Szamos, 1902. június (34. évfolyam, 44-52. szám)
1902-06-01 / 44. szám
alelnök búcsúzott el a halottól a következő szavakkal: Mélyen tisztelt halotti gyülekezet! Mióta ez a rideg koporsó egy minden szépért és nemesért lelkesedő kebelnek kihűlt szivét zárja magába, azóta egy igaz magyar emberrel kevesebb van a világon. Minden alkalommal gyász borul a mi szivünkre, midőn a magyar hazának egy hü fia kidől a nemzet napszámosai sorából, de a mi gyászunk most meg van hatványozva, mert nemcsak vármegyéuk kimagasló alakját, társadalmi életünk világitó fáklyáját, de gazdasági életünk úttörőjét, gazdasági egyesületünknek 1862. év óta összetartó kapcsát és szeretve tisztelt elnökét vesztettük el örökre. Ez a veszteség olyan nagy, hogy mi ezt most nem is pótolhatjuk és elmondhatjuk a a szentirás szavaival : „Lehullott a mi fejünknek koronája.“ Fájdalmunkban osztozik az egész vármegye közönsége, melynek egj'koron bölcs kormányzója voltál ! A kérlelhetlen sors kezének mélyen lesújtó csapása alatt azonban most már egyébre képtelenek vagyunk, mint hogy kegyelettel zárjuk szivünkbe a megboldogultnak emlékét és megőrizzük azt időtlen időkig; egyszersmind kérjük a Gondviselést, hogy ezen, a vármegyének talajában móiyen gyökerezett nagy múltú családfának elhervadt termékeny ága helyett neveljen nekünk a törzsnek uj hajtásaiból olyan vezérágat, aki nemcsak a családnak dísze, de vármegyénknek és társadalomnak a megboldogulthoz hasonló büszkesége és vezére legyen. Most pedig búcsút veszek tőled kedves halott a vármegye közönsége és a lelkedhez forrt Gazdasági Egyesület nevében. Nyugodjál csendesen babóraidon. Szeretetünk kiséri szálló lelkedet a túlvilágra is. Isten veled ! Báró Yécsev Józef elhunytáról, kinek halála mindenfelé igazi mély részvétet keltett, Budapesten megjelent családi, és a Szatmárme- gyei Gazd. Egyesület külön kiadott gyászjelentését e helyen adjuk közre: „Hajnácskeői és vécsei báró Vécsey Józsefné született cserneki és tarkeöi Dessewff'y Blanka grófnő csillagkeresztes és .palotahölgy saját, valamint'! gyermekei Eszter, — Mária csillagkeresztes hölgy és Mária Valéria Ő cs. és kir. Fensége udvarhölgye, — Lás zló cs. és kir. kamarás és tartalékos százados a 9-ik huszárezredben, — Miklós, — Pauline csillagkeresztes hölgy és férje nagymihályi és sztárai gróf Sztáray Sándor cs. és kir. kamarás és tartalékos százados az 5. huszárezredben, valamint gyermekeik Mária és Antal, — Magdolna özv. gróf Cebrian Istvánná csillagkeresztes hölgy — és Aurél; továbbá az elhunyt testvérei özv. kissennyei báró Sennyey Lajosné született hajnácskeői és vécsei báró Vécsey Erzsébet csillagkeresztes hölgy, — hajnács- keöi és vécsei báró Vécsey Miklós a magyar főrendiház tagja, — és özv. gönczruszkai gróf Kor- nis Miklósné született hajnácskeői és vécsei Vécsey Mária bárónő csillagkeresztes és palotahölgy nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatja, hogy forrón szeretett kedves férje, illetve atyjuk, ipja, nagyatyjuk és testvérük: nagyméltóságu hajnácskeői és vécsei báró Vécsey József v. b. t. t. a magyar főrendiház örökös tagja, cs. és kir. kamarás, a hadi érem tulajdonosa sat. sat. folyó hó 28-án, életének 74-ik, boldog házasságának 41-ik évében, hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után az Urban elhunyt. A ; megboldogult hült tetemei május hó 29-én délután fél 4 órakor Budapesten a gyászházban (Rökk Szilárd-utcza 24.) a róm. kath. anyaszentegyház szertartása szerint beszenteltetvén, Sárközön a családi sirkertben fognak május hó 30-án örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozat ugyanott a kegyúri templomban folyó hó 31-én fog a Mindenhatónak bemutattatni. Budapesten, 1902. május hó 28-án. Az örök világosság íényeskedjék neki!