Szamos, 1903. június (35. évfolyam, 45-52. szám)
1903-06-07 / 46. szám
sár nagyon sok akadályba ülközik s legjobb esetben is csak úgy engedélyeztetnék, ha 30 kilométeren belül eső, s vásártartásra jogosult községek részéről meghallgatásuk után az ellen kifogás nem emeltetik. Egy uj heti vasár ha némi kényelmet nyújtana is a vásárló közönségnek, de mindenesetre hátrányára szolgálna az eladóknak, kiknek amikor kétszer kellene kipakolni, egy uj vásár rovására volna a közegészségügynek és köz- tisztaságnak s újabb terheket róna a hatóságra De ha mindezektől el is tekintenénk, a múlt tapasztalatai szerint sikere egy uj vásár beállításának alig volna, hiszen az István téren engedélyezett zöldség piaczra sem az eladók, sem a vásárlók nem gondoltak, senki az István-teret nem kereste fel. Ennek oka az, hogy a fogyasztó Szat- már részi nagyközönség szükségleteit szerdán kielégítvén nem látja és nem fogja látni szükségét annak, hogy egy-két nap, pal előbb vagy utóbb tartandó heti vásáron az István-teret keresse fel. Aruhelyet pedig czélszerüen az Istvántéren csak úgy lehetne berendezni, ha bizonyos áruknak minden más terület kizárásává} e helyet jelölnők ki. Úgy látszik a piaczmegosztásának kivitele csak idő kérdése s mielőbb teljesülni fog Németinek az az óhaja, hogy forgalma ez utón is melkedjék. Emlékbeszéd az Iparos dalárda Rákóczi-ünnepélyén, Tartotta: Osváth Elemér ref. főgimn. tanár. (Folytatás.) A történet a legigazabb biró s a legnagyobb tanító azt bizonyítja, hogy a nemzetek életében épen úgy, mint a tenger szabályos hullámzásában, apály és dagály egymást váltják fel. Apály a népek történetében az, mikor az egyéni érdekek fölébe kerülnek a köznek, hatalmi túlkapás ver bilincsbe minden nemesebb törekvést, az eszmények utáni vágyako zás érdekhajhászássá fajul, s az órdekharczok- bau elfásult, a hatalmi gyötréstől megkínzott keblek csendes dobogása elvész a rideg önzés ocsmány zsibvásárén alkudozók hangos zajában. Dagály az, mikor az emberiség legszentebb eszméi aratnak diadalt az egyén hatalmi túlkapásain, nagy emberek irányítják, revelálják a kort s ráütik arra az örök igaznak, az örökjogosnak bélyegét. Igj' van ez minden nemzet történetében, egyik kor a másikat váltja tel. így volt ez nálunk is. A végzetteljes mohácsi vész elvette nemzetünk hitet, jövője iránti reményét, önmagába vetett bizalmát. Idegen segítség után vágyakozott, szövetségest keresett. És ezt a Habsburg fejedelmi családban vélte megtalálni. Csalódni emberi dolog. Mi is csalódtunk. Nemsokára bekövetkezett az a rette netes ellentét a nemzet és uralkodói ház érdekei között, mely véres áldozatok árán sem birt kiegyenlítődni, s mely mindig mint fenyegető vész lebegett nemzetünk feje fölött. Pedig rászolgáltunk ám bőveu a jobb sorsa; saját áldozatkészségűnknek, hagyományos lovagias gondolkodásunknak és érzésünknek lettünk áldozatává. önkényt lemondottunk királyválasz- tási jogunkról, érvénytelenné tettük a magyar alkotmány és szabadság legerősebb biztosítékát, az „aranybullau hires ellenállási záradékát. És mi volt ezekért a kárpótlás ? A bécsi udvar állandó törekvése a magyar alkotmány végleges eltörlésére. Úgy tekintette Magyarországot, mint hódított tartományát ; osztrák zsoldosokkal rakja meg a legmagyarabb vidéket; a népet robottal, terhes adókkal s mindenféle tör vénytelen követelésekkel zsarolja; a magyar vagyonkobzást a kamara állaudó bevételi rovatának teszi; őrült dühvei fogdossa össze, s küldi vérpadra, rabságra, vagy gályákra mindazokat kikre az elégületlenségnek csak a legkisebb gy-anuja is hozzá fért. Erre az időre esik egy egész életével osztrák érdekek szolgálatába szegődött főpapnak nyíltan bevallott czélzata, hogy Magyaiországot rabbá és koldussá fogja tenni. „Zokogó sírással sírhatsz magyar nemzet“ — énekli egy azon korbeli historiás ének. „A napnyugati sas körme közé kapta Te gyönge testedet erősen marczongja, Hogy erőd ne legyen szárnyadat szaggatja, Szép piros véreddel fiaid hizlalja.