Szamos, 1902. november (34. évfolyam, 88-96. szám)
1902-11-16 / 92. szám
XXXJV, évfolyam. Szafmar, 1902. vasárnap november bo 16, 92-ifc szám. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak 'zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Uzsora és a társadalom. ív. Bár az eddig megemlített uzsora esetek és mind oly szokások, melyek a kis ember kihasználására irányultak, más-más vidéken lettek elkövetve, vagy külön-külön más-más egyének által lettek és lesznek továbbra is végrehajtva, ne gondolja mégsem t. olvasóm azt, hogy ily szomorú tapasztalatokat csak szórványosan lehet gyűjteni. Vidékünkön a felsorolt módozatok teljesen bevett szokások. A nép maga bár ő viseli a súlyos terhet, nyög alatta, de javarésze nem is sejti, hogy az másként is lehetne. Remélhetjük s reméljük is, hogy mihamarabb jobbra is fordul e téren minden. Az uzsora törvény szigorítása küszöbön áll. Nem soká odázható el már a közép birtok hitel rendezése, az árverés alá került kis-, esetleg közép-birtoknak is megmentésére irányulandó rendszabályok megalkotása. A kisbirtok hitel rendezése, a gabona és áru uzsora megszüntetésére pedig már a meglehetős eredménydusan elterjedt szövetkezeti idea fejlesztése ennek legtágabb körökben való terjesztése volna hivatva. Sok hibája van annak, hogy a kisgazdát és kisiparost nehéz helyzetéből nagybajjal és sok (áradsággal lehet csak ki- ! menteni. Legelső sorban útját állja maga a nép közönye s nagy fokú bizalmatlansága megszokott jóltevői iránt is. A kormánynak anyagiak nélküli támogatása is csak fél munka, de tagadhatatlanul óriási előnyt nyújtanak a törvényható- ságilag biztosított jogok és kedvezmények — a szövetkezés terén, ha ennek közhasznú volta félreismerhetetlen. S ennek kihasználásában rejlik a főhiba, mert itt meg a társadalom s a nép vezetőinek közönye hátráltatja a nép anyagi jólétének előmozdítását. A közgazdasági átalakulás jövője addig, a meddig a kisembereké' érinti, a szövetkezeteké. Szövetkezeti utón jut a kisgazda és kisiparos feltétlenül olcsó és nyugodt hitelhez, szövetkezeti utón értékesítheti előnyösen gazdasági és kézi-ipar terményeit, ez utón szerezheti be jutányosán és kifogástalan minőségben vetőmagját, gépeit, a nyersanyagot, áruit s minden egyéb szükségleteit s teheti mindezt azért a reá nézve legelőnyösebb módon, mert az egyes ily czé- lokra alakult szövetkezetek tőkéi után az üzletrészes tagok külön osztalék hasznot nem várhatnak, — miután ez törvényileg korlátozva van, -- vezetői a tagok sorából kerülnek ki s nagyobbszerü dotatiókban nem részesülhetnek s ha a szövetkezet üzletkörét csak tagokra terjeszti ki, teljes adó, bélyeg és illetékmentességet élvez. A bármiféle felsorolt czéiból alakult szövetkezetnek a szükséges hitelt egy-egy kitünően szervezett központ nyújtja, mely központ egyszersmind felügyel a kötelékébe tartozó szövetkezet törvényes alapon nyugvó helyes és szabályszerű működésére. Tör- vényhatóságilag meg van állapítva a hitelszövetkezeteknél az egyes tagoknak nyújtható legmagasabb hitel, ennek módozatai az áru szövetkezeteknél ellenben ki van zárva a hitelezés — tehát a szövetkezet rizikója nagyon csekély s mint ezt az egy nehány éves hazai tapasztalatok igazolják is, eddig eset nem volt reá, hogy a tagoknak előre kimondott korlátolt felelőssége igénybe lett volna véve. Legelterjedtebb eddig a hitelszövetkezeti forma, mely mai alakjában teljesen alkalmas s bevált arra, hogy a község öszLevélbollás. Irta: Marosán János. Keletfelől hideg novemberi szél fújt és tovaseperte a lehallott, elsárgult faleveleket, melyek az örökszép természet haldoklását jelezték. A nap utolsó sugarait löveié vissza a rideg komorságba burkolt tájra, de a szól annál nagyobb vehemencziával tombolt, mintegy tudtál adva a búcsúzó gyönge napsugaraknak, hogy hatalmuk, erejük elmúlt már, csak bűvös őszi szél dominál az ö mogorva, ijjesztö köntösében. Sűrű szürke köd kezdett ereszkedni csendes kis falunkra, hogy kellemetlen sötétségével azt még csendesebbé tegye. Siettem én is hazafelé, hogy a közelgő rideg, fagyos szól elöl meleg kis szobámban találjak menekülést. Midőn Kádassyékhoz közeledtem, betekintettem az udvarra, a házuk előtt álló magas, terebélyes eperfa alatt egész könnyedén öltözve egy nő ült a fapadoD. Betértem, kiváncsi voltam, hogy Kádassy bácsi felesége-e vagy Kláricza-e az a merész, ki ily veszedelmes időben az eperfa előtt üldögél nyári öltözékben, mintha julius közepén volnánk? Csendesen tettem beazutcza- ajtót, egy pár lassú lépéssel közeledtem a nőhöz. Megismertem, Kláricza volt; ott ült a fa- padon csendesen, némán, mint egy szobor. A bűvös szél pajzán játékot űzött vállaira boruló fekete hajfürtjeivel. Fekete szemeivel ábrándozva kutatott valami után a nagy semmiségben és az idönkint megjelenő forró könyek, mintha zavarnák azokat a szép szemeket sikertelen munkájukban. Magam is megállottán» egy pillanatra és megilletődve néztem a szomorú, misztikus kipet. De nem volt időm a gondolkozásra és megszólitottam az ábrándozó kis lányt. — Maga az Kláricza? A leány megrettent, mint a testvérgyilkos Kain és menekülni akart, de az én irántam érzett tisztelete és baráti szeretető megállást parancsolt. — Én vagyok, Béla — szólt a magát bűnösnek érző leány alig hallható hangon. — Talán bizony melege van, Kláricza, hogy ily veszedelmes időben, szándékosan keresve a betegséget, itt üldögél kánikulai öltözetben ? — Nem, nem, Béla ... de tudja . . . nagyon fáj a fejem egy pár napja. Fejgörcseim vannak . . . aztán meg — és itt szivére tette kis kezét — oly nagyon fáj ez a kis jószág, hogy sokáig elviselni úgy sem birom már, ügy érzem, hogy a szabad, friss levegő jót tesz nekem, a csendes, rideg magány pedig, mintha enyhítenék az én nehéz fájdalmaimat. — No hiszen, tudom, hogy az ily kúra meggyógyítja, hisz itt nem gyógyulás, hanem a biztos halálos betegség csiráit kapja. Jobb lesz, ha azonnal bemegy, mert különben kiszámíthatatlan veszedelembe sodorja magát. A szép Klárioza egy szót sem szólva némán meg ajolva jelzé, hogy mint mindig, most is megfogadja jóindulatú tanácsomat. Bekísértem én is. Odabent az öreg Kádassy bácsi mély gondokba elmerülve egy fotelben ült és amidőn beléptem hozzá, váratlan látogatásom látszólag jól esett a puritán jellemű éltes urnák. — Isten hozott Béla öcsém! Éppen el akartam küldeni utánad. Fontos megbeszélni valóm volna veled. Ülj le öcsém ide mellém. Helyet foglaltam s az öreg nyomban kórdé : — Béla öcsém, nem veszel észre valami különös változást Kláriczán ? A leány abnormis állapota feltűnően szembeötlő, mintha beteg volna. — Tényleg, Sándor bácsi, Kláricza egészen megváltozott egy idő óta. Azt hiszem én is, hogy nagy változásokon ment át. A leány beteg. — Hiába minden energiám, orvost nem Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljak a t vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. • • • • • Közvetlen a Pannónia szálloda mellett !••••• ^ Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.___________ Lapunk mai száma 10 oldalon jelent meg.
