Szamos, 1901. november (33. évfolyam, 88-95. szám)
1901-11-17 / 92. szám
XXXIII. évfolyam. Szafmár, 1901. vasárnap november hó 17, Vegyes tartaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Rákóczy-utcza 9. sz. Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közélteinek Egyes szám éra 20 fillér. Mindennemű dijak czatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Nyilttér sora 20 fillér. Néhány szó városunk közegészsége érdekében. A mindnyájunkat egyformán érdeklő ügyek között mostanában kevés szó esik hivatalosan vagy nem hivatalosan közegészségügyi állapotunkról. Mintha egy idő óta ez a fontos kérdés nem tudna fölemelkedni a közérdeklődésnek arra a magas színvonalára, melyre méltán és joggal tarthat igényt. Egy kis statisztika a hónaponkénti megbetegedésekről, halálozások és javulásokról az egész, mi a figyelmet havon kint egyszer e kérdésre irányozza, de komoiy megfontolásra és okszerű körültekintésre csak akkor méltatjuk a közegészségügyet, ha már a veszély közepén tartunk. Hál’ Istennek általános komoly veszélyről ma még nem lehet szó; egyes jelenségek azonban a kérdésnek mégis elég szomorú aktualitást nyújtanak. Eddig még úgy látszik, izoláltan, de aránylag mégis aggodalmat keltő mértékben halljuk, hogy ma itt, holnap ott fészkeli be magát a vörheny és diphteritis. a szülőknek ez a két halálfejéi réme s mi több, a normális lefolyásnál súlyosabb alakjukban s az idő előhaladtával attól lehet tartani, hogy a baj járványszerü jelleget fog ölteni. Már most az a kérdés merül fel, be- j i várjuk e, mig a jelentkező veszély fenyegetővé s majd általános romboló erejűvé fokozódik, avagy lehet-é és kell-e már most a leggondosabb óvintézkedéseket megtenni ? A hivatalos orvosi ellenőrzést a veszélynek ezen még csak febünedező fokán semmi mulasztás sem terheli, mert a tiszti főorvos minden iskolába ellátogatott s előre is uta-! sitást adott a czélszerü és szükséges pro fyiaxisra nézve, mert tudvalevőleg a járvány széthui czolására nézve a legnagyobb felelősség első sorsban az iskolára nehezedik S annyi való igaz is, hogy a járványok terjedésének megakadályozásában az iskola vezetői sok üdvös eljárást sikerrel is foganatosítanak, de többnyire mégis mily elkésett és bizonytalan sikerű intézkedések ezek azokhoz képest, mit ez irányban a nagyközönség és főleg a szülők tehetnének! Valljuk meg, e téren a legnagyobb indolencziával kell találkoznunk. A tudomány, a tapasztalás minden kétségét kizáró módon befgazoita, hogy az említett betegségek mérge egyik helyről a másikra elhurczolható, erre az előforduló példák is sok szomorú tanúságot nyújtanak; azért a lelkiismeretes óvatosság még sem tud átmenni a köztudatba és közérzületbe oly mértékben, a mint azt a veszély lehetősége követeli. Bocsánat az összehasonlitásért, de a dolog úgy áll, hogy az idevonatkozó szabályrendeletek a ragályozó állatbetegségek tovaterjedésénél is jóval erősebb intézkedéseket foganatositnak. Hogy a sokból csak egy- pár esetet hozzunk fel, ez év augusztus ha- I vában egy alkalommal Kocsordon, egy má- : sik esetben Porcsalmán egy-egy szarvas- marha ragályozó betegségbe esett s a nélkül, hogy a nevezett községben az átvonulási tilalom még csak körözhető is lett volna, a keresztülutazást mindenkinek megtiltották s az illetőknek vissza kellett fordulniok, hogy kerülő utakon juthassanak el czélpontjuk felé. Ezzel az óvatossággal szemben az emberi elet érdekében mit tapasztalunk ? — Azt, hogy faluról hetenként több infectiózus gyermeket hoznak be Szatmárra az orvosokhoz ; a beteg gyermekekkel a szülők ismerőseiknél megszállanak, sokszor gyógykezelés czéljaiból itt is hagyják s ezzel a járvány fészkeit elhelyezik. Nem kisebb lelkiismeretlenség tapasztalható azonban a városunkban történő megbetegedési eseteknél sem. A beteg gyermeket az orvossal rendszerint csak akkor láttatják, mikor a ragályozás az együtt lakó gyermekekre, kosztotokra megtörténhetett s az iskolákban az érintkezés veszélye mielőtt a És most felolvasom az eredeti szöveget, melynek Rákóczi kesergője czimét valószínűleg Káldy adta, mig Ecseden „Rákóczi nóta“ és „Rákóczi bucsuzója“ név alatt ismeretes. Rákóczi bucsuzója. (Kesergője.) 1711-böl. Hallgassátok meg vitézim, a mit beszélek ! Tanácsoljatok vezórim, hogy mit tevő legjmk ? Jön a német, öl, vág, éget, Dúl, fül, kerget, rabol mindent! Jaj már mit tegyek ? Tanácsoljuk felségedet, meg se is vesse: Ezüstjeit, aranyjait rudakba veresse, Rakassa fel, vitesse el, Hordássá el és menjen el Merre szeme lát! Megcselekszem, elkövetem, — mondja valaki; Sőt szeretem, meg sem vetem, oktasson akárki! Ki az oka ? . . . minden látja, De megtudja, hogy megbánja Spion Károlyi! Megfizeti még az árát az árulásnak ; Kipótolja maradóki ezt Esze Tamásnak ! Ha nem másnak, árulásnak . . . INGÜK JÓZSEF kát; raktáron (art mindennemű egyenruházati czikkeket. Tényleg csak szabó üzletében szerezhetjük be hazai gyártmányú gyapju-szöv étből csinosan kiállított, legjobb szabású felöltőinket, téli kabátainkat, ut- ezai és salonruháinkat. Papi öltönyök és reverendák a, legszebb kivitelben készülnek. — Készít sikkesszabásu mindennemű egyenruhá- Egy éves önkéntesek és tartalékos tisztek előnyös árak mellett felszereltetnek. Szatmár, Deák-tér, Városház-épület. hangjegyekben, hanem a szívben. Egyszerű, I népies, a verstan szabályainak talán kevésbé * megfelelő, de én véteknek tartottam volna kicsiszolni, a homályos helyeket világosabbá tenni, hiszen igy és csak is igy van ennek értéke. Rajta van a régi zománcz. Nem forrás ez a történetiróra nézve, de híven kifejezi a nép akkori hangulatát : sajnálja a kibujdosni kényszerült fejedelmet, kit aranynyal. ezüsttel bővölködö gazdagnak hisz ; vádolja Károlyit, fenyegeti az igaz kuruczokkal, Esze Tamás maradókaival; a német hadak legfőbb bünélil a nők ellen elkövetett erkölcstelen erőszakosságokat emliti fel, nem az anyagi károkat; végül imaszerüen ajánlja a bujdosó fejedelmet és társait az Isten gondviselésébe. A kesergő párbeszédszerü versszakaiban átérzi s kifejezi a nép Rákóczi tragikus sorsát is, ki ez ország leggazdagabb főura volts a ki kibujdosni kényszerülvén, elvesztett mindent: palotáit, várait, népét s a mi legfőbb: hazáját. Ihletett lelke előre látja, h gy a büszke fejedelem kegyelemre nem hajtja meg fejét, előre látja, hogy az a fényes nap, mely most leáldo zott, soha többé fel nem kél. Magyar nap a magyar haza zenittjón nem ragyog többet. Leáldozott a kurucz dicsőség örökre !* Vagy mit fejezne ki egyebet a kesergő befejezése, midőn a bujdosókról ezt mondja: „Mennek Istenhez, mig meg nem vigasztalódnak'“ Rákóczi kesergőjéről. Szabad előadás. Tartotta a szatmári Kölcsey-Kör 1901. nov. 10-iki matinéján : Berey József. (Folyt, és vége.) A yereczkei szorosból még egyszer vissza- j hangzott a tárogató, csatadalok helyett talán Rákóczi kesergőjét zengve. Aztán sok ideig, csaknem kétszáz évig elnémult, feledésbe ment, mig néhány évvel ezelőtt Káldy Gyula meg nem szólaltatta újból. 0 felkereste s összegyűjtötte az antik kurucz-nótákat. De mindenütt nem kutatott, Ecseden sem járt. pedig a hires vár j romjainál élők is megőrizték a Rákóczi kesergőjének szövegét, dallamát. Éti lejegyeztem régen s nézetem az, hogy ez sokkal eredetibb s j hitelesebb, mint a Káldy által kiadott, habár í nagy különbség nincs a kettő között. Káldy szövegének két versét az én forrásom nem tartalmazza, de a végső viszont Káldy előtt ismeretlen, a dallam — mint természetes — hasonló, de nem ugyanaz. Nép költötte e dalt, egyszerű nép őrizte meg mind e mai napig szent örökségül. Az : ecsedieknek is ez az egyedüli örökségük ama nagy időkből, ama nagy alaktól, Rákóczitól, kinek földadományát, mit hűségűkért nyertek, a szatmári békével elvesztették. i De megmaradt a dal, nem írásban, nem |:
