Szamos, 1902. november (34. évfolyam, 88-96. szám)
1902-11-16 / 92. szám
lakosságát úgy az uzsorás, mint az esetleg j nagy kamattal dolgozó vidéki bankok kezei közül kiragadja. A hitelszövetkezetek mai alakjukban nemcsak azf czélozzák, hogy a tag nyomasztó adósságaitól szabaduljon, de őt teljesen tehermentessé óhajtják tenni sőt üzletrészének nehány fillérenkénti befizetése 1 által mintegy takarékosságra nemcsak, hogy buzdítják, de kényszerítik is. Nagyon téves az a felfogás, hogy a közpénzeknek az eddigi bevett szokások szerinti olcsó kamaton való kihelyezése a kisgazdának vagy kisiparosnak nagy előnyére volna. Az árva pénzek vagy a káptalanok pénzei jutányos kamat mellett lesznek kihelyezve. Ismerek oly eseteket, a midőn az adós egy évig ily kölcsönnek még I a kamatját sem fizette meg s 10—15 év óta egy fillért sem törlesztett. Rósz gazdasági években, — mint sajnos az idén e vidék en — nem tagadom, hogy az enyhe bánásmód nem képez előnyt, de ezen, — i mondhatni pillanatnyi — könnyebbülést a hosszú éveken át tartó teher viselése többszörösen súlyosbítja. Az adós vagyonával: rendszerint teljes arányban álló ily tartozásokat sokszor csak az örökös egyenlíti ki, j sokszor csak vagyon felosztás utján sietős és hátrányos értékesítésével sikerül ez, holott elég méltányos tapintatos szigorral megkövetett törlesztések főként jobb években semmi nehézséget nem képeznének s mig a közvagyon olcsó kölcsönökbe való fektetése által az uzsorának van gát vetve, egyben a törlesztésre való szorítással az adósságok apasztása utján a közvagyonosodás van előmozdítva, A szövetkezetekben rejlő óriási előnyö-' két kimutathatni talán még lesz alkalmam s nem hinném, hogy varmegyénk e téren, hogy községeink vezető emberei e nemes ezé! előmozdításában nem fognak szegény népünk érdekében önzetlen actiót kifejteni vagy ilyenben részt venni — bár nagy a közöny mi nálunk is. Hogy egyebet ne említsek, itt van alakulóban Szatmáron egy tejszövetkezeí s maholnap már jubilálni lehet az aiakuiási mozgalom megkezdésének többszörös évfordulóját, pedig nem hinném, hogy Szatmáron a jó vajai, tejet, tejfölt nem szeretnék s meg azt sem tudom elhinni, hogy minden gazdaság és tehéntulajdonos csak tűrhető előnyösen is értékesíthesse tejtermékeit s még sem lesz belőle semmi. Vessük hát félre ezt a régi, — ma azonban már aiigha jónak bizonyult szokásunkat, — a közönyt, vegyük fel minden téren a harezot a nehéz viszonyok leküzdésére s azt hiszem hogy legelőnyösebb módjának bizonyul — a szövetkezés. Sozánski Ni. Néhány szó a helybeli czipészek érdekében. Ismeretes az a mozgalom, mely ország szerte megindult a hazai ipar pártolása érdekében. Iparosaink nagy reménynyel néznek e mozgalom elé, sokat várnak attól, s e várakozásuk nemcsak, méltányos, de jogos is. Cbak mi czipész-iparosok vagyunk ma is abban a helyzetben, hogy a jövőtől a jelennek egyáltalában nem biztató viszonyai között — vajmi keveset várhatunk. Pedig a mi igényeink is ép oly jo gosultsággal bírnak, mint más iparosoké, s talán a nélkül, hogy jogtalanságot követelnénk -- méltán elvárhatnék, hogy a mi jogos igényeink is kielégittessenek. Csak egy pillantást vessünk a helybeli czipész iparosok helyzetére, azonnal tisztában lehetünk azzal, hogy milj? óriási nehézségekkel kell megkiizdenünk. Városunkba akkora az idegenné! való behozatal, annyira el van árasztva idegen gyártmánynyal, hogy leg- odaadóbb igyekezetünk mellett sem lehetünk képesek mennyiségre nézve a versenyt felvenni s még kevésbé kiállaui. Mennyiségre nézve mondom, mert