Szamos, 1902. szeptember (34. évfolyam, 71-78. szám)

1902-09-25 / 77. szám

ségót magasztalja, az ö Apotheozisának legiga- zabb őre. Csak azt mondom, a mit mindenki tud, csak azt mondom, a mit mindenki érez,

nevét és izenetét.

*

* *

A mit mindenki tud. Egy egész század fényes glóriájában látom őt e perczben, mint elevenitő lelket, mint vezérlő szellemet; neve tüzbetiikkel világit be a múltba s lángol a jövőbe, mert ez az elevenitő lélek egy óriás szellemi erőben, erkölcsi tisztaságban, önfeláldozó honszeretetben, maga a tökéletes ember, kiben az eszmény és valóság egyesülve voltak, éltek és hatottak, neve pedig egy törvénykönyv, melybe a magyar nemzeti állam legszentebb jogai, legsarkalatosabb alapfeltételei vannak beirva. A polgári és vallási jogegyenlőség, a közös teherviselés, szabadsajtó, a földbirtok felszabadítása, az emberi és polgári jogok egyenlő kiterjesztése, a jobbágyság megszüntetése e könyv felséges tartalma, nélkülük elveszünk gyáván, örökre, velők a magyar nép millióiból magyar nemzet lett, mely vérrel irta be jussát a világtörténetbe.

Ez a név egykor egymagában fel tudta, fel merte szabadítani ama szunnyadó erőket, melyeknek diadalmas előretörése nélkül nincs, nem lehet újjászületés egy nemzet életében sem.

Mint a villám, mint az ég dübörgő robaja, úgy tört ki szavára a nemzetben rejlő minden hatalom, megmutatni a világnak, hogy a nemzeti öntudat, a nemzeti szellem csodákat mü veiket maroknyi néppel is, hogy a megsértett nemzeti jog boszuorkánja polyvaként szórja szét a zsarnokság fizetett zsoldosait s a szabadság pallosával veri ki a sátánokat a népszabadság paradicsomából. És megszületik az önfeláldozó honszeretetnek az a fenséges költeménye, a hősiességnek és martyrságnak az a hosszú sorozata, mely győzött akkor is, mikor kiütók a kardot kezéből, mikor rothastzó börtönök fenekén senyvedt, mikor hóhérok keze szoritá össze testének lelkének minden ütőerei.

Ez a név egy uj korszak ezeréves történelmünkben. Előtte szétnyílik a történelem minden lapja s szent ihlettel hirdeti a második honfoglalásnak eposi korszakát, előtte kitárul az érezni és lelkesedni tudó szív s mesés legendákban, dalban s ékesszólásban hirdeti a szabaditó nagyságát, dicsőségét s megváltó munkáját, miként a költő mondatja vele :

„Ebresz'.ő szóm'ól most is zug a lég,

Hiába láncz, s bitók ijesztő fája !

Belém lehelt az Iste.s ! Én valék

Az Úristen választott harsonája!*

Ez a név egymagában egy fenséges tragédia. Ifjan merész, férfiként hős, ki egymaga szembeszáll századok átkos rendszerével s bukása a tragikai fenség örök póldányképe, az: eszme megdicsőülése. Aggkora a számkivetés minden keservének néma tűrése, a költőnek az ' a magányos fenyője, mely a hófedte — hideg magasban sóvárogva álmodozik a pálmáról: imádott hazájáról . . .

„Van valami az emberben“ —mondja egy hires tudós — „a mi magasabb és becsesebb az életnél: a lélek igazsága és becsülete s ha a kettő összeütközésbe jő, az igaz ember habozás nélkül az elsőt áldozza fel.“ — így történt vele is. Többször megkísérteni az eget embernek — ha még oly tökéletes is — nem lehet. Neki pedig az elsőből egy betűt sem volt szabad engednie, egy lehelletet sem visszavonnia. Annak állania kellett, mert az nem egy szándék, nem is egy tett, hanem egy élet tartalma, melyet megcsonkítani, vagy épen meghazudtolni nem szabad. Csakis igy adhatott nemzetének életczélt, a függetlenség és szabadság utáni vágyakozást és törekvést s csakis igy tehette e vágyakozást és törekvést valóságos szenvedéllyé. És csak igy lehetett neve még életében egy fogalommá, egy eszmévé, örök gondolatává nemzetének, melyen jövő nagysága s világtörténelmi szereplése alapul.