“ Egy másik kurucz nóta, melyet állítólag maga II. Rákóczi Ferencz készített, igy szól: „Ne higyj magyar a németnek, Akármivel hitegetnek, Mert ha ád is nagy levet, Mint a kerek köpenyeged, S pecsétet üt olyat rája, Mint a holdnak karimája: Nincsen abban semmi virtus, Verje meg a Jézus Krisztus !“ Időről-időre egy egy vérbefojtott lázongás jelzi a nemzet vonaglását. A sok nyomorúság, szenvedés és kínzás között ez is egy kevés biztatás jobb korra s remény a jövőre nézve, mert azt mutatja, hogy az erőórzet még nem veszett ki teljesen nemzetünkből, még sarkalni tudja jobbjait s a ki biztatást talál szenvedései között, remélni tud egy jobb jövőben, az ellen tud állni a legerősebb ellenségnek is, a megsemmisítő kétségbeesés hatalmának. Itt kezdődik II. Rákóczi Ferencz szereplése, itt jut dicsősége legmagasabb pontjára történetünkben a kurucz háborúk kora. Nem czélom vázolni e küzdelmeket, csak azt mutatom fel röviden, hogy ki volt a magyar nemzetnek II. Rákóczi Ferencz, mi volt küzdelmeinek czélja s hogy minő nyomai maradtak fel eunek nemzetünk életében. * $ 4c Rákóczi az önfeláldozó hazafiság, a lelki nagyság és nemesség, az önzetlen haza és szabadságszeretet örökélő eszményképe. Mint hatalmas fejedelmi család mesés vagyon felett rendelkező sarja, mint kényelmes életre, fényes pompára, gondtalan élvekre hivatott nagy ur, odahagyja az udvari légkört, ellöki magától a császári kegy által biztosított hatalmi csillo gást, megveti az udvari kegyhajhászók életmódját, kilép a küzdőtérre, kitűzi a magyar szabadság megtópett zászlaját, élére áll a jogos bosszúra kész, a nemzeti visszahatás által szült, haza és szabadságszeretet által illetett kurucz seregnek s azt győzelemről győzelemre vezeti a császári ház fizetett zsoldosai ellen. Mint ifjút Bécsben nevelik, udvari légkörben, idegen befolyás alatt, minden percz- ben erős kisirtósnek kitéve, hogy megutál- tassák vele nemzetét, de a legutálatosabb hatások alatt is tisztán megtartotta szivének lelkének azon szent tüzet, mely később a zászlajára irt szabadságnak ékessége s világitó csillagává lön. Majd börtönbe vetik. Ez volt utolsó próbája, elhatározását kétségtelenné tevő iskolája. Itt most már szabadon gondolkozho- tott ősei hagyományin, nemzete végzetteljes sorsán s most már, ha az erőszak minden bilincsét reá rakták volna, szabadulni akart s mint jajdul fel a porkoláb — vesztét érezve — akkor, midőn nemzetünk ez ifjú maxtyrja iillem elakarja fordítani és a maga számára meghódítani. II. A harczias testvér, a tudomány, bosszúsan és alig fékezett türelmetlenséggel hallgata végig. Hogyan — szólt végre a felháborodás kitörő hangján — engem akarsz szép szavakkal ámítani, frázisokkal félrevezetni, nem hiába a Jákob nevéhez ragaszkodói, épen az ö módjára akarsz engem kétszeresen megrövidíteni, egyrészt elsöszülöttségi jogomat, természetes fölényemet elvitatni és most még az áldásos befolyást is, melyet én gyakoroltam az emberiségre, magadnak elkobozni! Hogyan, te bókét és egyetértést'létesitettél ? Szeretetet terjesztettél az emberek közt? Világító fáklyája voltál az emberiségnek ? 