Szamos, 1902. október (34. évfolyam, 79-87. szám)

1902-10-05 / 80. szám

gyalásba bocsátkozni, én is egyik tagja va­gyok s mint ilyen joggal kérhetem a vá­rostól e kérdésnek sürgős és fentiek szerint is — méltányos rendezését. Papolczy Zoltán, ev. ref. lelkész. HÍRROVAT, A Ill-ik negyedév lejártával felkérjük la­punk mélyen tisztelt megrendelőit, hogy hát­ralékaikat beküldeni s előfizetéseiket megújí­tani szíveskedjenek. * Őfelsége a király uevenapját tegnap nagy fénynyel ülték meg városunkban. A rém. kath. székesegyházban Meszlényi Gyula püspök mondta az ünnepi misét, melyen a városunkban állomásozó összes polgári és katonai tisztikarok megjelentek. A szatmári gör. kath. templomban Papp Lajos lelkész, a németi gör. kath. templom­ban pedig Melles Emil főesperes végezte az isteni­tiszteletet. Mindenik egyházban nagyszámú közön­ség és tanulóifjúság volt jelen. Középületeinken és számos magánházon nemzeti lobogók lengenek. * A helybeli ev. ref. főgimnázium októ­ber hatodiki gyászünnepét hétfőn fogja meg­tartani. Templomozás után a tanárikar és az ifjúság a főgirnn. tornacsarnokába vonul s itt fogja megűlni kegyeletes ünnepét. * Egyházkerületi közgyűlés. A tiszántúli ev. ref. egyházkerület ez évi őszi közgyűlését novem- her 19-ikére hívta össze az elnökség. A szatmári egyházmegye világi képviselője e gyűlésen Uray Géza tanácsbiró lesz. * Törzsvagyon alakitás. Az árvapénztári külön tartalékalapnah külön törzsvagyonná nyil­vánítása iránt a t. füügyész előterjesztést tett, mert a jelenleg 111.100 koronára menő alap jövedelme az árvaszók személyi kiadásait sem fedezi s az árvaszékpénztárnál esetleg előfor­duló veszteséget az e czólra szolgáló alap eléggé fedezi. A javaslat a jogügyi szakbizottsághoz terjesztetett be tárgyalás végett. * A szatmári ev. ref. egyháztanács leg­utóbbi ülésében elhatározta, hogy Hérmán Mihály és Dr. Farkas Antal arczképét közgyűlési terme számára megfesteti. —Dr. Farkas Antal arczké­pét az egyházmegye már megfestette levéltára számára, a Szegedy Antal arczképével együtt. * A huszárlaktanya bérjövedelmének kipuhatolása iránt több városhoz intézett meg­keresésre Miskolcz és Pozsony városoktól azon válasz érkezett, hogy a bérösszeg nem az épí­tési tőke után, hanem a törvényszerű bérsza­bás alapján fizettetik, a mely ott sem megy többre az építési töke 2ől2—4 százalékánál. * Nagy idők tanúja. A városház erkélyé- ről gyászlobogó hirdeti Tegze Gábor nyugal­mazott iktatónak tegnap reggel 6 órakor be­következett halálát. A jó öreg ur 83 évet élt. ítészt vett, mint a "Wurttemberg-huszárezred egyik vitéz hadnagya, a szabadságharczban s ennek leveretóse után az osztrákok czélzatos gunynyal gyalogosnak sorozták be. Mint hiva­talnok igen hűséges, pontos és szorgalmas volt, amit a törvényhatóság akként is elismert, hogy hegydijjal egészítette ki nyugdiját. Az öreg ur magas korának utolsó éveit folytonos bete- geskedósben töltötte s most már végleg csön­des ember lett. Nyugasztalja Isten ! * Esküvő. Nagyváradi Stépán Géza helybeli m. kir. honvéd főhadnagy s ezredsegédtiszt tegnap tartotta esküvőjét Kricsfalussy Márta kisasszony­nyal, Kricsfalussy Vilmos miniszteri tanácsos öz­vegyének bájos leányával M.