Szamos, 1902. augusztus (34. évfolyam, 62-70. szám)
1902-08-24 / 68. szám
XXXIV, évfolyam. Szatmar. 1902. vasárnap augusztus fee 24 68-ik szám, SZAMO Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMA RMEGYE [ GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Egyes szám ra 20flllér. Mindennemű dijak -zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Ä hegyi vasút. Nem csekély dologról van itt szó. Csudáim se lehet, hogy a helyi lapok úgyszólván kivétel nélkül foglalkoznak a hegyi vasút egy főbenjáró — elhamarkodásával. A közvéleménynek, a város egyik nagy érdekének, de legkiválóbban a hegyi vasút jövőjének tesznek ezzel szolgálatot. Mert annyi bizonyos, hogy a hegyi vasúti-társaság vezetőségének szeme van és még sem lát, füle van és még sem hall. A helyi sajtó, a mint a vasúti menetdijat ej yszerre oly magas perczenttel felemelte \ társaság, nyomban jelezte, hogy ez nerr jó leszen igy, hogy a merész lépés élt. ved útjában. A vezetőség időről- időre n 2ggyőződhetett, hogy az utazó közönség fogy. Jól megismerhette a hegyi nép hai gulatát is, meg a szatmári szőlőbirtokosok :t is. De azért nem tágított, úgy látszik, nem fog tágítani még egy ideig. Hát hiszen ő lássa. A sajtó tisztaszándéku megnyilatkozását lehet semmibe sem venni. Ám azért a sajtó teljesiti kötelességét. Mert a helyi sajtónak lelkiismeretbéli dolga őrködni a közérdek és a közvagyon felett. A hegyi vasút pedig nagyon is közelről érinti ám a mi érdekeinket. Tudomásunk szerint erre a vasútra mi kilenczvenezer forintot áldoztunk. Nagyon nehéz időben szakadt vállainkra ez a teher. De tartottuk vállainkat, mert nagy és szép czé- lunk volt. Virágzóvá tenni a Hegyet. Forrást nyitni egyik gazdasági ágnak. Tehát a vasúttal azt czéloztuk, hogy könnyűvé teszszük a forgalmat, kedvet és módot adván a birtokosoknak a szőlők rendes miveltetésére, felvirágzására. Áldozatkészségünktől egyelőre nem is vártunk más kamatot; egyedül az olcsó közlekedést. Hogy a gazdák erősödjenek. Szabadulhassanak az agrár-kőlesönöktől. Türelemmel viseljék azokat a befektetéseket, miket ez uj szőlő betelepítése kivan. Ha aztán majd a forrás a maga bőségében megnyílik, jut ám a hegyi vasúti részvényeknek is elegendő nyereség. A vasúti társaság azonban nem helyezkedett e reális álláspontra. Elkapta az az első siker. Megfeledkezett arról, hogy a vasút létesítésében a mi polgáraink keserves adózása is tekintélyes szerepet visz. Egyszerre, egy csapásra akarta kövériteni az ö nyereségeit. A hurt ugyancsak kiíeszitette Nem csuda, ha most már pattogni kezd. Nem egy hónap, hanem majdnem félesztendő bevételének adatai fekszenek előttünk. Tehác most már a számok beszéljenek. Azok a rideg számok mutassák meg, mennyire igazságuk volt a helyi lapoknak, mikor idejében megírták, hogy a vasúti-társaság — túllőtt a czélon. Ide Írjuk a hegyi vasútnak az 1901. és az 1902. esztendejének első öt havi bevételeit. Tehát a régi olcsó menetdijjal és a 90%-el felemelt díjjal való bevételeit: 1901. 1902. Olcsó díjazás. 90% leh írnelt díjazás. Január K. 7357 K. 6301 Február „ 7584 n 6109 Márczius „ 8097 6839 Április r 9299 7) 6556 Május „ 10770 n 10591 K. 43107 K. 36396 Tehát a 90°/o felemeléssel volt a vasútnak öt hó alatt 6711 korona vesztesége. Ha most hozzávesszük a Dónát napi bevétel különbözetet, a mi bizony meglehetős summa lehet . . . tisztán áll előttünk a hegyi vasútnak nemcsak jelene, de Nótás Panna és bolond Gedi. (Falusi történet.) Egy este künn ültem a kapuban, élveztem a csendet, mely ilyenkor rászáll a falura. Mellettem, a földön ült az öreg János bácsi, csöndesen eresztgetvén régi makrájából a füstöt. Valami énekhangot hozott a szellő a temető felől. Az ének bus volt, a hangjából ki lehetett venni, hogy mély bánat dala. Az öreg János a hangra nagyokat sóhajt, meg-meg köszörüli a torkát, mintha mondani akarna valamit. Kérdésemre, hogy ki énekel ott, — az öreg kivette szájából a