Szamos, 1902. május (34. évfolyam, 35-43. szám)
1902-05-11 / 38. szám
az adminisztráczió mozgékony, praktikus és a közéletnek száz ágával egybefonódó gyors tájékozottságot és cselekvést egyaránt igénylő mezején a kellő előkészilltséggel nem rendelkezhetnek. Más szóval: az elméletnek oly nagy bankjegyeivel dolgoznak, miket csak nehezen tudnának a közigazgatás életében a gyakorlat aprópénzévé fölváltani. Pedig ma, mikor azt látjuk, hogy az óriási verseny terén a vidéki városok közül azok tudnak előrehaladni, melyek minél több oldalról és mennél praktikusabban tudják az államhatalom érdeklődését támogatását a maguk részére kieszközölni, — azt hiszszük, hogy az e czólra vezető praktikus érzéket és gyakorlatot, mint eminens (öltételt a megválasztandó polgármester egyéniségében figyelmen kívül nem hagyhatjuk. A ki ismeri, tudja, hogy a legközelebbi 10 év alatt is mit köszönhet e város ama nehéz és praktikus munkának, mely az állami támogatást e város felé nagyobb mértékben irányozta, az azt is tudja, hogy az elért sikerek folytatását, fokozását a gyakorlati tájékozatlanság és ügyismeret hiánya miatt koczkára vetnünk nem szabad. Sajnos, hogy az állami támogatás kieszközlésének módja manapság a városok pol gármestereit majdnem utazó ügynökökké devalválja, miniszteri termeknek gyakori kilincselésére utalja, de elvégre is egy város közérdeke sokszor az utóbbin fordul meg s a ki a prakszisban tájékozott, eleven eszü, energikus és ügyismerő, az nyújthat több reményt is a czélba vett sikerek eléréséhez. Noha ezek mind közismert dolgok, fel kellett hoznunk azért, nehogy a választás szempontjánál a lelkiismeretes fontolgatás mérlegéből, a személyes tekintetek előtérbe jutásával figyelmen kívül hagyassanak. A holnapi választás kérdésével az adott esetben kapcsolatos egy másik szempont is, mely már részben összefügg magának a tisztviselői állásnak és szolgálatnak értékelésével is. Már egyik czikkünk ben szóvá tettük e szempontot, most csak röviden óhajtunk ráutalni a helyzetre. Ha a városi közigazgatás tisztviselői közül volna ellenjelölt, e kérdés tárgytalanná válnék, de mert egy kívülről, tehát egy más pályatéren álló egyén is van jelölve, a választás szempontját ez a kérdés is jogosan befolyásolhatja. Mi nem mondjuk, hogy példátlan volna az az eset, hogy polgármesterré egy egészen idegen munkakörből, állásból pályázó egyént is választottak. Tudunk rá példát, sőt nincs kizárva a lehetősége annak sem, hogy választás után ennek az eshetőségnek városunk is egyik példáját lógja nyújtani, de hogy a mi adott helyzetünkben helyes-e, igazságos-e ama mindössze is csekély számú példa után indulni, az már olyan kérdés, mire részben már meg is adtuk a feleletet. A példát csak akkor kellene követnünk, ha a mi viszonyaink közt is jó s ha arra hivatkozni az illető nehány város viszonyait szem előtt tartva, nálunk is igazságos. Ellenkezőleg a példa semmit sem nyom a latban, legíennebb azt bizonyítaná, hogy másutt is előfordult, tehát nálunk is lehet méltánytalanság. Az a feltevés sincs eszünk ágában sem, miről egyik laptársunk előre is biztosit, hogy külső ember beválasztása esetén a tisztviselői kar „anarkhikus“ hajlamokat tanusitna. Ilyet egy erkölcsi testületről senki sem tételezhet fel komolyan De másfelől, nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy egy testületben, melynek egyik tagjával szemben esetleg szembeszökő méltánytalanság esik, — mit e testület