Szamos, 1903. november (35. évfolyam, 88-96. szám)

1903-11-29 / 96. szám

XXXV, évfolyam. Szatmár, 1903. vasárnap november ho 29. 96-ik szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Igész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetne Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Uj jelszavak. A mór megtette kötelességét, — a mór mehet. A választás alkalmával történt orszá­gos botrányon túl vagyunk, tehát most már lásson mindenki dolga után, — han­goztatják a botrányt elitélő, de megnyu­godni készülő faktorok. Most már a béke olajágát tűzik ki a kulisszák mögül. Vissza a műhelybe! Nyújt­sunk egymásnak békejobbot! De mit szólnak ehhez azok, kik mű­helyüket eddig sem hagyták el, kik a gyü- lölség tüzét nem szították s kik nem do­bálóztak a tüzes szikrákkal, hogy az amúgy is fölös mértékben felhalmozódott gyúlé­kony anyagot lángra lobbantsák ?! Mily megnyugvással tekintenek a béke olajágára azok, kiket a felszított szenvedé­lyek polgári közbiztonságukban vagy épen vagyonúkban érzékenyen megkárosítottak? Vájjon a szabadelvű polgárok, kik a felszított izzó gyűlölettel szemben az ellen­zéknek még azt az egyébként olcsó áldo­zatot is meghoztáK, hogy jelöltjüknek zász­lóját, toli jel vényét ki sem tűzték s az okos belátásnak a jóhiszemű türelemnek ezzel is majdnem páratlan jelét adták, vájjon e szabadelvű polgárok kitörölhetik-e nyomta­lanul emlékükből azokat a programmbeszé- dekben, újságokban és uton-utféien felhang­zott nyilatkozatokat, hogy hazaáruló és nem becsületes magyar emberek* kik nem az ellenzékre szavaznak?! És mégis, a választásnál fölmerült szo­morú tapasztalatok daczára is, mindnyájan a békét óhajtjuk, legkiváltképen pedig mi, kik azelőtt is azt hirdettük, hogy a válasz­tásba vitt elvi ellentétek bármily hevesek legyenek is, ne küzdjünk oly eszközökkel melyek a társadalom testét megsebezzék, s a polgárok egymás iránti köteles tiszteletét aláássák. Csakhogy az általános óhajtás mellett le kell vonnunk a tanulságokat is, amik a helyzetből önként kínálkoznak. Legfigyelemreméltóbb tanulság kétség­telenül az, hogy a válasz'-ísi mozgalomba olyan jelszavak kerültek nyilt forgalomba, melyek eddig legalább csak rejtegetve, vagy szórványosan tünetkeztek. A hangot a viszhang nemcsak erősiti hanem ha alkalmas üregekbe irányozzuk, módosulva, dübörögve hangzik, úgy, hogy eredeti tónusát el is veszítheti, mire fü­lünkbe ismét visszakerül. A szocziális tónussal kiadott hang, mire a tömegből visszakerül azt jelenti: Le az urakkal ! Törj, pusztíts és ra­bolj ! Egy másik színezetű hang azzal a jelszóval kerüí vissza: Üssed a zsidót! S épen ezek a jelszavak szabadultak fel a féktelen tömeg romboló dühében. S ezek nemcsak üres szólamok voltak! A rombolás iránya és tervszerűsége ezeknek kétségtelen tartalmat nyújtott. A mób belekóstolt ama jelszavak in­gerlő izébe, mit egyes finomabb kiadású izgatok, mint csak gourmandok ízlelnek, de amit a tömeg mohón habzsolt. Hogy aztán evés közben mily rohamosan nő meg az étvágya( azt ugyancsak bebizonyította. A kedden este történt vandalizmust könnyelműség volna tehát csupán politikai tüntetés számba venni s utánozhatatlan flegmatizmussal városunk társadalmát a ku­lisszák mögül kidugdosott békeolajágak ká­bító szagjával