pipát. Ingujjával kétfelé törölte fehér bajuszát, s a következő történetet beszélte el : — A szerelem, urfi, a szerelem tette azt, hogy az a szép szál legény, a kinek a faluban sem volt párja, most bolond. Az énekel ott a temetőben, egy síron, öt álló esztendeje minden este eljön kunyhójából, rádől a „nótás Panna“ sírjára, s dalol mindaddig, amig a szive engedi, a mig lelke annyira össze nem szorul, hogy lerogyik ott a sir mellett. Sokszor ott fekszik reggelig a fejfánál, úgy viszik a kunyhójába, a szamosparti fűz aljába. Az egész falu népe jól ismeri a „bolond Gedit“, tudja, miért bolondult meg. Sajnálja s a ki teheti, segíti, azzal, a mivel. Ott, a hol a Szamosnak az a nagy kanyarulata van, ott állott a Mácsi czigány háza. Ház volt az, de még a javából. Jó bandája volt az öregnek, sokat összehegedült vele. Abból építette azt a házat, mely olyan tiszta, rendes yolt, hogy a szolgabiró is belemehetett volna. Körülötte a kis kert tele volt virággal, szépen nyíló violával, hiszen a vén Mácsi szemefénye, egyetlen leánya, a nótás Panna öntözgette és ápolgatta azt. Ketten laktak a kis házban, az apa és leánya. Olyan szép volt az a Panna, hogy mikor vasárnap templomba ment, még az urfinak is megállót volna rajta a szeme. Rendesen piros virágot tűzött a hajába, mert az meg fekete volt, mint a sötét éjszaka. Búzavirág szeme mindig kaczagott; ha meg nótára gyújtott, csak úgy bomlottak utána a legények. Azért is nevezték el nótás Panuáuak, ha bánata, ha öröme volt, ő csak dalolt. Estéukint az öreg Mácsi elővette hegedűjét, Panna pedig mellé feküdt a gyepre, kék szemével nézte a holdat, a csillagokat . ■ . ilyenkor megzendült a nóta, végig szárnyalt a Szamos füzesén, örült, aki hallotta. Egyszer csak elhalt a nóta. Csendes lett a Szamos füze, elhallgatott a csalogány, a nótás Panna. Mácsi aratáskor beteg lett, cséplóskor már eltemették. Álló esztendeig gyászolta Panna az apját, csendesen, hallgatagon, némán. De az idő az ö sebeit is begyógyította. Régi kedve visszatért. Hangos lett a ház ismét. De most már ketten énekeltek. Az urasági kerülő, ki a Szamos túlsó felén lakott, a szép Gedi lett a nótás Panna vigasztalója. Alig jött fel a hold, Gedi ladikba ült s evezett át a kedveséhez, ki itt már ölelő karokkal várta. Boldogok voltak, mert szerették egymást. Gedi csak akkor tért haza, mikor már a Gönczöl rudja jót fordult, Panna ilyenkor mindig azt énekelte: Ne menj el, ne hagyj ilt, Majd meglátod, jobb lesz itt. Sokan irigyelték a nótás Panna szerencséjét, hogy olyan helyre legényt kap ; de biz’ nem lett abból semmi. Ismét néma lett a szamosparti csalogány, nótás Panna. Bánat, mély bánat honolt ott, hol a boldogság lakozott. Gedit elvitték huszárnak. Még csak egyszer dalolta nótás Panna, a mikor Gedi berukkolt : Ne menj ej, ne hagyj itt . . . Keserves volt ez a nóta, mert tán érezte, hogy itt hagyta öt örökre, a kit szeret, tán tudta, hogy nem fogja őt látni többé soha. De nem csak ö volt szomorú; Gedi is fájdalommal gondolt arra, hogy Pannát három esztendeig nem látja. Úgy érezte, hogy ha Pannát elvesztené, meg is tudna bolondulni. Talán jól érezte ? Messze vitték katonának. Még a levél is 8 nap alatt tette meg az utat. S egy-egy ilyen levél vigasztalta meg némileg Pannát. így teltek az évek. Egyszer csak elmaradtak a ieve- , lek. Megszűnt a hir. Panna fájó szivét csak jobban sebezték rosszakarói, kik a levél elmaradásának okául, Gedi hűtlenségét hozták fel. Panna csak sorvadt, beteg lett. Feltette magáTényleg csak INGL1K JÓM szabó üzletében szerezhetjük be hazai és angol gyártmányú gyapjúszövetből készült legjobb szabású tavaszi felöltőinket, és öltönyeinket. " ' " ' ‘ sí. — Ho1 _ szít sikl zati czikkeket és katonai fölszereléseket. Szatmár, Deák-tér. (Város 1 öltönyök Ós reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Ké- esszabásu egyenruhákat; raktáron (art mindennemű egyenruhágyenruhákat; ház-épület.) =