„A lángész harczra kelt a századdal, a század győzött,“ de ő, ki erkölcsi tisztasággal, lángoló honszeretettel, jövőre építő tiszta hittel s az igazság győzelmébe vetett törhetlen reménynyel vitte nemzetét az isteni próbára, túlélte a kor hitvány győzelmét, s jutalma lön akkora szeretet, olyan hála és tisztelet, a minővel ember sehol a világon nem dicsekedhetett soha. Egykor ő borult le a nemzet nagysága előtt, ma ez a nemzet borul le előtte s emlékét áldólag ünnepli. Egykor cipruságat

küldött a távol idegenből egyik nagy halottunk koporsójára ; ma ez a czipruság kizöldült s a népszabadság terebélyes élőfájává lón. Maga mondá: „Ha majd eltemetnek, akkor föltámadok síromból s a Kossuth név nagyobb, hatalom lesz, mint valaha !“ És ime, — jóslata bevált. Eltemettük, feltámadott s ha majd nemzete sorsa dűlőre jut, dicső nevével újra síkra száll a szabadság, testvériség és egyenlőség nevében a haza függetlenségéért. És akkor megmozdul minden hant, föltámadnak a népszabadság legendái, halhatatlan héroszai, föltámad mind, — minden s a szivekben újra lelkes visszhangra talál az édes apa izenete: „Mindnyájunknak el kell menni!“

Addig pedig élj és munkálj édes apánk gyermekeid, hü magyar néped szivében! Izend meg neki, hogy ott a túlvilágban, az örökkévalóságban is híven őrködöl nemzeti erényeink és erkölcseink fölött; izend meg, hogy boldogságunk, jövőnk alapja s legfőbb feltétele az leend, hogy adjunk mindnyájan a haza oltárára becsületes munkát, nemzeti lelkesedést, önzetlen faj és honszeretelet s dobjunk félre onnan minden pártviszályt, felekezeti és nemzetiségi gyülölséget, mert ez fáj neked, mert ez sirod- ben sem hagyna csendesen pihenni Izend meg, hogy a magyar nemzetet csak egységes tiszta nemzeti érzés, alkut nem ismerő hazafi- ság tarthatja fenn, csak az teheti erőssé vészszel és viharral szembej;.

Most pedig leborulva kérjük a mindenség Urát, Istenünket, hogy áldja, áldja, háromszo rosan áldja meg őt hamvaiban, hogy tegye oly boldoggá imádott hazánkat, mint a minővé ő óhajtotta tenni; — és :

„Mert még neked virulnod Kell oh hon,

Ragyogva hírben, büszkén,

Szabadon!*

egy szívvel s lélekkel kérjük a magyarok Istenét, hogy:

Éljen a haza!

Éljen a nemzet!

Az általános figyelemmel hallgatott szép beszéd a nópgyülésre mély benyomást tett s azt több pontján zajosan megéljenezte, végül pedig kitörő tetszéssel és tapssal kisérte.

A beszéd végeztével Bunkó Vincze zenekara rázendítette Lányi Ernőnek „Tavasz elmúlt, a rózsának lehullott a szép virága“ kéz detü szerzeményét s az ismert Kossuth-dalt; majd a dalegyesületek közös záróénekéül Erkel „Szózat“-a következett; aztán a népgyü- lés közönsége a legteljesebb rendben és emelkedett hangulatban szétoszlott.

HÍRROVAT.

Az III-ik negyedév lejártával felkérjük lapunk mélyen tisztelt megrendelőit, hogy hátralékaikat beküldeni s előfizetéseiket meguji- tani szíveskedjenek.

* Vármegyei közgyűlés. Nagy László al ispán az 1883. évi XV. t.-cz. 10, §-a értelmébon értesíti a törvényhatósági bizottság tagjait, hogy a folyő évi október hó 9-én tartandó rendes köz gyűlésen az 1903. évre 1 százalék közművelődési, 1 százalék tisztviselői nyugdíj, 1 és fél % viczi- nális vasúti segély és l/s százalék székház javítási pótadó kivetése kerül tárgyalás alá.

* A városi gazdasági szakbizottság f. évi szeptember 24-én tartott ülésében tárgyalta az állami ovoda ügyét, a melynél főleg az képezte kérdés tárgyát, hogy a kettős ovoda czél- jaira felajánlott Kováts Béla Rákóczy-utczai telke megfelelő átalakítás mellett megvásárol- tassék-e ? Miután időközben többen is ajánlottak fel egyes, kettős ovoda czéljaira telket, a szakbizottság ezeket is tárgyalás alá vette. Ezek közül néhányat elfogadhatlannak talált, a többit pedig azért Dem tartja elfogadhatónak, mert akár egyes, akár kettős óvodának átalakítva, vagy ujjonnan építve, pénzügyi szempontból drágák és igy elvi szempontból elfogadva a miniszteri rendeletben kifejezett azon kívánságot, hogy kettős ovoda létesittessék, a gazdasági szakbizottság javasolta, hogy a Kováts Béla háza kellő átalakítással, kettős ovoda czéljaira vásároltassák meg s ugyanazon föltételek mellett, mint a németi óvodánál történt, adassák állami kezelésbe.

