Szamos, 1903. június (35. évfolyam, 45-52. szám)
1903-06-07 / 46. szám
dözött vadként menekül hazája felé. Egyszerre lázas izgalom fogja el a honfi sziveket, föl* hangzik az öröm szava: jő Rákóczi, fölszárad a köny, elhallgat a fájdalom, s a lelkesedés gyors szárnyakon viszi szerte a jelszót: istenért, hazáért és szabadságárt! A pusztulás szóién újra felragyog a kuruczok dicsőségének fénylő csillaga s a hazaszeretet lángoló napja elhomályosítja azt a napot, mely a fényes csillagból bolygót akart nevelni. A hazának, a közös anyának szeretető egyesíti a lelkesült honfiakat, erőt, kitartást, lelkesedést Jönt belé- jök és ez a közös földből táplálkozó közös, ha talrn.s, nemes szenvedély lett a kurucz hadak tetteinek rugója, sikereinek titka. (Folyt, köv.) Válasz a „Szatmári Hírlap“ szerdai számában megjelent „Vélemény a nyílt levél“-ről ez. czikkre. „Az uj izr. hitközség egyik tagja“ aláirásu czikkezö szenvedélyesen ront nekem és egyetlen M. L'caevolámnak, mert ez, egy tanítója ellen készülő, a humanizmust és méltányosságot, egyházi és világi törvényt egyaránt sértő merénylet feletti nemes felháborodásában egynémely kellemetlen kérdést merészkedik intézni úgy az azt tervező erkölcsi testülethez, mint ennek megválasztott rabbijához, ki arra van praedestinálva, hogy az igét testté változtassa Látszik, hogy czikkezö csakugyan nem ta nitványaim táborából rekrutálódott, különben tudnia kellene, hogy Porsena a hazája védelméért kezét tüzbe tevő Muciusnak nem a szerénységtanból mondott prédikácziót, nem fiatalságát hányta szemére, hanem hódoló bámulattól eltelve, meghajtotta győzedelmes zászlaját és — visszavonult. Hát ez igy van, bizony : a tanítóját, az atyját védő ifjú korát csak any- nyiból kutatják, hogy, mert minél ifjabb, minél gyengébb az illető, annál több tisztelettel, annál nagyobb elismeréssel adózzanak nemes elszántságának. Longus post me ordo est idem decus pe- tentium. Igen ! Van biz még egy egész ármádiája 16 éven át nevelt tanítványaimnak, kik már türelmetlenül várják tőlem a jelt, hogy szeretett tanítójukért actióba lépjenek, csakhogy ón még nem adom meg, a kívánt, a várvavárt jelt, azért, mert nem akartam és nem akarom felekezetem reputáczióját veszélyeztetni, szenynyeseinket a nyilvánosság előtt szapulni. Kiás sikus tanúm erre első sorban maga a statusquo hitközség képviselőtestülete, melyhez még f. é. febr. 6-án beadott memorándumomban kérv9- kérem, hogy reputácziónk érdekében álljanak el kivihetetlen szándékoktól; tanúm rá a hivatott hitközség most megválasztott rabbija, kivel leveleztem, személyesen tárgyaltam kétség- bevonbatlanul bebizonyítva neki, hogy isteni és emberi törvény egyaránt tiltja ez áldatlan szándék megvalósítását. De mind hasztalan. És én még sem vittem ügyemet a nagy piaczra, még mindig reméltem, hogy az erkölcs és méltányosság ereje mégis csak győzedelmeskedni fog. Ha tehát, hü és szerető tanítványaim, épen ifjú hevüknél fogva nem birván a meglett kor türelmességóvel, az égbekiáltó igazságtalanság miatt feljajdultak: azért nem leozkóztetés, nem gáncs, hanem igenis elismerés és zászlóhajtás jár; annál is inkább, mert, ha az itt tartózkodó valamennyi tanitvánj’om nem igy tett, az nem azt bizonyítja, hogy Mucius csak egyedül áll, hanem azt, hogy a többi csak azért nem kezdeményezett, nyíltan csak azért nem csatlakozott, mert tanítójuk és szüleik kerültek egymással szembe és ilykép kénytelenek inkább a háládatlanság ódiumát hallgatagon viselni. De legyenek csak nyugodtak : itteni tanítványaimon kívül is, semleges területen is nagy sereg intelligens, tetterős, lelkes csapat várja a zászlóbontásra szóló jelt. Azt mondja czikkezö, hogy az uj hitközség modernséget akar a hitoktatás terén életbe léptetni. Hogy modernség alatt mit ért, azt ugyan én nem tudom, mivel czikkezö azt meg nem mondja, több mint valószínű, hogy 5 sem tudja, sőt senki sem tudja. Mert, ha modernség alatt magyarságot, hazafiságot és jellemképzést értene: úgy azon intézetek vezetősége, hol 16 éve működöm, továbbá városunk valamennyi tényezője tanúskodni fog mellettem, hogy ezek tekintetében is minden képzelhető kivánalmaknak mindenkor megfeleltem és ebben rajtam semmiféle rabbi túl nem tehet és bár ha én nem is hozakodom elő reklámszerü- leg hazafiságommal, amint azt önök mindany- nyiszor teszik, valahányszor rabbijukról esik szó : azért hál’ Istennek az ón hazafiságom soha senki által kétségbe nem vonatott, mert én azt nem erényként, hanem kötelességként ápoltam tetteimben és lelkemben ! Czikkezö azt mondja, hogy természetes, ha azuj hitoktatást nem a „Steuer szája-ize‘! szerint fogják berendezni. Szent Isten ! Hát csakugyan sülyedőben volna hajóm, hogy ugyanazok az egerek, kik még csak nem is oly régen ezinezogva tömjéneztek az úgynevezett Steuer-féle száj-iznek, most a felkelő nap imá- dása czóljából sietnek azt anatéma alá venni, hogy aztán nem sokára ugyanazzal a kiáltással majd neki is rohanjanak. Szememre vet valami memorándum félét, melyben hamis aláírások volnának. Hát, czikkezö embertársam, hogy ón a hivatolt memorándum keletkezése, aláíratása és beadási idejében Szatmáron se voltam, azt nagyon köny- nyen bebizonyíthatom. Tudtam ugyan, hogy egyik volt tanítványom nemes buzgólkodást fejt ki érdekemben, de hogy mily irányút és mily tervezetüt, arról fogalmam se volt. Tessék őt magát megkérdezni és meg fogja tudni, hogy igy van a dolog. De ha igaza volna is némely állításában, azon állítása: „némelyek pedig azzal védekeztek, hogy féltik gyermekeiket az idei — rossz calculusoktól, hát aláírták“ — azért is rosszhiszemű, azért is megbocsáthatatlan, mert ez vád, sőt ennél is több: gyanúsítás. Ilyenkor azonban a tisztességes ember megnevezi magát és elébe áll az elégtétel megadásának, vagy a rágalom megbélyegző következményeinek ! — De ugy látszik czikkezőnek még is van némi lelkifurdalása az ellenem készülő igazságtalanság miatt, melynek nómikép való megnyugtatása végett amúgy egy-kettőre, három gyermeket is el akar tőlem tulajdonítani. (Igaz, hogy ez az egyedüli, a mit még tőlem el lehet tulajdonítani.) Hát lássa, ez nem helyes, mert valóban van még idehaza öt gyámoltalan gyermekem, kik kenyerüket vesztik, ha az önök szándéka megvalósulna. Azt mondja czikkezö, hogy forduljak az orth. hitközséghez, mert annak vagyok az alkalmazottja. Hát ez egyszerűen nem igy van. Mert megválasztatásomkor 1887-ben csak egy hitközség létezett Szatmáron, a melyhez önök is tartoztak, tehát önök is megválasztottak és különválásuk után is az 57|1892 sz. hozzám intézett megkeresésben is elismerték kiválásuk daczára hitoktatói minőségemet. Azt mondja — továbbá — czikkezö „Steuer némely neveltjei“ (pedig az egész mai nemzedék az!) egy meglehetős arrogáns kérdéssel rontanak a főrabbinak . . . stb. Hát látja a vet, küldj mennyei viliágosságot szellememre, hogy igazságos Ítéletet hirdessek. És érzi, hogy imája nem volt hiábavaló. A viszálkodóknak int, miként hajdan Mózes a Veres tengernél : „Isten fog dönteni köztetek és ti hallgassatok.“ S nesztelen csöndben várva az ítéletet, észreveszik, mint nyílnak meg az ég kapui és mint lágyan susogó égi szózat, hallatszik mai szakaszunk egyik legszebb igéje : (Jaroch oszo Aharon méerev ad boker lifne Hasemtomid) „Rendezze Áron a világitó mécseket estétől reggelig, de mindig Isten színe előtt.