Szamos, 1903. augusztus (35. évfolyam, 62-70. szám)

1903-08-30 / 70. szám

milliárdosok, a dollárok királyai is a legala­csonyabb sorsból küzdöttékfel magukat ko­moly, becsületes munkával és kitartással. Sokszor volt már alkalmunk hallani, hogy egy-egy intelligensebb foglalkozású egyén, mint a pl. a könyvelő, jegyző, kato­natiszt, szolgabiró, magasabb állású hivatal­nok, nagykereskedő — idehaza nem boldo­gulván — odakünn mindennel megpróbál­kozott, a mivel hazánkban nem merészke­dett volna foglalkozni, félvén a társadalom, az ismerősök, a környezet csúfolódásától, el­ítélésétől és kerülésétől. Társadalmunk feljődése csakis akkor fog venni egészségesebb irányt, ha tultenné magát ezen éktelen, kirívó csúfos szokáso­kon. Ez a terjeszkedő nyavalya fertőzi az egész társadalmi szervezetet. E kinövések okozzák a nap-nap utáni bűncselekményeket, mert mindenik úgy akar a társaság előtt megjelenni, a hogy — mód jában nincs. így keletkeznek aztán a két­ségbeejtő állapotok, a bűnös manipulácziók, a nagy arányú kivándorlások. Föl kell rázni még idejében a társadal­mat mélységes lethargiájából s meg kell szüntetni azt a nagy ellentétet, a mely a tekintély és bizonyos tisztességes munkás­ság között a rangkórság és urhatnátnság miatt a helyett, hogy csökkenne, csak egyre szélesedik. Zarándoklás Rákóczi sírjához Konstanti- nápolyba. II. Rákóczi Ferencz és szabadságharcza emlékezetének ünneplésétől zeng az ország, Kárpátoktól az Adriáig. Dicsőítjük a magyar szabadság legeszmé­nyibb vezérlő fejedelmének a világtörténelem­ben páratlan nemes jellemét ; kiállítást rendez­tünk a daliás kurucz korszak ereklyéiből; szob­rot emelünk nemzeti eszményképünknek ; tör- vényczikkben, óhajtjuk megörökíteni hazánk és nemzetünk megmentése körül szerzett elévülhe­tetlen érdemeit. De érezzük, hogy mindezzel nem rovtuk le a hála és kegyelet adóját Rákóczi emléke iránt. A nemzeti ünneplés teljességéből hiány­zik valami : a legmagasztosabb kegyelet-nyil­vánítás és sóhajtásunk elszáll messze keletre, hol a dicső szabadsághős és vértanú-társai ide­gen földben porladoznak. „Megújulnak a nemes magyar nemzet régi sebei“ és felujul a nemzet régi hő kívánsága, hogy a szentelt hamvak haza hozassanak és nem­zeti pantheonban őriztessenek. De mig ez be­teljesedik, Rákóczi konstantinápolyi sirja lé­gyen a magyar nemzet bucsujáró helye. A szabadságharcz emlékünnepe mindenfe­lől kegyeletes vágyakozást kelt a honfiszivek­ben elzarándokolni a szentelt hamvakhoz, hogy ott ihletet és uj erőt merítsünk nemzeti eszméinkért folytatott küzdelmeinkre s hogy sirja fölött imát rebegjünk a legdicsőbb sza badsághős nemes lelke dicső eszméinek teljese­déséért. Ezen országszerte érzett óhaj megvalósí­tása végett f. évi okt. elején nemzeti zarán­doklatot rendezünk Konstantinápolyba, hol a lazaristák galatai templomában, a magasztos lelkű Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferencz és fia József, valamint gr. Bercsényi Miklósáé, gr. Csáky Krisztina, stb. aluszszák örök álmukat. Fel akarjuk keresni a közeli Kis-Ázsiában Thököly Imrének, a „kurucz királyinak és Guyon Richárdnak, az 1848/49-iki szabadság­harcz hős tábornokának sírját s elzarándokolni kívánunk Rodostóba, Rákóczi és bujdosó társai utolsó kálváriájához, a nagy Bercsényi és a hü Eszterházy Antal, Sibrik Miklós, stb. sírjaihoz. Megnézzük Konstantinápolynak a keleti tündérmesékre emlékeztető csodás műemlékeit s köszönetét mondunk a török szultánnak és Törökországnak nemzeti hőseink iránt tanúsí­tott nagylelkűségükért. A kik ebben a Rákóczi dicső szellemének szentelendő nemzeti zarándoklatban