Szamos, 1902. május (34. évfolyam, 35-43. szám)

1902-05-04 / 36. szám

gével s már eszthctikai szempontból se mu- laszsza el senki, hogy közelről szemügyre vegye. Az építmény szép sikere bizonyára megnyugvással töliheti el azokat is, kik an­nak idején elvben az építkezés ellenére vol tak s hinni tudjuk, hogy azok az aggodal­mak, melyek városunk pénzügyi szempont­jából támadtak, az építkezés eme kiváló si­kerében s igy a hozzá joggal köthető vára­kozásokban elenyészni fognak. Az épület tervét Jámbor és Bálint budapesti műépítészek tervezték, kivitelében pedig Grünwald és Schiffer budapesti nagy vállalkozó ezég tett eleget a kivitel feltéte­leinek, mig a helyszínén a tényleges építke­zést magát Dittler Ferencz helyi építész- mérnök vezette, mint lőpaliér pedig Hofíer építész tettek kiváló szakértelmükről elisme­résre méltó bizonyságot. Legyen áldás e müven, az építőkön és azokon, kik városunkat díszében e monu­mentális épitménynyel is oly szép sikerrel emelték. Kisérje szerencse a bérlőt is, ki nagy vállalkozásának sikerét városunk kö­zönségétől méltán remélheti, A gazdasági munkások segélypénztára. — Az első esztendő. — Még csak egy éve annak, hogy az 1900. XVI. t.-cz. alapján életbe lépett az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztár. Mikor ez az emberbaráti intézmény megkezdte üdvös működését, mindenfelé igaz örömmel fo­gadták a magyar gazdasági munkásnak — a föld népének — ezt a leghivebb jó barátját. Az uj törvényt csakhamar elnevezték sze­gény ember törvényének, mert a józan magyar munkás gyorsan belátta, hogy ezt a törvényt csakis az ő javára alkották és fölismerte azt is, hogy egyedül ennek a törvénynek köszönheti, hogy most már biztosithatja magát a felöl, hogy elöregedésére munkaképtelensége idejére, nem kell koldusbotot fognia. Ez a törvény senkire sem erőszakolja, hogy tagja legyen a segitő-pénztárnak. Kinek-kinek kényére hagyja, hogy beiratkozik-e vagy nem iratkozik be a segitő-pónztárba. A törvényho­zás bölcsen járt el, amidőn abból indult ki, hogy akarata ellen senkin sem fog az uj tör­vény segíteni. ketéllet a sok arasznyi nagyságú emberektől és mindegyiknek arczán álarcz volt. Ijedten kapott homlokához a tudós, most érezte csak, hogy mi az, csupa ismeretlen elem­mel küzdeni. Most értette csak, hogy miért volt jóltevö angyala oly szomorú. De azért nem csüg­gedt, tudásának tudatában kezdett az álarezosokhoz beszélni. Ebben a pillanatban mintha az egész föld megmozdult volna: a nép elkezdett zúgni, majd a zugás ordítássá fajult, később elkezdték a tudóst ütni, dobálni, egyesek a földre akarták teperni. Ő sem hagyta magát. Rendre osztotta csapásait jobbra- balra, hullott az ellenség mint a polyva, de 5 mégsem birt velők, mert mindig újabb és újabb álarezosok érkeztek, kik bámulatos összetartást ta­núsítottak. A tudós érezte, hogy ereje lankad. Most már nem az volt a czélja, hogy magát megvédje, csak az, hogy az álarcz titkát megfejtse. Hirtelen felkapott egy törpét a földről. Le akarta leplezni a nyomorultat. Irtózatos dulakodás fejlődött ki körülte. A sok törpe álarezos mind a bajba került pajtás segítségére sietett. Mindhiába! A tudós még egyszer összeszedte erejét, és letépte az álarezot . . . A mint meglátta a törpe arczát, szivéhez ka­pott, végig terült a földön és meghalt. A józan magyar munkás saját sorsának maga a kovácsa. Nem szereti a minden áron való gyámkodást. Maga akarja megkülönböz tetni a jót a rossztól és most is bebizonyította, hogy szívesen sorakozik az egyedül az ö ja vára életbeléptetett intézmény vódszárajmi alá, mert a saját szemével látja, hogy ez az ember­baráti intézmény az ország legtávolibb vidé­kein is milyen nagy gonddal ápolja és istápolja azokat a gazdasági munkásokat, kik segélyére szorulnak. A segélypénztár egy évi működése világo­san bizonjútja, hogy a föld népét gyakran éri olyan baj, mely őt munkaképtelenné teszi és gyakran