Szamos, 1902. augusztus (34. évfolyam, 62-70. szám)
1902-08-28 / 69. szám
XXXIV. évfolyam. Szafmár, 1902. csütörtök augusztus íio 28. 69-ik szám. SZAMOS. Vegyes tartaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. > A SZATMARMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖN Y& Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám éra 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak czatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Á közigazgatás basáskodása. (Levél a Szerkesztőhöz.) • Tekintetes Szerkesztő Ur! A közigazgatás basáskodó eljárásának már többször voltam tanúja s mint a közügy iránt némi érzékkel bíró ember, nem egyszer emeltem fel szavamat. Reményiem, épen a közügy szempontjából e becses lap hasábjain rámutathatok egy közelebbről tapasztalt esetre, mely jellemző közigazgatási eljárásunk állapotára. A „ Szamos“ aug. 14-iki száma hírrovatában röviden már fel volt említve, hogy Szamos-Kóródon, a legközelebbi jegyzőválasztás alkalmával a hivatalos hatalom megakadályozta, illetve kijátszotta a körhöz tartozó községek szabad választási jogát. Magát a tényt szárazon adta elő a rövid hirrovati közlemény. Itt megállni azonban nem lehet. A hivatalos hatalommal való visszaélés oly sűrűén tapasztalható s oly általános, hogy nem csoda, ha a nép hite teljesen megrendül jogainak szabad gyakorlatában s a jelöltek is az u. n. Jog, törvény és igazság korszakában“ ezeknek épen ellenkezőjét kénytelenek tapasztalni. Nyolcz pályázó volt a szamos-kőródi jegyzői állásra. Ezek közül kettő volt olyan, kiket a szamoskóródi s a hozzátartozó 3 község választói, mint kifogástalan egyéneket személyesen is ismertek s a kiket e községben tekintélyes pártok támogattak volna. A választókat azonban, közel a választásidejéhez egy kis meglepetés érte. Tudomásukra jött ugyanis, hogy Szi’ágymegye főis- páni titkára egy olyan protegáltját akarja megválasztatni, ki már fegyelmi utón volt egy Ízben állásától fölmentve s ennek érdekében a szatmári járás szolgabirói hivatala ’ mozgósittatott. Nevezett hivatal egyik tagja napokkal a választás előtt meg is jelent a községben a protegált jelölt érdekében s a birókkal annak rendje-módja szerint tanácskozott Idáig a dologban még semmi (eltűnő sem volna. Ott, hol a nepotizmus oly mélyen gyökerezik, s oly messze tudja terjeszteni karjait, mint vármegyénkben, talán épen az volna a feltűnő, ha hasonló kísérletek elő nem fordulnának. A basáskodás ott kezdődött, hol a kapaczitálás meddő maradt. A pártok szilárdan ragaszkodtak jelöltjeikhez; községeik sorsát ismeretlen és előretolt egyének megválasztásával újabb koczkára vetni nem akarták. Nem is csoda, mert e körjegyzőségnek 22 év alatt már egy féltuczat jegyzője volt s e hosszú időn át volt alkalma sajnosán tapasztalni a választási mizériák következményeit. A szolgabiró. látva a választóknak szilárdságát, vagy közigazgatási nyelven szólva : „makacsságát“, azt hitte, legegyszerűbben úgy segit a dolgon, ha a községeknek két favoritját minden képzelhető indoklás nélkül napirendről egyszerűen leveszi s a maga ki- vatalos emberét jelöli. Hogy azonban mégis némi íügefalevél-dekorum is meg legyen, egy mondva csinált, hevenyészett pályázót is jelölt vele szemben, ki megválasztása esetén úgy is lemondana s a hivatalos jelölt egyedül marad. A választók elég humorosan fogták fel a dolgot. Azt az egyént választották meg, kit sem a hivatalos hatalom, sem önmaguk nem akartak. Nincs jogom jóslatokba bocsátkozni: jól jártak-e a választással, vagy rosszul. Ez a dolog érdemére tulajdonkép nem is tartozik. Hanem ezzel szemben igenis, közállapotunkat mélyen érdeklő kérdés az: miféle bölcseséggel s miféle elfogadható indokolással lehet egyszerűen kizárni a pályázatból olyan egyéneket, kik a pályázatra minden tekintetben kompetensek, kivévén azt a körülményt, hogy a hivatalos hatalom protek- cziójával nem dicsekedhetnek? Mi módon lehet a hivatalos hatalomEgy szegény