“ „A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület mély fájdalommal tudatja, hogy szeretett elnöke nagyméltóságu hajnácskeői és vécsei báró Vécsey József ur, v. b. titkos tanácsos, a magyar főrendiház örökös tagja, cs. és kir. kamarás, a hadi érem tulajdonosa, stb. érdemekben gazdag életének 74-ik évében május hó 28-án reggeli 5 órakor Budapesten elhunyt. A feledhetlen emlékű halott hült tetemeit május hó 30-án délután 3 és fél órakor helyezik Sárközön a családi sírboltba. Szatmár, 1902. május 30. Az Egyesület kegyelettel fogja őrizni emlékét V HÍRROVAT. * Fentartó testületi közgyűlés és tanárválasztás. Hegedűs Sándor, fentartótestületi elnök, f. hó 29-én d. u. városunkba érkezvén, az ev. ref. felső leányiskola és a főgimnáziumi épitkezés megtekintése után megjelent a szép számmal összegyűli, fentartótestületi közgyűlésen s 5 órakor azt. megnyitotta. Első tárgy a fogimn. igazgatótanács előterjesztése volt az építkezésekre vonatkozó munkálatról, melyet Bakcsy Gergely jegyző, ismertetett meg a közgyűléssel. A közgyűlés az építkezésre vonatkozó intézkedéseket teljesen jóváhagyta s elnöki előterjesztésre elhatározza, hogy afentartó- testiilet a vall. és közokt. miniszter részéről megígért 41 ezer korona építési pótköltség végleges biztosítása iránt a vall. és közokt. miniszterhez kérvény intéztessók. Ezután egy némely régibb keletű és okmányokkal kellően nem támogatott vagy bevehetetlennek bizonymit alapítvány törlése került tárgyalásra, mit a közgyűlés némi vita és kölcsönös felvilágosítások után elfogadott. A közgyűlés legérdekesebb tárgya két helyettes-tanszék betöltése volt, melyeknek egyikére magyar és német, nyelvi, másikra pedig rajztanárt kellett választani. Az előbbi szakcsoportra 5 pályázó volt, kik közül a pályázati föltételek szerint 3 tanárjelölt volt kandidálható : első helyen Osváth Ferencz, második helyen Magi Antal, harmadik helyen Dókán Sámuel, kik közül a fentartótestület egyhangú választása Osváth Ferenczre történt. A hely ettes rajztanári állásra 4 pályázó tanárjelölt volt, kik közül a pályázati feltételek szerint 2 nem volt jelölhető. Jelöltetett első helyen Hatvaui Béla, Hatvani Péter helyneli óvónak fia, második helyen Losonczy Jenő, kik mindketten az országos mintarajziskolát és rajztanár képzőt végezték. A közgyűlés egyhangúlag Hatvani Bélát választotta meg. A közgyü- j lés utolsó tárgyba volt a kötelező játék délutá- j noknak a jövő évben való megtartására vonat- | kozott. Hegedűs Sándor elnök végül hivatalo- ; san az elnöki helyről is megemlékezvén néh. I dr. Farkas Antal, ig. tanácsi elnök elhunytá- jról, indítványára közgyűlés az elhunyt érdemeit jegyzőkönyvben örökíti meg, s ugyanezen alkalommal üdvözli Kölcseyt Jánost az ig. tanács uj elnökét. Ezután a közgyűlés az elnök éltetésével véget ért. — Este Hegedűs Sándor tiszteletére a Pannónia éttermében igen szépen sikerült társasvacsora volt, melyen Pap Géza, polgármester, a tanári karnak és a városi tanácsnak több tagja vett részt. * Űrnapját május 29 én a róm. kath. szé- I kesegyházbau nagy fénynyel és pompával ünnepelték meg. A szertartást gazdag segédlettel Meszlény'i Gyula püspök végezte. A mise ! után a hívek nagy serege körmenetben indult a Pelőfi-köz előtt, az An(al Kristóf házábau és j a püspöki palota bejáratánál felállított lombsátrakhoz az oltári szentségről szóló evangéli- j umok meghallgatására. Az ünnepre úgy a közös, mint a honvéd-helyőrség is kivonult s j megadta zenekaii kíséret mellett az előirt disz- tüzeket. * Egyházmegyei rendkiviili közgyélés | fog tartatni junius hó 4-én, melyen az uj tisztvi- I selőket fogják fölesketni, ügyészeket, pénztárnokot, levéltárnokot stb. választani. * Az e-küdtek alaplajstromát az összeíró | bizottság 1903. évre egybeáilitotta. E lajstromba fel van véve a város határában lakó mindazon | férfi, a ki