fordulnak elő olyan balesetek, melyek a földmives nép családját örökre megfosztják a kenyérkeresettől. Még csak egy esztendeje, hogy a segély­pénztár hasznos működését megkezdte és már eme rövid idő alatt 760 földmives jutott abba a szomorú helyzetbe, hogy jótéteményét kény télén volt igénybe venni. A segélypénztár min­den egyes esetben gyorsan gondoskodott a bajba jutott ember gyógykezeléséről és anyagi támo­gatásáról, hogy betegsége ideje alatt ne legyen kénytelen családjával együtt az irgalomkenyó- ren tengődni. A beállott baleset 58 földmivelőt megölt. Mind az 58 esetben a család a legnagyobb nyo­morban maradt hátra. A segélypénztár köz­ponti igazgatósága sürgősen intézte el az özve­gyek kérelmét és minden egyes esetben400—400 koronát szolgáltatott át a nyomorral küzdő csa­ládnak. A beállott baleset a segélypénztár tizen­hat tagját, a megejtett orvosi vizsgálat szerint, mindenkorra munkaképtelenné tette. Ezekben az esetekben a központi igazgatóság szintén a legméltányosabban és a legnagyobb gyorsaság­gal intézkedett és ma már mind a tizenhat munkaképtelenné vált tag élete fogytáig része­sül a törvény által előirt anyagi támogatásban. Ezek a számok világosan beszélnek és egytől-egyig hirdetik ennek az emberbaráti in­tézménynek szükséges voltát. Világosan látható ezekből a számokból, hogy a segély-pénztár rövid fennállása óta is már sok szerencsétlen embert mentett meg a koldusbottól és számbs özvegyet a kétségbe­eséstől. Az emberbaráti intézmény üdvös műkö­dése bizonynyal az oka annak, hogy a segély­pénztár tagjainak száma olyan gyorsan emel­kedik. Mert eltekintve attól, hogy az 1900. XVI. t.-cz. 8. § a alapján a gazdák által köte- tezőleg biztosított cselédek száma mintegy 500 000, a sególypónztárba beiratkozott rendes és rendkívüli tagok száma is már elérte a 13.000-et. A segély-pénztár igazi emberbaráti műkö­dése buzdította bizonynyal arra a királyi her- czegeket, főrendeket, a képviselőház tagjait, nagybirtokosokat, a különféle kulturális pénzin­tézeteket, a vármegyéket é községeket, hogy olyan nagy számban csoportosuljanak a segély- pénztár alapitó tagjai sorába. És bizonynyal ez ez az oka annak is, hogy az év végéig beirat­kozott 1000 alapitó tag 150.000 koronával gya­rapította azt a- vagyont, melynek egyedül az a hivatása, hogy a föld uépét támogassa, is­tápolja. HÍRROVAT. * A helybeli ev- ref. főgimnázium épü­letének régóta tervezett kibővítése és egy külön­álló alkalmas tornacsarnok építése megkezdődött. Ezen építkezésre annak idején 4 pályázat érkezett be és pedig a következők: 1. Hirsch Miklós hely­beli építész, — 2. „A szatmári ipari hitelszövet­kezet“, — 3. Csoportosult szatmári iparosok — és 4. a Grűnwald testvérek és Schiffer budapesti építész-vállalkozók pályázata. Az építési bizottság, illetve az igazgatótanács, mint legelőnyösebbet, a Grűnwald testvérek és Schiffer vállalkozók aján­latát fogadta el azzal a határozott kikötéssel, hogy nevezett vállalkozók kötelesek az egyes munkála­tokat (a kőmives munka kivételével) kizárólag szatmári iparosokkal készíttetni és az alapszerző­dés aláírásakor az egyes iparosokkal kötött szer­ződéseket előre bemutatni tartoznak. Nevezett vállalkozók ezen kötelezettségüknek is pontosan eleget tettek s az egyes munkálatok elkészítésével a következőket bízták meg: ács munkával Garda Ferenczet, asztalos munkával Mónus Lajost, laka­tos munkával Szentiványi Károlyt, bádogos mun­kával Maasz Henriket, üveges munkával Ösztreicher Tóbiást. Nevezett vállalkozók ajánlati főösszege végeredményében 62952.54 koronában állapítta­tott meg. Ezen kívül az eredeti tervből, valamint az ahhoz készített költségvetésből több oly munka maradván ki, melyeknek pótlása elkerülhetetlenül szükséges, ezeknek elkészítése is ajánlati egység­árak alapján állapíttatott meg. * Kirándulás. Dr. Vajay Imre és Dr. Fechtel János, a dalegyesület elnökei a dalár­dával julius hó