Szamos, 1903. június (35. évfolyam, 45-52. szám)

1903-06-07 / 46. szám

XXXV. évfolyam. Szafmar, 1903. vasárnap június hó 7. 46-ik szám. ■\ v f> Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. Mindefanemü dijak Szakmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Á búza és szénapiacznak az Istvántlrre való áthelyezéséről. Közelebbről több szatmárnémeti lakos s köztük számos bizottsági tag a heti pi- acz megosztása tárgyában oly irányú ké­relmet terjesztettek elő, hogy a búza és szénapiacz a németi részi Istvántérre he­lyeztessék át. Ez a terv, mely már régebbi óhajtás tárgya, úgy látszik nem sok idő múlva meg is tog valósulni, mert azok az indokok, melyeket a kérvényezők telhoznak, nem csak a németi részen lakók iránti méltá­nyosság, hanem az elhelyezés czélszerüsé- gének szempontjaiból is a terv megvalósí­tása mellett szólnak, Az ügyet Tankóczi Gyula főkapitány maga is tanulmánya tárgyává tette s egy a Tanácshoz intézett javaslatában határo­zottan a terv kivitele mellett foglal állást. Tankóczi Gyula főkapitány javaslatának részletes megindokolásából a következő főbb érveket ismertetjük, melyek első te­kintetre is a nevezett piacz áthelyezése mel­let szóknak. A tervezett áthelyezés a piaczot láto­gató közönség érdekét nem érinti, mert a i központi vásártérről az Arpád-utcza és az István-tér távolsága közti különbség alig jöhet tekintetbe, ellenben a búza és széna­termelők érdeke nagyobb mértékben lenne kielégítve, mert ezen termények nagyrészt Németiből és a várostól északra eső vidé­kekről szállíttatnak be. E kényelmi szemponton kivül az át­helyezés mellett szól még a köztisztaság is, mert mig ma a szénás szekerek az egész várost beszórják hulladékaikkal s mig ma egy elnyújtott rendezetlen terület szolgál a jelzett terhelt szekerek befogadására, addig az uj terv megvalósításával e szemeteléstől megszabadulunk, nem is szólva az esősidő­beli állopotról, midőn a szekerek agyig, az emberek nyakig járnak a sárban, a melyen még akkor is időszerű volna segíteni, ha az Arpád-utczai vásártér továbbra is fenntar­tatnék. De szépészeti szempontok is szólnak a terv mellett. A széles Árpád-utcza kevés áldozat mellett szép fasorokkal a város egyik díszes, a közegészségre kívánatos, páratlan szép utczájává volna átváltoztatható, mely a város egy nagy környékének volna al­kalmas szórakoztató, gyermekeknek játszó helye. Budapesten, nagyobb városokban jóval kisebb helyeket is beíásitanak a köz- egészségügy érdekében, s bizony nálunk sem felesleges cselekedet ily befásitásokról gondoskodni ott, hol mód és alkalom nyí­lik rá. Ha ugyanez hozható tel az István- tér mellett is, mi szintén helyes, e részben az előny Arpád-utcza mellett szól, mint, mely a vasúti nagyforgalom útjában s a város zsúfoltabb részéhez mégis közelebb esik mint az István-tér. Ezen indokok fel- torolásával, a főkapitány javasolja, hogy: a) mindazok az áruk, melyek eddig az Arpád-utczán árusittattak, széna, szalma, fa, búza, tengeri, zab stb. faszén, fanemüek az Istvántérre helyeztessenek át, b) az Árpád-utcza a fennálló forgalom lebonyolításához szükséges hely kivételével beíásittassék, s annak a városi kertész ut­ján való foganatosításával gazdasági taná­csos megbizassék. Ezen kijelentéssel egy­idejűleg íelhivandó volna azonban a mér­nöki hivatal, hogy az Istvántérnek áru- helylyé való átalakítási tervét és költségve­tését mielőbb elkészítvén mutassa be. A mi egyeseknek az István-téren egy uj hetivá­sár tartására irányuló felfogását illeti, a vé- leményes javaslat arra is kiterjeszkedik. Egy hétfő napra engedélyezendő belső kirakó vá­Próbaszónoklat, tartotta a szatmári status quo ante izr. hitközség imaházában 1903. május hó 16-án Dr. Jordán Sándor, fogarasi