Szamos, 1903. november (35. évfolyam, 88-96. szám)

1903-11-29 / 96. szám

határozottabban követeli, hogy figyelmünket e jelszavak kifejlésének és megérlelődésének mikéntjére ráirányítsuk. Erre is ki kell terjeszteni széles kör­ben a vizsgálatot, hogy ne csak a szenve­délyeknek véletlenül épre került vak esz­közei, hanem az azokat tápláló és felidéző faktorok is méltóképen bűnhődjenek. Hogy ezek az uj jelszavak felülről ki­indulva miképen nyernek, habár burkolt alakban is szabadalmat: arról más alkalom­mal fogunk szólani. hírrovat. A 3. negyed év lejártával felkérjük la­punk mélyen tisztelt megrendelőit, hogy hát­ralékaikat beküldeni s előfizetéseiket megú­jítani szíveskedjenek. * Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter szatmári mandátumát egy deputáozio nyújtotta át, melynek tagjai voltak : Hugonuai Béla gr. főispán, Pap Géza polgármester, Korányi János választási elnök, dr. Keresztszeghy Lajos, dr. Biró Elemér ügyvédek, dr. Fechtel János, Mát- ray Lajos főgimnáziumi tanárok. Korányi János köszöntötte a minisztert, meleg szavakban adva kifejezést a város örömének, bogy országgyű­lési képviselői mandátumát Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszternek adhatta, kihez a kerület választóit és lakosságát őszinte bizalom és ragaszkodás fűzi. Hieronymi Károly megkö­szönte a bizalmat s a megbízólevelet átvette, megjegyezte, hogy a választás előtt azért nem volt módjában, hogy kerületében Ígéretet te gyen, mert nyilatkozatait az ellenpárt rögtön féiremagyarázta volna, de most kijelenti, hogy kerületének érdekeit mindig szem előtt tartva, rajta lesz, hogy ezek, amennyiben országos ér dekeket nem érintenek, minden tekintetben ér vényesülésre találjanak. A küldöttség éljenzett s a miniszter hosszasan elbeszélgetett a depu- táczió tagjaival, akik részletesen elmondották a yálasztás mozzanatait. * Személyi llir. Jahl Gusztáv tábornok, a kassai honvédkerület parancsnoka, Kiss Zsig- mond ezredes dandárparancsnok és Lenz Győző ezredes, ezredparancsnok, a honvéd-zászlóalj megvizsgálása czéljából közelebb Nagykároly­ban jártak. * A Szatmármegyei LoránfFy-Egyesillet tegnapi estélye nagyszámú közönség jelenlété­eszik ; hiába takarják le a szőnyeggel, nem al­szik, mig gazdája haza nem jön. Ha közeledik, már megérzi s mielőtt oelépne, már öröm rival- gása hangzik eléje. Ki csodálkozik, ha ilyen rakaszkodás büszkévé tesz az én kedves Czézá- rom barátságara. — Ebben legalább nem fogok csalódni. Tudom, hogy szívből csüng rajtam és nem fog megharapni. Az emberek mindig meg­haraptak, Czézár ilyesmire nem volna képes Gondoskodásomat hűséggel, szeretettel hálálja mes­Eg}' napon szomorúság ért; kissé ideges természetű lévén, rögtön meglátszik r jtam, ha kedélyemet valami háborgatja. Czézár azonnal észrevette. Elkezdett halkan kérdezősködni. Szótára nem bő, mert voltaképen csak egy szava van: kakadu. De ezzel minden lelkiállapotát képes kifejezni. Kalitkájából, melyben kedves barátnőjével Flórával lakozik, kijött, lekuszott a földre, on­nét a divánra s később a vállamra Fülemet végigharapdálta, államat karmaival óvatosan megfogta és egyenesen a szemembe nézett, mintha szálkát keresne benne. Azután alig hall­ható gyöngéden, rezgő hangon, kérdő kifejezés­sel elkezdte moudogatni: kakadu, kakadu! Elkeseredésem daczára is * mosolyognom kellett rajta. Amint ezt meglátta, nagyöt ugrott, komikus mozdulatokkal tipegett, forgolódott körültem. Félreismerhetetlen volt, hogy jó kedvre akart hangolni. Megsimogattam, betettem kalit­kájába, jó éjt kívántam neki, lefeküdtem, eloltva a lámpát. Kis idő múlva kopogó kakadu lépteket ben tartatott meg. Az estélyt a németi dalárda éneke vezette be, mely után Gachal János, né­meti rof. s. lelkész olvasta fel Biki Károly es­peresnek tanulmányát Pemphlingen Katalinról. Noéh Barna gordonka-szólójával aratott megér­demelt tapsokat. Ezitán Hajdú Á:pád