Szamos, 1903. január (35. évfolyam, 1-9. szám)
1903-01-04 / 2. szám
XXXV. évfolyam. Szatmár, 1903. vasárnap január hó 4. 2-ik szám. SZAMOS. 7 Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. A szatmármegyei kerületi betegsegélyező pénztár. Mikor ezelőtt mintegy 10 évvel nálunk a kerületi betegsegélyző pénztár létesittetett, nagy reményeket fűzött hozzá a kormány és a társadalom. Mindenki örömmel üdvözölte az uj intézményt, mert arra volt hivatva, hogy szocziális bajaink egyik legégetőbb kérdését oldja meg s megadja a lehetőségét annak, hogy az, aki minden tőke nélkül csupán két kezére támaszkodva keresi mindennapi kenyerét, — ha betegség vagy valami baleset éri, — ingyen orvosi segélyben, gyógykezelésben s a betegség tartama alatt bizonyos összegű táppénzben is részesüljön. A lefolyt tiz év alatt volt alkalmunk ez egyesület áldásos működését megfigyelni. Azok az áldozatok, melyek főképen segédtartó iparosainkra. hára«tíana4í“fv-^óték-onyan gyümölcsöztek a nyomor enyhítésében, a minden segélynélküli alkalmazottak támogatásában. Azonban, úgy látszik, a legnemesebb czélzattal és legüdvösebb alapon szervezett egyesületeknek is lehetnek és vannak szépséghibái. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. A lefolyt tiz év alatt ugyanis azt is kellett tapasztalni, hogy az egyesület fen- tartásában anyagi nehézségekkel kell folyvást küzdeni; melyek nem e^y Ízben a válsághoz közel juttatták az egyesületet. Az anyagi nehézségek főképen két forrásra vezethetők vissza. Tömeges visszaéléseket lehetett tapasztalni az egyesületi támogatást igénybevevő tagok részéről. Az alkalmazottak közül számosán csak szimulálták a betegséget, hogy a napi táppénzekhez kényelmesen jussanak, kivált oly időben, mikor a munkakeresletben pangás állo>t elő. Mert hát ez is egyik módja az ekzisztencziának! Az orvosnak pedig nem állnak rendelkezésére oly feltétlenül megbízható kéms'Aerek, melyekkel a színlelt betegséget mindig meg tudná állapítani. E körülmény miatt a patikai és kórházi -költségek évente i 7 ezer koronára emelkednek. Az orvosok évi dijai és főkép az egyesületi adminisztráczió ezen felül oly összegeket érnek el, melyeket a bevételi összegek már nehány év óta egyáltalán nem fedeznek. A másik ok, a mi a kerületi betegse- gélyző-egyesületet válsággal fenyegeti, az, hogy a tagdijak behajtásánál feltűnő lany- haságot tapasztalhatni. Sokszor a miatt, hogy a behajtások ügyében nem foganatosíttattak) törölni kell a tagdijakat s 20—30 százalék e miatt odavész. Az egyesület vezetői hasztalan vezetnek pontos jegyzéket a hátralékosokról s hasztalan küldik ki a jegyzékeket az illetékes hatóságokhoz, mert ezeknek erélytelen eljárása miatt az összegeknek csak egy része térül meg a pénztár részére. Mindenesetre nagy mértékben nehezíti az egyeselet adminisztráczióját, hogy Szat- márhoz több járás is van csatolva, holott városunk egymagában is elég nagy körét ölelné fel a teendőknek s a nyilvántartás közvetlensége csak az egyesületi ellenőrzés javára szolgálna. Az egyesület jelenlegi helyzete mindenesetre hathatós eszközök igénybevételét teszi szükségessé, ha a vájságot elkerülni akarja s ezek közt első helyen áll az állami támogatás kieszközlése. Tény az, hogy a betegsegélyző egyesület maga is beteg s ideje, hogy a vezető tényezők megfelelő orvoslatról mielőbb gondoskodjanak. Vallomás. Elibéd állok nyájas olvasó, még nyájasabb olvasónő, s szemlesütve, szégyenkezve vallom meg, hogy szerelmes voltam ! Oh ! csak kaczagjatok ki, nevezzetek őrjöngő bolondnak, mind hasztalan, én szerettem, még pedig valóságos, olykor lángoló, némelykor sziporkázó, néha pedig hamvadozó tűzzel ! De ne higyjétek, mintha az én szerelmemnek históriája nem volna, . . . dehogy is nincs! Kezdődött pedig, ez a história attól a percztől fogva, ahogy én, Őt, megláttam. Egy tekintet karcsú derekára, hószinii nyakára, s én meg valók bűvölve, — rabjává levék ! Beteggé kellett volna lennem, ha meg nem hóditom, ami körülményeimhez képest nem is került nagy áldozatomba ! . . . Meghódítottam, s igy enyém volt, — osztatlanul. Ne higyje senki, hogy házi barátjaim előtt nem tudtam volna kellő tiszteletet szerezni a „Pipa, Szép asszony és Paripa,, szentháromságának. De ti türelmes olvasóim ugyebár erre ke- vésbbé vagytok kiváncsiak, mintsem a tulaj- donképeni szerelmi históriára, melynek végéről hangom komolyságánál, eszméim érzelemdus voltánál fogva szentül azt kell hinnetek, hogy fölötte tragikus leend . . . Sőt nem tiltakozom az ellen sem, hogy a lágyszívű olvasónő készen tartsa patyolatkendőjét, s merem mondani, hogy a legkeményebb férfi szive is meg fog indulni, bánatomon. Enyém volt ö, s én bűvös körében mézes heteket, sőt mondhatom mézes hónapokat töl- j töttem. Ez idő alatt kicsiny szobám kevés napsugarat pillanthatott meg, mert úgy telve volt boldogságomtól, hogy egyetlen sugaracska is alig szűrődhetett be. Szerelmemnek három fázisát tudtam megkülönböztetni. Az első fázis, — a midőn a mézes hetek alatt ő, hófehér színét vesztve, nap—nap után mindjobban halványodott, s nekem még jobban tetszett, mint azelőtt. A második fázisa volt szerelmemnek az a kissé lehűtött lázas kedélyállapot, melyet a í hosszasabb együttlét szokott előidézni. Fölötte jól éreztem magam, s az ő arczá- tél a ragyogó hajnalpir többé soha sem tűnt el. Ezen pir elömlött az arcz teljében, végig húzódott hattyú nyakáig, mind jobban halványodva, majd vakító hószinbe csapva át, a mely ismét rózsaszín nyakékbe olvadt. Mi már ekkor közelebbről ismertük egymást, s mondhatom elválhatatlanok voltunk. Ha sétálni mentem, velem volt, s ha jól emlékszem egyszer az Ifjúsági Kör-ben is velem volt. Mennyire csodálták szépségét, mennyire irigyelték tőlem ! De ebbe semmi csodálatos nincs ! A harmadik fázis — ez a ledérdekesebb ! Az volt, midőn . . . De talán mondanom sem kellene ! Hiszen magától értetődik ! ,. . . Ki látta Fatinizzát ? . . . Óh ! Ez a Fati- nizza ! Fatinizza, mi minden nem történt ? Nos hát ! midőn a vágytól égő Kancsukoff fölemelte szerelme tárgyát, egy szénfekete néger leányban, igy kiáltott föl : Bizonj-ára irántam való szerelmében feke- tedett meg ! Szóról—szóra ezt mondhatnám én is szerelmem tárgyának harmadik fázisáról. Mert biz ő nem kevésbbé lett fekete, mint a bájos pszeudó Fatinizza ! Ah oly fekete, miként az éj ! S ekkor szerettem őt legforróbb érzelemmel, legigazabb odaadással, legféltékenyebb hűséggel ! . . . Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk at. ve vő közönségnek mint leaolcsóbb bevásárlási forrást. • • • • • Közvetlen a Pannónia száiioaa mellett !••••• Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. v V' Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. £ A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.