tagjai, az előhaladás akadályát tekintve maguk is kétszeresen éreznének, — van a szolidaritásnak olyan finomahb fajtája is, mit paragrafusokkal ellengőz módjára pontosan szabályozni nem lehet. Helyesen nevezik a szolidaritás e fajtáját inkább összhangnak, mi ha nem magától keletkezik, hanem csak erőszakosan akarnak létrehozni, rendesen épen az ellenkezőjét, a dissonantiát A mint tovább folytatjuk utunkat, Velencze bizonytalan körvonalai mindinkább megerősödnek s mi sűrűbb evező csapásokkal sietünk czélunk felé. Már elhaló hangokon fülünkben cseng muranó harangszava, a paloták, mint óriásokból álló hadsereg, elénk sorakoznak, a fehér madarak elma- j radnak, s a libegő gondola nesztelenül befut a Canale Grande hatalmas széles vizutczájába nem kőkapukon, komor, régi erősség romló bástya nyilasain át, hanem, mint az indiai tenger két korai sziklája közt visz érdekes utunk. Álmodozásunkból a gondoliere szólító szava riaszt fel, a ki a palotákra reá mutatva, magyarázni kezd: Ez a Santa Maria dei Scolzi templom, ez a Palazzo Geremia, ez a p. Vendramin-lalergis, a legnemesebb és legszebb az összes velenczei paloták között, 1481-ben építette Pietro Lombardo Andrea Loredón részére. Arhitecturájában az első lépés jut kifejezésre a korai renaissance stylus felé. Az egész palota fehér márványba van foglalva, elöl korinthusi pilasterek, a két felső emeleten korinthusi pompás oszlop sorok, melyek között a finom kivitelű ives ablakok váltakoznak. A palota belseje is fényes berendezésű. Itt halt meg Wagner Richard, a hires zeneköltö 1883. február 13-án. Ez a Ca’ Doro, Velencze leggazdagabban díszített középkori magánháza, ez a P. Grimoni, ez a P. Marvin, ez az Antico Palazzo Dandola, ez a P. Corner della Regina, mely Cornaro Katalin cyprusi királynő palotájának helyén épült. Amott a Camerlenghik palotájának háta mögött a pompás Rialtó hid. — A Rialtó hid ! Mennyit olvastam, hallottam felőle! Íme hát ez az. Mily gyöngéd és mégis mily erős! Ez a hid 1854-ig egyetlen hídja volt a Canale Grandénak kőből épült, merész, de szelíden hajló, mint a meghajlított íj. Érdekes kilátás nyílik hátáról az előttünk elnyúló nyílt csatornára és a város-központra. Ábrándozva nézünk magunk elé s merengve jut eszünkbe az a ragyogó dicsőség, melynek fejedelmi birtokosa volt egykoron eme néma város. Néma város ! Néma biz az, mert az európai világvárosok fülsikitető zaját, az izgatott üzleti, kényelmi és sport élet heves és lármás lüktetéseit nem érezzük. Ünnepi, hogy ne mondjam, temetői nyugalom borul Velencze egészére s csak néha-néha riaszt fel álmodozásainkból e fekete gondola evezőseinek tompa kiáltása: Ah, stali, premi! Feltekintünk, a csolnak félrefordul a hatalmas tetőpárkányok alatt, melyek szinte összeérnek a szűk csatorna felett, hol a viz hangos locscsanása nyomon követi a siető sajkát és végig csobog a márvány fal mentén a gondola oldalán. Különös és szokatlan itt minden, de végtelenül érdekes; annyira, hogy a ki Velenczében még nem járt, nem lehet fogalma — az ember képzeletére, szellemére, érzelmeire kivételes erőszakkal ható, őt egészen hatalmába kerítő, felette korlátlanul uralkodó, a valóságban élő eme fantasztikus világról. Szinte úgy magunk előtt látjuk a vizek királyának tengerfenéki kristálypalotáját, melynek kontúrjait mintha szemlélnők is a csatorna ingó rengő tükrében — a nymphák, tritonok, nereidák játszó seregeit, a hableányok mosolygó, vizgyöngyös