ifjú története. — Irta: Pallos Árpád. — Egy tikkasztó forró nyári délután, mikor a nyaralók, a hőségtől elerenyedten lefüggönyözött, sötét szobákban kerestek menedéket, vallotta meg szerelmét, mely ép oly tüzes, ép oly sorvasztó volt, mint az irgalmatlanul letüzö nap sugár a. A lány tágranyitott, bámuló szemekkel tekintett reá. Meglepődött a vallomáson, daczára annak, hogy rég sejtette, mi viharzik az ifjú belsejében. Öröm, boldogság áradt ki a bámuló szemekből. Odaadással dőlt az ifjú kebelére s az első, az igazi mámoritó csók pecsételte meg fogadalmukat, hogy örökké, örökké szeretni fogják egymást. Semmi sem választhatja el őket — csak a halál. S az ifjú hitt. Hitt a leány szerelmében s abban, hogy meghalna, ha a lány nem lehetne az övé. Gyorsan múltak a napok. A boldog, vi- szonzott szerelem perczekké változtatta az órákat s a nyár, a bűvös-bájos nyár, ártatlan örömeivel oly gyorsan siklott tova, hogy észre se vették, midőn a rózsalevelek fonj'adtan hullottak alá s sárga levél zörrent meg a lábuk alatt. És beköltöztek a városba. A nagy, nyüzsgő forgatagával mindent elnyelő rengetegbe. Hogy eitünt egyszerre a boldog bizalmaskodás, a kellemes folytonos együttlét. A város kötelező társadalmi formái, mint rut hernyó a faleveleket, egyszerre megemészték azokat s helyökbe a rideg, kimért udvariaskodás lépett. De mindezek nem hidegitették el a fiatalok szivét. Ők továbbra is egymásért éltek, minden gondolatuk szerelmükkel foglalkozott s szőtték továbbra is a jövendő csillogó fellegvárait. Ritkábban találkoztak egymással. Még itt- ott feltünedezett egy-egy derűs nap szerelmük felhős égboltozatán, de a nyár folyamán megszokott boldogság gyors léptekkel iramodott tova, hogy mind messzebb s messzebb tűnjön a láthatárról. Egy napon halálsápadtan tette le az ifjú a hírlapot. Arcza színtelenebb lett, mint a papír, melyről még halálos Ítéleténél is lesujtóbb hirt olvasott. A lányt, kit szeretett, a lányt, kinek szerelmében egy perczig sem kételkedett, más jegyezte el. Hideg borzongás futott erein keresztül. A halál fuvalata volt. Görcsösen nyúlt a fegyverhez, mely asztala fiókjában elrejtve volt. Sötét szándék érlelődétt meg agyában. Pusztuljon el, ha már boldog úgy sem lehet. Pihenjen meg, mintsem végigjárja a szenvedések Golgotháját. Igaz. hogy ö soha egyeilen szóval sem emlité a lány előtt, hogy várjon reá, avagy biztatta volna, hogy feleségül veszi. A nagy szerelem s a viszonzás boldogsága egészen el- feledteté vele e kérdéssel foglalkozni. S most kétszeresen fájt a csapás. Hirtelen, váratlan érte öt. Anélkül, hogy valami előkészítette volna rá. Mit csináljon ? Vonja kérdőre a lányt hűtlenségéért ? De van-e joga ehhez ? Nem természetes sorrendje a dolgoknak ez igy, a mint bekövetkezett ? Nem-e ő maga okozta saját balsorsát nemtörődömségével? Hiszen módjában lett volna megkérni a lányt. Nyilván vártak is a szülök, hogy nyilatkozni fog. De ö nem is gondolt erre a lehetőségre. Most már nem marad más hátra, mint beletörődni a változhatlanba s igyekezni nem nevetségas színben tűnni fel a világ előtt. Ilyes gondolatok kavarogtak agyában, miközben a fegyvert ismét fiókjába rejtő. Felöltőjébe burkolódzott lassú, nehézkes, ingatag léptekkel hagyta el a szobát. Az utcza lármás zaja egy percze kijózanította. Éji pillék, csillogó szemeikkel reá kacsintva, surrantak el mellette. A zenés kávéházak harmonikus nesze kábitólag hatott feldúlt idegrendszerére. A honnan a legnagyobb zaj hallatszott, a honnan a legfényesebb világosság sugárzott ki az aszfaltra, oda tért be. Tényleg csak INGÜK JÓZSEF zati czikkeket és katonai fölszereléseket. szabó üzletében szerezhetjük be hazai és angol gyártmányú gyapjú- szövetből készült legjobb szabású tavaszi felöltőinket, és öltönyeinket. Hol papi öltönyök Ós reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Készít sikkesszabásu egyenruhákat; raktáron fart mindennemű egyenruhá- Szatmár, Deák-tér. (Városnáz-épület.) -
