Szamos, 1902. április (34. évfolyam, 27-34. szám)
1902-04-06 / 28. szám
1882. évi május 4 én második házasságra lépett Antal Róza urhölgygyel, Antal Dániel, közéletünk ismert fórfiának leányával, kinek oldala mellett húsz évig élt boldog házasságban. 1878. évig városunkban ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1877. és 1878. évben a „Szamos“ szerkesztője volt s habár megnövekedett teendőire való tekintettel egy év múlva a lap vezetésétől vissza is lépett, dolgozótársunk maradt az utolsó időkig s majdnem minden fontosabb kér désben, bár névtelenül, ismét és ismét felvette sokszor kipróbált tollát. 1879. évben lépett, mint tiszti főügyész, a város szolgálatába s ugyanezen állásra több iz ben megválasztatván, a bizalom 1895-ben a Böszörményi Károlv halálával megüresedett polgármesteri székbe emelte őt. Úgyis, mint a város jogtanácsosa, úgyis, mint a törvényhatóság feje, nagy ügyszeretettel viselte állásának súlyos terheit. Eleinte a zöld asztalnál gyakran fellobbant, de utóbb valóságos diplomata módszert követett. Mint szónok a heves érzelem hatása alatt, kissé szaggatottan beszélt. Stilja ellenben gondos, szép, átlátszó, tömör s mindamellett gördülékeny volt s úgy beszédében, mint Írásában gyakran felragyogtak a humor igaz gyöngyei Szívesen használta, ha kellett, az ügyvédi dialektika fegyvereit is. Nem könnyen vált meg eszméitől; kitartó volt a tengelytörésig. Erős becsvágy lüktetett az ereiben. A társadalomban is hihetetlenül sokat dolgozott. Majdnem minden intézetünk és egyesületünk bölcsőjénél vagy tovább fejlesztésénél gondos szeretettel ott állott. A tűzoltó-intézménynek egyik megteremtője volt. Elnöki tisztét viselte a dalegyesületnek, a társaskörnek, a torna- és vivóegyletnek, a kereskedelmi és iparbanknak. Választmányi tagja volt az ügyvédi kamarának, lövész-egyletnek ; igazgatósági tagja az I. téglagyárnak, stb. stb. Egyházát mély, vallásos szívvel, rajongásig szerette. Ott ült az ev. ref. főgimnázium és prot. felső leányiskola igazgató-tanácsában s az egyház főgondnoki székében. S nemcsak a hitéletet emelte fel, hanem egyházát monumentális épületekkel is gazdagította. A város ügyeinek vitelében már főügyész korában kiváló szerepet játszott. Erős támasza volt a városház, a színház, vashid, méntelep, villamos világítás, és lakótanyák kiépítésének. Mint polgármester, mintha csak jös szemekkel látta volna korai végét, éppen lázas munkát végzett. Vasúti politikánk kialakulása, a vágóhíd, a Társaskör uj otthona, a mügyalogjárók, a Kossuth-kert, kioszk és fürdő, a Mac Adám és keramitutak, a szatmárhegyi és villamos vasút, a róni. kath. plébánia, az uj „Pannónia“, stb. erős dolgozótársak mellett bár, de jobbára az ő alkotásai. Betegeskedni mintegy 3 éve kezdett, baja azonban körülbelül 3 hónapja fordult komolyra. Hősi feláldozással, egyetlen panaszszó nél kül viselte nagy szenvedéseit; végre tegnap hajnali 4 órakor megszabadította azoktól a könyörülő halál. Elhunyténak hire futó tüzként terjedt szót a városban s csakhamar megvitte azt hivatalosan és nem hivatalosan a fővárosba, a szomszéd törvényhatóságokhoz és a rokon családokhoz a táviró. Városunk összes középületein, a róm. kath. székesegyházon, ügyvédi kamarán a püspöki palotán, a kauonoki lakásokon, osztrák-magyar bankon, a ref., gk. templomokon, egyházi és iskolai épületeken, pénzintézeteken, szerkesztőségünkön s számos magán házon gyászlobogók lengenek! A vároház kapuzata és kapualja, vala mint a tüzoltó-őrtanya bejárata, a