f. évben a 26-ik évét betölti, a magyar nyelvet érti, azon Írni és olvasni tud és évenként legalább 20 kor. egyenes állami adót | köteles fizetni, a mennyiben pedig időleges j adómentességet élvez, 20 korona egyenes állami I adónak megfelelő értékű vagyonnal bir, vagy az adózásra való tekintet nélkül, köztisztviselő, I lelkész, a magyar tud. akad. tagja, tudor, ok’Valami határsértés történt. Ebből aztán j elkeseredett küzdelem fejlődött. Szentesy már rég megunta ezt a fejtetőre állított állapotot, de hát idősebb létére csak nem engedhet a fiatalabbnak. Cserjési meg körülbelül úgy vélekedett, nagy udvariatlanságot követne el, megfosztva az idősebbet attól, hogy ő okosabb lehessen és engedjen. Lehet, hogy a fiatal ember csakugyan igazat mbndott, mert hiszen nagyon könnyen megtörténhetett vele az, hogy a leánynyal való találkozása óta azt is elfelejtette. Egymás mellett haladtak az utón. — Látja nagysád . . .“ — Kérem ón még nem vagyok olyan öreg, maga sokkal idősebb, szólítson csak egyszerűen a nevemen — Irénnek. — Látja Irénke, maga most az én foglyom — a birtokomon fogtam el. A lányka nevetett. Cserjési roszul fejezte ki magát és nem is mondott igazat. Érezte azt, hogy ő a fogoly. — Én irgalmas vagyok a foglyom iránt... megválthatja szabadságát egy szál virággal. — Hiszen ez közönséges búzavirág, aztán már nagyon elperzselte a nap — felelte a leány a kezében levő csokorra tekintve. A fiatal ember nem tágitott. Irén mosolyogva tűzte az egyik virágot a gomblyukába. — Igazán csekély a váltságdíjam . . . Cserjési azt a fonnyadt kis virágot nem adta volna birtoka összes búzaföldjeinek terméséért. Beszélgetve, pompás hangulatban érték el a tanyát. Cserjesi befogatott és pár perez múlva már ott robogott a könnyű kocsi velük a poros utón — a Szentesy kastélya felé. * * # Szentesyéknól már ekkor nagy volt a riadalom. Képzelhető hát milyen örömmel fogadták az érkezőket. Az idősebb Szentesynek megadatott az alkalom arra, hogy okosabb legyen, mert a fiatalabb Cserjési bevárta, a mig Szentesy kezet nyújtott neki! Általános volt a békülós ! Irént sem dorgálták meg, mert hátha megneheztel érte é? eztán egy szép napon ismét elszökik. Nem késtek el az ebédtől. Kinek jutott volna eszébe r mi, a mig nem tudta, hogy a kisasszony ho" . i. ,t. Most annál fokozottabb ótvágygyal láttak hozzá. A megbókült szomszédok közül egyik sem akart arra emlékezni, hogy valaha haragudtak volna egymásra. Ha történt is köztük egy kis félreértés, az is csak azért esett, hogy ne legyen olyan unalmasan egyhangú az életük. Az ügyvédek mérgesítették el a dolgot. Le is hordták alaposan a jogösmerőit alaposan. A szép leány csak mosolygott a beszédük felett. Az étkeket rendre dicsérte, de sehogysem tudott a Cserjési furcsa öltözékével megbarátkozni. Olykor-olykor nevetve mondta neki : — Jaj de furcsán néz ki maga . . .“ Ebéd után a két férfi átment a dohányzóba. Cserjési előállott és beszólt ilyeténképen: — Kedves Szentesy, adja nekem a leányát í fogom úgy beczézni, mint maga. Szentesy kissé elkomolyodott, aztán így felelt a Cserjési gomblyukában levő virágra czélozva : — Ugyan hova gondol ? Irén még félig gyermek, — kalászok közt rejtező kis búzavirág, annak pedig megárt, ha letépik és a forró napsugár erősen tűz reá. — Türelem . . . türelem . . . Ettőlfogva űzni, kergetni szerette volna Cserjési a lomha időt, hogy száguldjon előre gyorsan . . . olyan sebesen, a hogy ö óhajtja. Milyen gyűlöletes szó is ez néha : türelem ! Legjobb, legüditöbb és legolcsóbb ásványvizek a Szolyvai, Luhi Erzsébet és polenai gyógyvizek. Feltűnő gyógyhatással alkalmaztatnak: köszvény, vese, hólyag, gyomor, torok, tüdő és gége bajok esetén. Kapható füszerűzletekben és az uradalmi ásványvizbérlőségnél Szolyván (Beregmegye). — Prospektus ingyen és bérmentve.