főgymn. tanuló szavalta Garay Obsitosát Az estélyt a németi dalárda sikerült éneke zárta be. * Közgyűlés. A szatmári csolnakázó-egylet e hó 25-én tartotia ez évi rendes közgyűlését, melyen a tagok elég szép számmal voltak kép­viselve. A közgyűlés megnyitása után Unger Geiza művezető részletesen számol be az egye­sület ez évi működéséről, majd pádig Asztalos Sáudor egyleti pónztárnok tette meg évi jelen­tését az egyesület pénzügyeinek állapotáról, mely elég kedvezően záródott. — A közgyűlés ezután áttért a legfontosabb teendőre, a tiszti kar megalakítására. Parancsnok ismét az egye­sület agilis tagja, Cholnoky Imre lett, titkár pedig dr. Fekete Jenő, művezető Unger Geiza és pénztárnok Asztalos Sándor — A közgyűlés sajnálattal vette tudomásul azt, hogy az egylet eddigi titkára, Bartha Kálmán ezen állásáról le­mondott és azt továbbra nem szándékozik vi­selni. A közgyűlés a lemondott titkár érdemeit jegyzőkönyvileg örökítette meg. Majd a választ­mányi tagok választása ejtetvón meg, a köz­gyűlés a választmány tagjaiul Unger Ullman Sándor, Fekete Sándor és dr. Németh Józsefet választotta meg. A tagsági dij az eddigi 32 koronában állapíttatott meg, azonban, ha uj ta­gok nagyobb számban jelentkeznek, úgy a tag­sági dijat 21 koronára szállítja le. — Végül a közgyűlés elhatározta, hogy az egyleti szellem megerősítése végett minden hó első hetében — a téli időszak alatt társas összejöveteleket ren­dez a „Társaskör“ helyiségében. * A Kölcsey-körnek f. hó 29-ikére hir­detett matinéja, egyúttal Deák Ferencz ünne­pélye, közbejött akadályok, ezek között első sorban a legutóbbi sajnálatos események okozta izgatott közhangulat miatt nyugodtabb időkre halasztatik." * Sieg me tli Károly, m. á. v. főfelügyelő és a Felvidéki Kárpát-Egyesület alelnöke, az ügy iránti nemes buzgóságból pénteken este a ref. fő­gimnázium tornacsarnokában szépen sikerült vetí­tett képekkel tanulságos és gyönyörködtető össze­állításban mulatta he az északkeleti kárpátvidék legkiválóbb pontjait. Különösebb súlyt ez alkalom­mal a Tisza forrása vidékére fordított s e folyót egész alföldi útjáig kísérte. A vetített képek mind szakszerű kiválogatásról tanúskodtak s a kitűnő felvételek az illúziót nagy mértékben fölébresztet­hallok az ágyam felé közeledni. Czézár volt. Nem bízott mosolyom őszinteségében, attól tar lőtt, hogy még mindig bánkódom. Vártam, mit fog csiuálni. Magas rézágyam szélére f-dröpülni nem tudott, megállóit tehát előtte. Kis ideig hallgatott; végre halk, érzékeny hangon meg­szólalt: kakadu. Olyan világos kifejezéssel voít ez hangsúlyozva, hogy lehetetlen volt meg nem érteni, mennyire nyugtalan még mindig miat­tam s kér engedném meg, hogy az ágyam szó­lón strázsálhassou. Oda tettem ; mellém húzódott, fejét párnámra nyugtatta, arczomhoz szorította s többé meg nem mozdult reggelig. Ez az én Czézárom. Madárgyüjtemónyem fejedelme, kinek k ól tői szerelméről akarok most egy kis epizó dot elmondani. A legideálisabb vonzódással ragaszkodik Flórához, egy kisebb fajta hófehér kakaduhoz, melyről Brüszszelben, ahol vettem, azt állítot­ták, hogy egy osztei öreg kisasszonynak épp kerek hatvanöt évig volt birtokában. Úrnője el­halálozása utáu jutott Flóra a brüszszeli madár piaczra. Bakfisuak tehát nem volt mondható s nem is képzeltem, hogy még komoly hódításokat tehessen. Pedig hát Czézár mégis úgy belebolon­dult, hogy csak érte ólt és halt. De nem csupán ösztönből. — Tisztán platonikus érzelem fűzte hozzá s valóban megható volt nézni, mily gyön géd gondoskodással környezi, mily finom óva­tossággal tisztogatja, minő áldozatkészséggel nyújtja át neki jobb falatjait s hogyan védel­mezi, ha valamitől fenyegetve képzeli. ték. Siegmeth Károly hazafias buzgalma, fáradsá­gos és önzetlen munkája nem szorul külön dicséretre. A 20 és 40 fillérekből begyült jövede­lem a főgimnázium tanulmányi kirándulás-alapját 60 koronával