-Szigeten. Az uj pár esküvő után nászúira idult. * Uj állami elemi iskolák. A Szatmár- hegyen felállítandó állami elemi iskolák részére felajánlott telkek közül a vallás- és közoktatási minisztérium a következő telkeket fogadta el: az I. telep részére özv. Vojnár Istvánná Kö­zéphegyi 3523 Q-öl telkét 3200 kor. vételár­ban; a II. telep részére a Nagy Lajos-féle Nagy-hegyen levő telekből 3282 Q-öl területet 3282 kor. vételárban ; a III. telep részére Né- methy Miklós Újhegyen levő 7426 □-öl területű földjét 4000 kor. vételárban s felhívta a város közönségét, hogy ezen telkek megvásárlása iránt az érdekeltekkel kössön szerződést és miután a telkeken jó ivóvíz nem kapható, a telkek előtt furrasson közkutakat. * Az ezredévi asztaltársaság, mely már hét éve ruház szegény gyermekeket, ezen évben is óhajtana megfelelni nemes hivatásának. Tény az, hogy közönségünk, a mely szeretettel karolta fel a jókedvű jótékonyság ezen intézményét, az utób­bi időkben meghidegült iránta s bizony ez a kö­rülmény az intézők munkakedvét is lelohasztotta. Mindazonáltal nem volna helyes, ha a megfogyat­kozott buzgalomnak, melynek okaira itt nem ter­jeszkedhetünk ki, a felruházandó iskolás gyerme­kek adnák meg az árát, a kik bizonyára nehezen várják a méltán remélt segítséget. Kissé kompro­mittáló volna az egyesületre, a mely az ideig több miot 6000 korona értékű jótékonyságot gyakorolt, s a mely czimét a millennium lélekemelő mozza­natáról vette kölcsön, ha 7-ik esztendejében a te­hetetlenség vagy épen végfeloszlás szimptomáival zárná évi számadását.Kérem ezért komolyan azon ura­kat, a kik érdeklődnek az érdemes társaság ügyei iránt és fenmaradását, további jótékony működé­sét szivükön hordják — még ba jelenleg nem tagjai is — szíveskedjenek f. hó 8-án szerdán d. u. 5-től 7 óráig a Honvéd sörcsarnokban a teendők megbeszélése végett megjelenni. Dr. Fodor Gyula, az ezres igazgatója. * Esküdtszéki tárgyalás. F. hó 1-én tár­gyalta a kir. törvényszék mint esküdtbiróság szándékos emberölés büntette miatt vádolt Jó­nás Lajosné szül. Mona Rozália elleni bűn­adó? Ugy-e bár, színház, kaszárnya, maka- dám, villamvilágitás, villamos vasút, vashid stb. létesítése folytán. Mit használ ebből a Hegy ? A vashidat. A hegyi vasutat ne igen emlegessük, mert ez nem az ő érde­kükben létesült. Kezdetben azt lehetett volna hinni, de ma úgy megdrágították, hogy az a szegény hegyi ember inkább jár gyalog Ha tehát azok a bentlakosokkal ugyan­oly terheket viselnek, holott egyenlöképen a jogokat nem élvezhetik, -- mert annyit mint ők, teszem fel: a batiziak is élvezhetnek pótadó nélkül: — nem jogos és méltányos kívánság, hogy velők szemben a város ne járjon el azzal a rideg modorral ebben a kérdésben, mint a minőt eddig tanúsított ? Különben úgy vagyok értesülve, hogy a városnak az államosítás folytán jöve­delmi fölöslege van és igy annál köny- nyebben szervezheti a kántori állásokat. De azt nem értem, hogy miért nem tárgyalja már a város az egyházak beadott kérvé­nyeit ? Miért nem siet a méltányos megol­dással, hiszen saját polgárairól van szó ? Azok az egyházak zavarban vannak, de legnagyobb zavarban van a hegyi egyház. Ezt az egyházat az állami tanító szoritja kántori díjazásának megállapítására és ki­utalására. Joga van hozzá. Az egyháznak pedig nincs miből, mert szegény s most ott áll, hogy isteni tiszteletein kántora nem lesz az államosítás dicsőségére; a város pe­dig hallgat! Akár a jog, akár a méltányosság szem­pontjából tekintsük a dolgot, akár köteles­ségből, akár segély czimén, a városnak eb­ben tennie kell s az egyházak képviselőivel egy közös értekezleten megállapodni a kán­tori állások szervezését illetőleg. Érdeke ez a városnak is. Saját intézkedéseinek következményeit kell a polgárokra nézve elhordozhatóvá és megnyugtatóvá tenni. Ha pedig valaki azzal vádolna meg, hogy ez ügybe én jogtalanul avatkoztam, felvilágosításul szolgáljon jogczimem gya­nánt azon körülmény, hogy