Szamos, 1902. május (34. évfolyam, 35-43. szám)
1902-05-11 / 38. szám
Vegyes tartalmi! lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A: SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: Hgész évre 8 kor. — Félívre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Választás előtt. (H.) Holnap dől el városunknak egyik legvitálisabb érdekével kapcsolatos kérdése: ki lesz e város polgármestere ? A választást megelőző mozgalmak szenvedélyességéből az tetszik ki, hogy e kérdés iránt az érdeklődés a szokottnál erősebb hullámokat vetett. Azonban ha fontos állások betöltésénél a szenvedély hőmérője egy kissé magasabbra emelkedik is, e körülmény magában véve még nem Ítélhető el; ellenkezőleg, mint az általános érdeklődésnek jele, természetesnek, sőt kívánatosnak is tartandó. Hadd tűzzenek össze a szenvedélyek felhői s tegyék tönkre a gyönge argumentumok csemetéit, csak az egyéni jellembe ne tegyenek kárt oktalanul, mert ez nem mindenkinek közügye, közérdeke. Csak a személyi érdekek ne homályositsák el a közérdek szempontját, mert viszont, ez senkinek sem j magánérdeke. Láttuk ezt a hajlamot is előtünedezni a választási mozgalomban, de megnyugvással vehetjük, hogy a subjectiv álláspontnak csakhamar fölébe került az „objectiv álláspont.“ Mi is csak ezt az álláspontot védelmeztük, s ha az ellenfél is meggyőződött, hogy ez a helyes, csak örülni tudunk, s szívesen veszszük fel mindig a küzdelmet jogos alapon, méltánylandó eszközökkel. Ezen az alapon állva aztán azt veszszük észre, hogy nem is személyi küzdelemről, hanem elvekről van szó, miket kölcsönös tiszteletben tartanunk végeredményében egyenlő azzal, hogy egymást megbecsüljük. A választási mozgalomnak ebben a kétségtelenül tisztultabb stádiumában, most már reméljük, könnyebb lesz lemérni annak a kérdésnek súlyát, mely a választással kapcsolatos. Nem is szólunk személyekről, nehogy az ellenszenv vagy rokonszenv hangulatát irányozzuk, hanem elveket hasonlítunk ösz- sze, melyeknek minden lelkiismeretes választásnál első sorban kell érvényesülniük. Két elvi álláspont fog holnap egymással megküzdeni. Az egyik az, mely önkéftytelenül, egész természetesen illeszkedik bele az ember tárgyilagos gondolatmenetébe, s ez az, hogy egy, a hivatali körében teljesen jártas, szak- j értő és hosszú szolgálatánál, ügybuzgóságá- nál fogva alkalmas egyén folytassa a vezetést, melyet mint helyettes polgármester is ki I fogástalanul töltött be. A másik elv az, hogy tekintet nélkül a közigazgatási munkakörben tanúsított képes1 ségekre, tekintet nélkül e munkakörben kifejtett érdemekre, olyan egyén állittassék e nagy felelősséggel járó állásra, ki ezidősze- , rint a legjobb esetben is csak reményt nyújthat arra, hogy a szóbanforgó állást kifogástalanul fogja betölteni. Egész más helyzet volna az, ha két 1 olyan egyén állana szemben, kiknek mind- ; kelteje a közigazgatási fontos munkakörben bizonyos múltra tekinthetne vissza. így legalább megközelitő mértéke állhatna elő az összehasonlításnak. A jelen esetben azonban a viszony csak olyan, mint egy adott szám vizzonya egy határozatlan számhoz. Mindazáltal, némi hozzávető következtetést már e hézagos adatokból is megtehet, ki az összehasonlítás alapját közelebbről nézi. A bírói gyakorlat és a polgármesteri 'tiszt oly eltérő munkakörben mozognak, hogy a jogtudományi ismeretek alapföltételén kívül talán minden egyébben külömböznek. A bírót már hivatása is elméleti irányú emberré képezi. A jogi meghatározások, distinct iók, a kódexek alkalmazása az ész elmélyedő, kutató, iheoretikus munkájának nyújtanak anyagot. Szép és nemes hivatás, mikor e munka eredményét, a fölmerülő esetekben Ítéletek alakjában fejezik ki. De épen e munkakör természete hozza magával, hogy Velencze. — Irta: Dr. Fechtel János. — Olaszországban a közelmultban tett utazásaim alatt a természet és műrészét remek müveivel lépten-nyomon találkoztam. Bámultam a változó vidéknek bájos, kedves képeit, s csodálattal szemléltem a festészet, szobrászat és