sokaságát. (Folyt, kőv.) eredményezi. Ha pedig ez épen egy testület vezető főtisztviselőjével volna meg, bár a kötelességek teljesítése épen nem akadna fenn, dehogy az ilyen vezetés azért mégis áldásos volna, azt senki sem fogja állítani, ki az emberi természetet csak nagyjában is ismeri. A választást irányitó elhatározásnál semmi esetre sem utolsó kérdés az egyik jelölt nyugdíjaztatási viszonya sem. Nem akarunk jóslatokba bocsátkozni, de annyit kimondhatunk, hogy a bírói nyugdíjazás kérdése az adott esetben legalább is problematikus. Vannak és lehetnek esetek, mikor az állam politikai vagy nemzetiségi fontos és rendkívüli viszonyok közt szükségét látja, hogy egy város élén kipróbált hazafias tény- kedésü férfiú álljon, mert talán a jelöltekben erre kellő garancziát nem lát. Vagy olyan eset, midőn erélytelen, szűk látókörű, vagy az ügyekben épen tájékozatlan vezetés helyébe egy hazafias, erélyes éles eszü és ügyismerő férfiút kell állítani. De a mi viszonyaink közt nem erről volna szó, hanem épen arról, hogy az állam indokolatlan nyugdíjazással arra nyújtson segédkezet, hogy egy, az említett képességekkel rendelkező férfiú előtt az előre haladás útját szándékosan és indokolatlanul elzárja. Akár sikerül a nyugdíj spekuláczió, akár nem, e kérdés városunkra nézvbe mindkét esetben sulylyal bírhat. Ha nem sikerül a nyugdíjaztatás, a birói jelölt valószínű elhatározása megválasztatás esetén az lesz, hogy lemond s akkor ismét választani kell, — ha p;dig a jelölt nyugdíj kilátását megválasztatása esetén jónak látja 10 évre koczkára tenni, (mert ennyi szolgálat kellene az uj tisztségben a jogosultsághoz) akkor, 10 év múlva, a teljes táblabirói nyug- dij-igény kielégítése a városi közpénztárt fogná súlyosan megterhelni. Mi, személyi vagy ebből folyó privátügyek indokolatlan felhordásával a figyelmet magától az elvi szemponttól elterelni nem akarjuk s hisszük, hogy ilyesmit nem is érin- I tettünk, de a fenti elvi szempontok összehasonlítását a választás előtt még egyszer szükségesnek találtuk. Ennek eredményekép az egyik oldalon áll: a különben elismerésre méltó birói szak- képzettség. — a másik oldalon a közigazgatási körben szerzett elméleti és tapaszta- . lati tudás. Az egyik részen egy tisztviselő honorálása, képességeiért s szolgálati érdemeiért, — a másik részen egy összetett nyugdíj kombináczió sikerének reménye birói jeles működésért. Tessék választani! HÍRROVAT. * Szatmárnémeti sz. kir. város közönsége holnap délután 3 órakor közgyűlést tart, melynek tárgysorozata: A hitelesítő küldöttség kirendelése, a hitelesítés helyének és idejének meghatározása. Polgármester havi jelentése intézkedéseiről és a törvényhatóság állapotáról. Kormányhatósági rendelet. M. kir. belügyministeri leirat 30956 III. f. szám alatt a pénztári hivatalnál létesített másod pénztártiszti állás jóváhagyása tárgyában. Választás. Hérmán Mihály elhalálozása folytán megüresedett polgármesteri állás betöltése. Egyéb közigazgatási ügyek. Tanácsi előterjesztések: Folyó évi január havi adó elő és leírás tárgyában. Folyó évi február havi adó elő és leírásra vonatkozólag. A városi házi Legjobb, legüditöbb és legolcsóbb ásványvizek a Szolyvai, Luhi Erzsébet és polenai gyógyvizek. Feltűnő gyógyhatással alkalmaztatnak: kőszvény, vese, hólyag, gyomor, torok, tüdő és gége bajok esetén. Kapható fiiszerüzletekben és az uradalmi ásványvizbérlöségnél Szolyván (Beregmegye). — Prospektus ÍDgyen és bérmentve.
