Szamos, 1902. november (34. évfolyam, 88-96. szám)
1902-11-27 / 95. szám
a beteget a járvány kórházba keli szállítani, ha kell, kényszereszközökkel is slb. Az óvintézkedésekre történt emez uia lássál nem akarjuk a harangot feireverni, mert a mint fentebb is megjegyeztük, a vőr heny föllépése még csak szórványos, s városunk népességének arányában a konstatált esetek száma különös aggodalomra nem szolgáltat okot, de a szórványosan fellépett esetek is elegendők arra, hogy a veszélylyel szembeszálljunk s az óvintézkedéseket, melyeket előzetesen is megtenni mindenkinek módjában áll, — kellő figyelemre méltassuk Ezek közt nem ajánlható eiégge a tisztaság, s a bajnak lehető elszigetelése. Ebben a hatóságnak és közönségnek együttesen s egyenlő szigorral kell eljárnia, mert semmiben sem érvényesülhet nagyobb mértékben s áldásosabban a társadalom lelkiismerete, mint ezen a téren s íőkép akkor, mikor még nem késő. Felhívás. A szatmárnémeti államilag segélyezett ev. ref. főgimnázium igazgató tanácsa, áthatva a hála és kegyelet magasztos érzelmeitől, 51—1902\3. sz. határozatában kimondotta, hogy nag? n«uü volt elnökénél}, néhai ár. Targas (Jníal- nal*, emlékét e főgimnáziumnál megörökíti. Ki ne tudná azt, ki ne emlékeznék arra, hogy mit tett dr. Farkas Antal a főgimnázium megszilárdítása, felemelése érdekében? Ez intézet az őkörültekintő, bölcs vezetése alatt, az ő fáradhatatlan munkássága folytán PhŐnixként újúlt fel hamvaiból és lett szilárd alapokra helyezett életerős szerve a nevelésnek, a tudományok hirdetésének, a hazafias és vallásos érzés fölébresztésének és táplálásának. Dr. Farkas Antal negyven évig — mint e főgimnázium ügyvédje és igaz- \ gató tanácsi elnöke — buzgó kitartással, erős akarattal, lankadatlan szorgalommal dolgozott a szatmári ev. ref. főgimázium kiegészítésén. Az ő mély vallásos érzésének, az ő minden jóért és szépért lelkesülő nemes lelkének vágya: a főgimnázium teljes kiegészülése, legnagyobb részben az ő munkája. Az igazgató tanács hálájának és kegyeletének akar méltó kifejezést adni akkor, a mikor e kimagasló nagy férfiúnak emlékét igyekszik megörökíteni. S hogyan tehetné ezt alkalmasabb módon, mint úgy, hogy e főgimnáziumnál létesít „ár. Tarkas &ntal emlékezete“ czi- men egy jótékonvczélu alapítványt, mely az idők végtelenéig évről-évre hirdesse a felejthetetlen nagy férfiú nevét. Tisztelettel fordul tehát az igazgató tanács a nagy közönséghez és kéri, hogy e nemes irányú munkálkodásában támogassa és kegyes adományaival tegye lehetővé a ár. ‘Tarhas &níal emlékének méltó megörökítését. Az igazgató tanács abban a hitben és abban a meggyőződésben bocsátja ki e felhívást és ezzel kapcsolatban a gyűjtő ívet, hogy kérő szavát meghallgatja mindenki, a ki dr. Farkas Antalt ismerte, vagy a kinek tudomására jut az ő negyven évi fáradhatatlan munkásságának hire, mely idő alatt el nem lankadó buzgósággal munkálta e főgimnázium javát. Addig is, míg a nagy nevéhez méltó alapítvány együvé lesz hordva, emlékét őrizze a hálás kegyelet. Az igazak emlékezete áldott s a ki ez emlék megörökítését munkálja, Isten előtt kedves dolgot cselekszik. Az igazgató tanács a kegyes adományokat, melyek Markos Imre főgimnáziumi pénztároshoz (lakik Vörösmarty u. 15. sz. alatt) küldendők, hírlap utján nyugtázza. Az igazgató tanács nevében Szatmár, 1902. október 25-én. Bakcsy Gergely Kölcsey János jegyző. elnök. boldog kiadója, újdonsült nagyapa — ki akartunk tenni magunkért. Be akartuk járni fényesen Lengyel országot s meg akartuk egy csapással hódítani a testvér polyákokat. A városban és vármegyében a piaczon és lankákon, a szárazon és a Szamos hüs habjaiban csak a lengyel kirándulás lelkesítő reményeit beszélgették az emberek: mint lesz, hogy lesz? Hány társzekér kell az aratott babérerdő hazaszállítására ? A lengyel nóták divatosakká lettek s a dalár apák kis nebulói már a reggeli kávénál szüleiknek ezeknek fütyülésével kedveskedtek. Szóval lázban égett levegő, napsugár, minden a toronygombig. Ugyde, ember tervez ■ — Heinrich végez! A nagy szállás csináló, a mi magas köve lünk a lembergi expeditió összes dicsőségéül — egy úti számlát mutatott be. Mi pedig egymásra néztünk és egymást gondolatolvasással hirtelen megértve kudarezuukat a nemzetközi forrongó politikára fogtuk. Mit tehetünk mi azokról, hogy a tengerszemet a veszekedő szomszédok sőt a világ- béke bírái irgalmatlanul megcsapkodták s azóta fejünkből ki is verték, hogy szertefrecscsenő szemviz tengere Lemberget előttünk megközelít hetlennó tette. . A jó akarat meg volt az elnökségben, — s ha e tengerszemet ki nem verik, a bialkát át nem hidalják, s huszáraink a mi rovásunkra hat- vágási gyakorlatot a lengyel testvéreken nem végeznek, — ma nem a nagybányai kirándulásról, hanem a lembergi győzelmekről regélnék s azzal kezdeném felolvasásomat, hogy : Mélyen tisztelt közönség! A mi nem sikerült évszázadok politikájának, sikerült nekünk : Ma gyarország számára egy műsorral újból visszahódítottuk Galicziát. Komplikálta továbbá a helyzetet a nyáron több terminusra kitűzött hegyi kirándulás. Az elnökség nem aludt, vigyázott a dalárda presztízsére, jó kedvére éjjel nappal, mint Pichler Pesten a szegény magyar hazára, — sőt azt a lehetetlenséget is megtette, hogy merész fantáziával ébren álmodott a hegyi verőfényes délutánok dallal hangossá tett örömeiről, — a mikor a szomjas dalárok oda künn kancsót ragadnak és megindulva éltetik az egyetértést, összetartást s az uj aerát nyitó, munkás elnökséget Álmodtak szépet, gyönyörűt sőt még most is álmodnának, ha a sors mostohasága, irigysége álmaik tündérképót hirtelen el nem homályositotta volna. De hát ma már megváltoztak az idők ! „Rossz időket élünk, rossz csillagok járnak, Isten óvja szomjúságtól jó dalárainkat.“ Ig3r énekel dr. Fodor Gyula a Dalárda ko- szorutlan költője tépett szárnyú, rugdosó keserves pegazusán. Az idei esztendő tagadhatatlanul reményeken felül gyatra volt. Ez tény. Bor kevés termett s az a kevés is rabvallató. Ebből pedig az következik, ha a boldog Ügyvéd, mi at kortes Bűnügyi főtárjyalás. A múlt óv szeptember havában dr. Barna Fülöp ügyvéd, mint a nagysomkuti képviselőválasztás hivatalos jelöltjének, Bamberger Bélának választási irodavezetője, elküldte Vámfalvi Jónás községi jegyzőt dr. Komoróczy Iván nagybányai szolgabiróhoz a végből, hogy bejelentse neki, hogy legközelebb felkeresi őt kortsskedési ügyben. Vámfalvi Jónás erre Kumoróczyhoz azt a sürgönj't küldte, hogy „az alispán megbízásából fel fogom önt keresni “ — Dr. Xomoróozyt aztán Vámfalvi í'el is kereste, s kijelentette neki, hogy az alispánnak és a főispánnak hivatalos jelöltje Bamberger Béla, s hogy dr. Barna nevű ügyvéd fel fogja őt keresni, s 100 frtot fog átadni neki a végből, hogy Bamberger érdekében mindent elkövessen. Dr. Komoróczy Iván szolgabiró ezután barátaival tanácskozva, abban állapodott meg, hogy a fenforgó körülmények között nem elégedhetik meg azzal, hogy a vesztegető kortest egyszerűen kidobja és nem engedhetik a bűnöst szárazon elmenekülni, hanem gondoskodni kell arról, hogy a büntető igazságszolgáltatás utolérje a bűnöst. A dolog úgy is történt, amint azt Vámfalvi avizálta. Dr. Barna levélben több Ízben kérte Komoróczyt, hogy fogadja őt, s két Ízben nem tartotta be az általa kitűzött terminust, de végül harmadizben tényleg eljött Dr. Barna Fülöp Komoróczy Ivánhoz, s erre a látogatási időre a szomszéd szobában tanuk helyezkedtek el, kik végig hallgatták a másik szobában lefolyt párbeszédet, s mikor dr. Barna átadta a száz forintot, Komoróczy behívta a tanukat a szomszéd szobából, természetesen dr. Barnának nem a legnagyobb örömére. Megindult ezután a bűnügyi vizsgálat, melynek befejeztével a szatmári törvényszék vádtanácsa megszüntette az eljárást azon az alapon, mert dr. Barna kelepczébe lett ejtve; a törvényszék megszüntető határozatát azonban a kir, ügyész felfolyamodása folytán a debreczeni kir. Ítélőtábla megváltoztatta, s kimondta, hogy itt szó siucs kelepczébe ejtésről, hanem csak arról, hogy a bizonyítékokról előre gondoskodás történt, s ha a tanuk ugyanazt fogják vallani eskü aíatt, a mit a vizsgálat során vallottak, akkor dr. Barna Fülöp bűnössége megállapítható lesz, minélfogva elrendelte a kir. ítélőtábla, hogy a főtárgyalásra határnap tűzessék ki. Folyó hó 24-én. hétfőn volt ebben az ügyben a főtárgyalás, melyen Pap József törvény- széki biró elnökölt, a bírák pedig Pap Endre j emlékezetű múltban is kevés jutott a remény- ; beli heg}ri daldélutánokra — kevés bor mián, — 1 most már a czigány és mustalan szüret után, elégedjünk meg itt is, mint a lembergi útnál, a kifogástalan jó akarattal. És mivel láttam olyan embert, a ki, mikor búzás szekere a vízbe fordult, fűtyörószve sétálgatott a parton, s mohamedán egykedvűséggel emlegette: „Hát hiszen ki tehet róla, — a búza is elveszett, még búsuljunk is?,“ — tegyünk mi is igy és ha az | illetékes tényezők azt dúdolják incselkedve fü- I lünkbe, hogy „Várhatsz babám elvárhatsz, mig csak bele nem fáradsz,“ vágjunk vissza : „Ismerlek a járásodból, a bajuszod állásáról; — megcsaltál, elhagytál, eczet legyen karácsonyra a borod.“ így, valamint a szegény ember szándékát, úgy a dalárdistáét is bizony boldog Isten bírja. Végül complicálták a helyzetemet az időjósok, a fekete pessimisták, az adó, a hátralékok szorgalmas kutatói, a természetimádók, \z elsavanyodott nagy kételkedők díszes és impozáns seregei. Az időjósok hóviharokat, omló záporokat jövendöltek, melyek mint II. Lajos király menekülését a mohácsi csatatérről, egyedül fogják fedezni gyászos futásunkat. A pessimisták ha- j ragudtak s azt hajtották, hogy nem kell azt gondolni, hogy a bányaiak ott hagyják bá- ; nyáikat, alsós pártiaikat, a hölgyek házaikat s rohannak a szatmáriak elé. (Folyt, köv.) Q JL. • # • • Szatmár és vidéke elsőrangú ezipőraktára # # # # MERTZ JÓZSEF ajánlja a n. é.fkőzőnség b. figyelmébe a legújabb és a legjobbnak elismert honi gyártmá% nyu ezipőit jutányos árak mellett.
