Szamos, 1901. november (33. évfolyam, 88-95. szám)
1901-11-10 / 90. szám
XXXIII. évfolyam. Szatmár, 1901. vasárnap november hó 10. SZAMOS. 90 ik száty Vegyes tartaimu lap. — Megjelenik vasárnap és csütörtökön. A SZATMÁRMEQYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. > Yálasz a „sürgős teendőkére. A „Szamos“ e hó 1-én megjelent számában egy czikk foglalkozik azzal a felhívással, melyet gróf Huggonnai Béla főispán a gazdasági munkás- és cselédsegélypénztár gyarapítása, illetőleg tagok gyűjtése érdeké ben bocsátott ki illetékes helyekre, a mely felhívásban pár hét alatt jelentést kér a kifejtett akczió eredményéről. A tekintetes Szerkesztő ur engedelmé- vel legyen szabad nekem, ki a gazda és munkás közötti viszonyokat sok évi tapasztalásból ismerem, egyet-más megjegyzést koczkáztatni, mi a taggyüjlés körül fennálló ' nehézségekre s főkép a „sürgős tennivalók “-ra vonatkozik. A gazdasági munkás- és cselédsegélypénztár intézménynek üdvös eszméjét a magam részéről nemcsak, hogy elfogadom, de egyedüli helyes eszköznek tekintem, hogy a munkásszocziálisztikus viszonyaink orvosol- tassanak. De ennek az akcziónak keresztülvitele, legalább a mi vidékünkön egyátalán nem olyan könnyű, hogy pár heti tevékenység után az ‘eredményről be lehessen számolni. Nevezett egyesület czélja különösen arra irányul, hogy a gazdasági cseléd a mellett, hogy a tagsággal a maga és családja jövőjét némikép biztosítsa, mennél tovább maradjon meg a gazda kötelékében s a segélyek és jutalmak előnyei is ezt a szempontot tartják sz m előtt, mert az egy helyben és egy folytában eltöltött idő a segélyek és jutalmak aránya szempontjából a tagoknak bizonyos előnyöket biztosítanak. A nméltóságu földmivelésügyi miniszter ur szeme előtt ezzel az intézkedéssel bizonyára az a czél lebeghetett, hogy igy lehetne legalább megközelítőleg visszaállítani azokat a régi patriarchiális jó időket, midőn egyátalán nem volt ritkaság az olyan cseléd, ki gazdájánál 30 — 40 évet töltött s ez idő alatt oly benső érdekközösség fejlődött ki gazda és cseléd között, a mi mindkettő érdekét a megszokás és egymás teljes megismerése folytán majdnem elválaszthatlanul kötötte egybe. De nézzük csak közelebbről, hogy melyek azok az okok, a mik egy ilyen viszony megalakulásában mai cselédeinknél már mint alapíöltételek is hiányoznak. A mi vidékünkön, kivált azokon a részeken, hol a föld bőven ontja áldásait s a hol tehát munkáskézre leginkább van szükség, egyátalán alig lehet cselédet is kapni. Feles búzát, feles tengerit bárki annyit kaphat, a mennyit akar s rendszerint vállalnak is annyit, a mennyit alig tudnak maguk is bemunkálni, úgy, hogy a falu népének nemcsak annyi termése van, a miből újig kiélhet, hanem még közepes termésnél is bizo nyos készletet mint felesleget eladhat. Ezeken a részeken, ideértve tőkép a lecsapolt lápi területeket és ezeknek környékét. cselédnek esek olyan emberek mennek, kik iszákosságuk vagy renyheségük miatt a maguk keze munkáján semmire sem mentek, vagy olyan emberek, kik a cselédi szol-, gálaltal akarnak egy kis pénzt összesz:rezni, hogy pár év múltán a maguk kezére kezdjenek. Az előbbi fajta cselédekből azért nincs hazna a gazdának, mert iszákosak, renyhék, kik a nélkül, hogy a holnapra is gondolnának. végezik robotszerüleg sok vesződség és baj között kötelességüket. Ezeknek sem vesz- | teni, sem nyerni valójuk nincs, mert élhetetlenek s csip-csup kikéregetett fizetésük a pálinkás zsidónak kamatozik; jövőre való gondolkozásuk csak a korcsma küszöbéig 'terjed s ha pénzüket elitták, a gyűjtés vágya bennük ismét csak odáig terjed. A cselédeknek említett másik része már előre is azzal a szándékkal állván be szolgálatba, hogy gazdáját