Szamos, 1902. augusztus (34. évfolyam, 62-70. szám)
1902-08-28 / 69. szám
nak a nép bizaimáí a maga részére megnyerni, mikor igy, minden hivatalos takaró nélkül egész meztelenül engedi szemlélni a basáskodás félreismerhetetlen lólábait? Hiszen úgy is van elég módja a hivatalos hatalomnak arra, hogy szándékát, czélját a paragrafusok tömkelegébe rejtse. Miért idézi fel maga ellen ily kihivóan a reakcziót? De másfelől méltán kérheti számon a hivatalos hatalmat a jegyzői állás tisztessége, a pályázat komolysága is. Ha a pályázó tisztviselő, vagy helyettes jegyző látja, tapasztalja, hogy az erőszak minden megtorlás nélkül vághatja útját előhaladásánaks állásba jutásának: csak természetes következmény, hogy az ambi- czlónak, a lelkiismeretes kötelességteljesités- nek rugói meggyengülnek, ha a pályázónak komoly, becsületes törekvése, sikerébe vetett reménye már idő előtt szétloszlik A jegyzői állás csekély dotáczioja, nagy felelősséggel járó hivatali terhe s a községek sorsával kapcsolatos működési köre nagyon is megköveteli, hogy ezen állások betöltésénél az egyének arravalósága, képességei szolgáljanak irányadó alapul s a köz- igazgatás egyik legtöbb oldalú ágát bénítja meg minden olyan törekvés, mely a protek- czió hatalmaskodására támaszkodik. A szamos-kóródi jelölés is egyik typi- kus esete a közigazgatási basáskodásnak s ha e helyen körülményesebben is szóvá tettem, szándékomban az a remény vezérelt, hogy az eset nyilvános tárgyalásával a közvéleményt a hasonló esetekkel szemben ezzel is némi ellenállásra irányítsam. Mert meg vagyok győződve, hogy csupán az erős közvélemény megalakulása vethet némileg gátat a hivatalos hatalom basás- kodásainak. Mennél inkább tördeljük a protekczió szarvait, annál rendezettebb viszonyok közt lesznek községeink s annái kevesebb lesz azon közigazgatási tisztviselők száma, kik folyvást a fegyelmi eljárások hajójában eveznek. Hazafias üdvözlettel maradtam a tekintetes Szerkesztő urnák Spectator, A sürgő-forgó pinczérkad egy perez alatt fosztotta meg kalapjától, botjától, felöltőjétől s a másik perezben már ott párolgott előtte az illatos tea forró gőze. A czigány prímás mind közelebb, közelebb férkőzött az uj vendéghez, kinek arcza messziről tükrözte a nagy fájdalmat, a keserűséget, mit benne a lesújtó hir okozott. Már egészen mellette húzta az édes, bus hallgató nótákat. Huzta-huzta mig csak köny nem csillant a vendég szemében. Az egész kávéház közönségének figyelme a szomorú ifjú felé fordult s csillogó szemű szép asszonyok tüzes pillantásokat löveltek feléje. Az éles szemsugarak kereszttűzbe fogták, a czigány vig dalba kezdett s a szomorú ifjú arcza mind jobban és jobban kiderült. Egy szőke, molett asszonyka ugyancsak nem fukarkodott mosolyával s egész arzenálját az asszonyi kaczórságnak indította ütközetbe, hogy az ifjút felmelegitse. Ez sem volt fából s alig telt el egy néhány perez, feledve volt a bánat, feledve az esküszegés, eljegyzés, minden, mi a másikra emlékeztetett, s előtérbe nyomult teljes erejével a hódítási vágy . . . Á következő napon ugyanazon hírlapban, melyből előtte való nap még a halálitóletónél is fájdalmasabb eljegyzési hirt olvasta, egy apró hirdetés jelent meg a következő szöveggel : Azon szőke, molett hölgy, ki a Raguza kávéházban oly barátságos pillantásokat lövelt a czigányDyal huzató barna fiatal ember felé, kéretik, hogy ismerkedés hol és mikor lehetséges ? Szives választ „Megtört szív“ jelige alatt poste restante kér ismeretlen imádója. Äz önálló vámterület mellett. Zilahon, augusztus 20-án, az önálló vámterület érdekében népgyülés volt, melyen Ga- bányi Miklós országgyűlési képviselő a következő beszéde, mondta: Tisztelt Polgártársaim! Az előttem beszélt Lengyel Zoltán, a zilahi kerület országgyűlési képviselője, t. képviselőtársam, az önálló vámterületre, vagyis a mai nagy népgyülés tárgyára vonatkozólag a legkimeritőbb magyarázatokat adta, elannyira, hogy én kénytelen vagyok röviden, minthogy az általa előadottakat imételni nem akarnám, csak a következőket hozzátenni a már elmondottakhoz : A mohácsi vész, a nagy-majtényi szerencsétlenség és a fegyverletétel Világosnál, mind borzasztó csapásai voltak Magyarországnak, a mi édes Hazánknak. De úgy a mohácsi vész, valamint Nagy- Majtóny és Világos után a magyar nemzet a köztük levő időközök alatt még mintegy megedződött a sorscsapásokra és azok elviselésére j s kiheverte egyiket is, másikat is, harmadi-1 kát is. Az 1867-iki kiegyezés a legnagyobb csa- j pás Magyarországra s ha még most is engedi J a nemzet, hogy a Széli-kormány a Korona ellentmondást nem tűrő akaratára tiz évre ismét közösségben hagyjon és lekössön bennünket j Ausztriának, akkor a nép tönkre jutván, még j nagyobb mérvben vándorol ki s a magyar föld j idegen kézre jut. Magyarország megszűnik s | Ausztria tartományává lesz. Azért tartunk mi független 48 as Kossuth- pártiak népgyüléseket, hogy világosítsuk fői Önöket a dolog mostani állásáról, a Széli-kormány, mely kormányban az egész ország any- nyira csalódott, eladja a hazát Ausztriának tiz évre, annak az Ausztriának, amely, midőn 1848-ban a magyar szabadság harezot a legna gyobb erőfeszítéssel sem volt képes elfojtani, holott nálunk 14, 15, 15 éves s idősebb, de tanulatlan, kiképzetlen fiatal emberek ezer számra küzdöttek az Ausztria fegyelmezett, roppant hadseregével szemben, a helyett, hogy elismerné a magyar hősiességét, örvendett volna annak, hugy ily hős nemzet szomszédja van, kiegyezett volna velünk, elment az orosz czárhoz se- I gitségért könyörögni. Ott meghallgattatásra előbb nem talált, de meg volt ijedve az osztrák kormány s meg- | ijessztette az oroszt is, mondváz : „Most ezt a i rebellis magyar népet, minthogy már ki van- , nak gyengülve a sok harcztól, tönkre tehetjük, ! mig ha ez alkalmat elszalasztjuk, ez a kuruez 1 nép elfoglalja Ausztriát, s ha megharagszik, | vagy kedve jön hozzá, még Oroszországot is hübéressévé teszi!“ Ez volt a fő ok, amiért rövid pár nap alatt százezer muszka jött segítségére az oszt- ! ráknak szabadságharczunk elfojtására. De itt volt az Isten ujja; anélkül, hogy i az orosz ágyuszót hallott volna, vagy puskapor- i szagott érzett volna, döghalált adott rá a jó Isten s mint a fölállított kéve, ha a szellő lengedez, úgy hullott az orosz katona. S igy evvel a nagy haderő segítséggel I sem volt képes Ausztria szabadságharezunkat elfojtani, hanem Gorge}' Arthur, a hazaáruló fővezér adta el az országot s tétette le a fegyvert a többi tábornokok ellenzése daczára, s szolgáltatta ki a 13 hős tábornokot Ausztriának és Ausztria a hóhérnak. Most is azért követ el az osztrák, nem j kiméivé pénz vagy bármi áldozatot, a magyar í nép kiirtására mindent, mert fél tőlünk s 67 j óta a kormányaink is, u. m. Tisza, Szapáry, ! Bánffy s a mostani Széli-kormány folytonosan eladták az országot Ausztriának. A Wekerle 1 polgári minisztérium, mert ezt nem akarta, I megbukott. Adtak neki nagy, tekintélyes hiva- ! talt s elhallgattatták. Mozduljon meg tehát a zilahi választókerület s vele az egész Szilágyvármegye s ha a | kormány eladta is a hazát tiz évre az osztrák- ! nak, kerületenként, vármegyénként mozduljon meg tehát az egész magyar nemzet az önnön maga jól föl fogott érdekében s követelje az Önálló vámterületet feliratban a képviselőháztól s bízzék a független 48-as Kossuth-pártban, a mely párt, ha tudja, hogy a nemzet a háta megett áll, parlamenti forradalmat fog csinálni s a kezében levő alkotmányos eszközökkel tehetetlenné teszi a Széíl-minisztériumot s olyan kormánynak kell jönni, a mely Magyauország- nak az önállóságát, függetlenségét s folvirágo- zását akarja munkálni, elősegíteni és kivívni! A mai magyar kormány az ország drága pénzen tartott szolgája Ausztriának Van tisztelt Polgáriasaim, egy nagy, hatalmas pártfogónk, a magyarok jó Istene. 0 kegyesen tekint reánk s velünk van. Benne bizzunk s cselekedjünk 1 Evvel végzem tisztelt Polgártársaim, ha Isten velünk, ki ellenünk 1 ? HÍRROVAT. * Lauka Gusztáv halála. Nyolczvannégy év súlya alatt sem görnyedt meg a legvidámabb magyar trubadúr. Jó kedve, vidám elméssége elkísérte a halálos ágyáig a humoristát, nótázó kedve a lantost, lelkesedése a poétát. Az agg iró mintegy 4 hónappal ezelőtt influenzába esett; ezt a bajt sikerült kihevernie, de egészen ki nem gyógyult belőle. Augusztus elején ágynak esett s abból nem is kelt föl többé. Szombaton délután lehelte ki lelkét Nagybecs- kereken. Lauka Gusztáv született Vitkán, Szatmár vármegyében, 1818. julius 20-án. Hároméves korában atyjával, aki uradalmi főmérnök volt a Károlyi grófoknál, Erdődre kerülvén, az iskolák megkezdésével tizenkét éven át mindig e helyen, szülei házánál töltötte a szüneteket. Elemi és középiskoláit Kassán, Nagy-Károlyban és Szatmári, a bölcseletet és jogot Pesten végezte. Atyja kívánságára gazdatiszti pályára lépett, de csakhamar abbanhagyta pályáját s az irodalommal kezdett foglalkozni. Első irodalmi kísérleteit még 1838-ban kezdte. 1847-ben Pozsonyban az országgyűlési ellenzék egyik jegyzője lett, 1848- ban pedig a honvédelmi társaság jegyzője és Kossuth bizalmas főfutárja, 1849-ben Debreczen- ben a belügyminisztériumban titkár volt, ez év elején egy portyázó csapatnak Szatmár, Ugocsa és Bereg vármegyékben szervezője, végül Riskó Ignácznak, mint kormánybiztosnak hadsegéde. Tollával is szolgálta a szabadságharcz ügyeit, 1848-ban az első magyar élcziapot szerkesztette Charivari névvel, mely három hónapig állott fönn. A forradalom után egy ideig bujdosott, majd Kende Zsigmond szatmári megyefőnök rokona maga mellé vette főnöki titkárnak, hogy az üldözések ellen védve legyen. 1851-ben nőül vette Stockinger Antóniát és szaniszíói magányába vonulva, három évig csak családjának és az irodalomnak élt. Leginkább Császár Ferencz Pesti Napló-jába és Nagy Ignácz Hölgyfutárjába dolgozott. Verseket is irt, de még több humoros elbeszélést, ritka tevékenységgel és sikerrel. Végre kéuytélén volt ismét hivatal után látni és 1854-ben fogalmazó lett a közigazgatásnál Szatmári, 4855-ben Nagyváradra ment az úrbéri törvényszékhez jegyzőnek, ahol 1860 ig maradt, 1863-ban Pálffy Móricz kormánya alatt az állami sajtóosztályt vezette s e minőségében sok kedvezményt nyújtott az üldözött íróknak. Pálffy eltávoztával kilépett a hivatalból, de az alkotmányos korszak alatt újra sajtóügyi előadó volt 1832-ig, mikor Hertelendy főispán meghívására Torontál vármegye levéltárosi állását foglalta el. Azóta állandóan Nagybecskereken lakott, ahol a Torontál czimü vármegyei hivatalos lapot is szerkesztette. Amellett a szépirodalommal is lankadatlanul foglalkozott. Általán első fellépésétől haláláig alig volt szépirodalmi lap, zsebkönyv vagy más vállalat, a melybe ne dolgozott volna. Önálló munkái: Versek 1841—45 (Nagy- Károly 1846); Martialiák (Pozsony 1847); Falusi éjszakák (u. o. 1847); Karrikaturák (Pest 1847); A XIX. század szabadelvei (1848-bau elkobozták); Dongó (1848-ban elkobozták); Comedia é3 Tra- goedia (Pest 1851); Vidék (társasóleti szin- és arányrajzolatok); Megtörténtek és megtörténhe- tők, Szellemi szikrák, A jó régi világ (beszélyek), Költemények, Amit a nők legjobban szeretnek, Münchhausen (vers rajzolatokkal), Újabb novellák, A múltról a jelennek, Emlékjegyzetek, Őszi rózsák (versek), A gondatlanok, A vérpad titkai. Regények: A bölcső titkai, Az Amácziak és Bubelinyiek, A szinivilág titkaiból. Pásztortüz és lidérczfény, A Basabidi család. Irt egy drámát Zorzinák czimmel és egy kis vígjátékot, amelynek Mama a czime. * Szirmai Imre Szatmáron. Szombaton, e hó 30-án a Pannónia dísztermében Szirmai Imre, a budapesti népszínház hires művésze házi művészeink szives közreműködése mellett
