Szamos, 1902. november (34. évfolyam, 88-96. szám)

1902-11-16 / 92. szám

XXXJV, évfolyam. Szafmar, 1902. vasárnap november bo 16, 92-ifc szám. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak 'zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Uzsora és a társadalom. ív. Bár az eddig megemlített uzsora ese­tek és mind oly szokások, melyek a kis ember kihasználására irányultak, más-más vidéken lettek elkövetve, vagy külön-külön más-más egyének által lettek és lesznek to­vábbra is végrehajtva, ne gondolja még­sem t. olvasóm azt, hogy ily szomorú ta­pasztalatokat csak szórványosan lehet gyűj­teni. Vidékünkön a felsorolt módozatok tel­jesen bevett szokások. A nép maga bár ő viseli a súlyos terhet, nyög alatta, de java­része nem is sejti, hogy az másként is le­hetne. Remélhetjük s reméljük is, hogy miha­marabb jobbra is fordul e téren minden. Az uzsora törvény szigorítása küszö­bön áll. Nem soká odázható el már a kö­zép birtok hitel rendezése, az árverés alá került kis-, esetleg közép-birtoknak is meg­mentésére irányulandó rendszabályok meg­alkotása. A kisbirtok hitel rendezése, a gabona és áru uzsora megszüntetésére pe­dig már a meglehetős eredménydusan el­terjedt szövetkezeti idea fejlesztése ennek legtágabb körökben való terjesztése volna hivatva. Sok hibája van annak, hogy a kisgaz­dát és kisiparost nehéz helyzetéből nagy­bajjal és sok (áradsággal lehet csak ki- ! menteni. Legelső sorban útját állja maga a nép közönye s nagy fokú bizalmatlansága meg­szokott jóltevői iránt is. A kormánynak anyagiak nélküli támo­gatása is csak fél munka, de tagadhatatla­nul óriási előnyt nyújtanak a törvényható- ságilag biztosított jogok és kedvezmények — a szövetkezés terén, ha ennek köz­hasznú volta félreismerhetetlen. S ennek ki­használásában rejlik a főhiba, mert itt meg a társadalom s a nép vezetőinek közönye hátráltatja a nép anyagi jólétének előmoz­dítását. A közgazdasági átalakulás jövője addig, a meddig a kisembereké' érinti, a szövetke­zeteké. Szövetkezeti utón jut a kisgazda és kisiparos feltétlenül olcsó és nyugodt hitel­hez, szövetkezeti utón értékesítheti előnyö­sen gazdasági és kézi-ipar terményeit, ez utón szerezheti be jutányosán és kifogásta­lan minőségben vetőmagját, gépeit, a nyers­anyagot, áruit s minden egyéb szükségle­teit s teheti mindezt azért a reá nézve leg­előnyösebb módon, mert az egyes ily czé- lokra alakult szövetkezetek tőkéi után az üzletrészes tagok külön osztalék hasznot nem várhatnak, — miután ez törvényileg korlátozva van, -- vezetői a tagok sorából kerülnek ki s nagyobbszerü dotatiókban nem részesülhetnek s ha a szövetkezet üz­letkörét csak tagokra terjeszti ki, teljes adó, bélyeg és illetékmentességet élvez. A bármiféle felsorolt czéiból alakult szövetkezetnek a szükséges hitelt egy-egy kitünően szervezett központ nyújtja, mely központ egyszersmind felügyel a kötelékébe tartozó szövetkezet törvényes alapon nyugvó helyes és szabályszerű működésére. Tör- vényhatóságilag meg van állapítva a hitelszö­vetkezeteknél az egyes tagoknak nyújtható legmagasabb hitel, ennek módozatai az áru szövetkezeteknél ellenben ki van zárva a hitelezés — tehát a szövetkezet rizikója na­gyon csekély s mint ezt az egy nehány éves hazai tapasztalatok igazolják is, eddig eset nem volt reá, hogy a tagoknak előre kimondott korlátolt felelőssége igénybe lett volna véve. Legelterjedtebb eddig a hitelszövetke­zeti forma, mely mai alakjában teljesen al­kalmas s bevált arra, hogy a község ösz­Levélbollás. Irta: Marosán János. Keletfelől hideg novemberi szél fújt és tovaseperte a lehallott, elsárgult faleveleket, melyek az örökszép természet haldoklását je­lezték. A nap utolsó sugarait löveié vissza a rideg komorságba burkolt tájra, de a szól annál nagyobb vehemencziával tombolt, mintegy tud­tál adva a búcsúzó gyönge napsugaraknak, hogy hatalmuk, erejük elmúlt már, csak bűvös őszi szél dominál az ö mogorva, ijjesztö kön­tösében. Sűrű szürke köd kezdett ereszkedni csen­des kis falunkra, hogy kellemetlen sötétségé­vel azt még csendesebbé tegye. Siettem én is hazafelé, hogy a közelgő rideg, fagyos szól elöl meleg kis szobámban találjak menekülést. Mi­dőn Kádassyékhoz közeledtem, betekintettem az udvarra, a házuk előtt álló magas, terebélyes eperfa alatt egész könnyedén öltözve egy nő ült a fapadoD. Betértem, kiváncsi voltam, hogy Kádassy bácsi felesége-e vagy Kláricza-e az a merész, ki ily veszedelmes időben az eperfa előtt üldögél nyári öltözékben, mintha julius közepén volnánk? Csendesen tettem beazutcza- ajtót, egy pár lassú lépéssel közeledtem a nő­höz. Megismertem, Kláricza volt; ott ült a fa- padon csendesen, némán, mint egy szobor. A bűvös szél pajzán játékot űzött vállaira boruló fekete hajfürtjeivel. Fekete szemeivel ábrán­dozva kutatott valami után a nagy semmiség­ben és az idönkint megjelenő forró könyek, mintha zavarnák azokat a szép szemeket si­kertelen munkájukban. Magam is megállottán» egy pillanatra és megilletődve néztem a szo­morú, misztikus kipet. De nem volt időm a gondolkozásra és megszólitottam az ábrándozó kis lányt. — Maga az Kláricza? A leány megrettent, mint a testvérgyilkos Kain és menekülni akart, de az én irántam ér­zett tisztelete és baráti szeretető megállást pa­rancsolt. — Én vagyok, Béla — szólt a magát bű­nösnek érző leány alig hallható hangon. — Talán bizony melege van, Kláricza, hogy ily veszedelmes időben, szándékosan ke­resve a betegséget, itt üldögél kánikulai öltö­zetben ? — Nem, nem, Béla ... de tudja . . . na­gyon fáj a fejem egy pár napja. Fejgörcseim vannak . . . aztán meg — és itt szivére tette kis kezét — oly nagyon fáj ez a kis jószág, hogy sokáig elviselni úgy sem birom már, ügy érzem, hogy a szabad, friss levegő jót tesz ne­kem, a csendes, rideg magány pedig, mintha enyhítenék az én nehéz fájdalmaimat. — No hiszen, tudom, hogy az ily kúra meggyógyítja, hisz itt nem gyógyulás, hanem a biztos halálos betegség csiráit kapja. Jobb lesz, ha azonnal bemegy, mert különben kiszá­míthatatlan veszedelembe sodorja magát. A szép Klárioza egy szót sem szólva né­mán meg ajolva jelzé, hogy mint mindig, most is megfogadja jóindulatú tanácsomat. Bekísér­tem én is. Odabent az öreg Kádassy bácsi mély gondokba elmerülve egy fotelben ült és amidőn beléptem hozzá, váratlan látogatásom látszólag jól esett a puritán jellemű éltes urnák. — Isten hozott Béla öcsém! Éppen el akar­tam küldeni utánad. Fontos megbeszélni valóm volna veled. Ülj le öcsém ide mellém. Helyet foglaltam s az öreg nyomban kórdé : — Béla öcsém, nem veszel észre valami különös változást Kláriczán ? A leány abnormis állapota feltűnően szem­beötlő, mintha beteg volna. — Tényleg, Sándor bácsi, Kláricza egé­szen megváltozott egy idő óta. Azt hiszem én is, hogy nagy változásokon ment át. A leány beteg. — Hiába minden energiám, orvost nem Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljak a t vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. • • • • • Közvetlen a Pannónia szálloda mellett !••••• ^ Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.___________ Lapunk mai száma 10 oldalon jelent meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom