Szamos, 1902. május (34. évfolyam, 35-43. szám)
1902-05-25 / 42. szám
SZAMOS. Vegyes tartalmú íap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. AJSZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. XXXIV. évfelyam. ________ Szaímár, 1802. yasárnap május feo 25. 42-ík szám.»-. El őfizetési ári Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. nTTrssrrjniinrrTjrsTmisiiiiiiisitiis isi ir i » ■ i i-nrrfP»oi mtmsctom SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékőczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Kivándorlási kongresszus. A gazdasági szellem ama föllendülésének, mely néhány év óta országszerte tapasztalható, egyik örvendetes tünete az a mozgalom, a mely a kivándorlás okainak lölderitése és az orvoslás módjának kijelölése czéljából megindult. Ösmeretes, szomorú tény, hogy az ország határának jóformán mindenik pontján keresztül vándor csapatok távoznak a haza földjéről. Mintha földindulás rázta volna ki nyugalmából a népet, a mely egy évezreden keresztül — vészben-viharban — kitartott hűségesen, apái örökségén. A nagy és gazdag Amerika melyről tündérképet fest magának a szenvedő nép; Németország, melynek virágzó tájai felé ismeretlen vágyak vonzzák a Délvidék százait; a kicsiny Románia, melynek a miénknél gyöngébb kultúrája mellett fölényes szellemet képvisel székely vérünk, — és Horvátország — mind-mind tőlünk szedi áldozatait. Számra kicsiny zemzetünk irtózatos emberadót fizet ma már az egész világnak. Kiszámították, hogy napjainkban körül-belől 800—1,000.000 magyar él kü- földön! Tehát az ország lakosságának körül-belől V20 része! Körülbelől. De hátha több? Mi lehet az oka e megdöbbentő változásnak ? Mi űzi el közülünk ezt a rengeteg embert? Megszűnt talán teremni az ősi barázda? Avagy annyit terem, hogy megfulladunk zsírjában ? Nem nyujt-e védelmet a törvény jogainknak ? Lehet-e nálunk kifosztani egymást büntetlenül? Más élvezi-e az én munkám gyümölcsét? Avagy a magyar föld érzéketlen áruvá vált-e? Elvesztette delejes vonzerejét, mely tettekre heviti az ősöket? S az emberi kebelből elpusztult-e a fogékonyság a hazaszeretett erényei iránt? Száz kérdés tolul ajkunkra és felelni nem mertünk idág. Némán szemléltük a pusztulást s nem láttuk csökkenését. Nem hallottuk a búcsúzok zokogását, a távollévők panaszos siránkozását; a visszatérőket észre nem vettük. A jövővel nem törődtünk. Tétlenül vártuk a „ma“ elmúlását és álmosan talált a „holnap.'4 Egyszer aztán valami kóbor szellő elűzte szemünk elől a mámoros közöny ködét. A kép, mely elénk tárult, siralmas. A züllésnek egész színskálája borította b®. Mint nyári hajnalban a mezőn, mozgás támadt minden téren Megjelentek a munkások szerszámaikkal. És megindult a munka. így terelődött a figyelem a kivándorlás mozgalmára. A kassai gazdakongresszuson megbízta a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet, hogy a kivándorlás kérdését tegye tanulmány tárgyává, s azután inditson országos mozgalmat a fenyegető veszedelem meggátiására. A kivándorlásra vonatkozó adatok begyűltek, s ezek alapján az 0. M. G. E. elhatározta, hogy a külö- nösen/fenyegetett országrészeken kongresz- szusokat rendez a kérdés teljes tisztázása czéljából. Természetes, hogy első sorban a felvidéki kivándorlás költötte föl az érdeklődést rendkívüli arányaival, melyek különösen az utóbbi években valóban aggasztóan növekedtek. Az 0. M. G E. felhívása ily körülmények között általános helyesléssel találkozott. A vármegyei gazdasági egyesületek, a közigazgatási hatóságok, a kulturális