részt óhaj­tanak venni, jelentkezzenek az előkószitő bi­zottság irodájában (Budapest, Kishid-u. 4.), a honnan részletes tervrajzot kaphatnak. A Rákóczi-zarándoklat előkészítő-bizottsága. Dr. Thaly Kálmán, tb. elnök. Dessewffy Arasztid, képv. ház titkára. Dr. Szádeczky Lajos, egyetemi tanár. Vámbéry Ármin, elnök. Br. Nyáry Jenő, a fórendaház háznagya. Wosinsky Mór, apátplébáaos. gok haltak el az úszó építmény falazatán. Ez volt az isteni büntetés órája. Noé s gyermekei buzgón imádkoztak. Az egész éjjelen fenn virrasztottak a bár­kában. Az asszonyok Noé felesége körül gör­nyedve, elrémülve hallgatták a vihar dühöngé­sét. Mig a férfiak az egyetlen ablakhoz ha­jolva, mely a fedél egy kifelé menő szegletén volt, az orkántól felforditott világba bámultak. Másnap homályos napfény emelkedett, le­verő egyhangú szomorúságot fejezve ki. Noé fiai kimentek a közteremből, az állatoknak ele­delt adni s Japhet, ki az első volt, lába elé nézett, hirtelen megállt. Egy alvó nőbe ütkö zött; tiszta nemes formái tarka burokkal vol­tak fedve, mely térdétől melléig takarta el, meztelen vállára, mint arany köpeny borult fényes, hosszú szőke haja. A földön aludt, ke­zét fejére fektetve s édes arcza ismeretlen ál­mokra mosolygott. — Ki ez a fekvő barom ? mond Cham. Hej kutya, kelj fel! S lábaival fel akarta lökni az elaludt le­ányt, de Japhet megakadályozta. — Mily szép, mondta, hadd el! Ez alatt az idegen felébredt, egész büsz­kén s méltatlankodva kérdó: — Mit akartok velem ? Hol vagyok ? Hogy is mertek ? .... De hol vagyok ? — Mit tesz itt elátkozott kutya, ismétli Cham, de hogy is jöhettél ide be ? — Emlékszem már, maga Jehova men­tett meg. — Hazudsz, egyedül mi voltunk mentve. — Ki tudja? viszonzá Japhet. —- Ki kell lökni! — Minden be van zárva. — Jó, hát adjuk a vadaknak eledelül, hadd vesszen el, mint faja. — Azt nem engedem, mondja Japhet az idegen elé állva, egyedül apánk van hivatva itt határozni, menjünk kérjük tanácsát. Az aranybaju leányt Noéhoz vezették. — Apánk, ki lehet ezen földi lány s hogy van itt? Az asszonyok közelébe jöttek s kétes pil­lantást vetettek rá. Noé mondta : — Ne bántsátok, a legmagasabb könyö- rület mentette meg, hogy megmutassa az em­beriségnek, hogy megindul a benne bizó kérel­mezőn, legyetek ti is könyörületesek mint ő s fedezzétek e gyermek szükségleteit, mig az Ur haragja lecsillapodik. — Mi nem bántjuk őt, mondták az asz- szonyok, de ő szőke s nem fajunkbeli, nem félsz, hogy a vétek be jő bárkánkba ? — Csend legyen. Asszonyok ! Tiszteljétek Jehova parancsát, azok megváltozhatatlanok. Föld leánya, hogy hívnak ? S honnan jösz ? Aryának hívnak s király leánya vagyok, — Király leánya, mondja Cham, te fo­god tisztítani a húsos fazokakat. — Király leánya, kérdi Sem, mentettél meg legalább valmi kincset ? — Ő szép, mondja Japhet, ón védelmem alá veszem ! _________(Vége köv.)______________ HÍ RROVAT. * A tiszabecsi Rákóczi-ünnep érdekében Szatmárvármegye legújabban a következő in­tézkedéseket tette : Ugocsavármegye alispánja megkerestetik, hogy az ünnepséghez kocsik ki­rendeléséről, a közebód és bál megtartásához szükséges alkalmas helyiségről, a hangverseny hez szükséges szerek beszerzéséről s a közebéd rendezéséről, valamint a vendégek elszállásolá­sáról gondoskodni szíveskedjék. Megkerestetik továbbá Ugocsavármegye alispánja, hogy az ünnepélyen részt vevő nép számára laczi-kony- hák felállításáról, olcsóbb szabású ellátásról, a a népünnepélyről és tánczmulatságról szintén gondoskodni és az ünnepséghez szükséges mo­zsár ágyukat beszerezni szíveskedjék. Megke restetnek továbbá Szatmárnémeti