altatgatni A felhangzott jelszavak és az egész brutálitáson felismerhető tervszerűség a leg­Yerseskönyvemből. Szilágyi Ivor. Mikor te születtél rózsa hullt a földre, Ringó kis bölcsődet — egészen megtöltve, Aranyszálak szőtték át meg át a léget Az égen a nap is ragyogóbban égett. Száz virágerdöből, illat áradt szerte. Dalos madár szárnyát vidámabban verte. S fény, virág, dal, mely egy nagyvilágot áthat Dagadó hullámként a szivedbe áradt. Mikor én születtem tél zudult a nyárra, Jeges förgetegek a virágos fára, Bimbójában pusztult az élet a földön. .Könnyező szemekkel ringatták a bölcsőm. Könyörgő imára kulcsolták a kezet, Az altató nóta zokogásba veszett, Cikázó villámot éjsötétje oltott A vész vad siráma szivembe sikoltott! Czézár urfi. (Madárhistória.) J. K. után szabadon átirta: Buday Sándorné. Tizenöt éve vagyok mártírja a madárked­velés sok gonddal és türelemmel járó paszszió- jának. Exotikus madaraim az európai czivilizá- czió kényelmeivel már annyira megbarátkoztak, hogy megköszönnék szépen, ha az equator alatti hideg éjszakák harmata nedvesítené tollazatú kát, ha reggelenként nem szervíroznák tálczán a kávéba mártott kalácsot és a reggeli után nem czirógatnák meg bóbitás fejüket, nem tűrnénk meg, hogy állványnak ne használhassák vállun­kat és tépést ne foszthassanak a ruhánkból. Hát még délben ! Mily nagyot néznek, ha nem érkeznék a czukros vízben főzött kukoricza, a friss vajban párolt puha burgonya, az édes alma és a mazsola; délután.a mokkás tejsürüben megáztatott perecz, este pedig a sokféle magok­ból összeállított madáreledel, később a meleg szőnyeg, mely este a kalitkájokat letakarja. Nem! nem! Az ón óriás Czózárom és el- kényeztetetett szárnyas alattvalói, nem kíván­koznak ki Európából. Ép oly tehetetlen, puha rabjai a czivilizáczió puhító démonának, mint mi emberek, kiknek nagyon nehezünkre esnék ha a ruganyos ágy és pehelydunyha, helyett a kopár mezőn kellene hálnunk s finom eledelek helyett a szabad természet vegetáriánus kony- hájárul kellene táplálkoznunk. Sőt érzelmileg és jellemileg is annyira ki­vetkőztek már ösztönükből, hogy sehogy sem éreznék jól magokat vadoncz, erdei fajrokonaik között. Csak az kellene, hogy az én finom Czé- záromat egy vad kakadu megvágja a csőrével, vagy valamely rossz élczczel megbotránykoz- tassa, lenne hadd el hadd ! Az én Czézárom a finomság maga modo­rában, a szaloniasság non plus ultrája; külső megjelenésében valóságos fejedelem s ha sárga szép bóbitáját fölborzolja, más kakadu nem állaná ki vele a szépség-versenyt. Arany szive van : társait sohasem bántja, legkedvesebb falatját is odaadja, ha kérik s ha háború tör ki köztük, hősiesen közbelép, védel­mez, békit. Úrnőjét, már mint az én csekély személye­met rabszolgájának tekinti ugyan, de egyúttal nagyon szereti. Vele örül, vele szomorkodik ; rögtön észreveszi, ha valami bántja. Ilyenkor nyugtalankodik, kiséri lépten-nyomon s ha tá­vozik, kétségbe van esve. Hiába étetik, nem Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett- Szatmár és vid%e legnagyobb czipőraktára MWMMMwJMwWzfismflítWsW az őszi és téli idényre megrendelt úri-, női- és gyermek IrMfyfJ*-''M llfwlC/## .. fezipők és csizmák a legjobb kivitelben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom