Szamos, 1902. szeptember (34. évfolyam, 71-78. szám)

1902-09-25 / 77. szám

ságainak soha nem volt alávetve. A kegyelet szavát mindig hallatta, a hála babér koszorúját mindig frissen fonta a hősök, a nagyok homlokára. Erős lélekkel zarándokolt viharos századokon át a nemzeti nagy léc. korhadt fakeresztjeihez, a czikázó villámok és menydörgések csak edzettek bátorságát, honszerelmét és háláját.

És ebből a törhetlen ragaszkodásból a nagy emlékekhez fakadt a magyar nép elpusz tithatlan ereje, mindig felfrissülő nemzeti piros vére, mely immár ezer évet élt s nemzeti nagy tulajdonságaiban, erényeiben még több ezredévnek bírja biztosítékát.

A mai nap is a hála nagy napja. Kossuth Lajosnak, ennek a hatalmas nemzeti és világ- történelmi alaknak, a magyar általános szabadság édes atyjának, a szabad, boldog és a műveltség minden kincseiben gazdag Magyarország ujjáteremtöjónek, ennek a heroszi nópsza- baditónak, az önzetlen hazafiság évezredekre világitó tüzoszlopának ünnepeljük 100 éves születési évfordulóját.

S nincs a magyar földön hazafi, nincs magyar ember, aki szivdobogva, lelkében felmagasztosulva ne ünnepelne, ki a közlelkesedés és kegyelet tengerébe ne hullatna megindult szemeiből pár tiszta cseppet, hogy a tenger hullámai magasra dagadjanak, magukkal sodorjanak e honban minden embert, minden sziklát, fát, virágot, elborítsák a kételkedők, a tartózkodók, a félők, a gyülölködök szivét, hogy a honban az egységes kegyeleti érzés fenséges harmóniája uralkodjék ma, a jövőbeu és mindörökké Ámen !

*

* *

Kossuth Lajosról beszélni a porban játszó gyermek, a verejtékkel dolgozó földmi- ves gazda, a műhelyek munkásai, az iskolás fiú, a tudósok, a művészek, mindenki könnyen tud és mégis ón azt tapasztalom, hog3T ez nekem nagy feladat.

Hiszen érdemei méltató felsorolásáról van szó. A kellő méltatás, nagyságának teljes kifejezése pedig nem gyönge erőt, hanem ihletsó- get, fent röpülő szellemet igényel.

De pótolja ki mindezeket a nagy ember iránt érzett igaz tiszteletem és lelkesedésem.

Kossuth Lajos, a ki már gyermekkorában is szerette az önmagával való zavartalan társalgást s szívesen gyönyörködött a képzelete előtt rajzó színes ábrándképekben, 14 éves korában egy délután a tállyai erdőben sétált, a midőn hirtelen vihar támadt, a mely elöl a gyermek ifjú az erdőszéli czigány kunyhóba menekült. A kunyhó lakói szívesen fogadták, sőt a vén czigány7 asszony a jövevény tenyeréből jóslatot is mondott: „Nagy jövő vár az ifjú urra“ igy szólott. „Eljön az idő és nemsokára, a mikor hírnév, dicsőség fogja környezni s az or- ság szabaditója lesz.“

A czigány asszonynak jóslata teljesült, mert a fórliu Kossuth Lajos csakugyan az ország szabaditója lett. Országszabaditó, kinek polgár erényei, szabadságszeretete, nemes önzetlensége, törhetetlen kötelességórzete ragyogó példa leszen századok elkövetkező nemzedékeinek. S miként a hős Washington, Kusciuszkó, Castrióta, II. Rákócz37 Eerencz neve mindmegannyi hatalmas fejezetek a szabaduló népek történetében : úgy Kossuth Lajos hivatása, pá- ly'ája, kivívott győzelme, jelleme még akkor is tüneményes, vakító marad, mikor az emberek a nagyszerű műveltségi kifejlődés tetőpontjára jutnak, a hol a teljes testvéri egyenlőség s ideális szabadság felséges templomai emelkednek. Az a lánglélek, mely erős porsátorban lakott, önmaga emelte magának gigászi karral, óriási erőfeszítéssel azt az emléket, melyre az egész világ reá írta, elismerte, hogy monumentum aere perennius.

Sok nagy alakja van a históriának, kiknek útját a dicsőség fényessége ragyogja be, akik a halhatatlanság vakító köntösében állanak a mnlt idők feltűnő magaslatán. De min- denik napnak foltja is van, egyéni és közczél- jaik útját itt ott szembántó gyengeségek homá lyositják, az emberiség erkölcsi javait, kincseit megcsonkítják s titkon saját ambicziójuk csillogó ruháját buzgón varrogatják. Napoleon a lodii hidon ágyúgolyók záporában, a halál rettenetes tanyáján a kétségbeesés óráiban retten- hetlen bátorsággal emeli magasra a franczia nemzeti tricolort, de szemei előtt a messze távolban ott lebeg a császári hatalom koronája, bíbora. Kossuth szándéka tiszta, mint a hajnali harmat csillámló vize, mint az égbe nyúló bérezek örök havának fehérsége. Egy7 nemzet élén j rohan előre, minden áldozatra készen s jutalmul magának semmit sem kér s mikor ranggal, vagyonnal kínálják, a hatalmasok lelke, felháborodásával dobja vissza a hitvány7 erezet és hiú rangat. Deák Eerencz tiszta jelleme és b. Wesselényi Miklós elhatározottsága ölelkezett benne.

Kossuth Lajos nyilvános élete 30 éves korában kezdődik, midőn mint Szapáry7 grófnő s más mágnások helyettese az 1832-iki orsz. gyűlésen a jelen nem lévők követei között foglalt helyet. A zempléni vidéki ügyvéd (aki az 1831. felvidéki pórlázadást újhelyi szónoklatával le- csilapitotta) immár az ország színe eiőtt jelent meg és éppen akkor, mikor a régi Európa képét hirtelen átalakító hatalmas reformeszmék kezdték megtermékenyíteni az elméket. A franczia forradalom 3-as jelszava, mint üde friss levegő járta be a világot, a nemzetek kitárták ablakaikat s teli tüdővel szívták az éltető uj áramot. Mert az Istenadta nép még jobbágyságban sínylődött, a censura uralkodott, a kiváltság minden jogot lefoglalva tartott s büszkén hir dette a fórumon éppen úgy, mint otthon, ősi lakában, melyet körülsánczolt erős várának tartott : Civis romanus sum s ti többiek hitvány por, misera plebs contribueus vagytok.

Kossuthot elkapta a friss légáram, mely 1848 ban a különböző égtájakon tomboló orkánná nőtt s már pályája kezdetén a népjogok, j a demokratikus népszabadság, az eszményi hu- ' manitás zászlója alá esküdött s ezt a zászlót,; mely alá a szülői házból hozott jog és szabadság szeretettel, törhetlen becsületességgel, meggyőződéssel és akarattal lépett, ő emelte először itthon magasra s országgyűlési, majd később törvényhatósági tudósításaiban az egész ország előtt izzó hazaszeretettel lobogtatta. Hírlapi czikkei a tüzcsóva gyújtó hatásával borították lángba az ébredő nemzeti közvéleményt j s mindenkit akiben nemes érzés, honszerelem; j lakott, a cselekvés csataterére hivott, mert el- j érkezett a 12-ik óra utolsó negyede, a mikor a ! magyar népet meg kellett váltani minden áron, j I össze kellett zúzni csörgő rabbilincseit, hogy j szabad kezekkel, szabad elmével munkálja a I hazai föld barázdáit s abba lelkesedésével el-1 vesse a jövő boldogság, nagyság csodatermésü j magvait.

1000 évvel ezelőtt-á kereszténységhez kellett, ma az európai általános culturához kell csatlakoznunk, ha a müveit népekkel közösségben tovább élni és boldogulni akarunk. Félre a megkövesedett előítéletekkel, melyek nemzetrontó halálos ellenségek, előre félelem nélkül a szabadság, egyenlőség tágas televény földjére.

Jutalma börtön lett. A kormány 1837. május 5-ón elfogatta. És Kossuth a börtönben teremtette meg jövő politikai programmját s itt nőtt forradalmi alakká, a ki vérrel, karddal is kész kivívni nemzete függetlenségét.

1840-ben indult meg a Pesti Hírlap, melyben páratlan erejű és szépségű, színes, tüzes czikkeivel minden téren korszerű reformot, újjáalakulást hirdetett.

A közteherviselés kérdésében félelem nélkül menydörögte oda a húzódó nemességnek, hogy jól rendezett államban sz adótól való mentesség polgári lealacsonyitás. A szabad, nagy államokban csak a szolgától és a koldustól nem kivánnak adót, mert semmi, sem adnak neki, nekünk az édes hon anyatejónek tejszínét adá s mi éppen ezért nem adózunk.

Legfény7esebb diadalait azonban Kossuth az 1847—48-iki országgyűlésen aratta, melyre Pest vármegye 1847. okt. 17-ón követéül óriási lelkesedéssel megválasztotta. Kossuth a kormány s ellenségeinek támadása elől egy Ízben már falura, Tinyére vonult, de barátai s a nemzet akarata a közpályára visszahívták. Visszatért s e lépése döntő volt a nemzet életében.

Ezen az országgyűlésen fejlődik ki varázson egyéniségének teljes jelentősége és suly7a, itt nő azzá az óriássá, ki ellenállhatatlan, mindenkit elragadó ékesszólásának erejével, hevével hatalmába keríti a sziveket, az elméket s mesés mindenhatósággal tereli a hallgatóságot tetszése szerinti irányba. A szónoki művészet tökéletesebb remekeket alig alkotott, mint Kossuth Lajos s nincs szónok a világon, aki fényesebb győzelmekkel, sikerekkel dicsekedhetnék, mint ezen Istenadta lángósz. Cicero. Demosthenes meghódította a senatust, a római népet, a görög nemzetet, Kossuth meghódította a világot. Idegen nyelven rajongó mámorba