pár év múlva odahagyja, ezt az időt mindenkép a maga hasznára, javára igyekszik (ordítani s a mit lehet, összeharácsol s magaviseletében gazdáA modern therapiában az orvsuk mindinkább a természetes gyógyvizek használatát, ezek között különösen a maga nemében páratlan-et ajánlják. AFerencz József keserüziz már 25 óv óta van használatban s egy családban som szabadna annak hiányozni. Kapható: EőVingcr József, Jzücs József^J^rilijia üzletében. F erencz József keserüviz Lapunk mai száma 10 oldalon jelent meg. El öfizetési ár: Egész,<éVre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 20 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. | Mindennemű dijak zatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. I HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. A három királyok. A sur-baláli bomok világra Csillagfény gyűlt az éjszakába. Kisértő fényayel a messzeségbe, Hol beolvad a föld az éjbe. S útra keltek három királyok, Fakó aranyból koronájok. S mentek bárom nap viharba — szélbe A kisértetek óráját félve. De bűvös fénynyel, mint az igézet A keleti ég csillaga fénylett. Én is bolyongok, mint ki álmot lát, Emésztő, bus sivatagon át. S a sivár égen, az utón végig A napkelet csillaga fénylik. Szekula Jenő. Egy szeszélyes asszony. Irta : Szarka Lajos^ (Folyt, és vége.) Térdre borult a lábai előtt, csókolta a kezét, ruhája szögletét, a hol épen érte. Olyan boldog volt e pillanatban. Az asszony arczát arczáboz simulni érezte; fürtjeik összefonódtak, j ajkaik veszedelmesen közel jutottak egymáshoz. Majd ajkaik egybeforrtak s egymás nyakába i borulva érezték a meny minden kéjét. Ajkaik ! nem szóltak, csak szivük dobogása beszólt, csak i vérük heves lüktetése mondá, hogy mindez igaz, j mindez való. — Hát csakugyan igaz mindez, a mi ve- | lem történik? — kérdé Hüsi Béla az ébredő kétely hangján. Az asszony ránézett észbontóan. — Hahaha! Nem hisz szerelmemben, ámi- tónak tart! — Aztán elkomorult. Igaza vau! ! Én is csak asszony vagyok, olyan asszony, mint j a többi asszony ! Nem, ne ily hangon, hisz ezek a szavak az eszemtől fosztanak meg. Hiszek én mindent, vagy egyátalán nem tudok gondolkozni semmiből is, def hisz férje van és . . . — És ha nincs többé ! _ ? — Ha azt mondom, hogy elváltam tőle ? — De hisz nekem sohasem szólt válópe- , rükröl, csak azt tudom, hogy külön élnek. — És általában magán dolgaimiól szól-, tam e ? — Jolán! . . Valamit akart mondani, de j az asszony félbeszakította. — Itt vannak válóperem iratai, olvassa ! Hüsi Béla átfutotta azokat. 1 — Tehát csakugyan ! — Szabadon rendelkezem magammal. •— Ne engedje a szót könnyen átröppenni. — Miért ne ? Parancsolhat oly at, a mit nem szívesen tennék! — És ha boldogságáról kellene lemondania ? — Hogyan ? ... Ki akadályozhatja meg, hogy egymásé legyünk ? . . . — Én ... A tapasztalatom . . . Vagy az a tűz a kályhában . . . — Nem értem. — Megfogja érteni. Jöjjön theázzunk meg. Leültek a kis thea-asztal mellé. Jolán közelebb húzta széküket egjunáshoz, fejét ráhajtá a férfi vállára s lágy, szerelmes hangon elkezdett beszélni. — Éu már sokat éltem, sokat szenvedtem ■s szenvedéseim árán gazdag tapasztalatokhoz jutottam. És e tapasztalatok nem engedik, hogy boldog legyek valaha, mert kiölték belőlem a litet. Szerettem egykor ón is, szerettek engem s. Egymásé lettünk, — s néhány óv után hova jutottunk ? . . . Megismertem a férfiakat és megvetettem őket hivalkodó nagyságukban. Aztán ;alálkoztam magával s elég volt pár szó, hogy ízt mondjam : — mégis vau hát kivétel! A gyakori találkozás folytán mind bizalmasabb és bizalmasabbá lett viszonyunk. Sokszor tettem magamnak szemrehányást miatta, de hát lehe- ;ett-e magát nem szeretnem, mikor életemet