a legelfogultabb gondolkozás sem állíthatja azt; hogy a' készítmények minőségére nézve ne mi lennénk előnyben ; a gyári munka soha sem versenyezhet azzal, a mit egy szakmájában teljesen jártas iparos a két keze fáradságos munkájával áliit, elő. Annyival inkább szomorú és méltánytalan ránk nézve az a szokás, mely városunkban s nagy vidékén divatozik, hogy a vásárló közönség szükségletét ez idegen gyártmányokból, — talán még drágább árért, de mindenesetre roszabb minőségben szerzi be. A. becsületes és szorgalmas munkás minden téren s mindenütt a világon jogot formálhat a tisztességes megélhetésre ; nálunk a czipész iparosok helyzete napról-napra aggasz- tóbbá válik s mindeniktink munkája után várható jobb helyzetbe való jutás helyett anyagi pusztulása felé közeledik. Legyünk igazságosak, s ne Ítéljünk felületesen és egyoldalúan. Hallunk ilyen kifogásokat, hogy a helybeli iparosok pontosság tekintetében sok kívánni valót mutatnak fel, s az anyag, mit feldolgoznak sem mindenben megfelelő. Hát lehet, a ki ezt állítja, saját tapasztalatából merit, ámde egy fecske még nem csinál tavaszt, kettő sőt három sem, s azért, mert talán egyik, vagy másik czipész társunk visszaélt a belehelyezett bizalommal, egy egész osztályt elitélni s megfosztani a megélhetés módjától nem lehet, íőt nem is szabad. Elég erősnek, becsületes és tisztességes iparosoknak érezzük magunkat, hogy a közönség Ítéletére appelláljunk. Hadd sújtsa azokat, kik visszaélnek bizalmával, de nyújtson alkalmat és módot azoknak, kik bizalmát becsületes muukájokkal törekednek kiérdemelni a — megélhetésre. Saját érdeke is azt követeli mindenkinek, de azt követeli egy egész iparos osztály érdeke, mely végeredményében fontos közér- j dek, s nem tnlzunk, ha állítjuk, hogy mindaddig, mig a magyar ipar egyik ága ilyen mostoha gyermeki sorsra és bánásmódra van kárhoztatva, az az általános felbuzdulás hasztalan munka, minden figyelmeztetés, szó és beszéd : csak üres frázis, mert csak a papíron marad s i nem igyekezünk érvényt keresni neki a való- j ságban is. ßpeu ezért őszinte bizalommal fordulunk a nagy érdemű közönséghez, városunk s vidó- ; künk polgáraihoz, hogy ne vegye szavunkat az egyszerű panaszkodás számába, tekintse azt 1 olyannak, mint a milyen, mely méltányos és jogos kérése az egész iparos osztásnak, mely ! a városi és polgári kötelezettségek teljesítését csak munkája után képes végezni, s a mely akkor, mikor már az anyagi romlás szélén áll s ezen állapotában saját polgártársai igazságérzetére s támogatására appellál, nem pusztán akar fogadni. Reád bízom öcsém, körültekintő, tapintatos módon tudd meg mi bánthatja ? Másnap ismét meglátogattam Kádassyé- kat. Kláricza egyedül volt ama szobában, hol az apjával ezelőtt való nap beszélgettünk. Egy karosszékben ülve, megható szomorú arczczal merően nézve maga elé, ismét ábrándozott. Szívesen fogadott, mint mindig. Mellé ültem és kérdeztem : — Klárica, maga beteg. — Igen, — válaszolta egy mély megható sóhaj kíséretében — De ha beteg, miért nem engedi, hogy az apja osvost hívhasson? — Gyógyithatlan az én betegségem. — Csak úgy gondolja. Az ember, ha beteg, nem következes, hogy már meg sem gyógyulhat és feltétlenül meg kell halnia. — Nem gyógyulok meg soha . . . soha . . . Oh, Istenem, de kegyetlen szomorúságot jelent e kis szócska . . . soha . . . soha . . . — Oh, dehogy nem. Csak remélni és bízni kell, minden jóra fordulhat. Legyen őszinte Kláricza, mondjon el nekem, legjobb, legőszintébb barátjának, jóakarójának mindent, mi bánatos lelkét, fájó szivét nyomja, meg fog győződni, hogy ha valaki segíthet, ón igen. — A nyáron fürdőben voltunk N.