gyarapította. * Hymen. Both Dezső honvéd-hadnagy folyó hó 22-ón esküdött örök hűséget Nagyká­rolyban Zanathy Mihály kir. közjegyző bájos leányának Leona kisasszonynak. * Gj'ászllir. Kolozsvári Károly és neje Losonczi Róza s gyermekei Mihály, Mariska, Juliska, Etelka, a rokonság nevében is a leg- mól. ebb fájdalommal tudatják, hogy a szeretett anya, anyós és nagyanya, özv. Kolozsvári Mi hálynó sz. Ömbölyi Mária, e hó 25 én, életé­nek 94 évében, hosszú, áldásos életének végső alkonyán csöndesen elhunyt. A drága halottnak földi részei e hó 27-én délután 3 órakor tétet­tek a Rákóczyutcza 32 sz. gyászháztól az ev. ref. egyház szertartásai szeriüt örök nyuga­lomra. Szatmár-Nómeti, 19)3. nov. 27. * Bérbeadás. A városnak 405 holdas pap­mezei tagjára, a 200 holdas katonák rétjére és körtvólyesre, valamint a 170 holdas kiscsonkára a városi gazdasági hivatalban november 25 ón volt az uj bérlet iránti árlejtés. Az utóbbi bir­tokra bérlő nem jelentkezett. A két elsőre több ajánlat is volt s ezek közt legkedvezőbb a Weisz Sándoré, aki a papmezöért óvenkint és holdankint 10 koronát, a katonák rétjéért és a körtvélyesórt 16 korona 50 fillért ajánlott — Bartha Kálmán gazdasági tanácsos úgy véle­ményezte a tanácsnál Weisz Sándor részére a bérletet, ha a bérösszegen felül az adó- és ár­téri költségek fedezését is elvállalja. * Gyászlxir. Makói Makay Lajosnó szül. zsarolyáui Csóké Emilia úgy a maga, mint gyer­meke : Kálmán, testvérei: Róza és Antal, vala­mint a szélesen kiterjedt rokonság nevében is fájdalomtelt szívvel tudatja a hűséges hitves­társ, a legjobb apa és testvér, makói Makay Lajosnak rövid szenvedés után folyó hó 27-én esti 7 órakor, életének 74-ik, boldog házasságá­nak 42-ik évében történt gyászos kimultát. A drága halott hült tetemei ma d. u. 4 órakor fognak a Kazinczy-utczai 25. számú háztól az ev. ref. egyház szertartása szerint a Mátyás-király-utczai sirkertbe örök nyugalomra tétetni. — Szatmár- Németi, 1903. november 28. Áldás és béke leng­jen porai felett! * Lemondás. Lipeczky Elek, a szatmár­németi gör. kath. egyház érdemes kántora, le­mondott állásáról Ezt illetékes helyre követ­kezőleg adja tudtul: A szatmárnémeti gör. kath. egyház tekintetes főgondnoka és tanácsának Szatmárnémetiben. Hosszas megfontolás u.án arra határoztam magamat, hogy az egyházközségtől, illetve az egyházközségben viselt kántori állásomtól vég­képp megváljak. Nehéz szívvel teszem e lépést, mert annak a kapocsnak erőszakos széttépóse, amely engem a szatmárnémeti gör. kath. egy­házközséggel majd 40 éven át oly szorosan összefűzött, nem történhetik meg a legnagyobb fájdalomnak élénk érzete nélkül. Vigasztal azon­ban a tudat, hogy kötelességemnek mindig hí­ven, lelkiismeretesen és kifogástalan pontosság­gal iparkodtam eleget tenni. Ez a tudat fogja elviselhetővé tenni aunak az elválásnak a fáj­dalmát, a melyre kizárólag azok a testet é lelket emésztő viszonyok kényszeritettek. a melyek napnál világosabb igazságaim jogos vé­delméből hibámon kívül származtak. Miért is tisztelettel kérem az egyháztanácsot, hogy kán­tori állásomról a mai nappal való lemondásomat tudomásul venni szíveskedjék. Szatmárnémeti, 1903. nov. 28. Lipeczky Elek nyug. elemi isk. tanitö, (A lemondott férfi még életerejének javá­ban van, bárha hosszú idő óta szolgálta az egyházat és tanügyet. Társasóletüuknek min­denkor kedvelt és szeretett tagja volt s mint dalegyesületünknek hírneves baritonistáját nem­csak e városban és messze vidéken, hanem or­szágosan is ismerik. Az tehát a mi óhajtásunk, hogy továbbra is megmaradjon társasóletünk és intézményeink szolgálatában!) * Á Kossuth-kert kiegészítésére megvá­sárolt terület rendezési és planirozási munkála­(Folyt. köv.) PÁSKUJ IMRE hazai iparcsarnokába az őszi újdonságok megérkeztek. Iskolás gyermekek részére kész kelengyék szintén raktáron vannak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom