Szamos, 1902. április (34. évfolyam, 27-34. szám)
1902-04-06 / 28. szám
I XXXIV. évfolyam. Szatmár, 1902. vasárnap április tió 6. 28-ik szám.-. , <$• ■N \ 90 jv 00 \Mf .j SZAMOS. Vegyes tartalmú lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁJRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: 3gész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. HERMÁN MIHÁLY 1847. augusztus Utol 1902. ápril 5. Néhány éve a sors kezét mintha csak bizonyos irányzatosság vezérelné abban, hogy azokat a férfiakat ragadja ki közülünk, kik szivre, fejre arra voltak hivatva, hogy egész munkabíró erejükkel, legtisztább meggyőződésükkel ezreknek közérdekét szolgálják városunkban. De mégis, ha a közelmúltba egy futó pillantást vetünk, látjuk, hogy az áldozatok közül, kiket a sors oly sürü egymásutánban szemelt ki, egyik esetben sem hordja magán a tragikumnak oly metsző élét, oly félreismerhetlen sötét nyomát, mint a Hér- mán Mihály polgármester elhunytában. A Hérmán Mihály ravatalát nem a befejezett élet elmúlása feletti önmegadó fájdalommal veszszük körül. Az ő halála nem a nyugalomba vonult vezéré, kinek látni adatott a maguk teljességében azokat a babérokat, miket a becsületes, önfeláldozó munkásság terem egy czéltudatos. következetes eszményi küzdelem után. Az ő ravatala a megdöbbentő tragikum sötétségét jelenti, mely nem az élet véghatárának jelzéséül állítja meg az életuton haladót, hanem a férfiú munkásságának delelőpontján ékelődik a jelen és jövő közé kérlelhetetlenül. Az éjszaka leszállóit, s azok a körvonalak, melyeket Hérmán Mihály városunk jövőjének képén megrajzolt s melyeknek betöltésére egy teljes élet munkásságának reményében számíthatott, reá nézve örökre eltűntek emez éjszaka sötétségében. Elhunyta épen azért oly tragikus, mert azért élt, fáradozott, aggódott, lelkének teljességét azért vitte bele mintegy lázas küzdelemmel a munkába, hogy alkotásainak emberileg elérhető eredményeit láthassa Az Ő elhunyta azért is tragikus, mert annak a munkának, melynek gyümölcsét még megérhette volna, épen a nehezebb felét volt már bevégzendő. A megboldogult az alkotásnak, a cselekvésnek embere volt. Szülővárosán csüngő szeretete kiérezte, hogy a nyugalom, a stagnálás állapota egyenlő a biztos elmaradással, mert az általános haladás e jellemzetes korszakában lépést kell tartania városunknak is, ha hosszú időre nem akarja elvágni az utat maga előtt, a fundamentumépités hiánya miatt. Ennek tudatában, mintha csak idő előtti elmúlásának sejtelme sugalmazta volna ! Erején felül, szinte lázasan dolgozott, tanakodott, közbenjárt, aggódott, mintha egymaga akart volna elvégezni mindent, mintha az akadályok leküzdésére az ő nemes lelkesedését akarta volna csupán szembeállítani.- Hérmán Mihály egyénisége a nyugal- ! más bürokrata typusába egyáltalán bele nem illeszthető. Neki a hivatali vezetés, a polgármesteri állás arra való volt, hogy szervező erejét, alkotó tüzét e hivatali polcz- ról még fokozottabb mértékben sugároztassa j szét. Polgármesteri hatáskörében kifejtett működése csak hatványozása volt annak a lelkesedésnek, annak a munkának, mit e város társadalmáért, e város jó hírnévért állandóan kifejtett. Jellemének magva a csüggedést nem ismerő nemes elszántság, melynek érzetében hitte, hogy az egészségét aláásó betegségen is diadalmaskodhatik. . A Hérmán Mihály pályáját, életét nem szabad kicsinyes nézőpontból megítélni. Abból a perspektívából kell őt néznünk, melyből feladatát, működése czélját ő tekintette. E nézőpontból megjelölt ut pedig csak igen ritkán van az olcsó népszerűség virágaival hintve. A közügy vezetésere hivatott férfiúnak sok önmegtagadásra van szüksége, hogy czéljától el ne tántorodjék még akkor sem, mikor a megalkuvás eszközeivel talán nyugalmát biztosíthatná. Ezért mondjuk, hogy működésének épen ama pontján dőlt sírjába, midőn e munka nehezebb felét volt már bevégezendő, mely a városnak bizonyos áldozata és meg- terheltetése nélkül nem teljesíthető. 0, a legnemesebb értelemben vett erős patrióta egyképen érezte maga is a közönséggel, hogy e város sokszor erején felül is hoz áldozatot, de ugyancsak e patriotizmus sugallta leikébe azt is, hogy az emelkedés a fejlődés csakis ez utpn lehetséges. Midőn e város múltja és a fejlődésnek többnyire halogatott követelményei közt oly nagy mélység tátongott, ennek áthidalása csakis áldozatok alapján történhetett. Szülővárosa iránt páratlanul odaadó sze- retete volt az Ő delejtűje, mely minden cselekedetének irányát megjelölte. Nemcsak e város feje volt ő, hanem szive is e városé volt. Minden tettéből, minden beszédéből kisugárzott e nagy szeretet közvetlen melegsége, akár a zöld asztal mellett vezetett, akár a fehér asztalnál kellett reprezentálni városunkat. A közérdeknek, e városnak önzetlen szeretetében és az ő alapjellemében természetesen gyökerezett az ő tisztakezüsége, mit kétségbevonni, akárcsak hallgatagon is soha senki sem merészkedett. Itt született, itt élt közöttünk. Közvetlenül láttuk, mint magánembert személyes érintkezéseiben is. Koncziliáns modora, gyöngéd tapintata könnyen meg tudta nyerni a maga és közügyeink számára az embereket Gondoljunk csak azokra az összeköttetésekre, miket városunk érdekében a hatalom tényezőivel szerzett s azokra a sikerekre, miket e közvetítéseivel elért! Mély vallásos hite s egyháza iránt táplált állandó szeretete ültette hoszu időn keresztül az ev. ref. egyház főgondnoki székébe s úgy itt, mint a főgimnázium és az | elemi iskololák dolgaiban páratlan tevékenységet fejtett ki. Törvényhatósági, egyházi és társadalmi életünk e szívós, kitartó mozgató lelkének eleven erejénél csak a súlyos betegség volt erősebb, mi ágyba döntötte s elhunyta felett mindnyájan érezzük a sötét tragikumot, midőn a sors száguldó vihara a még csak imént is életerős lát derékban összetörte. Kidöltével a működéséhez fűzött szép reményeknek egész sorozata omlott össze, de terveinek, alkotásainak fenmaradásában az ő munkás keze nyomát bizonyára mindig hálával eltelve fogja látni és emlegetni a következő nemzedék. Az elhunyt életéből a főbb mozzanatok a következők : Hermán Mihály Szatmáron, 1847. évi aug. 1-én született. Középiskoláiból az alsó hat oszályt Szatmáron, a felső két osztályt pedig Debreczeüben tanulta. Az érettségi vizsgálat letétele után a német-nyelv elsajátítása végett egy óvet Késmárkon töltött. A jogot Eperjesen végezte. Joggyakorlói éveit Budapesten kezdte s Szatmáron, Unger Gusztáv ügyvéd oldala mellett fejezte be. Hazaszeretete által indíttatva, az ujonan felállított honvédségbe, mint önkéntes, belépett; a Ludovika Akadémiában csakhamar letette a tiszti vizsgálatot s utóbb a főhadnagyi rangot is megnyerte. Ügyvédi vizsgálatot Budapesten, 1870- ben tett. 1879-ben kelt egybe első feleségével, Nagy Czeczilia urbölgygyel, néhai Nagy Ádám lázári földbirtokos leányával. Ez a házassága azonban nem volt boldog, mert neje alig egy évi együttlót után meghalt, mielőtt gyermekének életet adhatott volna. Három évig gyászolta boldogtalanul járt eiső feleségét s aztán szive vonzalmát követve,