* A szatmári ev. ref. egyházmegye, mint már röviden említettük, ma és holnap Fehérgyarmaton tartja meg közgyűlését. A tárgysorozatból

kiemeljük a következőket: Emlékbeszéd Szegedy Antal gondnok fölött. Jelentés az egyházmegyei gondnok választásról. E. m. gondnok beiktatása. Jelentés az e. m. lelkészi aljegyző választásról. Aljegyző eskütétele. Jelentés a tanítói képviselők választásáról. Esperes évi jelentése. Esperes jelent a lelkészi karban történt változásokról. Ugyanaz a tanítói választásokról. Tanítók eskütétele. Esperes jelent Szegedy Antal és Farkas Antal arczkó- peinek megfestéséről. Ugyanaz a szatmári felsőbb leányiskola javára eszközölt gyűjtésekről. Tanügyi bizottság évi jelentése. Egyházkerületi világi rendes képviselő választása. Egy időszaki tanácstag választása. Egy számvevőszéki tag választása. Szatmári egyház beadványa Hérmán Mihály hagyatéki ügyében. Pótor Dániel felebbezése a szatmárnémeti presbyterium határozata ellen a lelkészi udvar kisajátítása tárgyában.

* Gróf Majláth Gusztáv erdélyi püspököt hétfőn, a nagybányai hatóság fogadta a vasútnál s egész kocsisor kisérte Felsőbányáig, honnan még az nap Kapnikra ment a bérmálás szentségének kiosztása végett. Kapnikról Horgospatak, Oláhlápos felé folytatta útját.

* A németi ev. ref. egyház Kossuth- ünnepén, vasárnap d. e. 10 órakor a templomban Kovács Károly s. lelkész igen szép alkalmi imát mondott; az istenitisztelet végeztével az iskola udvarán Pótor Dániel le lkész intézett a közönséghez lelkes és tartalmas beszédet; Inczédy Márton s. lelkész pedig nagy hatással alkalmi költeményt szavalt. Ez ünnepélyt díszközgyűlés követte, melyen dr. Korba i Károly főgondnok magvas beszédet mondott.

* Az iparos olvasókör vasárnap este kegyelettel áldozott Kossuth emlékének, Az ünnepet az iparos énekegyesület Kölcsey Himnuszával nyitotta meg ; B i k i Károly esperes magas szárnyalásu felolvasást tartott; mig Hermán Margit k. a. nagy hatással alkalmi ódát szavalt. Az énekegymsület zárószáma után népes társas vacsora következett, melyen számos sikerült poharköszöntőt mondtak. — A vacsora után táncz volt.

* Bokréta-ünnepély. Az ungvári Gizella- ház építkezésénél megvolt a bokréta-ünnep. Az ünnepélyen egy előmunkás felköszöntötte a kegyes adományozókat, Meszlényi Gyula szatmári püspököt és Hehelein Károly prépost-kanonokot, az építkezés előmozdítóját, Benkő József apát-fő- esperest, a Gizella-házi nővéreket, mint háztulajdonosokat, az építési vállalkozókat, a munkavezetőket s mindazokat, akik az építkezés munkájában részt vettek.

* Kossuth Lajos születése századik évfordulóját f. hó 21-én a szatmári hegy lakossága is nagy lelkesedéssel ünnepelte meg. Az ev. ref. templomban Papolczy Károly lelkész mondott megható imát és könyörgést, Halász Lajos dr. kerületi orvos pedig lelkes szónoklatban méltatta Kossuth Lajos halhatatlan érdemeit és buzdította a népet, hogy felszabadítója dicső emlékét ápolni soha meg ne szűnjék.

* Kossuth Lajos 100 éves születése napját a nagy naphoz méltóan ünnepelte meg Kölese község is. Folyó hó 19-én mindkét protestáns templomban ünnepélyes istenitisztelet tartatott Az ev. ref. templomhan Gulya György lelkész, az ág. ev. ref. templomban pedig Bort- nyik György lelkész és kerületi alesperes méltatták szép beszédeikben Kossuth apánk soha el nem évülő-érdemeit. Az ünnepélyes istenitiszteleteken a község értelmisége majdnem teljes számban részt vett. A nép köréből is igen sokan voltak jelen.

* Kossuth-ünnep Krassón. Kossuth Lajos születésének százados évfordulóját méltóan s nagy lelkesedéssel ünnepelte meg Krassó közönsége is. A zsuffolásig megtelt ev. ref. temp lomban Ferenczy Imre lelkész tartott emlék- istenitiszteletet, melynek végén a közönség a Szózatot énekelte. Majd községi képviselőtestületi diszgyülést tartott, melyen hazánk atyjának emléke s halhatatlan érdemei jegyzőkönyv- vileg megörökittettek. Később szabad téren Sinka Lajos ev. ref. tanító által tartott gyújtó szónoklat s több szavalatok után a kicsiny, de központi jellegű helyiség fellobogózott fő ut- czáit járta be hazafias dalok éneklése mellett, zászlók alatt a nap nagy emlékeitől felmagasztosult, lelkesült nép s az egész ín teliigen tia.

* Az orleánsi herczeg Máramarosbau . E hó 17 én érkezett Máramarosszigetre Fülöp orlean- si herczeg titkárával, Monicourt vicomteval, és két vadászával, hogy a gyertyánligeti pagonyban meg-