azon küldött­ségnek, melyet a nagybányai ev. ref. egy­házmegye megbízott s a melynek feladata a szatmárhegyi ev. ref. egyház kántori állá­sának szervezése tárgyában a várossal tár­Kiválasztottunk igazi típusa a vigéczek- nek, azzal a kis eltéréssel, hogy terjedelmesebb formával bir az ismert alakoknál. Kitünően tár­salog, sőt szellemes is. Első állomása a legkö­zelebbi nagy város. Egy jobbfajta konflissal érintkezésbe lépve behajtott a város legelőke­lőbb szállodájába. Természetesen mint olyan ember, ki szereti a társaságot, a társas-ebédnél részt vesz és jó modorával és elmés ötleteivel csakhamar az egész társaság figyelmét magára vonja, mely szívesen elhallgatná estig is afrikai kalandjait, ha az ebédnek vége nem volna és a mi utazónk elindulása előtt magával nem hívná a pinczért és nem kérne „Dávid“ likőrt, mely az emésztést rendkívül elősegíti és a mellett pompás ital. A társaság többi tagjai is kiván­csiak lesznek és feszülten várják a pinczért, a ki rohan a főpinczérhez, az pedig a főnök­höz, hogy van-e nekünk „Dávid“ likőrünk, melyet az egész társaság kíván. A vendéglős leeresztett orral, a legnagyobb sajnálatát fejezi ki, hogy kedves vendége kívánságának nem tehet eleget, de megígéri, hogy a legközelebbi alkalmat megfogja ragadni, hogy azt besze­rezze. A mi utazónknak sem kell egyéb, este a szomszéd város szállójában vacsoráz, hol a fenti jelenet szintén eljátszódik. És ez igy megy tovább 10 napig : ezt cselekszi mind a tiz fogadott ember, kérik nyakra-főre a „Dávid“ - likőrt. Midőn pedig a 10 nap eltelik, vissza tér­nek Grünbaum ur szobájába, a ki a már meg­tett útirányokat, illetve bejárt vendéglőket más-más embernek osztja be, ismét felkeresés végett, de most már mintával. Azalatt pedig otthon a „Dávid likőr“ raktára napról-napra nő. Hanem nézzük, mit tesz a mi utazónk az uj utón. Most már táska van a kezében és előző kollegájától már meglátogatott és a „Dá­vid“ likőr reklámjával megtöltött szállodákat egymásután keresi fel, melyeknek tulajdonosai nem késnek a különben is mustra szerint jó­nak ígérkező és annyira keresett „Dávid“ li­kőrből 10 — 15 üveget megrendelni. És ez igy megy tovább, utazik egyik vá­rosból a másikba, hol a vendéglősök kapnak az alkalmon, hogy a kitűnő italt végre-valahára megkaphatják. Telnek a napok, már Grünbaum ur alig képes csekély személyzetével kis helyiségében a nagyszámú megrendelésnek eleget tenni. Még egyszer útnak indítja embereit, ter­mészetesen másjmásnak osztva ki a már meg­tett útirányokat és meglátogatott vendéglőket. A megbízottak feladata most már csak az, hogy egy két pohárkával igyanak, hadd lássa a ven­déglős, hogy az ital keresett és még netaláni utánrendelési vágyat ébreszszenek fel benne. Néhány hónap lefolyása után Grün- baum ur már kényelmes és tágas helyiség­ben, óriási személyzettel gyártja az üdvözítő italt. Az újságok, plakátok egyébről sem zen­genek, mint a „Dávid' likőrről, mely a napnak bármely órájában nemcsak fölséges, hanem ét- vágygerjesztő és emésztést elősegítő szer. Az eredmény nem is késik, a likőrről „beszélnek“, a mi azt jelenti, hogy kezd ismert lenni, akár csak a „Zacherlin“ vagy a „Kneip“ maláta kávé. Sőt maguk a vendéglősök, kik az italhoz annak forgalomba hozatalának kezdetén jutot­tak, látva, hogy nem igen kérik, hogy megsza­baduljanak tőle, maguk ajánlgatják vendégeik­nek, mivel mind csak a Grünbaum ur malmára hajtják a vizet, a ki a nyarat a Rivierián levő villájában tölti becses famíliájával. az egyedül elismert kellemes izü természetes liashajtószer.

Next

/
Oldalképek
Tartalom