sodorta a szabad Amerikát, a büszke Albion higgadt, hideg vérü fiait s játszva döntötte meg kormányát a népgyüléseken, hogy ott a magyar szabadságnak kedvező minisztérium alakulhasson. Férfiúi feltűnő szépsége, mély tüzű égszínkék szeme, lágy, majd zugó erővel dörgő érczes hangja, a meggyőződés heve, az ügy igazsága diadalát mindenkor biztositá. Mint államférfiu, mint a szabadság törhetetlen bajnoka nagy7 marad a történelemben, de mint szónok is fenomenális, ritka alak a világhistóriában. Először a felirati vitában szólal fel, követeli a tiszta personalis uniót, biztosítani akarja Magyarország teljes függetlenségét, alkotmányos szabadságát s miért nem ? Hiszen Svéd- és Norvégország csak personális unióban vannak és mégis erősek s boldogok. Kossuth igy szól: Lelkem egész megyőződésével ismétlem, mit a rendek táblája 1844-ben kimondott, hogy a magyar alkotmányos élet teljes kifejlődése az örökös tartományok mellett lehetséges . . . Az lószen a Habsburg ház második alapitója, ki a régi rendszert coustitucionális irányban refor- málandja. Hatalmas beszéd volt s a feliratot az ö indítványa szerint fogadta el az alsó tábla.

Ez volt Kossuthnak első parlamenti nagy diadala. Kossuth felszólalásai ezután mindenben irányt adókká váltak.

1848. febr. 24-én Párisban kiütött a foria- dalom. Elűzték Lajos Fülöpöt, kikiáltották a köztársaságot. Lázas izgalom vonult át az egész Európán. A nép mindenütt alkotmányos szabadságot sürgetett. Kossuth felhasználta a ked- vező időket s 1848. márcz. 3-án egy gyönyörű beszéd keretében megtette indítványát a nép- képviseleti alkotmány s a független felelős minisztérium törvénybe iktatása iránt. Indítványában ezeket mondja : Mi rajtunk egy fojtó gőznek nehéz átka ül, a bécsi rendszer csontkamarájából egy sorvasztó szél fu reánk, mely idegeinket megmerevíti és lelkünk szárnyalására zsibbasztőlag hat. Emeljük fel politikánkat a hely7zet színvonalára, merítsünk erőt a dinasztia iránti hűség érzetéből a nagy7 körülményekhez illő nagyszerű határozottságra. Tudom én. hogy az elvónhedt rendszernek, mintáz elvénhedt embernek nehéz megválni egy hosszú élet eszméjétől. De midőn az alap hibás, a dőlés fátuma kikerülhetetlen.

... Mi reánk, halandó ember gyarlóságai befolyást nem gyakorolhatnak. A nép örök, öröknek kívánjuk a nép hazáját s öröknek ama dinasztia fényét, melyet uralkodónknak ismerünk.

. . . Dynasztia iránt, mely népeinek szabadságára támaszkodik, keletkezni fog mindig lelkesedés, mert szívből hü csak szabad ember lehet. Meggyőződésem, hogy dinasztiánk jövendője a birodalom . . . népeinek . . . egyesüléséhez van kapcsolva s ezt csak az alkotmányosság ragasztéka teremtheti meg !“ A felirat az alsó táblán elfogadtatott.

Időközben, márcz. 13-án Becsben is kiütött a forradalom s a kormány intésére a feliratot a felsöház is elfogadta márcz. 14-ón, melyet az uralkodónak egy fényes vegyes küldöttség nyújtott át márcz. 16-án. Kossuthot Bécsben, hol németül beszélt az őrömittas néphez, tüntetőleg ünnepelték s ő nem tévedett, mikor később azt mondta, hogy a dinasztia sorsa ekkor tenyerébe volt letéve.

Márczius ) 7-én végre gróf Batthyányi Lajos, az első felelős miniszterelnök ki volt nevezve s Kossuth emberfeletti erőfeszítései, törhetlen buzgólkodása, lázas tevékenysége, páratlan küzdelmei, melyekben szive sok sebet kapott, czélt értek. A feudális Magyarország sírba szállt, a régi kerékkötő államszervezet szerte hullott s helyére lépett az ifjú, pezsgő óleterejü, nagy reményekre jogosító, democratikus Magyarország, hol minden ember szabad polgár, szabadon dolgozhatik a hazáért, (s a pálya szabad előtte a legmagasabb polezig) a hol mindenki egyenlő a törvény előtt s jogban, kötelességben egyaránt osztozik.

E korszakalkotó nagyszerű eredmények az ő hervadhatatlan érdeme, bár ez érdemet szerényen nem vállalja, midőn 1882-ben, a mikor 80-ik születése napját az egész ország országos ünneppel ünnepelte, Kolozsvár üdvözlő beszédére igy válaszol: „Az igazságérzete nem engedi elfogadnom a t. bizottság azon szavait, hogy „én gyújtottam meg a szövétneket, mely honunk újjászületése korszakát bevilágitá . .

A mi meggyujtá az, a nagy hatalom, melyet korszellemnek neveznek, nagy hatalom, mert nem véletlenül születik, hanem nemzedékről