színház és iparos otthon fekete posztót öltött. Nagy sötétség borult a korán kilobbant fényes láng nyomára ! tatott a népkonyhának, továbbá a szatmári gőzmalomtársulat, mely nagy mennyiségű lisztet adományozott, a helybeli összes pénzintézetek a jótékonyczélu évi osztásnál a mi ügyünket is méltatták; a Neuschloss-féle fatelep a szükséges tűzifa nagy részét adta, a tűzifa és az élelmiszerek behozatalát Fried Emil ur saját fogatával ingyen szolgáltatta egész télen át. Mindezeknek, valamint a helyi sajtónak, a mely ezt a fontos szegény-ügyet híven propagálta, mondunk igaz érzéssel köszönetét és kérjük jövőben is a szives pártolást. A midőn még a népkonyhán napról-napra nagy fáradtsággal járó munkáját köszönjük meg a gazdasszonyoknak és az ebéd kiszo'gál- tatást segítő kedves kisasszonyoknak, nem tudjuk kellő hálával méltatni azt a nagy buzgó- ságot, a melyet szegényeink érdekében lelkes hölgy eink már 10 év óta a könyöradomány gyűjtése közben híven teljesítenek és mely által az idén is egész télen élelmezhettük éhezőszegényei ükét. A főgazdasszonyunk pedig megtiltotta a róla való megemlékezést, majd emlékeztetik őt a jövő tél kezdetén éhező szegényeink a népkonyha megnyitására. A népkonyha vezetősége. Bezárult a népkonyha. Márczius 21-én osztotta a népkonyha egyesület szegényeinek az ez idei utolsó ebédet és igy a téli időn át_ majdnem teljes 5 hónapon szolgálta a szegény ügyet. Ingyen élvezték városunk szegényei (mintegy 40 család) naponta a házhoz vihető ebédet; a népkonyha helyiség asztalán pedig az összes városi iskolák szegéuysorsu tanulói mintegy 140 en ebédeltek naponta a tél folyamán. A gyűjtő-iveken Szatmárnémeti város jóté konylelkü polgársága készséggel adakozott; ehhez még a vidék egyes humánus adománya is járult, és ezeket kívánjuk most, a midőn befejeztük a szegények téli táplálását, hálás szívvel megköszönni. Ha a hírlapi nyugtázásban egyik vagy másik adomány felemlitése kimaradt volna, ez csak tévedésből történhetett és elnézést kérünk érte, biztosítván a nagyérdemű adakozókat, hogy adományaik minden fillérje a nemes ügy szolgálatában, a szegények főztjére és kenyerére lett elköltve. Hogy ily kiterjedt mérvben tudtuk a szegények züksógét e télen kielégíteni, ahhoz minket nagyban elősegített a városi hatóság, a midőn a városi szegény-alapból 100 koronát jutHÍRROVAT. Az első negyedév lejártával felkérjük lapunk mélyen tisztelt megrendelőit, hogy hátralékaikat beküldeni s előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. Hermán Mihály elhunyta. Tegnap reggel 6 óra után a városban levő összes harangok zúgása jelezte azt a szomorú hirt' melyet, fájdalom, a súlyos betegség etörehaladása következtében már mindenki sejtett, hogy Hermán Mihály, polgármester megszűnt élni. A nagy betegnél az agónia jelei már az előző estén mutatkoztak s reggeli 4 órakor következett be halála, mely a hosszasan szenvedőre immár megváltásnak volt tekinthető. Hérmán Mihály polgármestert egy régebbi keletű betegsége döntötte ágyba, melylyel egy Ízben már sikeresen megkűzdött, de újabban oly erővel támadta meg és oly rohamosan fogyasztotta erejét, hogy a leggondosahb ápolás sem nyújtott reményt életbenmaradásához. Az elhunyt , családja minden lehetőt megkísérelt, hogy a polgármester életét megmentse. Budapestről Bartba orvostanárt is hasztalan hivta meg, mert az egyelőre kilátásba helyezett operáczióból sem lehetett semmi kedvező fordulatot reményleni. A gyászhir rövid idő alatt szétterjedt az egész városban s úgy a város, mint az egyes testületek, melyeknek a megboldogult tagja volt, intézkedtek, hogy az elhunyt családja előtt részvétüket kifejezzék. A tesYísszaemlékezés. Bár nem nekem nyíltak Ott az őszi rózsák: Te egyszerű kis kert Hű maradtam hozzád. Őszi rózsák között Kikelet tündére ! Emléked elkísér A világ végére. S hiába vesz körül Fény, mulatság, lárma, Fáj, hogy ide vagyok Idegenbe zárva. Hol — nekem oly kedves — Ábrándkópre leltem, Nagyváros zajából Csak oda száll lelkem. Messze tündér-kertben Nyíló őszi rózsák, De boldog is volnék Ha közietek lennék Csak egy rövid órát. Gál Endre. Téli idill. lila: Zagyva Mariska. Elegáns, hosszú léptekkel igyekezett a három Bándy leány a városi jégpálya felé. A két na- j gyobbik magas növésű szőke szépség, a legkisebbik bájos baba arczu, sötét barna hajú, fitos orrú, csillogó fekete szemű, édes, csinos kis teremtés volt; maga a megtestesült vidámság. Már-már ,alig birt lépést tartani nénjeivel, kik ugyancsak szedték lábacskáikat s könyörgésre fogta a dolgot: — Ugyan, Tilda, ne siessetek annyira, mert én már nem birok veletek futni, hisz tudhatnátok, hogy én sokkal kurtább vagyok, mint ti. De a két nővér lázas sietséggel repült tovább, nem figyelve a kis barna esdeklő kérésére. Már hogy is ne sietnének, mikor alig várják a pillanatot, hogy lovagjuk karjain vigan lejthessenek a tükörsima jégén, az irigykedő barátnők nem csekély bosszúságára. Amint belebegtek a pályára, rögtön eléjök sietett a két kifent-kikent bajuszu Almásy fiú, rendes lovagjuk korcsolyázás, bálozás, teniszezés és sétáik alkalmával. Azonnal hozzá láttak a két bájos hölgyecske korcsályáját felkötni. A kis Margitnak várakozni kellett, mig nénjei rendben lesznek, de ő ki akart fogni a két Almásyn, kikre amúgy is nem valami jó szemmel nézett, mivel öt, a 17 éves leányt gyermekszámba vették s ez a két ficsur — miként Margit őket gúnyolni szokta — oly szimulált felsőbbséggel fbeszélgetett vele, mint a papák szoktak csintalan kis lányaikkal. Gyorsan kezdé tehát az aczél szárnyakat parányi lábaira erösitgetni, hogy megelőzhesse nénjeit a jégpályán. Erősen nekipirosodva végzett valahogy az egyikkel s egy nagyot lélegzelve, egyenesedett fel görnyedt helyzetéből, de alig volt ideje levegőhöz jutni, midőn hirtelen kecses mozdulattal előtte termett egy csinos szőke ifjú, dallamosan mondván: —- Szabad kérnem, Nagysád ? Pár pillanat s a korcsolya fel volt kötve. Margitka pedig, mire nénjei észrevették, vigan siklott az ifjúval a korcsolyázók sürü tömegén ke- rüsztül, kedélyesen beszélgetve. Ah, milyen másként is megy az ismerkedés Isten szabad ege alatt, mint a szalonok sablonos, sima parkettjén. Még jóformán meg se nézték egymást — ámbár erre nem mernék esküt tenni — s már is mint régi jó barátok csevegtek, élezelődtek egymással, élénk megjegjegyzéseket téve az előttük szágul- dozókra és édesen nevetgélve egy-egy jól sikerült csattanós tréfán. Az ifjú nem győzte eléggé magasztalni Margitka korcsolya művészetét. Margitka a dicséret ellen váltig tiltakozott, mert hisz ö tudta csak legjobban, hány sikerült bukfenczet csinált volna Tényleg csak INGÜK JÓZSEF zati czikkeket és katonai fölszereléseket. szabó üzletében szerezhetjük be hazai fs angol gyártmányú gyapjúszövetből készült legjobb szabású tavaszi felöltőinket, és öltönyeinket. Hol papi öltönyök és reverendák a legszebb kivitelben készüln-k. — Készít siKkeSSZabásU egyenruhákat; raktáron lart mindennemű egyenruhá- Szatmár, Deák-tér. (Városház-épület.)