-be. Mily szép volt az élet a szép természet nyílt ölén. A csicsergő dalos madárkák, a viruló, kellemes illatú rózsák, szép mezei virágok, a csörgedező erdei kis patakocskák mind, mind örökké tartó boldogságról meséltek szép regéket, melyeket fiatal, ábrándos lelkem oly mohón szeretett. Ekkor tudtam meg először, hogy én élek és életemnek czélja van. A czél pedig ő volt . . . Kláricza szemei megteltek könynyel, hangja elakadt és kebléből egy mély sóhaj szállt, mely kétségbevonhatatlanui bebizonyította, hogy a szép leány kehiét a fürdői emlékek marczan golják szót. — Igen, életem czélja fí volt — folytatá mély siri hangon a siró Magdolna — de az a szép remény csillag, mely boldogságom útját ragyogta be s oly hamar s oly szomorúan tűnt le életem egéről . . Havass Konrád, egy tekintélyes állású fiatal emberrel ismerkedtünk meg. A kellemes modorú, szép fiatal ember csakhamar megnyerte mindnyájunk szimpátiáját és nem lennék konzekvens, ha nem azt mondanám, hogy különösen én érdeklődtem utána. A História eredménye sablonszerű . . . Szerelem, igen szerelem. De talán nem minden szerelem egyforma, sok oly lelki variáczióra fogják rá, hogy szerelem, mely tulajdonképen meg sem közelítheti az igazi mély érzést. Nem tudom, de ón már nem is szerettem, hanem rajongtam ideálomért. Szeretett ő is, szeret ma is . . . és a sors mégis mily kegyetlen, hogy két, már majdnem egybeforrt lélek között a rang és pénzből áthidalhatatlan űrt állít, megsemmisítve oly sok szép álmot, sírba téve idő előtt oly forrón imádó keblet. Igen a sors és Havass Konrád szülei, a családi politika, boldogságunk útját kettévágta, nem törődve a következmények kel, az áldozattal, mely én vagyok. Kádassy Klára nem lehet Havass Konrád tanácsos neje. Határozatilag ki lett mondva. Ebbe bele kellett nyugodni, rajta változtatni nem lehet . . . De hiszen le is mondtam én már boldogságomról, megbarátkoztam már a lemondással, a halál gondolatával, érzem látom életem alkonyát, csak azt sajnálom, hogy életem a kezdet kezdetén ér véget és értem szerető szülein^ csakhamar a korai sírba szállnak. Itt már a szenvedő leány nem könnyezett hanem karjaimba dűlve keservesen zokogotta Megvallom az igazat, hogy a szomorú tragedi engem is elnémított és a helyett, hogy vigasz" taltam volna a szenvedőt, magam is alig tudtam elpalástolni azt a pár könyet, mely szemembe lopódzott * * * Csendes kis falunkra sötét mély gyász borult. A vén mohos torony busán szóló nagy harangja velünk siratta Kádassy Kláriczát, kit mindannyian szerettünk. Levélhullás idején az életfájáról is lehullott egy szép íózsa és ez Kláricza volt. Falunk csendes temetőjében egy sirhant- tal több, mely egy nemes és imádó keblet hántolt be. A hideg szelet erős fagy váltotta fel, majd a hó takarta be a földet. Kláricza sirhant- ját jég borította, mely — a monda szerint — egy estenkint ott imádkozó pap-féle ember a sírra hullatott könyeiből eredt volna. Ez a barát Havass Konrád volt, páter Dolorius. Mélyen leszállított árak. Többek között s Pongé és lirerty, sima és mintázot" tiszta selyem méterje — — — — — — 70 krtót kezdve. Taffetas és louisine, csíkos és koczkás, tiszta se- . Ivem méterje — — — — 80 krtól kezdve. /A \/ X ^2 A Mosóbársony méterja — — — 50 krtól kezdve. É\. X" V xxOx&lV Minták a vidékre készséggel küldetnek. November 15~3n kezdődik a nagy karácsonyi Szénásy, Hoffmann és Tsa SELYEMÁRUHÁZA Budapest, IV., Bécsi-ulcza 4. szám.
