Szamos, 1902. november (34. évfolyam, 88-96. szám)
1902-11-30 / 96. szám
Szafmár, 1902. vasárnap november hó 30. 96-ik szám. ’ . * e "'# ■ SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. Egyes szám ára 20 fillér. Mindennemű dijat ^zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közélteinek Nyilttér sora 20 fillér. üj helyzet. A bomba lecsapott! Az iskolák államosításánál követett eljárás megboszulta magát. Amott a protestáns egyházi főhatóságnak — fájdalom — igaza van. Nem készítették elő kellőleg a kérdést. Ez annyival inkább csodálatos, mert a város vezető egyéniségei jó részben protestánsok s igy tudniok kell, hogy mi az az autonómia, tudniok kellett, — hogy a protestáns egyházak önmagukban, felettes hatóságaik előzetes beleegyezése nélkül, — szerződéseket nem köthetnek, érvényes kijelentéseket nem tehetnek és — a mint értesülve vagyunk, — az egyházakat valami nagyon nem is kérdezgették.*) A városi tanács azt hitte, hogy azon ténykedése, melylyel az egyházi tisztviselőket fizette, valami különös kegy az ő részéről, melyért azok az egyházak csak há- ládatos és alázatos érzülettel viseltethetnek. Valljuk be, hogy az egyházi vezetőségek részéről a várossal szemben, bizonyos meg- hunyászkodás mindenkor tapasztalható volt. A városi tanács magát hyerarkhikus fokozaton egyházak fölött állónak képzelte. *) Megkérdezték, de válaszukat bizonyos föltevésékhez kötötték, mire máig sem kaptak választ. Szerk. Mit kellett volna tennie a városnak az egyházakkal szemben? Ha látta azt, hogy a j fokozódó igényeknek a tanügyi tóren eleget tenni nem bir, és több tanerőt fizetni képtelen, fel kellett volna szólítania az egyházakat, mivel a városi költségvetés a tanerők szaporítását nem bírja, azok szaporításáról gondoskodjanak az egyházak és azoknak az egyházaknak igenis módjukban lett volna a gondoskodás, még pedig akként, hogy a szaporítás esetén az államtói fizetés kiegészítést eezközölhettek volna ki. Az egyházaknak mindössze újabb tantermekről kellett volna gondoskodniok és ezt kétségtelenül meg is tették volna. Az egyházi hatóság eljárását elítélni nem lehet, mert fontos, — létérdekök fűződik az iskolákhoz, mint „veteményes kertjeikhez.“ Mindössze az lehet foHünő, miként s miért van az, hogy az isKolák államivá tételével eddig éppen a ref. egyházak voltak a legkevésbbé tartózkodók és ime mostanában azok is ellenzik iskoláik államosítását? Meglehet és meg is van ennek a maga oka. ügy halljuk, hogy azon egyházak hatóságai, a melyek beleegyezésüket adták az iskolák leiadásába, nagyon keserű tapasztalatokat szereztek maguknak, az akként létesített állami iskolákban. Nem találják eredményesebbnek és behatóbbnak a tanítást. Sőt a vidékről azon helyekről, hol az egyes egyházak iskoláik beszüntetésével módot adtak az állami iskolák felállítására, épen azon egyházak részéről sok panasz hangjait halljuk. Vármegyénkben az iskoláikat államosított egyházak kebelében több helyen mozgalom indult meg egyházi iskolák visszaállítása czéljából. Emlegetik, hogy maga a tanfelügyelői hivatal is ridegebben bánik el azon egyházakkal, a melyek iskolái nélkül pedig az állami iskolák feladataiknak meg nem felelhetnek. Szóval sok nemű csalódás következett be az államosító egyházaknál. Már pedig iskoláikat csak az ev. ref. egyházak adták fel. Más egyházak csak itt- ott tették ezt és mégis ridegebb elbánásban részesülnek, mint azok, kik iskoláikat megtartották. Ezek a tapasztalatok mennyivel számosabbak lehetnek a tiszántúli egyházkerületi közgyűlésben, mikor csak közel hozzánk is halljuk ezeket. Bizonyára ez a tő indító oka annak, ha ez a főhatóság — a melyik eddig nyugodtan bocsátotta iskoláit az állam kezébe Dalaimból. A mámoros évek egy szép angyal-arcza Fog elém tüuni most, mit a létnek harcza Nem tudott széttörni, sárral bepiszkolni, Mint fogom csókolni, hévéi átkarolni! Előtűnik hegy völgy, gondolatok száza Lepi el az agya n s régi idők láza Perzseli a vérem. Légy ezerszer áldott Kebled enyhet nyújthat!! — — — — — A kocsi megállott! Sápadt, roskadt alak, még szemei fénye Sem csillog, mint régen — megtört egész lénye, Mégis sajnálkozva, résztvevőn néz reám, Nem tud fölhevülni szemem tört sugarán. Oh 6 is remélte, hogy engem meglátva, Föltámad, újra él eltemetett álma. Némán állunk itten egymást átkarolva. Két hervadt rózsatö, egymásra hajolva. Két kiégett csillag — nem soká’ lehullnak S fáradt szempilláink, könybe sem borulnak. Szilágyi Ivor. Á Kölcsey-Kör és Dalegyesület nagybányai kirándulása. Az 1902. eov. 22-ikén tartott dalestélyen felolvasta : Dp. Fechtel János. (Folytatás.) Hogy zenekarral, lobogós diszszel sietnek elébünk. Az adókutatók: „Bányán sincs pénz, sőt az idén még eladó gesztenye sem termett. Miből bankettezzenek a szegények ? Nem lesz banket, nem lesz bál. Itthon igyál s a szegény szomszédhoz ne szaladgálj. A természet bámulói: „Hervad már ligetünk, díszei hullanak s Bánya tarlott bokrai között sárga levél zorög“ Mit láttok ott, mikor a természet a ligetben, hegyeken tarra kopaszodott ? Az elsavanyodattak : ,Más ember örül ha Szatmáron békességben meg lebet, — nyugton kenyeret ehet, 8 ők idegeube futnak, hogy kalácsot kapjanak. Ilyenek a mai emberek, nem gondolkodnak, vakon indulnak s mennek a falnak, mint a zümmögő bogarak!“ Oh tempóra, oh mor9s !! Mindezeket utón útfélen hallva, csüggedni kezdettem és eszembe jutott egy kis megtörtént história töprengésemben. Egyszer két atyafi a terebesi hegyvidéken a boros piuczében szörnyen jól mulatott és mi tűrés, tagadás, kissé bekapott. A mint az este leszállott a hallgató tájra, az egyik czim- bora indítványozta, hogy pakkoljanak, hazafelé készülődjenek. Mivel azonban az este sötét, az ut sáros voir., a vinczellór nagyon marasztotta őket. Ne menjenek kendtek, maradjanak vissza, mert eltévednek, kifordulnak szépen a kasból. De a kótyagos atyafiak csak azért is czi- helödtek és a szekérbe befeküdtek. A vinczellér az indulók után kiáltotta, hogy; „Megmondtam, — megbánják!“ Mikor aztán egy dűlő utón, az árok parton nagyot zökkent a nyikorgó szekér, mikor csendesen emelkedni kezdett a fele része a levegőbe s hirtelen, szaporán kebléből a vig dalosokat a puha mélységbe borította, — boszu- san tápászkodtak fel s nagyot fohászkodva s a vinczellér intelmeire bánatosan visszagondolva, teljes erejükből kezdték fújni a 65-ik zsoltár első versét, a mely igy hangzik: „Gondviselő Atyánk ! szomorodott szívvel tészűnk neked vallást, hogy nem követtük a józan javallást.“ Hátha én is igy járok ? A jóakaró, figyelmeztető szavakra nem hajtok, minden tanácsot sutba dobok, a magam feje után járok ! Pedig m Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat w Kőin 11 ajánljuk at. ve • • • • vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási Közvetlen a Pannónia szálloda mellett! Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. aktárat V óriási forrást. • • • •
