Szamos, 1902. május (34. évfolyam, 35-43. szám)

1902-05-29 / 43. szám

XXXIV, évfolyam. Szatmár, ’902. csütörtök májas hé 29, 43 ik szám ei SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Rákóczy-utcza 9. sz. Készpénzfizetés mellett a legjutányossbb árban közöltéinek Mindennemű dijak ' zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Nyilttér sora 20 fillér. Petőfi-ünnep Szatmáron. A szürke köznapiság országújáról pár napra a költészet berkeibe tért városunk kö­zönsége, hova a létért való lázas küzdelem napjainkban egyre ritkábban engedi betérni az embereket. Pedig az embernek nemcsak értelme, hanem szive is van s ahhoz, hogy öszhang- zatosan fejlődjünk, egyaránt kellene áldoz­nunk mind a két hatalomnak, nehogy az egyik a másiknak rovására növekedjék. Az a szép érdeklődés, mit közönségünk a szombati Petőfi-estély és vasárnap a Petőfi- emléktábla leleplezés alkalmával tanúsított, azt mutatja, hogy tudunk áldozatot gyúj­tani a költészet szent berkeiben is, csak erre alkalmat nyújtsanak. S hol kínálkoznék erre több és iga­zibb alkalom, mint e megyében, mint e vá­rosban ? A szabadság és szerelem világhírű köl­tője, nemzeti büszkeségünk, Petőfi, ama két fenséges eszme közül az egyiknek, a sze­relemnek, legmélységesebb, legtisztább és legmagasztosabb megnyilatkozását itt hor dozta szivében; s ha e magyar föld egyes helyei örökké emlékezetesekké váltak, hol a költőóriás egyénisége a szabadság eszméjé­ben mintegy medicsőülve felolvadod: a mi városunk, a Petőfi-emlékek körében ^zzal lett örök emlékezetűvé, hogy a költő fefí»é= gessé magasztosult szerelme itt nyilatkozott meg a legfényesebb glóriájában. Ennek emlékét hirdeti az az emléktábla, mit a Kölcsey-kör vasárnap leleplezett. Ennök emlékét iehelli az utókorra e vá­rosnak, Erdődnek, s ennek a megyének több emlékezetes helye. Minket a nagy költő emlékének köz­vetlenebbül és több oldalról kell érintsen, meghasson és melegítsen, A szerelmes leány és ifjú kebelében az érzelem e helyen a körüllengő emlék hatá­sával gazdagabb, talán tisztább, költőibb. S nem is lehet az máskép, mert az emlékek közvetlensége szuggerálja a lelkeket. A leleplezési ünnepély nagyon találóan volt kapcsolatba hozva a Tordai Erzsi fel - léptetésével. Nincsen müveit lélek széles ez ország­ban, kinek szivét ne dobogtatták volna meg erősebben a nagy költő költeményei; de alig találkozik olyan, ki lelkének egész he­vületével úgy tudná felfogni és tolmácsolni ezeket a költeményeket mint Tordai Erzsi. O ezt a nagy szenvedélyes szeretetet Petőfi- köitészete iránt ezenkívül még kulturális je­lentőségűvé is tudta emelni, mert jelentékeny hatást tudod elérni abban, hogy Petőfit, s benne fajunkat, nemzeti sajátságainkat a kül- lold'is megismerje és megszeresse. Nem a kritikus tudós szárazon bon- czoló eszével részletezi a nagy költő egyéni sajátságait, hanem szivével érzi meg azt s úgy adja elő egységesen, közvetlenül, a mint azt (elfogta és átérezte. Egy ilyen Petőfi-estélyen mélyebb, ma­radandóbb és igazabb benyomást szerezhet a hallgató, mintha hónapokon át tanulmá­nyozná Petőfit. Ezért mondjuk, hogy a le­leplezési-ünnepélynek méltó és találó előz­ménye volt a Petőfi-estély. A leleplezési-ünnepély részletei a követ­kezőleg mentek végbe : Vasárnap d. e. 11 órakor az Eötvös-utcza 16. számú ház előtt, mely a Morvay János könyvnyomdász tulajdonát képezi pár ezerre menő sokaság jelent meg, hogy az emléktábla leleplezési-ünnepélyén részt vegyen. A szatmári dalegyesület nyitotta meg az ünnepélyt a hym- nusz eléneklósével, melynek elhangzása után Mátray Lajos, Írod szakosztályi elnök a követ­kező megnyitó beszédet tartotta: Tisztelt Közönség! A mindennapi élet különböző sokszor nehéz munkássága közepeit, kedves kivételt képeznek egyes alkalmak, midőn távol minden egyéb el- foglaltatástúl, szivünk minden más érzelmektől, az adott alkalomnak élünk, lelkesülünk és lel­kesítünk. Ilyen alkalom a mostani is, midőn egybe­Á jólét és a nyomor. — Irta: MADERSPACH OLIVÉRNÉ. — Hófehér palástban, napsugáros arczczal jár az egyik. Derűt és tisztaságot terjeszt mindenfelé. Hol ez honol, ott többnyire vidám, vagy legalább is nyugodt tekintettel jön-megy a háziasszony. Ha gyermekei vannak, azok vidoran, kaczagva futkos­nak, s a midőn hazajön az apa, a férj: a nagy öröm, melylyel fogadják, őt is örömmel, bol­dogsággal tölti el. Ha a Viszály, az Elégedetlenség szellemei be-befurakodnak is olykor ily helyre, sok időre még sem üthetnek ott tanyát, mert a Jólét szám­talan fegyverrel rendelkezik kiűzésükre. S ha ki­váló esetekben nem használ egy-egy ily fegyver: akkor szétválasztja a házasfeleket könnyedén s nem egy módot nyújt hozzá, hogy ki-ki a maga utján boldogulhasson, s gyermekeiknek is biztos jövőt alapíthassanak. Hol a Jólét honol, ott a Betegség sem oly gyakori vendég. Azaz hogy eljön biz ő oda is, de nem mindig jut be a szobába, mert a Jólét már a kopogtatásnál eléje ugrik, birokra kél vele s győztesen kerül ki a viadalból. Ha aztán mégis a Betegség lesz a győztes s tanyát üt a háznál: a Jólét akkor is segítségül van. Enyhiti a beteg fájdalmát, mert minden eszközzel rendelkezik, hogy azt megtehesse. Sőt enyhiti a haldokló kinjait is nemcsak ugyanez eszközzel, hanem azzal is, hogy elhozza a résztvevő jó barátokat, kiknek jelenléte pillanatokra elfeledteti a haldoklóval a fájdalmat. S ha kiszenvedett, utódjai szintén nern érzik oly mértékben s oly soká a bánatot, mert a Jólét ezekhez is elhozza a jó barátokat, akik vigasztal­ják őket, s módot nyújt egyszerre mind arra, hogy messzebb tájakon még inkább feltalálják a lelki sőt a testi üdülést is. A Jólét nyomában a bűn szelleme sem jár oly gyakran, mint a nyomor oldalán. S ha elő- elötünik is, itt csak igen ritkán mutatkozik mez nélkül, közmegbotránkozásra, nem úgy, mint amott. Hanem magára ránt egy darabot a Jólét hófehér fényes lepléből s azzal úgy elkápráztatja az őt már-már észrevevő szemét, hogy azok önkénytele- j nül behunyva azt, kétkedve állnak tovább. Hátha J nem is a Bűn volt az, amit olt láttak ? A létre- j hozóját bántatlanul hagyják tovább menni. Szennyes rongyokba burkolva, sötét, mogorva arczczal jár a nyomor. Nedves pinczeszobában, rozzant kunyhókban található leginkább, a hol sötétséget, büzhödt levegőt terjeszt széjjel, mely elveszi az életerőt a nagyoktól, s nem hagyja azt kifejlődni a gyermekekben. Sárga, beesett arczczal, kedvetlenül jár a Nyomor otthonában nagy és kicsiny. A házastársak bár szeretetböl keltek egybe, e folyton köztük levő rém hatása alatt egészen kivetkőznek természetűkből Gorombákká, I durvákká válnak egymás irányában s beköltözik hozzájuk állandó laktársul a Viszály undok szel­leme, mely mérget lehel saját leikeikbe, s mérget lehel gyermekébe is. Mert a mint a kisebbszerü indulat szüli a viszályt, akként ered a viszályból fokozatosan a mind nagyobb indulat s végül a féktelen düh, mely rombol és pusziit mindent, ami eléje kerül, legyen az tárgy, avagy ember. S így keletkeznek a Nyomor fészkeiben a minden­napos verekedések, sőt a gyakori gyilkosságok. Mintha nem eleget járna köztük, különösen gyer­mekeik közt a Halál amúgy is. Édes testvérét, a Betegséget, minduntalan el-elküldi a penészes, sötét szobákba, hol a Be­tegség oly jól érzi magát. Oda ül egy-egy kis sá­padt gyermek ágyához, mivel azon családoktól, hol a Jólét útját állja, nem szedhet oly sok zsák­mányt bátyja számára, tehát innen hordja azokat halomszámra. A Nyomor tehetetlenül nézi a Betegség rom­bolását. Nem hozhat a kis áldozatnak enyhítő gyógyszert, de még csak puha párnára sem fek­tetheti vergődő kis testét. Ott kell, hogy hagyja kínlódni hosszasan. S a midőn szegényke végre lehunyja szemeit: az anya kinját sem enyhítheti résztvevő jó barátokkal. Hiába sikoltoz, hiába tépi haját. Még férje sincs mellette. Az nehéz munkát végez kora hajnal óta. Pedig mily jól esnék most reá borulni s kisirni magát mellette. No de hisz haza jön, s a közös fájdalom tán ismét egybe Tényleg csak ELI JÓZSEF zati ezikkeket és katonai fölszereléseket. szabó üzletében szerezhetjük be hazai és angol gyártmányú gyapjú­szövetből készült legjobb szabású tavaszi felöltőinket, es öltönyeinket. Hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Ké­szít sikkesszabásu egyenruhákat; raktáron tart mindennemű egyenruhá- Szatmár, Deák-tér. (Városház-épület.) -----------

Next

/
Oldalképek
Tartalom