testületek, az iparkamarák, lelkes magánosok épen úgy, mint maga a kormány érdeklődést tanúsítnak e mozgalom iránt. Bátran elmondhatjuk, hogy az egész felvidéki magyar társadalom sorompóba lépett. A kongresszus rendező bizottsága, a mely az összes hivatott tényezők bevonásával alakult meg, a múlt hó íolyamán tartott ülésén a kongresszusra nézve a következőkben állapodott meg: A kongresszus Miskolczon, íolyó évi [ Egy régi lakás volt.,. (frank Félix.) Egy régi lakás volt egy keskeny utczában, Parányi kis lakás, homályba rejtezve, De napsugárból font fénykoszorut láttam Meghitt padlózatán reggelről-reggelre. Egy régi lakás volt, melyben egy hű lélek A kicsiny szobákon szelíden haladt át, Melynek bútorai ránk nyájasan néztek S ismert tekintetünk mosolylyal fogadták. Egy régi lakás volt, melynek kis családja Munkája gyümölcsét ott gyűjtötte össze, Ott lelt jutalomra édes fáradsága S szive szép álmait merengve ott szőtte. Ti elmúlt szent napok, ezernyi emlékünk, Ide rejtőztetek e szegényke helyre, Ez édes-bus helyre, hol oly soká éltünk Szenvedve, szeretve s hiven szerettetve. Egy szerény szobácska négy fala, Istenem! Mennyi gazdag kincset zárt egykor magába S nem marad belőle számunkra semmisem, Csak egy halvány emlék, a múltak bus árnya Á régi lakástól, mikor válnunk kellett, Válnunk nem napokra, hanem mindörökre, Ott álltam sokáig, mint a gyönge gyermek, Forró könyet ontva, mélán tépelödve.______ „E gy régi lakás volt!“ mondá a józanság. „Tele szeretettel!“ szólt a szív remegve. „Egy régi lakás volt, de dús kincsek lakták, Ifjúságom álma mosolyg ma is benne. Itt kezdett ébredni röpke boldogságom Tavasz lehelletén kéjtől ittasulva, Itt vált csalódásra a reménytelt álom, Itt nyílt meg számomra a szenvedés útja. Itt ontám először a. mámor könyeit, Örömöm, bánatom először itt éledt, Szeretettel ölelt keblére minden itt. 0, milyen is lehet kívüle az élet ? Az ember tanyája állandó volt régen, Visszatérhetett az, ki egyszer elhagyta, Ott született hajdan az igazi érdem, A halhatlan lelkek gyözhetlen hatalma. Ma már csak fogadó mindnyájunk lakása : j Érkezünk, lefekszünk, felkelünk, elmegyünk, Fitymálva tekintünk az édes hazára, Mely gyakran csak rövid tartózkodó helyünk. Pedig a Haladás, a szabad Igazság Holtáig bolyongni nem kényszerű senkit, Pedig jó, ha fészkük mindnyájan megrakják, Ott viselve sorsuk az utolsó perczig. De a pénz törvénye, a rút nyereségvágy, Melyet örök kinul szült a lázas század,______ Minduntalan üldöz, megpihenni nem hágy Szelíd ölében az édes boldogságnak. Semmisem állandó, semmisem tartós ma, Múltúnk emlékeit felrakjuk szekérre, Mely utunkba kerül, silány málha módra S ismét tovább megyünk és mindennek vége ! Útra! Indulóra! A ma uj tanyát ad. Isten hozzád álmok, élő múlt, szép tervek! Egy régi lakás volt, hol sok redő támadt, De hol a szív mélye soká maradt gyermek. Egy régi lakás volt egy keskeny utczában, Parányi kis lakás, homályba rejtezve, De napsugárból font fénykoszorut láttam Meghitt padlózatán reggelről-reggelre . . . Francziából: Szabados Ede. m Versek a falunkból. Dal az időről. Az idő se tudja Ma, hogy mit csinál; Itt az eső szakad, Olt a hó szitál . . . Tényleg csak zati «zikkeket és katonai fölszereléseket. 1 TI szabó üzletében szerezhetjük be hazai és angol gyártmányú gyapju- 1 1 szövetből készült legjobb szabású tavaszi felöltőinket, és öltönyeinket. S i Hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Készít sikkesszabásu egyenruhákat; raktáron tart mindennemű egyenruhá- Szatmár, Deák-tér. (Városház-épület.) ■ -•