megyés rabbi. (Folyt, és vége.) Nos — úgymond — ha kényszeritesz ér­demeimet megnevezni, ám legyen ! Tekints ma­gad körül és az emberiség történetének minden lapján feltalálhatod a vallás áldásteljes nyomait. Mély sötétség boritá a földet és sűrű felhő a nemzetek látkörét (veolajich jizrach Hasem) midőn a vallás isteni fénysugara megjelent és az emberek és népek szivét megvilágositotta, felmelegitette. Én keltettem fel a szelídség és erkölcsösség fogalmát a barbárok hordái közt, akik különben (Is esz rechu chajim beivé) ele­venen elnyelték volna egymást; én fékeztem az elvaduló emberi ösztönököt, tanítok erényt, jogot és igazságot; ón hirdetem a tiz párán csolatot, mely alapköve lett minden czivilizált államnak és megszelídült népnek ; buzdítom király és hazaszeretetre a vallás híveit (Dizsu esz selom hoir, hévé núszpalel bislomo se) malchusz) ; én terjesztem a felebaráti szeretet isteni törvényét (Veshavle leveacho Komocho), a mely nem csak egy családra, egy néptörzsre, egy kasztra, egy nemzetre, egy fajra, vagy fe- lekezetre, de az egész emberi nemre, minden Isten képmására teremtett lényre kell, hogy kiterjeszkedjék. Épen ma olvastuk (Mispot echod jihje lochem, kagér koezrach jihje) „Egy tör­vény legyen nálatok úgy az idegennek, mint a benlakónak.“ Én fűszerezem az élet örömeit, tompítom a halál csapásait. Ha fölkent szol­gáimat váratlan gyász sújtja, csendes megnyug­vásra, önmegadásra bírom fájó szivüket. (Esz rósr ló jifró uwgodow lo jifróm) Békét esz­közlök a viszálykodók közt, egyetértésre intem a meghasonlottakat, (Drocheho darché noam vechol neszivószehó sólóm), én tanitom az em­bert a szükségben imádkozni, kisérem hűsége­sen egész vándorutján, pusztákon és sivatago- gnkon, boldogságon és boldogtalanságon ke­resztül (Besochbecho uvkumecho unlechtecho baderech). Én erősítem a gyengéket, támasztom a roskadozókat, tettre serkentem a tétleneket, kitartásra a lankadókat, a félénkben bizalmat gerjesztek önmaga és bizalmat Isten iránt, bá­torságot és reményt nyújtok minden vállalat­hoz (Betach basem veasze tov); és ha már bal­siker kísérte minden vállalatát, ha hajótörést szenvedett az élet tengerén és lelke zúgolódva feljajdul sorsa mostohaságán, nyomorúságán, lecsillapítom a lélek háborgó hullámzását s mentő horgonyt nvujtok neki az irás mai sza­vában: (Ai techa.lu eszsemkodsi .. . ani hasem mekadischem hamoczi eszchem méerecz miez- rajim) Ne vétkezz és ne háborogj sorsod hatal­mas Intézője ellen, kinek utjai titokzatosak, a ki még az egyptomi nyomorúságból is felsza- baditá hajdan kétségbeesett, reményvesztett őseidet. És ha végre már az élet napja alko- nyodik, a haj megőszül, a térd roskadoz, a szem elhomályosul, az erő fogyva fogy s a ha­lál angyala már ott settenkedik a martalékul ejtett áldozat kórágyán, még akkor is a hal­dokló aggastyán végvonaglásában még egyszer felpezsdül, véglehelletében m g egyszer fellán­gol a vallás: „Térj vissza oh lélek a te nyugal­madba, ahol az igazságos Isten meg fog jutal­mazni.“ Sőt ha már elnémult az ajak és lecsukó­dott a szem s a lezárt koporsó a mélységbe sülyed, még mindegyre felhangzik a sir feneké­ből a halhatatlanság és feltámadás vigasztaló szózata: „Nem halok meg örökre, ismét feltáma­dok és hirdetem Isten dicsőségét.“ így a vallás rimánkodó végtekintettel az Ítélő bíróhoz : Oh, ments meg az ón testvé­rem támadásaitól, aki most az emberiséget tő­A Megéltetek! Róth Fülöp kárlsbádi czipőraktárát ajánljuk at. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! # Szakmar ás vidéke legnagyobb czipőra^ára. tavaszi és nyári idényre njegrendelt összes úri r^ői és gyermek • • e • valódi franezia sehewrő bőrű lábbelik. A A jk Vallás és tudomány.

Next

/
Oldalképek
Tartalom