sz. kir. város és Ugocsavármegye törvényhatósága, hogy gon­doskodjanak arról, hogy a törvényhatósági zász­lót vivő bandéristát és azok lovait vezető haj­dúkét kirendeljék. Amennyiben pedig Bereg- vármegye alispánja jelezte, hogy Beregvárme- gye az ünnepségen nagyobb számban óhajtja magát képviseltetni: megkerestetik Beregvár- megye alispánja, hogy a Rákóczi zászlót ki bontó Beregszász városi, Mezővári, Tarpa és Vásárosnamény község lakosságát és egyálta­lán a Rákóczi zászlót először kibontó Bereg- vármegye közönségét, az ünnepség minél fénye­sebbé tételére, az ünnepségben bandériummal és zászlókkal való tömeges részvételre felhívni és lelkesíteni szíveskedjék. Szintúgy megkeres­tetik Máramarosvármegye alispánja, hogy Má- ramaros hazafias közönségét az ünnepségben való tömeges részvételre felhívni és lelkesíteni s lehetőleg oda hatni szíveskedjék, hogy a dol- hai kuruczhősök ivadékai az ünnepségben ma­gukat képviseltessék. A vármegye közönsége elvárja hazafias érzelmű fiaitól és leányaitól, hogy megjelenésükkel az ünnepség minél fé­nyesebbé tételére teljes szívvel és lélekkel közre fognak működni. Egész bizalommal fordul e végből a vármegye közönsége a népet vezetni hivatott lelkészekhez és tanítókhoz, községi elöljárókhoz, hogy lelkesedésük egész melegével működjenek közre, hogy a nép minél nagyobb számmal vegyen részt az ünnepségen. Szatmár vármegye hazafias bizottsági tagjai pedig min­denkor elöl járván ott, hol a hazaszeretet meg­nyilatkozásáról volt szó, miután ezt a megnyi­latkozást úgy anyagi, mint véráldozattal is sok­szor beigazolták ; a közgyűlés a vármegyei bi­zottsági tagok ezen kipróbált hazafias áldozat­készségére hivatkozva, oly kérelemmel fordul a vármegye bizottsági tagjaihoz, hogy a nagy jelentőségű szent ünnepen teljes számban meg­jelenni szíveskedjenek. Az ünnepség külső fé­nye nagy hatással lóvén a szivekre : az e őzéi­ből tervezett lovas bandérium megvalósításának feladata a szatmári, fehérgyarmati és mátészal­kai járási főszolgabirákra vár; miért is felhívja a vármegj'e közgyűlése a nevezett járási főszol- gabirákat, hogy a bandérium megvalósításának ügyét teljesen magokévá téve, egész buzgalom­mal hassanak oda, hogy a lovas bandérium minél nagyobb számban állíttassák ki. A Tisza- hát romlatlan szivü leányaihoz is van egy ké­relmünk : jöjjenek el a nagy ünnepre, kurucz apáiknak sirt felnyitó szent ünnepére s azok emlékére hozzák el virágjaikat ! A vármegye közönsége dr. Thaly Kálmánt, valamint az or­szággyűlés főrendiházát és kópviselőházát, a m. kir. kormányt, Meszlényi Gyula szatmári r. k., gróf Mailáth Gusztáv erdélyi r. k., Radu Demeter nagyváradi g. k.. Szabó János szamos- ujvári g. k., Firczák Gyula ungvári g. k., Ze- lenka Pál miskolczi ág. ev., dr. Bartók György kolozsvári ev. ref. és Kiss Áron debreczeni ev. ref. püspököket, a Magyar Tudományos Aka­démiát, a Kisfaludy Társaságot, a Petőfi Tár­saságot, a Magyar Történelmi társulatot, a Szat­mári Széchenyi Társulatot, a Szatmári Kölcsey Kört, a Nagy károlyi Kölcsey-Egyesületet, a Bereg-, Máramaros-, Ugocsa vármegyei közmű­velődési egyesületeket, az összes vármegyei és városi törvényhatóságokat, továbbá az észak­kelet tanintézeteit meghívta, stb Ezen kívül az alispán felhatalmaztatik és megbizatik, hogy a törvényhatóság területén levő hatóságokat az ünnepségre hívja meg s egyúttal az izr. hitköz­ségek meghívásáról is gondoskodjék. PÁSKUJ IMRE hazai iparcsarnokába az őszi újdonságok megérkeztek. Iskolás gyermekek részére kész kelengyék szintén raktáron vannak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom