Szamos, 1902. december (34. évfolyam, 97-103. szám)
1902-12-07 / 98. szám
XXXIV. érfeiyaüi, Szalmái, 1902. vasárnap deczember bo 7. SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Kétszer elnapolt közgyűlés. A városi törvényhatósági rendkívüli közgyűlést már kétszer kellett elnapolni a miatt, j mert tagjai nem voltak jelen olyan számban, I a mennyinek jelenléte törvényes határozat- hozatalra szükséges A polgármester november 27-én kénytelen volt a közgyűlést má- sadszor is elnapolni deczember 9-ére, a midőn az áll. elemi iskolai czélra kitűzött telekvételi s egyéb fontos ügyek ismét a tagok érdeklődésére fognak várakozni. Olyan jelenség ez, mely méltó arra, hogy vele kissé foglalkozzunk, mert közállapotunkra jellemzetes tanulságot foglal magában. Már jó ideje tapasztaljuk, hogy városunk közügyei a iöi vényhatósági tagok egy igen jelentékeny részénél nem részesülnek abban az érdeklődésben, melyet a köz, a beléjik helyezett bizalomnál fogva jogosan elvárhatna. Közönyösségük nemcsak abban nyilatkozik, hogy közügyeinket lelkiismeretes megfontolásuk tárgyává nem teszik, hanem legkétségtelenebbül kitűnik abból, hogy a közgyűléseken meg sem jelennek. Kivételt csak azok az esetek képeznek, mikor kilátásba van helyezve egy kis szenzáczió. Mintha törvényhatósági közgyűléseink csu- j pán szenzáczióra volnának berendezve. Közéletünk e jelenségében úgy tetszik, mintha az országos parlamenti bajnak egy hul- lámgyürüjét észlelnék, a szürke közönyösség 1 csak akkor kezd egy kissé színesedni, ha egyes személyek érdeke vagy tekintélye forog koczkán; mikor a szavazatok mérkőzése egy kis athlétai mutatványt igér, a mely alkalommal a helyzet súlyt kölcsönöz a különben súlytalanoknak s egy kis optikai csalódással maguk is azt képzelik, hogy nem a helyzetükben, hanem önmagukban hordják megnövekedett tekintélyüket. Nagyon csalódnék azonban az, aki azt j hinné, hogy csak nálunk észlelhető a komolyabb dolgok iránti közönyösség. Általá-1 nos baj, hogy közügyeink elbírálásában csak j akkor fordul feléjük az érdeklődés, ha va-; lami szenzáczióval vannak kapcsolatban. Pedig a városatyák talán atyái volná- j nak a városnak! Az atya pedig nemcsak akkor szereti gyermekét, mikor neki szórakozást nyújt, hanem akkor is, mikor életének komoly feladataiban is kell irányítania, érdeklődésével, tanácsával támogatnia. A törvényhatósági képviselői állás, akárcsak az országos képviselői mandátum a maga nemében, oly szép jogokat és fontos kötelességeket köt e tisztességekhez, hogy azoknak lelkiismeretes betöltése nemcsak helyiérdekű, de nemzeti feladatot is képez. A városok önkormányzátának ellenőrzése, rendezett viszonyai, egészséges fejlődési képességük biztosítása, mondanunk sem kell, mind olyan tényezők, melyek a nemzeti állam legfőbb biztosítékait képezik. A nemzetet fentartó erő a városokra, mint pillérekre támaszkodik ; azért ennek építésén, erején e képviselőknek szélesebb körű misz- szió teljesítése czéljából is lelkiismeretesen kell íáradozniok. A milyen tisztelettel és elismeréssel adózunk azoknak a személye iránt, kik ebbeli kötelességeiket buzgón teljesitik, époly mértékben kell rámutatnunk a képviselők amaz igen jelentékeny részére is, kik feladatuk magaslatán nem állanak. Pedig mindnyájukra egyképen áll az a régi mondás • Videant consules . . . etc. Ä mészárosok és a közönség. (Válasz egy városi képviselő nyilt levelére.) A „Szatmár és Vidéke“ ez évi 45-iki számában megjelent vezérczikk éles támadást intéz városunk mészárosai ellen. Ha én, mint Babérok. Irta : Sz. Kovách Gyula. A nap lebukott a begyek mögé; hamar beállt az este, mint rendesen a zajgó fővárosban, hol a hirtelen lámpagyujtással mintegy siettetik az estét. A kis Ilus felkönyökölt az ablak párkányára s nézte azt a végtelen lámpasort, mely mint gyémánt koszorú tündökölt a partot szegélyezve, a szürkülettel homályos körvonalakat, a világosuló ablakokat. Kezdett reményeket szőni, elmosolyogta magát közbe-köz- be, nevetett saját bohóságán — pedig nem gyermek már az, a ki a saját lelkének játékát mo- solylyal fogadja. Hogy is volna gyermek, kinek már kiválasztott pályája van; ez a kétes, de virágos pálya, a hol a nyomor babérlevelek közé van bujtatva, s a hol nem is annyira a tudomány, ész, hanem a mindenható szerencse s a nagy közönség szájaize az irányadók. Az utczán zsibongó lármát az ujongó közönség tapsának vélte hallani, az égen kigyuló csillagokból vakító fényű diadémot képzelt a maga homlokára. Oh, mert az iskolában mind, mind azt mondják, hogy a Berónyi Húsból bizton világhírű művésznő lesz. Ha kis leány is még, ha a hullámzó szoknya nem is ér egész a sarkáig, de tudja ő már azt, milyen életbe kóstolt s van akarata azt egészségére elfogyasztani. Azt mondta a Sándor is, az a kis szőke baju- szu jogász, a ki olyan hűségesen várja minden este a színi iskola előtt s aztán vígan csevegve kiséri hazáig. Aranyos egy fiú, mindennap másról és másról tud beszólni, megcsinálja a hangjegy feladványokat, mutogatja a szavalat- 1 hoz szükséges gesztusokat — mindent, mindent, j miről tudja, hogy kedvében járhat. A mama behívta az ablakból, félbeszakadt az ábrándozás. Hűvös volt már az idő, hivatalos volt az ősz s ez az időszak a legszigorúbb s a legiszonyúbb. Az ószt, a telet soha sem fogja látni, gondolta a szőke Ilus, majd elmegy olyankor messze világba, hol nincs tél soha s a hol néki majd úgy fognak örülni ; nyitva lesz előtte a nagy világ iskolája, bejárja minden útját s előre érezte a diadal mámorát, mely kisérni fogja mindenfelé. Tanult szorgalmasan ; de nem is a tanulás, a szorgalom e pálya nyertese, hanem az Istenadta tehetség, a vér s a külső — erre születni kell. S az Ilus ilyen leány volt. A tizenkét növendék között ő volt az első mindig s a mester alig győzte kivárni az időt, mikor a nyilvánosság előtt büszkén mutathat majd hajdani tanítványára. Irigyelték azt a szőke fiút az aszfalt ácsorgói, ha Ilust estenkint hazakisérte. Szelíd, barátságos arczczal hallgatott mellette, tartotta neki az esernyőt, nem bánta, ha maga bőrig ázik; vitte a kottacsomót, alázattal az arczá- ból azt lehetett leolvasni, hogy boldognak érzi magát még a hű csatlós szerepében is a szép barátnő mellett. S igy ment ez nap-nap után. A bimbóból rózsa lesz, a kis leányból nagy leány. Eljött az idő gyorsan s hozta magával a megmásíthatatlan tényeket. Ilus elszerződött egy vidéki társulat primadonnájának. Nem volt otthon pénzzel teli szekrény, csillogó ruhák, de még mindennapi kenyér sem — s igy pénz, kereset után kellett látni. Sándor irt neki gyakran s vigasztalta, hogy hát a kezdet nehéz, de csak haladjon a fölveit jó hírnévvel s majd másképpen lesz minden Elkezdődött a vándorlás egyik városból a másikba; Ilus szeretett volna a fővárosba jönni, de mikor olyan sokan vannak mindenüvé a pályázók s neki nincs senkije a ki öt pártfogolná. Megpróbálta sokszor s nem sikerült soha. Kezdte belátni, hogy nincs könnyebb mint reményeket szőni, s nincs nehezebb, mint azokat megvalósítani. Ha a dévaj operettek áriáit énekelte, eszébe motoszkált annak a csöndes estének emléke ; ha népdalok bubánata sirt ajkáról, visszagondolt az egyszerű, egy szobás alRóth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint leaolcsóbb bevásárlási forrást. • • • • • Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! • • ® ® $ Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.
