Szamos, 1902. október (34. évfolyam, 79-87. szám)
1902-10-05 / 80. szám
XXXIV. évfolyam. Szaimár, 1902. vasárnap október ho 5. 80 ik szám. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám éra 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak -zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. I Oktober hätodika j Abból a dicsfényből, melylyel a nemzet a napokban Kossuth emlékét övezte, még mindig fölcsillanóban van egy-egy elkésett sugár, midőn hirtelen nemzeti mély gyász kél az eltünedező fény helyébe. Az örömet sötét gyász váltja fel s mindkettőben mennyi mélység, mennyi eszme, mennyi tanulság! A nemzeti dicsőség zenithje és a nemzeti tragoedia aradi Golgothája! E nemzedék, midőn ma visszatekint, majdnem egyszerre látja s mintegy váltakozva érzi azt a mély ellentétet, melynek neve: szabadság és zsarnokság. Mindkettő megteremtette nálunk hőseit és mártírjait. S a szabadság hőseinek, a nagy tragoedia mártírjainak, e félisteneknek- nek köszönhetjük, hogy mint nemzet élünk s az ők magasztos példájából meritjük az erős hitet, hogy mint magyar nemzet élni is fogunk! Emlékezzünk hálás kegyelettel e napon! Véssük be újólag lelkűnkbe azokat a szent eszméket, melyekért az aradi tizenhárom életét áldozta. Lássuk be, mennyire eltörpül ambiczióink, életczélunk, mennyire hétköznapiak küzdelmünk eszközei ama hősi elhatározásokhoz és nagy szenvedésekhez, melyek a dicső 13 aradi vértanunk nevéhez fűződnek. Az aradi vértanuk poraiból évről-évre az emlékező hazafiul kegyelet érzelmei fakadnak. Legyenek ez érzelmek termékenyítők minden igaz hazafi lelkében, hogy akkor, mikor nagy eszmékért kell harczolnunk, soha el nem homályosuló vértanuságuk adjon erőt e nemzet küzdelmeihez! Mi lesz a kántorságokkal? ii. Szóljunk ez ügyről egyházi szempontból is. A róm. kath. jsyház iskoláit íen- tartja. Ez privát tetszése. Nem köteles a fentartással. De egyházi tisz tviselőinek fizetése czéljából egy fillér uj terhet sem kap, mert papját, kántorját íizeti a város, mig a más vallásuaknak egy uj adó nehezednék vállaikra s igy a város kétféle elbánásban részesítené saját polgárait. Ez pedig nem volna méltányos. Nem mondom én azt, hogy az államosításból az egyházak hasznot húzzanak. Ezt senki sem kívánhatja. A mit eddig adtak a kántor-tanitónak egyházi részről, pl lakást, földet stb, ezt adják továbbra is, de ezen felül a többit pótolja a városi pénztár, mert vannak egyházak, a melyekben ha az egyházak által eddig az összes tanítóknak adott tanítói-járulékokat űzetnék is, nem ér lel egy kántori fizetéssel. Nem tudom az államosítással mit takarítanak meg a városi egyházak? Nem hiszem azonban, hogy ők is annyit takarítanának, hogy uj adó kivetése nélkül, külön kántori tarthatnának. Hanem szólunk arról az egyházról, a melynek ügye közelebbről érdekel: a szat- márhegyi ev. ref. egyházról. Itt két tanítói állás volt s e kettőnek az egyház részéről adott dotáczióját ha egy kántor fizetésére fordítanák, nem érné el a 150 frtot. Hát méltányos követelés lehet az, hogy iskolájuk elvesztésének tetejébe még uj egyházi teher rovassák reájuk ? Ne mondja azt senki, hogy a városra a hegyi egyház nem tartozik. Azok ott épp úgy, mint a város benlakó polgárai ugyanazon pótadó mértéket emelik, pedig annak előnyeit bizony nem élvezik. Mivel is hágott oly magasra a pótYersek a falunkból. Közeledik október . . . Közeledik október, Vig, hangos a csárda: Nap-nap mellett muzsika, Pohárcsengés járja . . . Cseng a pohár, fogy a bor, Vele fogy a pénz is: Megy az üzlet — szomorú Itt valaki mégis! . . . Októbernek elsején . . . — Felhangzik a nóta, — Be kell, be kell rukkolni A behívó szóra . . . Közeledik október, Vig, hangos a csárda: Mégis olyan szomorú A korcsmáros — lánya! (Csenger, 1902.) Baka Elek. Hogyan gazdagodott meg Grünbaum ur? — Irta: Ifj. Litteczky Endre. — A különféle szeszes italok illatától megtöltött levegőjű szobájában fel s alá szaladgált Grünbaum ur ; ilyenkor ne merje senki se látogatni — üzleten kívül — különben meglakol egy ilyen merészségért — az egész família. Hanem most megállt. Arczárói eltűnnek a gond vonásai és megelégedett mosolylyal tekint szekrénye felé, hol különféle üvegekben színes sürü folyadékok vannak beraktározva. — Megvan! — kiált fel. — Egy kis fur- fanggal és vagyonom még csekély részével rövid idő alatt dúsgazdag ember leszek. Az ital fölsóges, aki egyszer megkóstolja, nem vágyik más hasonló élvezetért. Ezt fogja inni az egész világ reggel, délben, este. Emigyen morfondírozott Grünbaum ur, ki tulajdonosa volt egy szerény szeszkó üzletnek, melyből azonban ismeretlen okból (talán a sok anti-alkoholista egyesület akcziója következtében) az italok nagyon lassan fogytak, szóval az üzlet pangott és Grünbaum ur közel volt ahhoz, hogy azt nemsokára bezárja. Régen törte már a fejét, hogy miképen lehetne ezen a bajon segíteni, hanem olyan pálinkákat kevert össze, melyekből, ha valaki egyszer ivott, felfogadta a papnál, hogy többet ital nem érinti száját. Most is ott áll Grünbaum ur egy nagy öblös üveg előtt, melynek vizsgálgatja színét, szagát, izét és megelégedés tükröződik le ar- czáról. Sok keserű tapasztalaton ment éleiében keresztül; hosszú éveken át szaladgált egyik házból a másikba, ajánlani megbízója portékáját, mivel, hogy Grünbaum ur fiatalabb éveiben magyarul: vigéczkedett. Tudta ő nagyon jól, hogy valamely áru csak akkor válik kelendővé, ha a közönség előtt ismert lesz, ezt pe- dik csak egy eszközzel érhetni el, ha a reklám- dobot működésbe hozzák. Legelső gondolata is tehát az volt, midőn újonnan feltalált pompás likőrét kóstolgatta, hogy ez a felséges ital csak akkor válhat az emberiség javára, ha ez kellő utakon tudomására jut, legyen az utazó, újság vagy plakát. Munkához fogott. Elkeresztelte legelőbb is a kilenczedik fiáról a likőrt „Dávid“-nak, aztán a megtöltött fiaskókat ellátta pompás vignettákkal, ólomkapszlikkal, szóval az ö mondása szerint mindennel, a mi szükséges ahhoz, hogy az üveg elegánsan nézzen ki. A következő, a mit tett, abból állott, hogy felfogadott kereken 10 jól öltözött és kellően táplált kedélyes urat, a likőrének propagandát csinálni, szóval utazni. Mielőtt azonban elbocsátotta volna őket, szobájában összehívta az urakat, előre kieszelt tervét közölte velük. Miután titokban adta az utazóknak’ az utasítást, legjobb lesz, ha kiszemelünk egyet a 10 közül és titkon követjük lépteit. Tényleg csak INGÜK JÓZSEF zati czikkeket és katonai fölszereléseket. szabó üzletében szerezhetjük be hazai és angol gyártmányú gyapjúszövetből készült legjobb szabású tavaszi felöltőinket, és öltönyeinket. Hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — szit sikkesszabásu egyenruhákat; raktáron tart mindennemű ' Szatmár, Deák-tér. (Városház-épület.) = Ké- egyenruhá-