építészet elragadó alkotásait. A római lélek művészi ereje, képzeletének szédítő szárnyalása, teremtő erejének végtelen arányai, lelkesedésének lobogó tüze oly felséges müvekben tükröződnek, a miket halandó sehol a világon nem alkotott. Az ember azt hiszi, hogy nem is földön az üzleti érdekek, a létért való elkeseredett harczok zajával telt levegőben él itt az apennini félszigeten, hol egykor egy világbirodalom hóditói és urai csinálták meg a világtörténelem egy hatalmas korát, — hanem egy óriási kert útvesztőjében átszellemülve bolyong, melyben a veröfény, fűszál, hegyek, völgyek, falvak, városok, titokzatos nyelven ideális világ szépségeiről beszélnek. És ezért mondom én, hogy a ki Olaszországot nem látta, semmit sem látott. Mert nem a monumentális épitkezések, a legujabbkori művészet jobbára vásári, csekély hangulatú alkotásai, az erő és hatalom külső kifejezéséül szolgáló város-óriások nagy méretei azok, melyek a lélek húrjait kellemes rezgésbe hozni, gondolatainkat lekötni képesek: hanem az eszmények cultúsza, az eszmények fenséges oltárai, az eszmények ihlettel telitő, színekben, kőben merész | ivekben égbe emelő jelenései. Ezt pedig Itálián kivíil másutt fel nem találjuk seholsem. Itália művészi kincseiről könyvtárakat Írtak össze s én magam alig tudom megmondani, hogy egy kis felolvasás keretébe a látott gyönyörűségek melyik gyöngyszemét kellene befoglalnom, ha csak halvány képét is óhajtanám adni e csodás ! világ kimeríthetetlen gazdagságának. Szerencsére feladatom könnyű, mert az én ; utam, munkám irányát, czélját megszabta a con- I cert műsorát megállapító titkár ur, a ki kiirta, hogy „Felolvasás Velenczéről“ tartja Dr. Fechtel János ur, s utána tette a pontot, ami azt jelenti, hogy ez ellen nincs appellta. Tudom, hogy Velenczéről újat mondani bajos, hiszen, aki teheti, okvetlenül megnézi: mégis megpróbálkozom nehéz thémáinmal, mert úgy j tapasztaltam, hogy az egyéni impressiók összefoglalása mindig vonzó és érdekes szokott lenni. Én is, becses engedelmükkel, szerzett benyomásaim leírására szorítkoztam csupán. Üljünk képzeletünkben gondolára a mesteri csatornában és e kis törékeny járó müven, nem pedig a gyorsan robogó vasúti vonaton induljunk Velenczébe. Pár perez a nyilt lagúnákban himbálódzik csolnakunk. A lagúnák a tengerparti sekélyes vizek, melyek természetes csatornák, árkok által összeköttetésben vannak a nyilt tengerrel s bár vizeik nyugalomra vannak kárhoztatva s színük nem oly sószerü, kék, mint a nápolyi és génuai öblökben szunyadó haboké, mégis megérezik mindig a dagály és apály hullámzásait, tehát élő, mozgó tengeri vizek. A lagúnának sima vizmezőin vígan tova sikolva, utunkban mindenünnen röp- kedő, fehér, jajgató sirályok, sós szellő és a tengeri hinár feketéllő tömegei köszöntenek s enye- legve, ringva, röpködve, titkos hangokon beszélve — tovább csalogatnak. A hanyatló alkonyi nap aranyos sugár özönét pazarul önti szerteszét s csillogó köntösbe öltözteti a szemhatárt. Oldalt, balfelől az Adria partjain az égbe nyúló Alpesek hófedett gerinkzeí fehérlenek a foszlányokká szakadozó, csikós felhő fátyolok mögött, szemben észrevétlenül bontakozik ki az ingó szőke vizek karjai közül az Óceán keblén pihenő tün- déri város, a mythologia cyprusi Aphroditéje, — mintegy mesebeli, tengerszemre, puszta levegőre épitett palota tömeg, melyet nem emberi kéz emelt, hanem teremtő szellemek varázsvesszeje pillanatok alatt hozott létre. Elragadó látvány. Sajkánkat pillanatokra megállítjuk s mélázva tapad a mozdulatlan, szingaz- dag képre tekintetünk. Álom, vagy valóság a mit látunk? _______ Té nyleg csak INGÜK JÓZSEF szabó üzletében szerezhetjük be hazai és angol gyártmányú gyapjúszövetből készült legjobb szabású tavaszi felöltőinket, és öltönyeinket. Hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készülnek. — Készít sikkesszabásu egyenruhákat; raktáron tart mindennemű egyenruhá- Szatmár, Deák-tér. (Városház-épület.) ..................... za ti czikkeket és katonai fölszereléseket.