első napjaiban concert-körutra indulnak. Hangversenyezni fognak a galicziai Earerncse nyaraló telepen, mely elragadó vidé­ken fekszik, Lembergben és Munkácson. Az előkészületek e toürra már erősen folynak. Hisz- szük, hogy az egyesületi élet ily vezetés mel­lett igazán pezsgő és sikerekben gazdag lesz. * Az állant vasúti nevelő-tápintézct. A m. kir. államvasutak nevelő tápintézeteteiröl, az igazgatóság megbízásából Nagy Józsa tit­kár ismertető munkát irt, melyben városunkra vonatkozólag a következőket mondja : Egy har­madik uevelő-tápintézet létesítése iránt is tör­tént a m. kir. államvasutak igazgatósága részé­ről intézkedés. A szegedi és kaposvári tápinté­zetek pályázatai alkalmával kiderült ugyanis, hogy közel 800 olyan gyermek nem talál elhe­lyezésre, akiknek szülői idegen nemzetiségek között tesznek vasúti szolgálatot. Ez a meg­döbbentő szám arra indította az igazgatóságot, hogy a kereskedelemügyi miniszter előzetes en­gedélye alapján Szatmárnémeti sz. kir. városfal, a mely földrajzi fekvésénél fogva a felvidó k vonalairól összegyüjtendö gyermekek elhelyezé­sére legalkalmasabb, e tárgyban érintkezésbe lépjen. Közölte a várossal ugyanazon feltétele­ket, melyek alapján Szegeden és Kaposvárott a nevelő-tápintézetek felépültek. Szatmárnémeti polgármestere, Herrn án Mihály az eszmét lel­kesen fölkarolta, a legnagyobb előzékenységgel és buzgalommal tárgyalt ez ügyben s csakha­mar létrejöttek a szükséges megállapodások. A város hajlandó mindazon előnyöket biztosítani, melyek Szeged és Kaposvár által az ott felállí­tott tápintézetek részére szintén biztosíttattak. A város közönsége az építési költségek fedezé­sére szolgáló törlesztési kölcsön felvétele, vala­mint a tápintózeti gyermekeknek a városi is­kolákban leendő befogadása és hazafias neve­lésének biztosítása mellett késznek nyilatkozott 3400 négyszögöl területtel bíró, az iskoláktól 8 —10 pereznyi távolságban fekvő, minden ol­dalról egészséges és jó karban tartott, aszfalt- járdák mellett jól kövezett, villamvilágitással ellátott utczákkal környezett egyik terét az építés czéljaira átengedni. Ezen ahelyen száza­dos fákkal díszelgő kertben találna elhelyezést az intézet. A várost különösen már jelzett föld­rajzi fekvése teszi a harmadik nevelő-tápinté- zet elhelyezésére alkalmassá. E város, a még elhelyezendő gyermekek szülőinek beosztási he­lyét tekintve, úgyszólván a központban fekszik, ahol tehát Máramaros-, Szatmár-, Bereg-, Ugo- cza-, Ung-, Szabolcs- és Zemplénvármegyében állomásozó államvasuti alkalmazottaknak román, tót és ruthén-ajku — egyébként is sok kívánni valót fennhagyó — iskolákra utalt gyermekei legkönnyebben lennének csoportosíthatók. E vá­rost ezenkívül tiszta magyarsága, kultúrintézmé­nyei és rendelkezésre álló jól felszerelt iskolái, nemkülönben élénkebb ipari és kereskedelmi élete is alkalmassá teszik arra, hogy a nevelő­tápintézet kebelében állíttassák fel. E harmadik tápintézet felépítése egyébiránt már küszö­bön áll. * Dalestély. A dalárda f. hó 1-én a Tár­saskör termeiben fényes dalestólyt rendezett, melyen a város társadalma nagy számban volt képviselve, Úgy látszik, a dalestélyek hagyomá­nyos vonzó erejüket megtartották s a közönség teljes rokonszenvét bírják. Igen szép és ügye­sen össszeállitott programm volt, melynek min­den számát tapsvihar honorálta. Kiemelkedő kedves pontja volt a concertnek Baranyay Ma­riska kisasszony monológja, melyet oly bájosan, oiy hóditó édességgel adott elő, hogy a hall­gató publikum éljenzésekben és a kis müvész­Legjobb, legüditóbb és legolcsóbb ásványvizek a Szolyvai, Luhi Erzsébet és polenai gyógyvizek. Feltűnő gyógyhatással alkalmaztatnak: köszvény, vese, hólyag, gyomor, torok, tüdő és gége bajok esetén. Kapható fiiszeriizletekben és az uradalmi ásványvizbérlöségnél Szolyván (Beregmegye). — Prospektus ingyen és bérmentve.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom