Szamos, 1902. április (34. évfolyam, 27-34. szám)

1902-04-06 / 28. szám

tületek egész sora kondoleált a mély fájdalomtól lesujtott özvegy előtt s a ravatalt a koszorúk egész halmaza borította el. Az elhunyt családjá­nak egyenes kívánságára a temetés a legegysze­rűbb alakban fog történni s így a szatmári * ref. presbyteriumnak is le kellett mondani ama tervé­ről, hogy az elhunytat a ref. templomból búcsúz­tassa. Ennélfogva a temetés a háznál leendő rövid ima után fog megtörténni. Az elhunytról a kő-; vetkező gyászjelentések jelentek meg: Özv. Her­mán Mihályné azül. Antal Róza, úgy a maga, j mint férjének édes apja, testvérei és az összes kiterjedt rokonság részéről is mély fájdalommal tudatja forrón szeretett férjének, Hermán Mihály Szatmárnémeti szab. kir. város polgármesterének, j élete 55-ik, boldog házasságának 20-ik évében, 1902. j évi április 5-én, reggeli 4 órakor hosszas szenve­dés után történt gyászos elhunytat. A boldogul­nak hült teteme vasárnap, f. hó 6-án d. u. 4 óra- ■ kor fog az ev. ref. egyház szertartása szerint örök j nyugalomra tétetni. Szatmár, 1902. április 5. Béke lengjen porai felett! — Szatmárnémeti sz. kir. város közönsége és tisztikara fájdalommal tu- j dalflá szeretett polgármesterének, Hérmún Mihály­nak', lé02. évi áprtl hó 5-én, élete 55-ik, közszol­gálata 23-ik évében történt gyászos elhunyták A megboldogult földi maradványai ápril hó 6-án d.; u. 4 órakor fognak az év. ref. egyház szertartása szerint örök nyugalomra tétetni. Szatmár, 1902. ápril hó 5. — A szatmári ev. ref. egyház ta- J nácsa és közönsége mély fájdalommal jelenti, í hogy példányszerii buzgósággal, törhetlen hűség­gel, igaz keresztyéni lélekkel megáldott s mindnyá- { junk által szereti főgondnoka, Hérmán Mihály, j életének 55-ik, főgondnokságának 14-ik évében j hosszas szenvedés után f. hó 5-én reggeli 4 órakor az örök életre csöndesen átszenderült. A temetés f. hó 6-án, d. u. 4 órakor egyházunk szertartása szerint a gyászháztól történik. Az igaznak emléke legyen áldott! — A „ Szatmári Kereskedelmi és Iparbank Részvénytársaság“ a mély fájda­lom érzetével tudatja, hogy az igazgatóságának közel húsz éven át tagja; hat év óta nagyérdemű elnöke, Hérmán Mihály, Szatmárnémeti szab. kir. város polgármestere, folyó hó 5-én virradóra, munkás élete derekán elhunyt. Életét tettei dicsé­rik, emlékére mindenkor hálás kegyelettel gondo-1 lünk. Szatmár, 1902. április hó. A Szatmári Ke- I reskedelmi és Iparbank Részvénytársaság. * A szatmári egyházmegyei közgyűlés f. hó 1-én számvevőszéki ülését tartotta, me­lyen az összes egyházak gondnoki számadásai megvizsgáltattak. Ugyanaz nap d. u. 5 órától kezdve tanügyi bizottsági ülés tartatott. Ebben az illető dékánok jelentései tárgyaltattak az egyházközségek iskoláiról. Örvendetes tudomá­sul szolgált, hogy a tanerők kétharmada jeles és kitűnő eredménynyel végezte hivatását. A bizottsági ülés után a lelkészi gyámintézeti ülés tartatott meg. A pénztár jelenlegi állása a 98 ezer koronát meghaladja. A nyugdijpénz- j tár érdekében a közgyűlés ideje május hó közepére határoztatott meg. Április 2-án közgyűlés délelőtt 9 órakor Biki Károly esperes imájával s a jelen­voltak énekével vette kezdetét. Esperes a gyű­lés megnyitójában többek között egy fontos in­dítványt tett, mely szerint a szatmári egyház­megye keresse meg köriratban az összes ma­gyarországi ref. egyházmegyéket protestáns nőegyletek, illetve Lórántffy Zsuzsánna-egye- sületek szervezése iránt. Megemlékezett Tisza Kálmán, dr. Farkas Antal és Szarka Boldizsár elhunytéról s az elhunyt jeleseink emlékének jegyzőkönyvben való megörökítését indítvá­nyozta, mit közgyűlés egyhangúlag elfogadott. Különböző esperesi jelentések tárgyalása után bizottsági Uülíöttségi jelentések és egyes egy­házak beadványai tárgyaltattak 70 ügydarab alapján. Gyűlés végén a tisztikar lemondott, mire a tisztujitás elrendeltetett s a szavazatok beadásának határidejéül f. évi május 1 seje tű­zetett ki. Az idei egyházmegyei közgyűlést f. hó 2-án a Lorántffy Zsuzánna-egyesület köz­gyűlése s az ezzel kapcsolatos ünnepségek sza­kították meg, melyekről előző számunkban ad­tunk értesítést. Az egyházmegyei tisztikar a közgyűlés első napján délben a Biki Károly esperes vendége volt, harmadik napján dr. Bö­szörményi Emil vendéglátó asztalához volt hi­vatalos. 5 A református tanárok országos szer vezkedő gyűlése, melyen a helybeli ev. ref. fő­gimnázium tanárkara is szép számban volt kép­viselve, f. hó 2-án és 3-án ment végbe Debre- czenben. E gyűlésen az ország öt egyházkerüle­tében Rvő közép iskolákból mintegy 300 tanár volt jejen. Az uj országos egyesület elnöke Dó- czy Imre főgimn. felügyelő lett, alelnökök : Sinka Sándor és dr. Antal Géza; főjegyző S. Szabó József. Eisőnek Váró Ferencz nagyenyedi tanár olvasott fel „Pályánk vezérülve“ czimen. Azután Benkő Imre értekezett a felekezeti tanárok fize­tési fokozatairól s a jelenlegi fokozatok helyett a tanári fizetéseknek s a korpótlékoknak megfelelő szabályozását indítványozza. Ez indítványt az egyesület hosszas vita után azzal a határozattal fogadta el, hogy az egyházkerületek az állam­segély szerződéseknek megfelelő módosítását esz­közöljék ki a kormánynál. A számos tanügyi kérdés megvitatása között nagyfontosságu volt az a határozat, melyet jó tankönyvek Íratása szempontjából hoztak. Az egyesület tiszteletbeli tagjául Antal Gábor dunántúli ref. püspök és gróf Dégenfeld József egyházkerületi főgond­nok választattak meg. A minden tekintetben si­került szervezkedő gyűlés azzal a határozattal oszlott szét, hogy a jövő évi értekezletet Nagy- Enyeden fogja megtartani. Személyi llirek Április 4-én Pap Géza h. polgármester és dr. Vajay Károly t. főügyész Budapestre utaztak, hogy az állami népiskolák építési, telekszerzési és egyéb költségeinek fede­zésére szükséges kölcsönnek ügyét személyesen s mielőbb lebonyolítsák és egyúttal a tárgyalás körében a várnsi kölcsönök konverziójának kér­dését is bevonják. * A „Lorántffy Zsuzsanna egyesület“ ápril 2-iki estélye — mint az alábbiakból is lát­ható — a körülményekhez képest elég szép anyagi sikerrel végződött. Mindenesetre nagy be­folyással volt arra Eötvös Károly orszgy. képviselő és Haypál Benő budai ref. lelkész Ígéretének — bizonyára indokolt okok miatt — be nem váltása. A rendezőség csak az utolsó órákban szerzett tu­domást e visszalépésekről s igy oly óriási zavarba hozatott, hogy kénytelen volt épen az egyesület 1 reputácziója érdekében plakátokon hozni tudomá­sára a közönségnek a műsor e váratlan megrövi­dítését s egyúttal alkalmat nyújtani azoknak, kik jegyeiket előre megváltották, azok visszaváltha- tására. E körülmény magyarázza meg azt az elég tekintélyes kiadást is, mely bizonyára sokkal ke­vesebb lett volna, ha nevezett urak annyi fárad­ságot vettek volna magoknak, hogy idejében tu­dassák a rendezőséggel határozott ígéreteiknek be nem válthatását. Ezt egyfelől a közönség, másfelől a jótékony czél érdeke méltán elvárhatta tőlük. Egyébiránt az estély tiszta jövedelme 530 K 36 fill, volt, mely összeghez felülfizetéseikkel járul­tak : Szalontai Sándor 4 K, Sörös Béla 3 K és Kalocsai Zsigmond 2 K-val. Fogadják a rendező­ség hálás köszönetét. Itt említjük meg, hogy múlt­kori tudósításunkból az élőképben szereplő höl­gyek közül Uray Olga neve tévedésből kimaradt, mit ezúttal készséggel kiigazítunk. Újabb adomá­nyaikkal járultak hozzá az egyesület alapjának gyarapítására: Hérmán Mihály és neje 100 K, id. Szegedy Antalné 50 K, dr. Halász Jenőné 50 K és Ferency Jánosné 50 K. A midőn mindezeket köszönettel nyugtázzuk, egyszersmind az egyesület hálás köszönetét tolmácsoljuk mindazoknak, kik lekötelező szivességökkel és közremüködésökkel igyekeztek biztosítani estélyünk sikerét. Fogadják az ifjú egyesület háláját s elismerését ezúton is azért az önzetlen áldozatkészségért és fáradtságos munkáért, melylyel kitűzött nemes czélját előbbre vinni segítették. * A nagy-ari ev ref. egyháztanács f. hó 4-ikén tartott ülésében az egyházmegyei tisztviselő karra a következőleg szavazott le : esperes Biki Károly, egyh. tanácsbirák: Bélteky Albert, Mártha József, Nagy László, Lengyel Sándor, Kiss Berta­lan, Kovács Lajos. Gondnok: Szegedy Antal. Vi­lági tanácsbirák: Luby Géza, Dienes Dezső, Szabó Zsigmond, dr. Böszörményi Emil, dr. Far­kas Antal, Uray Géza. Egyh. főjegyző: Kiss Bertalan, aljegyző: Kassay Béla. Világi fö- jegyző: dr. Hantz Jenő, aljegyző: dr. ifj. Dávid István. * A helybeli kir. kath. főgimnázium növendékeinek tanárok vezetése alatt Rómába indult zarándok csoportja szerdán este váro­sunkba visszaérkezet^. A zarándokok öt napot udvarias nemtője erős karjainak támasza nélkül. A szőke ifjú sűrű bókokkal halmozta el Mar­gitkát s biztosította, hogy ha naponkint együtt gyakoroljak a korcsolyázást, még a versenyen di­jat is fog nyerni. Szó, a mi szó, annyira belemélyedt a csinos gavallér a kurizálásha, s oly virágos bókokat sug­dosott a kis fitosnak fülébe, mely bátran beillett volna a bálterem illatos, idegingerlő légkörébe is. Margitka arcza boldogságtól ragyogott, bárha nem is vette az ifjú minden egyes szavát kész­pénz gyanánt, mert hiszen volt neki magához való esze, mégis örvendett, hogy végre valahára meg­mutathatja nénjeinek s azoknak a kiállhatatlan Al- másy fiuknak, hogy ő már nem gyermek, még csak nem is kis leány, mert hiszen kis leányokba nem szoktak szerelmesek lenni s neki egy csapásra imádója lett s ebből most már bárki levonhatja a következményeket: Margitka nagy leány lett. A két nővér már útra készen állott gavallér­jával s a hunczut kis barna még mindig nem mu­tatkozott a láthatáron. Végre meglátták egy kanyarulatnál kipirult arczczal, ragyogó szemekkel, élénken csevegve a szőke ifjúval. A két nővér összenézett s elmoso­lyodtak a kis húgok ilyetén rózsás hangulatán. Margitka ez egyszer erélyesen tiltakozott a haza­térés ellen. — Óh, Istenkém ! ti már menni akartok — s kesernyésen húzta görbére picziny húsos ajkait — maradjatok még! — No látja, — fordult lovagjához — ugy-e mondtam, hogy ezek ma körábban fognak haza menni és most már nekem is menni kell. Hirtelen fordulattal a padkára ült, miközben önérzetes han­gon, élénk gesztusokkal beszélt nénjeivel, büszkén nézve le az előtte térdeplő ifjúra, ki a lehető leg­nagyobb lassúsággal igyekezett leoldani korcsolyáit. Nagy sokára leoldotta és összekötve vál­lára veté saját korcsolyájával egyetemben. Ezek után udvariasan meghajolt a három leány előtt s bemutatkozott: — Szalay Gerö, II. éves tanárjelölt vagyok, s ha nem leszek terhűkre ... de nem folytat­hatta tovább, mert a kis barna eléje vágott: — Már hogy is lenne! Jöjjön, menjünk előre s ezek majd fognak bennünket gardírozni! — Azzal egy utánozhatatlan gonoszkodó pillantást vetett nénjeinek bámuió udvarlóira, kik nyomban meg is jegyezték egymás közt, hogy ez a gyerek a nyakukra nőtt. A kis Margit vidáman lebegett az ö szőkéjé­vel előre, meglehetős távolságban hagyva maga után nénjeit, naivul kérdezősködve kísérőjének családi viszonyairól, nem fogyva ki a pezsgő jó­kedv és beszédtárgyból egy pillanatra sem. így j jutott tudomására, hogy Gerö csupán rokonait jött ide megátogatni s pár hét múlva ismét vissza megy a fővárosba tanulmányait folytatni. Mennyire elszomorodott erre azután a kis butus. No, de azonnal is megvigasztalódott, mert Szalay Gerö ur megígérte, hogy naponta hűséges lovagja lesz az egész két hét alatt korcsolyázásai alkalmával s utánna tette lágyan, érzelmesen, hogy szívesen lenne az egész életre is az. Haza érkeztek s a három gráczia kegyesen megengedte a fiatal uraknak, hogy holnap délután a jégpályára elkísérhessék őket. Azonban, ember tervez, Isten végez ! Másnap ugyanis Margitka leg­nagyobb szomorúságára oly botrányosan enyhe, lágy idő lett, hogy korcsolyázásra többé gon­dolni sem lehetett. Mindennek daczára a három levente a kitű­zött időre mathematikai pontossággal jelent meg a Bándy lányoknál. Az uj dalia bemutatko­zott s a mama biztatató mosolyától kisérve, bát­ran foglalt helyett Margitkája közelében. A két Almásy már régen otthon volt Bándyéknál csak rövid idő kérdése, hogy a család tagjai közé szá­mítsák magukat. A mama nyájasan marasztotta mind a hár­mat, erősen biztatva, hogy most már csak itthon szórakozzanak, hisz ebben a locs-pocs időben úgy is lehetetlen kimenni. Fogta magát Tilda s a zon­gora mellé ült az ifjabb Amásyval, Irén pedig va­lami hímzést véve kezébe az idősebbikkel bocsájt- kozott kedélyes beszélgetésbe. (Folyt, köv.l divatáruhájába — Deák-tér 10. sz. - megérkeztek a ===== tavaszi és nyári idényre -----­a legújabb divatu kalapok, ingek, gallérok, nap és esőernyők, melyei; nagy Választóban olcsó áron Kaphatói;.

Next

/
Oldalképek
Tartalom