönség lenyeli a béRéthy bácsi. Az imitálás voltaképpen zenei talentum A kinek oly finomul fejlett hallóérzéke van, hogy a hallott hangokat hullámzásaival es árnyék- lataival emlékezetében tudja tartani, az könnyen képes is azokat utánozni. Igazi művészi élvezetet a legtökéletesebb utánzás sem nyújthat, de az embert elszórakoztatja ez alsóbb rendű tehetség is. Az imitátorok legprimitívebb fajtája az, mely állati hangok: kutyaugatás, macskanyávogás, tehénbőgés és madárdal utánzására szoritko zik. Mert hiszen még a madarak koloraturénekesnőinek is, a fülemülének, kanáriknak és rigóknak csekély a ská ája. Magasabb rendű imitátor az, ki emberi hangok utánzására képes. A színészeknek igen tekintélyes része imitálásból tengeti művészetét, vagyis csak akkor képes a színpadon valami elfogadhatót n ujtani, ha azt a szerepet egy hivatott művész előadásában látta. Ezek a leplezett imitátorok, viszont vannak profeszionátus imitátorok, kik remek imitácziókat képesek a színpadon bemutatni. A férfiimitá- tor rendszerint női hangokat utánoz s ehhez képest női toalettben jelenik meg a közönség előtt. Parisban a Montague Russe nevű mulatóhelyen hallottam egyet, ki egy negj^edóráig tiszta és magas női szopránt énekelt, fölment egész a duplán vonalozott d-ig. A közönség legnagyobb része azt hitte, hogy nő énekel, de az imitátor egyszerre csak egy kromátikus skálát csinál, hangja egyre öblösebb és vastagabb lesz s végül kivág egy kontra c-t. Persze az ilyen fajtájú imitálás magas fokú zenei képzettséget és ritka hangadományt tesz fel. A tehetségesebb imitátorok nagy bravúrral tudják egyes emberek beszélő modorát utánozni. Legkönnyebb imitálni azt, kinek valami nyelvhibája van, vagy modorosán beszél; ellenben nehéz, szinte lehetetlen utánozni az olyan embert, a kinek beszéde természetes és ment minden affektácziótól. Rendszerint hires színészeket szokás imitálni, a kiknek előadásába, akár kell, akár nem, mindig beékelődik egy kis pátosz. Az öreg Korcsek az ötvenes években olyan harmadrendű komikus volt a nemzeti színháznál. Mint imitátor azonban elsőrendű máig is, noha több, mint húsz éve, hogy nyugalomba vonult. Nincs az országban dialektus, melyet az öreg ne tudna imitálni. Minthog; azonban ő maga felvidéki származású, kissé tótosan beszél. Zamatos jóízű magyarsággal csak akkor ejti ki a szavakat, ha az alföldi magyart imitálja. Ilyenkor fogadni lehetne rá, hogy a Hortobá gyón született Kitünően imitálta egykor a hires szerecsen tragikust, Ire Aldrige-t, ki az ötvenes évek vége felé egész Európát bámulatba ejtette művészetével s ki a nemzeti színháznál is hosszabb ideig vendégszerepeit, persze angol nyelven. Akkoriban Róthy bácsi, a színházi csínyek hires mestere, gyakori vendége volt Rákoson egy derék gentry családnak, ho! gyakran emlegették, hogy mennyire szeretnék a hires szerecsen művészt látni, de a nagy munkaidőben nem mehetnek be a teátrumba. — Majd kihozom ide, — mondá Róthy. — Ha kijönne? — Meghiszem azt. Mihelyt komédiás valaki, egy pohár jó borral a lomniczi csúcs tetejére is föllehet csalni. Holnap este itt lesz ezen a szent helyen. Nagyon jó fiú, csakhogy hát persze ángolul mekeg. Róthy bácsi pedig másnap ösz- szebeszólt Korcsekkel, ki este felé feketére mázolta be arczát, bodorra sütötte a haját és pirosra festette az ajkát. így prepárálva ketten kocsira ültek és kihajtattak Rákosra. Nagy traktamentum várta ott az exotikus művészt, kit az egész háznép tágra- nyilt szemmel bámult. A föszolgáló cselédek ijedt képpel szaladtak ki a konyhára csodákat beszólni. Korcsek pedig egyre beszólt angolul, azaz összehadart valami szótag zagyvalékot, de úgy ropogtatta azokat, hogy szakasztott mása volt az Ire Aldrige beszédének. Néha mikor egy-egy pohár bort fölhajtott, ártikulálatlan hangokat hallatott utána, épp úgy, mint a szerecsen művész Otellóban, mikor Jágóval veszekszik. A jelen pillanatban belépett valaki, aki kételyeket táplált a személyazonosság felöl. — Nekem — mondá Rétyhez fordulva — sokkal magasabbnak tetszett e jeles művész ur a színpadon. — Magas talpú csizmákat hord a kókler. — A .szeme i* nagyobbnak látszott. — Tágítja a hunczut. A tisztelendő ur teljesen meg volt nyugtatva. —- Milyen kár, — mondá, — hogy a húgom nincs itt. Nagyon jói Rótta Fülöp kárlsbádi czipőrak tárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásár lási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára t t az őszi és téli idényre megrendelt úri-, női- és gyermek mwMs'mlwwZmm ; 1 ezipők és csizmák a legjobb kivitelben.- - : -