“ És a főpap érti az ujmutatást s kihirdeti az Ítéletet s tanulságait. Világitó mécs mind a kettő ; vallásnak, tudománjmak egj'aránt az a czólja, hogy eloszlassa a sötétséget, Áronnak a feladata, hogy gyújtogassa, rendezze, estétől hajnalhasadásig egymásmellé, egymásfölé, de mindig Istent, az örök hit, az örök fény és az örök üdvösség forrását szem előtt tartva. A győzelem pálmája egyiketeket sem illeti, ha a másikat természetes jogaitól megakarja fosztani, csak a békés egyetértésben, a kölcsönös tiszteletben és szerétben rejlik mindkettőnek üdve. A val lás és tudomány közötti viszály, miként Jákob és Ézsau viaskodása, csak addig tarthat, mig eloszlik az éji ködhomály a szellemekről, mig felderül az igazi értelem hajnala a szivekben, mig belátják, hogy mindkettőnek egy és ugyanaz a feladta, hogy az emberiséget jobbá, nemesebbé, igazságossá tegyék ; mindkettő a legmagasabb Istenség kifolyó sugarai, nap és hold az emberiség égboltján. Jaj, ha ezen magasztos czélokat szem elől tévesztvén, a kölcsönös dulakodásban, kicsiny- lésben keresik feladatukat. Jaj, ha a vallás kísérteties rémmé alacsonyodik, ha sötétséget terjeszt világosság helyett, a tudomány vívmányai elől szemeit behunyja, emberszeretet helyett fajgyűlöletet s türelmetlenséget hirdet. Jaj, ha az isteni fáklyát a kezében a máglyák felgyujtására használja . . . De százszorosán jaj, ha a tudomány miden korláton keresztül tör, ha hideg szívvel minden kegyeletet és minden hagyományt eltöröl, merész kézzel az Istenség trónusát döngeti,- az embert az állat származékává alacsonyitja, a létért való küzdelmet mint legmagasabb törvényt hirdeti, Istent és kinyilatkoztatását, a lelket és hallhatatlanságot puszta üres ábrándnak gúnyolja, a múlttal szakítva, a vallást és annak szabványait emberi alkotás, emberi tévelygésnek bélyegzi, ha a tudomány be nem ismeri, hogy az ő saját véges alkotási csak egyes szikra parányai a végtelen hatalomnak, a vallás és tudomány ős forrásának, az embe- risóg gondviselő, jótevő atyjának. íme, t. hallgatóim, Áron kiengesztelte az ellentéteket, összebékitette a küzdő feleket, azért illik reá a próféta igéje: békességgel, egyenességgel járt utamon s igy sokakat térített. meg a bűntől, azért sikerült Áronnak később, hogy az eleven érzésű hitvallók és a vallásos közönyben halálra dermedtek csoportjai közé odaállva, mint közvetítő, megakadályozta a vész tovább terjedését. Vajha, mélyen tisztelt Gyülekezet, Áron utódja, ki hivatva lesz e szent magaslatról önök előtt Isten igéit hirdetni, a zsidóság tanait magyarázni, a vallások vallásának, a tudományok tudományának forrásait feltárni, a serdülő nem- déket vezérelni, a zsidóhitűsóg és a magyar hazaszeretet szellemét a fogékony keblekben éleszteni, ápolni, szilárdítani, vajha Áron engesztelő szelleme hatuá át lelkületét, hogy majdan teljesülne e szent gyülekezet tagjain mindennapi imádságunk zárófohásza, aki bekét szerez ott fenn az égi magasságban, a tűz és viz ellentétes elemei közt, az szerezzen békés harmóniát az emberek szivében. Harácsek-féle kitűnő gyógyhatású sósborszesz rendkívül sikerrel használtatik : bólfelfuvódás és azzal járó csikarások és görcsök megszüntesére, az étvágy fokozására, mindennemű rheumatikus bajok: csuz, köszvény, fog- és fejfájás ellen. A fogakat megóvja az odvasodástól, az izmokat rendkívül erősíti s a szemekre is erösitőleg hat, a rossz száj-izt, bűzös lehelletet, a fejkorpát, hajhullást, bőrviszketegséget, kellemetlen láb és egyéb izzadást, kipállást, pattanást és böratkákat (Mitessereket) pár napi használat után teljesen megszünteti. A HARÁCSEK-féle MENTHOL-sósborszesz ára használ.»ti utasítással: nagy Üveg 2 korona, kis üveg 1 korona. Kapható a készítőknél: Harácsek Vilmos utódainál, Nagybányán, továbbá Bartók László ur dro- gueriájában Szatmáron, valamint az ország minden gyógyszertárában és nagyobb kereskedésében.