0, ezt beszéld a balgáknak és vakoknak, kik homályos történeti múltadat nem ismerik, de ne nekem, aki feladatomul tűztem, (lehálósz ner tomid) hogy az elvakultaknak, az elfogultaknak szemeit felnyissam. Én a te működésedben épen ellenkezőjét látom saját szavaidnak. Viszályt és egyenetlenséget hintettél az emberek közé, nekem kellett e dndvákat kigyomlálni. Babylon és a biblia, császárok és a tudósok mind az ón eleven tanúim. Jeruzsa lem romjaitól kezdve a babyloni folyamig, a római Caesarok trónusától az alexandriai hellenismusig, Juda Makkabitól Maimonides — Man- delsohn Mózesig, az ókori Phariseusok és Sad- duceusok tusakodásától 03 modern ortodoxismus és neologismus áldatlan harczáig mindig te voltál a belviszály és felekezeti gyűlölet szi- tója, éltetője. És különösen Jákob népe, a te néped sirathatja legtöbbet a különféle vallások üldöző, öldöklő gyűlöletét, a Fáráók jármát, az Antiochusok kegyetlenségeit, a Hámá- nok vértörvényeit, a Tituszok pusztításait, a spanyol máglyák, a német flagellánsok kutmér- gezósi, gyermekgyilkolási botor vágyait, szörnyű bűneit és még napjainkban is a kischineffi hóhérok mészárlásait. Te válaszfalakat emelsz ember és ember közt, én egyesítem őket, én oldom fel a bilincseket, melyeket lépten-nyomon kovácsolsz nekik. És te merészelnéd érdemeidet az enyéimmel összemérni? Én tengeredet és világokat egyesítek ; ellesem a termész et titkait, hogy azokat a emberiség javára érvénye - sitsem, átformálom a világot külső alakjában s az embereket benső gondolkozásmódjukbau, szabályozom a tért és az időt, megszüntetek min den távolságot, tornyokat építek, melyek mint hajdan a bábeli torony, az égbe nyúlnak, hidakat ütök a tenger szilaj habjain s utakat egyengetek a kavargó hullámok mélységében; ón szelídítem a sivatag vad párduczát és fékezem a természet őserőit, saját kószitményü szárnyakon keresztülszelem, mint a sas * lég és felhő rétegeit; egy nyomással dörgést és villámlást okozok, mint egy teremtő Istenség, átkutatom a földteke legmélyebb rétegeit, legtávolabb eső sarkait, sugar? im a szivek és vesékig hatnak, gyógyítva a szenvedő betegeket, megvilágítom a tengerek kincsrejtő fenekét, megmérem az utakat az égboltozaton, nap és hold átmérőit megállapítom, a csillagok miilóit megszámlálom és követem az égi testeket vég télén kőrútjain. Teszem mindezt az emberiség felvilágosítására, melyet te, ó testvér, örökös homályon, sötétségen keresztül szeretnél járszal- lagodon vezetni Szólj, ó ember, közös atyánk, a vallásnak és tudománynak egyaránt hivatott képviselője, szólj ! kit illet közülünk a győzelem pálmája?! III. A főpap egy perczig zavarban áll, miképen döntsön ? Kinek adjon igazat ? Szivének minden húrjával a vallásban gyökerezik, melynek hűséges odaadó szolgája, de egyszersmind a tudomány tanai és vívmányainak is buzgó, lelkes hirdetője és zavarában Áron csendes imára kulcsolja kezeit, mint hajdan Salamon király, midőn Ítéletet kellett mondania: Jóságos Isten, ó adj a te szolgádnak értelmes szíSzénásy, Hoffmann és Tsa SELYEMÁRUHÁZÁBAN Budapest, IV, Bécsi-ulcza 4. szám. folyóton a legnagyobb és legszebbv álaSzték található selyemkelmék, bársonyok, csipkék, szalagok és ruhadiszekből. Mint általánosan ismeretes, csakis a fenti czógnól találhatók a legutóbb megjelent blúzok, és ruhákra alkalmas selyemkelme újdonságok, melyek — úgy minőségre, mint mintázatra nézve — kizárólag fenti czég ré«zére készültek s csakis ott kaphatók. OLCSÓ ÉS SZABOTT ÁRAK. — Minták kívánatra bérmentve küldetnek
