Szamos, 1902. november (34. évfolyam, 88-96. szám)

1902-11-27 / 95. szám

és dr. Horváth Benő voltak. Sértettet dr. Szűcs Sándor ügyvéd képviselte. A közvád képviseletében Orosz Sándor kir. altigyósz jelent meg.

A főtárgyalásról tudósításunk a következő :

Elnök: Az ülést megnyitván, konstatálja, hogy az idézettek mind megjelentek.

Védő: Indítványozza, hogy sértett képviselője a tárgyaláson való jelenléttől tiltassék el, mert Komoróczy tulajdonképen nem sértett fél, a mennyiben a vádat a kir. ügyész képviseli, de a törvényszék ezt az indítványt, mint törvényes alappal nem bírót, elutasította.

Dr. Barna Fülöp vádlott: Kijelenti, hogy a vádat megértette, s hogy nem érzi magát bűnösnek, mert ő a 100 forintot nem megvesztegetésül, hanem abból a czélból adta Komoró- ozynak, hogy a járásához tartozó 14 községben a hangulatot puhatolja ki, s a 100 írttal fedezze a fuvarköltségeket Azt beismeri, hogy Komoróczy kérdése után kijelentette, hogy a 100 írtról elszámolni nem kell, de tagadta, hogy a felmerülendő költségeknek külön kielégítését ígérte volna, és hogy ekkor arra liivta volna fel Komoróczyt, hogy a községi elöljáróságokat presszionálja Bamberger érdekében. O csak arra kérte Komoróczyt, hogy a vasútnál fogadja Bambergert, s hogy a programbeszédnél legyen jelen, mert ez jó hatással lesz a népre.

Dr. Komoróczy Iván sértett tanúként kihallgattatván, a tényállást a vizsgálóbíró előtt tett, valomásával egyezően adta elő, s kijelentette, hogy a mit még feledékenységből nem mon dott el — mert hiszen az eset több mint egy éve történt, — az benne van a vizsgálóbíró által felvett jegyzőkönyvben. Határozottan állítja, hogy dr. Barna a látogatás alkalmával arra hívta fel őt, hogy presszionálja a községi elöljáróságokat, s azt mondta, hogy „nem megy az másképen.“

Pap Endre bíró: Tehát óhajtott ön dr Barnával találkozni ?

Dr. Komoróczy : Hát már hogy óhajtottam volna, hiszen ő közelitett felém, nem én hívogattam öt !

Pap Endre: Úgy véli ön, hogy azzal is megsértette volna-e hivatali kötelességét, ha a 100 frtot csupán a végből fogadta volna el, hogy a hangulat kipuhatolása czéljából beutazza a községeket ?

— Igen, véleményem az, hogy ezzel is határozottan megszegtem volna hivatali kötelességemet.

Dr. Szűcs Sándor ügyvéd indítványozza, hogy a tanúhoz általa feltett több kérdés intézhessék, de az elnök ezt megtagadta, mire dr. Szűcs kéri, hogy a törvényszék indítványa felett határozzon.

Védő: ellenzi, hogy Komoróczy tanúként meghiteltessék, mert ez ügyben sértettként érdekelve van, de meg ö agents provocateurs is ebben az ügyben, a mi pedig — a mint az a jogi lexikonban és több Írónál is meg van Írva : tiltott dolog. Védőnek ezt az indítványát a törvényszék elutasította, s Komoróczy megeske- tését elrendelte.

Dr. Komoróczy Iván kijelenti, hogy reflektálni kívánna a védő előadására, de az elnök nem engedte őt szólani, azonban megengedte, hogy a tanuk kihallgatása után felszólalhasson

Dr. Ináncsy Jenő kir. aljárásbiró tanú előadja, hogy ő Komoróczy hívására megjelent utóbbinak lakásán, s ott az egyik szobából hallotta, amint a másik szobában dr. Barna Fülöp rövid bevezetés után felkérte Komoróczyt arra, hogy Bamberger érdekeit mozdítsa elő, s letett az asztalra 100 forintot azzal, hogy ezt a költségekre adja, de később kijelentette, hogy erről Komoróczynak nem kell elszámolnia és a mi költsége fel fog merülni, azt fedezni fogják.

Réti István festőművész tanú azt adta elő, hogy ő már akkor érkezett Komoróczy la kására, a mikor Barna és Komoróczy közti párbeszéd folyt, s ő csak attól kezdve emlékszik a dologra, a mikor a pénzt dr. Barna letette az asztalra, de akkor azután fokozott figyelemmel hallgatta a párbeszédet, s majdnem szószerint emlékszik arra. Határozottan bizonyítja, hogy Barna Fülöp kijelentette, hogy Komoróczynak a 100 forintról nem kell elszámolnia. Ekkor az elnök a fótárgyalást délután Va 3-ig felfüggesztette.

Délután V? 3-kor folytatták a főtárgyalást.

Lukács Jenő tanú szintéu jelenvolt a Barna Fülöp látogatásánál, s a szomszéd szobából hallotta a történeteket. Vallomása egyező a fenti tanuk vallomásával.

Dr. Komjáthy Gyula tanú azt adja elé, hogy a vád tárgyává tett cselekményt nehány nappal, talán 6 nappal megelőző eg dr. Komo moróczy közölte vele, hogy Vámfalvi az alispán nevében sürgönyözött neki, s később személyesen is eljött s közölte, hogy dr. Barna Fülöp 100 frtot fog adni a végből, hogy Bamberger érdekében a járáshoz tartozó községekben mindent elkövessen. Erre Tkorma Jánossal és több barátunkkal együtt úgy állapodtunk meg, hogy a fenforgó körülményekre való tekintettel nem szabad a vesztegetőket szárazon menekülni hagyni és annak megállapítása végett, hogy milyen czélból adja át Barna Fülöp a kilátásba helyezett 100 frtot, s hogy váljon csakugyan a végből akarja-e átadni, hogy a községi elöljáróságokra Komoróczy pressziót gyakoroljon, tanuknak keli elhelyezkedniük a szomszéd szobában, kik erre a körülményre Barna Fülöp szájából kiejtve hallják a nyilatkozatot.

Thorma János festőművész tanú egyezően vall dr Koinjáthyval.

Dienes Dezső főszolgabíró tanú bizonyítja, hogy Vámfalvi és dr Barna neki is igéi tek pénzt a végből, hogy a községeket beutazza Bamberger érdekében.

Vámfalvi Jónás körjegyző tanú beismeri, hogy a táviratot ö küldte Komoróczyhoz, melyben az alispán nevét használta a végből, hogy Komoróczyt otthon találja. Mikor Komoróczyval taláko- zott elmondta neki, hogy őt dr. Barna küldte, ki el fog jönni és 100 frtot fog adni Komoróczynak, hogy Bamberger érdekében tegyen lépéseket.

Elnök : Hát azt megmondta-e Komoróczynak, hogy a 100 forintért presszionálni kell a községi elöljáróságokat ?

Vámfalvi : Kérem, hiszen az ilyesmit úri embernek nem kell magyarázgatni, tudnia kell a nélkül is, hogy mit kell tennie 1 (Derültség.)

Komoróczy: azt a kérdést intézi Vámfalvihoz, hogy képviselőválasztás előtt mikor beszéltek együtt ?

Vámfalvi : kijelentette, hogy csak egy alkalommal beszélt vele, akkor t. i. mikor egy Samu nevű ember érdekében levelet vitt a szolgabirói hivatalba. (Dieneshez) Emlékszik főszolgabíró ur ?

Dienes főszolgabiró: igen, emlékszemi.

Kornreich Herman tanú, ki a dr. Barna levelét vitte Komoróczyhoz, lényegtelen körülményre tesz vallomást.

Lichtstein Lajos mérnök, kinek beidézését a vádlott kérelmezte, azt igazolja, hogy ha valaki Nagybányáról a nagy-somkuti választókerületbe tartozó 14 községbe koesizik úgy, hogy minden községből külön-külön hazajön, s külön-külön ismét kiindul, 574 kilométert tesz meg, melyért egy szol- gabirónak hivatalos tarifa szerint 229 korona 4 fillér jár.

Ügyész : Hát az az ut milyen hosszú, a mit valaki Nagybányáról úgy tesz meg, hogy a községeket egy folytában végig kocsizza, s uem tér vissza minden községből külön-külön Nagybányára ?

Lichtstein : kijelenti, hogy erre hirtelen felelni nem tud, azt a hivatalos térképről lehetne megállapitani.

Ezek után az elnök a bizonyítási eljárást befejezettnek mondta ki.

Dr. Komoróczy Iván : hivatkozva az elnök Ígéretére, a tanuhallgatás befejezése után ezúttal reflektálni kivan a védő szavaira. Határozottan visszautasítja annak személyeskedéseit és ha már a bíróság a védőt rendre nem utasította. Egyébként azonban őt a védő eljárása nem sérti, csak boszantja, mert védő morális igazságait csak lexikonból képes meríteni. Kimutatja, hogy7 védő az ágenst provocateur fogalmát félreérti, s hogy ebben az ügyben arról szó sem lehet.

Orosz Sándor kir. ügyész tárgyilagos, higgadt vádbeszédet mondott, melyben konstatálta, hogy a vád minden kétséget kizárólag beiga- zolást nyert, s indítványozta, hogy vádlott a btk. 470. §-ának 1. bekezdése és 487. § a alapján a hivatali vesztegetés vétsége miatt büutettessék.

Dr. Szűcs Sándor, mint a sértett képviselője lendületes beszédben ecsetelte a bűncselekmény részleteit, s érdemben csatlakozott a kir. ügyész indítványához.

Védő: Első sorban azt vitatta, hogy a btk. 484. §-ában meghatározott hivatalvesztés büntetés jelen esetben nem alkalmazandó. Azután azt vitatta, hogy7 a btk. 470. §-ában említett „jutalom, vagy ajándékáról itt szó sem lehet. A tanukról elismeri, hogy teljesen kifogástalau. szavahihető úri emberek, kiknek vallomása azonban azért nem érdemelhet hitelt, mert autosug-r gestio alatt állottak. Beszéde további fonalán minden ok nélkül olyan sértegető kifejezéseket használt az egyes tanuk ellen, mely kifejezéseknek e helyen való reprodukálását a jó Ízlés szabályaival össze nem egyeztethetőnek tartjuk. Ezután azzal igyekezett részvétet kelteni a vádlott iránt, hogy elmondta annak életrajzát. Eh mondta, hogy egy tarisznyával indult neki vádlott az életnek, mint szegény zsidó fiú, s a ta- risnyájában csak egy darab kenyér és két darab hagyma volt. Ennek daczára küzdelmek közt megszerezte az ügyvédi diplomát, s most, midőn megszerezte, el akarják tőle venni. Végül azt vitatta, hogy7 vádlott a jelen esetben kelep- czébe lett ejtve, s kérte vádlott felmentését.

Ezután a törvényszék rövid tanácskozás után kihirdette az Ítéletet, melylyel vádlottat az ellene emelt vád alól felmentette, és pedig azzal az indokolással, hogy a törvényszék nem találta megezáfoltnak vádlott azon védekezését, hogy a 100 frt csak utazási költségre adatott, 9 hogy a 100 frt oly csekély összeg, hogy azzal Komoróczy m°gve-ztegethetö sem lett volna — A magunk részéről az Ítéletre vonatkozólag annyi me§jegyz®sünk van, hogy az abban felhozott indokok legkevésbbé sem mondhatók meggyőzöknek, s hogy a felső bíróság a kir. ügyésznek és a sértett képviselőjének a tárgyaláson azonnal bejelentett felebbezése alapján az első bíróság ítéletét nem fogja hely ben hagyni.

Legvégül nem hagyhatjuk felemlités nélkül azt a szokatlan dolgot, hogy egy helyi lap tudósitója a főtárgyalás alatt az ügyvédek asztalánál foglalt helyet, hol véleményünk szerint a hallgatóság részére kijelölt területet határoló korláton belül a főtárgyalás alatt nem lett volna helye.

HÍRROVAT.

A Ill-ik negyedév lejártával felkérjük lapunk mélyen tisztelt megrendelőit, hogy hátralékaikat beküldeni s előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek.

* A vármegye küldöttsége a minisztereknél. A vármegye által kiküldött küldöttségeket, mint irtuk is már, folyTó hó20án fogadták a miniszterek. — A küldöttségben részt vettek : gróf Hugonnai Béla főispán, Nagy László alispán, Kende Zsigmond, N. Szabó Antal, továbbá a vármegyebeli képviselők közül: Szenl- iványi Gyula, Jókey Zsigmond, Böszörményi Sándor, Luby Béla, Bay Lajos és Papp József. — A miniszterelnöknél, mint belügyminiszternél a küldöttség szónoka a főispán volt és a vármegyei dotáczió felemelését kérte. A miniszter válaszában elismerte azt, hogy igaza van a vármegyének, de a dotáczió felemelését csak a közigazgatás altalános rendezésekor helyezte kilátásba. A kereskedelmi minisztériumban Láng Lajos miniszter igen előzékenyen fogadta a de- putácziót s megígérte, hogy amennyiben a pénzügyminiszter újabban még 150 ezer koronát bocsátott rendelkezésére Ínséges utakra, ebből a vármegyét részeltetni fogja. Itt, valamint a köz- oktatásügyi miniszternél a küldöttség szónoka Nagy László alispán volt. A közoktatásügy i miniszter is csak biztató feleletet tudott adni, a midőn kijelentette, hogy mihelyt költségvetése megengedi, a nagysomkuti és nagybányai járásokban az állami népiskolákat szervezi s addig is ennek a tervnek kivitelét megkezdi. Mellékesen megjegyezzük azt, hogy itt a küldöttség és a miniszter között a nagy károlyi magyar gör. kath. egyház ügye is szóba került s hangsúlyozták, hogy Szatmár vármegye szó nélkül nem fogja hagyni azt a törekvést, hogy a vármegye székhelyén megkezdjék az eloláhositást

* A Szatmári Kölcsey-Körnek vasárnap tartott matinéját nagy közönség hallgatta a városház dísztermében. A honvédzenekar nyitánya kezdte meg a programmots elmondhatjuk, hogy e derék zenekar működése, Nyáry karmester vezetésében a zeneértők számára mindig ünnepszámba megy nálunk, hol olyan kevés alkalom nyílik kitűnő előadásu klasszikus darabok élvezetére. Felolvasást Melles Emil, g. kath. főesperes tartott. Érdekesen fejtegette azt a társadalmi tévedést, mely az egyes vallásfelekezetekhez nemzetiségi előítéleteket fűz. E téreu olyan misztifikáczió uralkodik, mely a gör. kath. magy. r hazánkfiait igen kellemetlen helyzetbe sodorja. Már az elismerésnek olyan megkülönböztető alakban való megnyilatkozása is, hogy : ez vagy az a gör. kath. lalkész hazafias“, alkal-