Szamos, 1903. augusztus (35. évfolyam, 62-70. szám)
1903-08-30 / 70. szám
Szatmár, 1903. vasárnap augusztus hó 30. 70-ik szán. SZAMOS. TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési Api Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG él KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. KindennemS dijak Sxatm&ron, a lap kladdhivatalábaa flaatanddk HIRDETÉSEK: Kéizpénzfizatéi mellett a legjutányosabb árban közöltütnek Nyilttér sora 20 fillér. As apró hirdetések között minden uó 4 fillér. A tekintély és munkä ellenkezése társadalmunkban. Mindenkitől szemmel látott dolog, hogy a táisadalom polgárait együvé fűző kapcsolatok folyvást lazulnak. A czivilizácziótól, a haladástól, a íelvilágosodottságtól azt várnók, hogy a társadalom tagjai között meghittebb kapcsolatot teremt; e helyett azonban épen nz ellenkezőt tapasztaljuk: a társadalom ősz tályai, rétegei folyvást idegenednek s már csaknem mértföldes távolságra húzódtak el egymástól az emberek. Ezeket az ellentéteket naponként mélyítik a rangosztály, a polcz, a fokozat s a maga hatalmában csorbítatlan kasztrendszer; szembeötlő vörös fonalként tűnik fel társadalmi életünkön a tekintélynek firtatása és majmolása. A felsőbb tízezrek elzárkóznak az alsóbb százezrek elöl, ezek meg elsánczolják magukat a legalsóbb milliókkal szemben. Valósággal kábitó, hogy mily hetykén, mily dölyffel beszél a kishivatalnok a kereskedőről s ez mily íitymálón, mily félvállról emlékezik meg az iparosról s mily pöffesz- kedő, fenhéjázó hanggal szól ez az alanto- sabb munkásokról. A társadalom nem annyira a belértéket, a szeplőtlen tisztes munkát mérlegeli, hanem az egyesek munkakörét, hivatását nézi le szokatlan gőggel és kevélységgel. Mi egyebet bizonyitna ez, mint azt, hogy a társadalom előtt kevés becsben áll a tisztességes, becsületes kenyérkereset. A munka —- nyilván — szégyen, ha valamely alantosabb formában végeztetik. Ez a felfogás a mi társadalmunkban onnan ered, hogy nálunk mindenki ur akar lenni, vagy legalább is annak tartja magát. A ki fölötte áll : az imponál neki, bár tele irigységgel iránta ; a ki pedig alatta van : az semmi, az senki, annak az ő kegyét kell keresnie, mint a hogy ő a nálánál feljebb levőknek a kegyeit hajhássza. De aztán, ha fordul a koczka s a sors ráteszi egyikre-másikra sujtoló kezét s nincs kilátás, hogy szakmájában, hivatása terén kenyérhez jusson : az a hivatalnok, az a kereskedő, az az iparos nem arra gondol, hogy valamelyes más munka után nézzen, mely nem tartozik rendes munkái közzé s alantosabb is, de kenyeret nyújthat, betevő falatot biztosíthat. Ezt lealázónak, megszégyenítőnek tartja. S mily nagy azoknak a száma, kik irtózván az alantos, bár tisztességes munkától, ha alkalmuk van rá, nagy lelki nyugalommal idegen tulajdonhoz nyúlnak, csakhogy kenyerük legyen. Ezt nem tartják szégyennek, véteknek. Inkább hajlandók lopni, rabolni, sikkasztani, mint csomagokat hordani, vagy valamit árusitani. Az előbbi szerencsével járhat s akkor nem kell nélkülözni, nem tud róla a világ és továbbá is ur az ur. Az utóbbi megbélyegző, arczpiritó valami, az ismerősök kinevetik, lenézik, elkerülik. Gyakran találkozunk olyan esetekkel is, mikor a munkanélküli ember, ki munkakörében nem talál alkalmazást és más munkától, a mi szerinte lealacsonyító, — irtózik: Amerikába vitorlázik szerencsét próbálni. De ott is be kell látnia, hogy azon a földrészen se hullán ik az aranyok az ember markába, itt is tekintélyes a munkanéküliek száma, de meg igen előkelő egyének sem tartózkodnak lsemminemü tisztességes, jóra- való munkától. Nem restel tehát legvégül munkát vállalni az ilyen úri ember és elmegy czipőt