Szamos, 1902. december (34. évfolyam, 97-103. szám)

1902-12-07 / 98. szám

egyszerű iparos, — ki a bárdot jobban kezeli, mint a tollat — nem tudnék papiroson úgy vitatkozni, mint azt fent jelzett czikk megérdemelné, ne rovassák fel hibámul. Nem is tanult mesterségem, nem is czélom. Jelen válasznak pusztán csak egyetlen czólja van, az, hogy úgy a közönséget, mint czikkirót — kinek jóhiszeműségét én is nagyrabecsűlöm — a való tényállásról felvilágosítsa.

Előre bocsátom azonban, hogy nem irhatok az összes szakiparos társaim nevében, csupán a magam és a mészáros ipartársaság nevében, mint a melynek teljes működése, üzemvezetése okmányilag igazolható.

Tisztelettel jelentem ki első sorban, hogy ozikkirónak azon áilitása, mintha a mészáros társulat tagjai november hó elején a hús árát 8 fillérrel feljebb vitték volna : nem felel meg a valóságnak ; az árak ma is olyanok mint 3 — 4 óv óta. Megjegyzem és hangsúlyozom, hogy minden állitásomat bárkinek, bármikor okmányokkal igazolhatom, s adataim nem az összes mészárosokról, csupán a mészáros ipartársaság kötelékében levő tagokról szólanak

Igaza van czikkiró urnák, hogy a hús ára nem áll arányban az élő állat árával. Csakhogy a következtetést — mint ahhoz egyáltalán nem értő — nem teljesen jól vonja le: mai viszonyok között a húsnak nem olcsóbbnak, de drágábbnak kellene lenni. Én mint szakember nem a levegőbe beszélek, beszéljenek helyettem a számok.

Számítási alapul elfogadom a czikkiró által felemlített 46—50 koronás élőállat alapot. Jól tessék megjegyezni, hogy más az élő állat és más a feldolgozott állat. A kettő között nem kevesebb, mint 50 százalék különbség van. S mielőtt számadataimat felsorolnám, megjegyzem, hogy minálunk hízott marha, olyan, milyet a tőzsdén jegyeznek, még csak a III. osztálynak megfelelő sincsen.

Már most, bármilyen vágómarha után a [ következő dijak fizetendők:

1 drb után állami fogy. adó 10 K 08 f.

városi Ä ^ „ 2 „ 52 „

vágószinbér 5 „ 40 „

szemledij — „ 28 „

tisztítási dij 1 „ 80 „

Tehát egy drb után csak fogyasztási adó és vágószinbér 20 K 08 f.

III. oszt. kereseti adó 2 „ — „

vágatási dij 3 „ — „

legelő takarmány és székbér 3 „ — „

170 kgr. marhának elárusitási dija á 8 fillér 13 , 60 „

41 K 68 f.

I

Áthozatal 41 K 63 f. Ha pedig a mészáros kóser bust akar vágatni s ha az első sikerül kósernek még külön 13 K 70 f.

fizet; de ha az első nem sikerül kósernek, a mi nem ritkaság, minden továbbiért 2—2 korona jár a metszőnek, igy jut a negyediknél 4X2 = b, 13-70 -f 8 == 21-70 koronával kerül többe. De feltéve, hogy az első már kóser lett, a költség lesz egy marhára 55 K 38 f.

Városunkban a következő árakon lehet kapni minőség szerint 104, 96, 88, 80, 72, 64 fillérért kilónként; nem említve a kórház és börtön szükségletét, mely 54—56 fillérrel szá- mittatik szerződésileg — az átlag 84 fillér

Hogy azonban mindenkinek könnyebben megérthetővé tegyem a számítást, legyen szabad egy példával szolgálnom.

Egy darab 120 koronás tehénnél a mészáros bevétele a következő : L70 kgr. húsért átlag 84 fillérrel 142 K 80 f.

15 kgr. faggyúért á 50 f 7 „ 50 „

1 drb. bőr 18 „ — „

belek és aprólék 3 „ — „

Tehát összes bevétel: 171 K 30 f.

Ezzel szemben kiadása : az élő állat ára 120 K — f.

f°gy- adó és vágósziu

bér és dijak 20 „ 08 ,.

III. oszt. kereseti adó 2 , — „

legelő-, takarmány- és

szókbér 3 „ — „

vágatási dij 3 „ — „

170 kgr. hussuly elárusitási dija á 8 f 13 „ 60 „ 161 K 68 f.

Levonva a 161 korona 68 fillér kiadást marad : 9 K 62 f.

tiszta jövedelem, a mi megfelel a vételár 8 százalék tiszta jövedelmének.

Hol van ezen kívül a befektetett tőke kamatjövedelme, személyzet tartása, a mészárszék fentartási költsége ? Hol van a szakiparos fáradságának ellenértéké, a vásárokkal járó úti költség stb? Taláu sok a 8 százalék, nem egészen nettó jövedelem a fentiekre? Hát a vevőknél nem kis mennyiségben elveszett áru miből térül meg?

Sajnos, ha nem ment eddig fel a húsnak ára, most már előbb-utóbb tényleg kénytelenek leszünk pár fillérrel feljebb vinni annál az egyszerű oknál fogva, hogy nincs állatfelhajtás, s ami van is, az is hitvány és drága!

Hogy a mészárosok és hentesek ellen 51. §-ból álló szabály-rendelet vau, azonkívül vágókásra s visszavágyott oda szive teljes melegé- j vei Odadobta volna most már reményeit a világ szemébe nem csalogatta többé a pálya dicsősége. S ha nótája végén kénytelen volt köny - nyeit kitörülni szép szeméből, bántotta a közönség tapsa, lármája, szerette volna odakiáltani nekik, hogy miért tapsolják meg, miért szeretik látni a más keservét, hisz nem a hegedű sírása, nem a nóta mélázása csalta a könny-eket a szemébe, szivéből jönnek azok, melyeket nem ért itt senki . . . senki . . .

S aztán eljött a tél. Hideg volt a kis hónapos szobában, a fűtés nem volt az alkuban s a háziasszony nem hitelezett volna egy darab fát sem, a mely-nek melegénél tán még édesebb lett volna a múlt emlékezete. Az igazgató mogorva, koldus ember, előlegről szó sem lehetett s a kevés gázsi még elég sem volt a múlt hónap adósságainak fedezésére. Hányszor temette párnái közé arczát, hányszor zokogta vissza az elmúlt perczeket, melyek oly varázszsal csalják vissza a harmadik emeleti szűk lakásba.

Átkozta reményeit, hóbortját, hisz lett volna más pálya, tán megélt volna tisztességesebben s akkor minden, minden más lett volna. A Sándor ott vele volna mindenütt s igy elhagyta s elfordult tőle. Mióta nem irt a jó fiú! Hogyisne undorodnék egy kóbor élettől, mely- nehezebb az utolsó czigány életnél, mert itt nevetni kell, ha az embernek a szive vérzik, jókedvűnek lenni, ha a bánat súlya alatt majd leroskad. A homályos ablakon nézte az aláhulló hópelyheket, próbálta számolni. Kiváncsi volt, hány pehely hullhat arra az áldott földre, arra a füves sirhalomri, mely valahol messze messze van innen, a hol ott hagyta lelkét, szive forróságát s minden reményét. Mikor egészen árva lett. Most tudja meg, hogy kevés a jósziv, mit sem érnek a csillogó ábrándképek ; a csalfa remények — mese az élet boldogsága, annak, a kinek keservesen kell garasait megkeresni.

Ha estenkint a színpad deszkáira kellett menni, egyszerű öltözőjéből, mindig kisirt szemmel jött ki s a mogorva igazgató goromba szavakkal fogadta s kijelentette, hogy igy nem léphet föl, s hogy őrizkedjék ennek ismétlésétől, mert különben ő fogja megbánni. Egyszer aztán sokáig hiába várta a kisvárosi közönség Herényi Ilust . . .

A kis hónapos szobában feküdt pár hétig: mindig sápadtabb, halvány-abb let az üde arcz, s a hogy a tavasz mindinkább birkózott a téllel, a hogy kipattantak a rügyek s nyíltak a virágok a mezön, — úgy lett a piros rózsából fehér liliom, sápadt árnyék a szép Berónyi Ilonkából. Egyszer aztán eltűnt a kisvárosból, ügy beszélték, hogy- eljött érte egy nagy ur a fővárosból, régi ismerőse a kis dívának, s elvitte magával messze messze délre, a hol nincs a télnek gyilkoló hidege, örök a tavasz, s a hol a halálos betegek is meg szoktak gyógyulni . .

hidi házirend s minduntalan egy-egy rendelet, meg aztán 4 K-tóI 100 K-ig terjedhető birság, ezt tudjuk. Azt is tudjuk, hogy mi sok, nagyon sok adót fizetünk a városnak. De nem látjuk érdekeink védelmét a hatóságok által seholsem ! Vagy hogyan eshetnék meg különben, hogyBa- tiz, Zsadány-, Udvari, K.-Szt. Márton stb. mészárosai városunkat igazán silány rongyhusokkal elárasztják? Vasárnap, kedden, csütörtökön reggelenként a vasúti indóház környékén valóságos nagybani mészárszék van, 45—50 piszkos tarisznyában hordják szót a vizsgálatlan olcsó húsokat, melynek levére ne legyen kiváncsi senki? Ugyan kérem az arrahivatott ellenőrző közegek, hányszor vizsgálták meg ezeket ? Hol vannak a §§-ok ezek ellen ?

Ne méltóztassanak félreérteni! Ezek nekünk nem csinálnak versenyt; de mert a közönség egy részét hozzászoktatják az olcsósághoz, anélkül, hogy a minőséget vizsgálná: —a közönséget rontja el ízlésében s elfogulttá teszi polgártársaival szemben, ki itt alig bírja az adót fizetni az a versenytárs — ki adót nem fizet! Hát czikkiró ur, ki mindig a közérdekét tekinti mindenekfelett valónak, helyesnek méltányosnak, igazságosnak tartja-e ezt? Pardon a fent- emlitett tarisznyás collegák is fizetnek ugyan fogy-asztási adót, de mint a múltkor egyet lelepleztünk 53 kg. helyett 32 kilogrammot jelentett be! Tek. Polgármester ur ! ide kell az eróly az ilyen csalók ellen, kik nem is állanak állandó ellenérzés alatt mint mi s daczára annak, hogy jövedelmüket városunkban nyerik — sehol sem fizetnek azért adót!

Miután olyan fajta fiatalabb szúró állatot most már városunkban is lehet kimérve kapni, teljesen ízlés dolga, hogy egyenlő álban valaki tarisnyából veszi-e a minden ellenőrzés nélkül levágott s importált húst, vagy- pedig itteni adófizető polgártársaitól.

Hogy a hegyen miért olcsóbb a hús, annak is abban vau a magyarázata. Ott is általában silányabb minőségű vagy- fiatal marhát vágnak s mig nálunk a vágószinbér 7 kor. 48 fillér, ott csupán 3 kor. 50 fillér.

Megjegyzem még, hogy városunkban hízott illetve hizlalt marha egyáltalán nincs, mint a hogy egyebütt sincs vidéki városban, mert azt az itteni közönség nem tudná megfizetni. Az általunk vágott állatok hu3suly-a rendszerint 150—200 kg. között van. Az első osztályú hizlalt állat 4 — 500 kg. s a III. osztályú 200—250 kg. aminek ára a kezeim között levő hivatalos jegyzés szerint 46—54 korona száz kilogrammonként ; raig az első osztályúé 66—74, 76 korona élő súlyban tehát a lábán és nem feldolgozott j állapotban, a mikor 3záz százalékkal több !

T. czikkiró ur ! Nem törünk mi erőszakos I meggazdagodásra! mi is örülünk, ha élünk, ám- j bár a marhahús értékesítéséből élni nem, legfeljebb tengődni lehet! A kinek ma közülünk vagyona van, azt nem ma és nem is annyira a marhahús árulásából, mint inkább a sertés fel- djlgozásból kereste !

Hogy mint társulat is mennyire jutottunk a meggazdagodás terén, elég hivatkoznunk a Soós János féle házra, melynek vételára is csak részben vau kifizetve 10 év óta, de annyira nem juthattunk, hogy felépítsük !

A polgármester úrhoz intézet nyílt levélnek azonban mégis haszna volt, ha ugyan haszonnak lehet tekinteni ama vegyes bizottság kiküldését, mely próbavágatást rendelt el s számítási alapjából hiányzott az állat beszerzési ára s ennek daczára is kitudott hozni 41 kros árat; azonban coustatálta, hogy nem talált három d«tab marhában még a minimális 10—10 kg. összesen 30 kg. fagyut sem, a melyet köny-• veink tanúsága szerint Ekker Jáno3 57 kgban vett át és fizetett ki! Már pedig ha oly marháról van szó, melynek fagyuja átlag i9 kg. — azt silány minőségűnek mondani még hivatalból sem szabad!

Az ipartörvény 53. § b. és c. pontjai jogot adnak a városnak próbavágatásra; de arra nem, hogy azt a mi állatainkon végeztesse. Tessék a városnak az óv különböző hónapjában pl. junius és novemberben 3—4 drb állatot beszerezni s azou gyakorolni jogát s közhírré tenni, hogy ime ennyibe került a mulatság, tehát ti mészárosok ennyiért adhatjátok el a hús

az egyedül elismert kellemes izü természetes hashajtószer.