tisztítani, pinczérkedni, lépcsőt sikálni Amerikában, hol semmi sem megbélyegző, a mi tisztességes munka ; hol nem nézi le egyik a másikat, hisz maguk a legnagyobb — Bibliai legenda francziából. — Fordított»: Tarczaly Julia. Mikor Noé bevitte a bárkába feleségét, fiait, fiai feleségeit, a házi állatokat, vad állatokat, hüllőket s madarakat, élelmi szerekkel maga s Övéi számára, táplálékot némely madárnak gyümölcs s gabonát, juhot s báránykát, látta, hogy minden tele van, a bárkát elzárandó, a vo- nóhid felemeléséhez hozzá kezdett: egy különös szép szőke leány futott hozzá, lábaihoz borult s kérve kérte, hogy mentse meg! — Eredj, mondá, az elátkozott fajból való vagy, semmit sem tehetek érted ! — Uram, egész nap futottam, hogy ide elérjek, könyörülj rajtam ! Én hiszek a végpusztulásban, ami meg van jósolva, ne taszíts el! — Eredj! — Uram ! Én ártatlan vagyok a föld bűneiben. Soha rosszat nem tettem. Mért lennék büntetve ? — Fajod Isten törvényeibe ütközött! El kell, hogy tűnjön a föld színéről. Nem tehetek érted semmit. — Szolgáló leányod leszek ! — Fiaim feleségei lesznek szolgálóink. — Az állatokat fogom kiszolgálni, melyeket magatokkal visztek. Táplálni fogom az oroszlánt, tigrist, jaguárokat. Ments meg! — Nincs idő, a nap eltűnik a magas hegycsúcsok között s ott lent kelet felől tornyosulnak a felhők, ez az isteni bünhödós órája, Jehova megjelenik. Menj el ! — Ah! Sziklaszivü, Isten jobb lesz, mint te vagy. Várni fogok. Alig hallgatott el, nagy rázkódás futotta keresztül a földet. A madarak ijedve menekültek az erdőkbe, villámok czikáztak a felhőkön által, a felleg leereszkedett s óriási árnyék borult a bárkára. Noé gyorsan fel akarta huzni az ajtót, de az idegen a kötelekbe kapaszkodott s a Jehova, ki ezt látta, megkönyörült rajta. — Engedd be, mondta Noénak, ne mondják rólam, hogy kitaszítottam egy teremtést, mely hitt az én könyörületessógemben. Siess ! A szép leány térdre akart borulni Isten előtt, hogy megköszönje, de már erre nem volt ideje. Behúzódott a belső oldalra, az ajtó, mely becsapódott, elsodorta s eltűnt a sötétben. Noé semmit sem szólott neki, tapogatódzva betért a nagy terembe, hol családja összegyűlve volt. Az idegen az ajtó küszöbéig csúszott s kíváncsian uózdelt, se előre, sem hátra menni, sem a legkisebb zajt csinálni nem merve Egy nagy termet látott s Noét is látta egy tökén mozdulatlanul ülve hallgatagon, gyermekei körülte álltak. Sem sima fekete hajú, szakálla is fekete, göndör, orra görög, kesely szemű. Cham bronz szinti, gyapjú hajjal, mely göndör volt, Japhet halvány arcz- szinü, zerge szemekkel, melyek szelídek s kékek voltak. Noé nője, a terem másik oldalán ült, keresztbe tett lábakkal, egy nagy terjedelmes medve bőrre telepedve. Sem, Japhet és Cham nejei jöttek, mentek s rendezgették holmiaikat | a kisebb szobákban, melyek a közópterembe szolgáltak. Mindőjöknek fekete haja volt, s erős testalkata. Hosszú teveszőr tunikát viseltek, a derékhoz szorítva s vállon átgombolva voltak ezek, a kart azonban csupaszon hagyták, s a napbarnított nyakat rosszul takarták. Mialatt a szőke idegen e dolgokat nóz- delte, közelgett a vihar, a villám borzasztó dörgések közt világított, egy szólroham süvöltött a bárkán keresztül s süket zuhogás hangzott. az ég csatornái megnyíltak. A hajó mélyén tigrisek s oroszlánok oiditása s a bikák bömbölóse felelt a dörgés csattanására, míg künröl átkozódó kiabálások, kétségbeesett hana Figyelmeztetés!! Róth Fülöp kárlsbádi eziporaktárat ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára «&Z előrehaladott nyári idény miatt a niég raktáron levő nyári szikes czipők j eredeti gyári árakon kaphatók. JBÍ